[magyarul lentebb]
On my journey of discovering graphic novels... just kidding, I have no intention of doing that. But I really liked this one. With a foreword by Maus's Art Spiegelman, City of Glass has a great story written amazingly (that should not come as a surprise, it's Auster after all), so it had a strong skeleton. But the graphics were not just illustrations either, they helped the story transform into something new. I found an original idea on every page, in the creative use of the grid, showing the character of a voice, the disintegration of a mind in pictures instead of words while still keeping the importance of language, and it was fun to see the drawn versions of Auster and his family, too. My attention never faltered for a second, this graphic novel had a firm grip on it. Very well done.
-------------------------------------------
A kép(es?)regények világában tett felfedezéseim következő állomása Paul Auster New York trilógiájának átdolgozása. Valójában nincs szó semmiféle műfajfelfedezésről, csak ez a kettő* érdekelt, de az Üvegváros alapján nem tennék le a formáról. A Maust elkövető Art Spiegelman előszavával megjelent kötetnek persze őrülten erős alapja volt, hiszen Auster írta. Az előszó szerint figyelmeztette is a projekt mögött álló Spiegelmant, miszerint már többször próbáltak filmforgatókönyvet varázsolni ebből a szövegből, mindhiába. Karasik és Mazzucchelli párosának végül mégis fantasztikusan sikerült az adaptáció. Nem csupán illusztrálták a történetet, egy egészen új művet hoztak létre. Minden oldalon újabb eredeti ötlettel találkoztam, a képregény rácsainak kreatív használatától az írott jellemzések képi megjelenítésre cserélésén át (miközben a nyelv semmit nem veszít jelentőségéből) a rajzolt Auster-családig. Egy pillanatra sem eresztette a figyelmem, remek munka.
*a másik a Cheshire Crossing volt, sóhaj