Третья ракета

by Vasil Bykaŭ, Василь Быков

В книгу "Третья ракета" вошли повесть и рассказы молодого белорусского писателя Василя Быкова. Основная тема этих произведений - героизм, мужество беспримерная сила воли советских людей, сражавшихся на фронтах Великой Отечественной войны.

240 pages, Hardcover

First published January 1, 1962

About the author

Vasiĺ Bykaŭ was born in the village Byčki, not far from Viciebsk in 1924. In 1941 he was in Ukraine when Germany attacked the USSR. At first seventeen-year-old Bykaŭ dug trenches – then he volunteered for the Red Army. For years after the war he continued to serve, returning to the USSR only in the mid-1950s. There he started to work as a journalist for the Hrodna Pravda newspaper. In that same decade his first novellas began to come out, of which the most famous are "Sotnikaŭ", "The Obelisk", "To Go and Not Return", and "To Live Till Sunrise". During and after the Perestroika, he participated in pro-reform movement (e.g. Popular Front of Belarus). In October 1993, he signed the Letter of Forty-Two.

Bykaŭ's literary achievement lies in his sternly realistic, albeit touched by lyricism, depictions of World War II battles, typically with a small number of personages. In the ferociousness of encounter they face moral dilemmas both vis-a-vis their enemies and within their own Soviet world burdened by ideological and political constraints. Bykaŭ's novellas that are available in English translation, such as "The Dead Feel No Pain" (1965), "The Ordeal" (1970), "Wolf Pack" (1975) and "Sign of Misfortune", challenged the official version of the war. This brought upon the writer vicious accusations of "false humanism" from some Red Army generals and the Communist Party press. "Vasil Bykov is a very courageous and uncompromising writer, rather of the Solzhenitsyn stamp," wrote Michael Glenny in Partisan Review in 1972. Bykaŭ was one of the most admired writers in the Soviet Union. In 1980 he was awarded the honorific title of People's Writer of the Belarusian SSR.

Outside of his native country, Vasiĺ Bykaŭ is the most widely read Belarusian writer. During the Soviet period, his works were translated into most major languages of the world. However, most of the translations were done on the basis of Russian rendering. Bykaŭ wrote all of his works in his native Belarusian language, and translated several of them into Russian by himself. Vasiĺ Bykaŭ's stature in the life of his country remains enormous. An opponent of Alexander Lukashenko's regime and a supporter of the Belarusian People's Front, he lived abroad for several years (first in Finland, then in Germany and the Czech Republic), but returned to his homeland just a month before his death. The memory of his turbulent life and uncompromising stance on the war have only enhanced his reputation at home and abroad ever since.

Belarusian: Васіль Быкаў
Russian: Василь Быков

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Bikov eddigi regényeivel már felépítette nálam a nimbuszát, ami nagy szerencse, mert így még ezt a kötetet is megbocsátom neki. Sietve hozzáteszem: nem rossz regény ez amúgy. Megvan benne a kellő lendület, nem herdálja el az erejét: egyetlen szovjet ágyúkezelő üteg egyetlen napjára koncentrál, akiket egy rózsahímes hajnalon lerohannak a németek valahol Romániában. Helyzetük (ahogy az ilyen regényekben lenni szokott) reménytelen, lőszerük fogytán, a túlerő iszonyatos, ha nem lennének kommunisták, bizonyára az Úrnak ajánlhatnák lelküket, így maximum Joszif Visszarionovics Sztálinnak tudják. De szerencsére nem ajánlják fel inkább senkinek - hanem lőnek, mint a zavarodott, amíg van mivel. Szóval feszes sztori, nincs ebben hiba. Ám amíg Bikov többi háborús kiseposzában sikeresen hántotta le a történetről az előírt szocreál heroizmust*, megmutatva a maga meztelenségében a vérontás értelmetlenségét, addig itt ez nem annyira sikerült. Ráadásul itt van ez a Ljuszja is, a 16 éves gyermeklány, aki ápolónőként tevékenykedik, és akit Bikov galádul belekerget az események sűrűjébe - gondolom azért, hogy hamvas ártatlanságával ellenpontozza a puskaportól és tesztoszterontól bűzlő hímeket. Ezt végül is sikerrel meg is tette, de én nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy a szerző csak azért kapta elő a kalapból, mert különben regénye aligha lenne több, mint egy a megszámlálhatatlan szovjet háborús regény közül.

Bikov - továbbra is tartom - a legjobb háborús írók egyike. Épp ezért vagyok vele szigorú. Tőle nem egyszerűen jó háborús regényt vártam, hanem annál jóval többet.

* Mivel az orosz néplélekben a Nagy Honvédő Háború mítosza a mai napig az egyik legfontosabb identitásképző, ezért külön bátor dolog a fehérorosz mestertől, amikor ezeket az eseményeket deheroizálni merészeli.

[Jorge Arbeloa · Rating 5 out of 5]

1000% recomendable, Muy entretenido