Különös, fojtott levegőjű, zárt világba visz Kaffka Margit kisregénye, a Hangyaboly. Egy tanítórend apácazárdája a színhely a századforduló idején. Szigorú életrend, súlyos kötelmek, megcsontosodott középkori szellem nehezedik egyforma könyörtelenséggel apácákra és növendékeikre. Zord nevelési elvek: a néma folyosókon csak suttogni szabad, a hangos szó már rendbontásnak számít. Ebben a közösségben csupa nő él együtt: elfojtott vágyak, az önfegyelem kegyetlen szorításában eltorzult érzések és kapcsolatok nyűgözik a lelkeket. A zárda életének látszatra sima tükre alatt kibékíthetetlen, szenvedélyes ellentétek forrnak, s egy csapásra felszínre kerülnek a főnökasszony halálakor. E látszólag egységes és fegyelmezett közösség ekkor nyíltan és élesen két pártra szakad: a belső megújulást sürgetők és a konzervatívok pártjára. A megzavart „hangyaboly”-ban szabályos választási korteshadjárat kezdődik, amely – természetesen – a konzervatívok győzelmével ér véget.
Margit Kaffka was a Hungarian writer and poet. Called a "great, great writer" by Endre Ady, she was one of the most important female Hungarian authors, and an important member of the Nyugat generation. Her writing was inspired by József Kiss, Mihály Szabolcska, and the writers' group of the periodical Hét. Her works dealt mostly with two main themes: the fall of the gentry, and the physical and spiritual hardships of the independent women in the turn of the century. She often wrote about her personal memories of great national crises, the glaring oppositions of the anachronistic society in Hungary. Her literary career can be divided into three chapters, from 1901 to the start of Nyugat in 1908, the second ending in the start of the war in 1918, the third marked by the hard years after the war, ending in her death. 1912 marked the release of her first, and most important novel, Színek és Évek (Colors and Years) dealing with the fate of the gentry class and women. Her second most famed work is Hangyaboly (Ant nest), collecting her memories from the years at Sisters of Mercy, published in 1917.
Kaffka Margit is wonderful with colors, atmosphere, and emotions. And she's especially good at the depicting the joy of life - a joy which pushes right up through everything spontaneously. This is a strong and delicate and ironic novel - I really like it.
Érdekes lány és asszonysorsok vannak a Hangyabolyban, néhol kiderül, hogy kit mi vitt a zárda falai közé, de van, hogy csak sejtjük ezt, mindenesetre sokféle megközelítése lehet annak, hogy a nők miért választották ezt az életmódot. Azt hiszem Kaffka Margit ezt akarta megmutatni a regényben, valamint, hogy ennek a kornak leáldozott és bizony a nőknek valahogy utat kell találniuk a változó világban, nem feltétlen az elvonulás már a megoldás, nem csak a zárt falak közt lehet szabad az ember, hanem van elég lehetőség, hogy azon kívül is érvényesüljön. A Hangyaboly egyáltalán nem olyan volt, mint ahogy számítottam rá. Tudtam, hol játszódik, de egészen másra számítottam (valami csíkos-pöttyös regénybe illő világra) de ez itt egész más volt. Kevésbé romantikus és szimpatikus helyszíne a fiatal lányok nevelésének ez a zárda. Mint írtam, másfajta prózát is vártam Kaffka Margittól. Ugyanakkor a regény végére kaptam elég feladványt a női sorsokról ahhoz, hogy elgondolkozzak, hosszú bejegyzést írjak és próbáljak meg tovább ismerkedni az írónővel.
(found in a public bookcase while waiting for a tram) An old volume from 1970s, inside a small leaflet: “Dedicated to comrade X, secretary of Socialist Youth of Czechoslovakia”. Ah, propaganda from the normalization era about evils of the church. In a strange way I have tendency to throw myself in a pain to educate myself about times I would never like to live in. Such were my thoughts when opening the book covered in striking pink colour. How surprised I was, with my roots in catholicism to find myself immersed in a world that I knew just to well. The psychology told from a place of honesty, naming the good and the bad of faith and church alike, disdain and admiration. This is not a simple judgement, it is a conflict of the author itself - a modern woman from ancient roots. I cannot stress enough the ease with which I was able to read the text. The language is quite beautiful and I would call it civil mysthical. It reads as a poem. A serendipitous discovery!
Kaffka Margit: Hangyaboly? Nem is tudom mire gondoltam, amikor levettem a polcról. Nem igazán arra, ami lett belőle. Érdekes könyv, érdekes témával. Az első pár oldal után Szabó Magda Abigélje jutott eszembe, de aztán teljesen más irányt vett a történet. Meglepett.