What do you think?
Rate this book
Zsellérek
Zsellérek by Fekete István / Móra könyvkiadó / Paperback / Sojourners - Hungarian novel
Hungarian
Fekete István 1939-ben megjelent nagysikerű regénye, a Zsellérek a Horthy-korszak első évtizedének történelmi kulisszái között játszódik, a magyar vidék, a magyar parasztság aktuális gondjait-bajait taglalja, és arra megoldásokat is javasol. A regény közvetlenül egy emberi lélek fejlődésrajza, közvetve pedig a magyarsággal azonosított, módosabb földművelő osztály sorsdilemmáit bemutató dráma. Vajon mennyire határozza meg a főszereplő Zsellér Pétert paraszti származása és környezete? Képes-e az esze, a tanulmányi révén előrelépni a társadalmi ranglétrán? A szerző végül a vívódásait követően önmagára rátaláló, paraszti örökségére büszke Péter föld- és nemzetszeretetét ajánlja az olvasónak követendő, idealisztikus mintául.
About the
István Fekete (25 January 1900, Gölle, Austria-Hungary – 23 June 1970, Budapest, Hungary) was a Hungarian writer, author of several youth novels and animal stories.
He is perhaps best known for his youth novel Tüskevár ("Thorn Castle", 1957), about two city boys' summer holiday at the corner of Lake Balaton and Zala River, their experiences, adventures, contact with Nature in its genuine form. They are helped by an old man on their gradual journey into manhood. This novel was awarded the Attila József Prize in 1960, was made into a film in 1967 (see its IMDb entry) and was voted to be the 8th most liked novel of Hungary in the Big Read in 2005. Its sequel was Téli berek ("Winter Grove", 1959).
Hungarian
Fekete István 1939-ben megjelent nagysikerű regénye, a Zsellérek a Horthy-korszak első évtizedének történelmi kulisszái között játszódik, a magyar vidék, a magyar parasztság aktuális gondjait-bajait taglalja, és arra megoldásokat is javasol. A regény közvetlenül egy emberi lélek fejlődésrajza, közvetve pedig a magyarsággal azonosított, módosabb földművelő osztály sorsdilemmáit bemutató dráma. Vajon mennyire határozza meg a főszereplő Zsellér Pétert paraszti származása és környezete? Képes-e az esze, a tanulmányi révén előrelépni a társadalmi ranglétrán? A szerző végül a vívódásait követően önmagára rátaláló, paraszti örökségére büszke Péter föld- és nemzetszeretetét ajánlja az olvasónak követendő, idealisztikus mintául.
About the
István Fekete (25 January 1900, Gölle, Austria-Hungary – 23 June 1970, Budapest, Hungary) was a Hungarian writer, author of several youth novels and animal stories.
He is perhaps best known for his youth novel Tüskevár ("Thorn Castle", 1957), about two city boys' summer holiday at the corner of Lake Balaton and Zala River, their experiences, adventures, contact with Nature in its genuine form. They are helped by an old man on their gradual journey into manhood. This novel was awarded the Attila József Prize in 1960, was made into a film in 1967 (see its IMDb entry) and was voted to be the 8th most liked novel of Hungary in the Big Read in 2005. Its sequel was Téli berek ("Winter Grove", 1959).
286 pages, Unknown Binding
First published January 1, 1990
3 people are currently reading
42 people want to read
About the author
István Fekete
76 books34 followersIstván Fekete was a Hungarian writer, author of several youth novels and animal stories.
He is perhaps best known for his youth novel Tüskevár ("Thorn Castle", 1957), about two city boys' summer holiday at the corner of Lake Balaton and Zala River, their experiences, adventures, contact with Nature in its genuine form. They are helped by an old man on their gradual journey into manhood. This novel was awarded the Attila József Prize in 1960, was made into a film in 1967 (see its IMDb entry) and was voted to be the 8th most liked novel of Hungary in the Big Read in 2005. Its sequel was Téli berek ("Winter Grove", 1959).
