В книгу "Третья ракета" вошли повесть и рассказы молодого белорусского писателя Василя Быкова. Основная тема этих произведений - героизм, мужество беспримерная сила воли советских людей, сражавшихся на фронтах Великой Отечественной войны.
Vasil Bykov (Vasil Bykaŭ) was a Belarusian dissident and opposition politician, junior lieutenant, and author of novels and novellas about World War II. A significant figure in Soviet and Belarusian literature and civic thought, his work earned him endorsements for the Nobel Prize nomination from, among others, Nobel Prize laureates Joseph Brodsky and Czesław Miłosz.
Bikov eddigi regényeivel már felépítette nálam a nimbuszát, ami nagy szerencse, mert így még ezt a kötetet is megbocsátom neki. Sietve hozzáteszem: nem rossz regény ez amúgy. Megvan benne a kellő lendület, nem herdálja el az erejét: egyetlen szovjet ágyúkezelő üteg egyetlen napjára koncentrál, akiket egy rózsahímes hajnalon lerohannak a németek valahol Romániában. Helyzetük (ahogy az ilyen regényekben lenni szokott) reménytelen, lőszerük fogytán, a túlerő iszonyatos, ha nem lennének kommunisták, bizonyára az Úrnak ajánlhatnák lelküket, így maximum Joszif Visszarionovics Sztálinnak tudják. De szerencsére nem ajánlják fel inkább senkinek - hanem lőnek, mint a zavarodott, amíg van mivel. Szóval feszes sztori, nincs ebben hiba. Ám amíg Bikov többi háborús kiseposzában sikeresen hántotta le a történetről az előírt szocreál heroizmust*, megmutatva a maga meztelenségében a vérontás értelmetlenségét, addig itt ez nem annyira sikerült. Ráadásul itt van ez a Ljuszja is, a 16 éves gyermeklány, aki ápolónőként tevékenykedik, és akit Bikov galádul belekerget az események sűrűjébe - gondolom azért, hogy hamvas ártatlanságával ellenpontozza a puskaportól és tesztoszterontól bűzlő hímeket. Ezt végül is sikerrel meg is tette, de én nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy a szerző csak azért kapta elő a kalapból, mert különben regénye aligha lenne több, mint egy a megszámlálhatatlan szovjet háborús regény közül.
Bikov - továbbra is tartom - a legjobb háborús írók egyike. Épp ezért vagyok vele szigorú. Tőle nem egyszerűen jó háborús regényt vártam, hanem annál jóval többet.
* Mivel az orosz néplélekben a Nagy Honvédő Háború mítosza a mai napig az egyik legfontosabb identitásképző, ezért külön bátor dolog a fehérorosz mestertől, amikor ezeket az eseményeket deheroizálni merészeli.