This novel, as well as Vuk: The Little Fox and Thistle, were also in the top 100 of the Big Read.
He is perhaps best known for his youth novel Tüskevár ("Thorn Castle", 1957), about two city boys' summer holiday at the corner of Lake Balaton and Zala River, their experiences, adventures, contact with Nature in its genuine form. They are helped by an old man on their gradual journey into manhood. This novel was awarded the Attila József Prize in 1960, was made into a film in 1967 (see its IMDb entry) and was voted to be the 8th most liked novel of Hungary in the Big Read in 2005. Its sequel was Téli berek ("Winter Grove", 1959).
This novel, as well as Vuk: The Little Fox and Thistle, were also in the top 100 of the Big Read.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
January 29, 2022
HU: Valószínűleg sosem vettem volna a kezembe ezt a művet, ha nem találok rá a Lapozz hazait könyvklubra Instagramon, és így sosem gazdagodtam volna mindazzal, amit a Zsellérek tálcán kínált.
Az 1939-ben megjelent kötetben Fekete István a barátság és szerelem fogalmán, illetve a parasztok életén túl taglalja az első világháború alatti, és az azt követő időszak szörnyűségeit, mindezt Zsellér Péter szemszögéből, akit a gimnázium első évétől egészen egyetemi tanulmányainak végéig figyelemmel követhetünk.
Ez volt az első kötet, amit olvastam Fekete Istvántól, és teljesen elvarázsoltak a gyönyörű leírások, amikkel tűzdelte a regényt. A karakterek is fantasztikusak voltak: hús-vér, valóságszagú emberekkel találkozhattam mindegyik oldalon.
Hihetetlenül megérintett az is, ahogy a háborús helyzetet kezelte, de ami még inkább megszólított, az a parasztság és maga a földművesek életének vizsgálata volt. A nagyszüleim és dédszüleim is mezőgazdasággal foglalkoztak/foglalkoznak, így voltak pillanatok, amikkel nagyon is azonosulni tudtam.
Bár a témák nagy része tetszett, az eseményeknél úgy vettem észre, hogy Fekete kicsit túl sokat ugrált, és ezért úgy éreztem, mintha nem követték volna egymást a különböző mozzanatok annyira koherens módon. Ráfoghatjuk, hogy a naplószerű cselekményvezetés ezt megengedi, de nem tudom, nekem ez nem annyira nyerte el a tetszésemet.
Azonban úgy gondolom érdemes a kifejezetten negatív dolgokról is szót ejteni, mégpedig volt azt hiszem két megszólalás, ami enyhén szexista volt. Persze, indokként felhozhatjuk, hogy akkor még kezdetlegesebb volt a feminizmus Magyarországon, és nem is Bukowsi-mértékű a probléma, de szerettem volna megemlíteni, hiszen fontosnak tartom azt, hogy képesek legyünk ezeket észlelni, és megfelelően kezelni.
Összességében, szerintem egy olvasást mindenféleképpen megér, ha másért nem, akkor a vidék szépségének átélése és a földműveléssel foglalkozó emberek helyzetének mérlegelése miatt. Habár már nem ugyanazt a világot éljük, a parasztok imidzse nem sokat, ha semmit sem változott: a „paraszt” még mindig negatív konnotációt hordoz magában, és továbbra is él az a negatív sztereotípia, hogy a földművesek tudatlan, tanulatlan emberek.
GB: I probably would have never read this book if not for a Hungarian book club on Instagram, and because of this, I would have never had the luck of experiencing this magnificent piece of art.
In this novel, published in 1939, Istvan Fekete writes about not only friendship, love and the lives of Hungarian peasants, but how people experienced World War I and the events following that, including the short-lived kommunist dictatorship in 1919. We follow these events through the eyes of Peter Zseller, whose life we read about from the start of secondary school until the end of his university education.
This was the first book I’ve read from Istvan Fekete, and I was amazed by the beautiful descriptions. The characters were also amazing: realistic, fleshed out people were depicted on every page.
I was really touched by how he handled the theme of war, but the thing that I really could resonate with was the general description of peasants and their lifestyle. Both my grandparents and great-grandparents have or had connections to agriculture, and because of that, there were moments that I could really relate to.
Even though most themes were up my alley, I felt like the author jumped from one event to the other quite frequently, which resulted in the plot not flowing as coherently and nicely as I would have preferred it to. You could say that the journal-like style allows this technique, but I just wasn’t a fan of it.
However, I feel like it is worth mentioning the more problematic aspects of the novel as well. There were around two slightly sexist comments if I remember correctly. Of course, we could excuse it by saying that feminism wasn’t as widespread in Hungary at the time, and it also isn’t as bad as anything Bukowski ever wrote, but I still found it important to mention and make readers aware of the issue.
All in all, I think it is worth reading this book, at least to experience the love of the countryside and to consider the situation people working in agriculture are in. Even though the world has changed a lot during the past 83 years, the reputation of farmers in Hungary have changed little, if it even changed at all: the expression “paraszt” (could be translated to peasant in English) still has a negative connotation connected to it, and the “uneducated and unintelligent” stereotype still lives on.
Az 1939-ben megjelent kötetben Fekete István a barátság és szerelem fogalmán, illetve a parasztok életén túl taglalja az első világháború alatti, és az azt követő időszak szörnyűségeit, mindezt Zsellér Péter szemszögéből, akit a gimnázium első évétől egészen egyetemi tanulmányainak végéig figyelemmel követhetünk.
Ez volt az első kötet, amit olvastam Fekete Istvántól, és teljesen elvarázsoltak a gyönyörű leírások, amikkel tűzdelte a regényt. A karakterek is fantasztikusak voltak: hús-vér, valóságszagú emberekkel találkozhattam mindegyik oldalon.
Hihetetlenül megérintett az is, ahogy a háborús helyzetet kezelte, de ami még inkább megszólított, az a parasztság és maga a földművesek életének vizsgálata volt. A nagyszüleim és dédszüleim is mezőgazdasággal foglalkoztak/foglalkoznak, így voltak pillanatok, amikkel nagyon is azonosulni tudtam.
Bár a témák nagy része tetszett, az eseményeknél úgy vettem észre, hogy Fekete kicsit túl sokat ugrált, és ezért úgy éreztem, mintha nem követték volna egymást a különböző mozzanatok annyira koherens módon. Ráfoghatjuk, hogy a naplószerű cselekményvezetés ezt megengedi, de nem tudom, nekem ez nem annyira nyerte el a tetszésemet.
Azonban úgy gondolom érdemes a kifejezetten negatív dolgokról is szót ejteni, mégpedig volt azt hiszem két megszólalás, ami enyhén szexista volt. Persze, indokként felhozhatjuk, hogy akkor még kezdetlegesebb volt a feminizmus Magyarországon, és nem is Bukowsi-mértékű a probléma, de szerettem volna megemlíteni, hiszen fontosnak tartom azt, hogy képesek legyünk ezeket észlelni, és megfelelően kezelni.
Összességében, szerintem egy olvasást mindenféleképpen megér, ha másért nem, akkor a vidék szépségének átélése és a földműveléssel foglalkozó emberek helyzetének mérlegelése miatt. Habár már nem ugyanazt a világot éljük, a parasztok imidzse nem sokat, ha semmit sem változott: a „paraszt” még mindig negatív konnotációt hordoz magában, és továbbra is él az a negatív sztereotípia, hogy a földművesek tudatlan, tanulatlan emberek.
GB: I probably would have never read this book if not for a Hungarian book club on Instagram, and because of this, I would have never had the luck of experiencing this magnificent piece of art.
In this novel, published in 1939, Istvan Fekete writes about not only friendship, love and the lives of Hungarian peasants, but how people experienced World War I and the events following that, including the short-lived kommunist dictatorship in 1919. We follow these events through the eyes of Peter Zseller, whose life we read about from the start of secondary school until the end of his university education.
This was the first book I’ve read from Istvan Fekete, and I was amazed by the beautiful descriptions. The characters were also amazing: realistic, fleshed out people were depicted on every page.
I was really touched by how he handled the theme of war, but the thing that I really could resonate with was the general description of peasants and their lifestyle. Both my grandparents and great-grandparents have or had connections to agriculture, and because of that, there were moments that I could really relate to.
Even though most themes were up my alley, I felt like the author jumped from one event to the other quite frequently, which resulted in the plot not flowing as coherently and nicely as I would have preferred it to. You could say that the journal-like style allows this technique, but I just wasn’t a fan of it.
However, I feel like it is worth mentioning the more problematic aspects of the novel as well. There were around two slightly sexist comments if I remember correctly. Of course, we could excuse it by saying that feminism wasn’t as widespread in Hungary at the time, and it also isn’t as bad as anything Bukowski ever wrote, but I still found it important to mention and make readers aware of the issue.
All in all, I think it is worth reading this book, at least to experience the love of the countryside and to consider the situation people working in agriculture are in. Even though the world has changed a lot during the past 83 years, the reputation of farmers in Hungary have changed little, if it even changed at all: the expression “paraszt” (could be translated to peasant in English) still has a negative connotation connected to it, and the “uneducated and unintelligent” stereotype still lives on.
April 10, 2023
A könyv olvasása közben egy picit én is a vadkörtefa alatt éreztem magam. A fiatal kölyök belső monológjai, a korabeli világ hétköznapjainka leírása közelivé tette az írást.
Az hogy a proletárdiktatúra, majd az azt követő időszak, hogyan csapódott le a hétköznapok szintjén sokban eltér a jelen feltételezéseitől, nem is futnék bele "egy anakronisztikus pofonba" ennek boncolgatása során. Márai a polgárság szintjén erről kiválóan értekezett, a tisztikar és vezetőség, avagy a "tekintetesurak" szintjén Kádár Gyula memoárjai meghatározóak lehetnek. A parasztsággal azonban mi van?
Tulajdonképpen ezt feszegeti Fekete is, amit egy gondosan becsomagolt szemléletformáló regénybe csavart. Akárhogy is nézem ez a regény egy napjaink szakkifejezésével fogalmazva: társadalmi attitűd-formáló írás. Célja, hogy rámutasson az oktatás fontosságára, illetve arra, hogy erre a negatív konnotácókkal csucsogósra átitatott parasztoknak is igénye van, vagy lenne, csak éppen sehol sincs olyan erő és akarat, ami ezt következetesen a társadalom struktúrjába építené.
A városi züllés, szinte szükségeszerű belemagyarázása a városi létformába, nekem kicsit eröltetett volt, mint ahogyan nehezen emészthető volt a női karakterek sekélyes, megbélyegző jellemzése is. Anakronizmus ide vagy oda, de ez utóbbi annál is inkább zavaró, mert 1939-ben azért ennél már többet adott a korszellem.
Update:
Még eszembe jutott valami, ami zavaró ebben a könyvben (figyelem alább nyomokban spoilerezek!)
Adott Péter, aki éli bohém életét Pesten, amikor összeismerkedik az öreg - életúnt és szinte mizantróp - tiszttel. Cseverésznek és hipp-hopp Péter egyik legjobb barátja lesz, különösebb átmenetek nélkül. Ez a vonal érthetetlen számomra. Ez az alak semmit sem adott a sztoriba, hacsak nem egy alternatíva a "helytelen cselekedetek következményeire", de ahhoz irtózatosan sekélyes karakter és emiatt is irritáló Péter ragaszkodása hozzá.
A példája pedig átalmas is. Hiszen mi is történik a tiszttel? Öngyilkos lesz egy "mindig mögötted állok" üzenettel. Ez milyen támasz, mégis mit üzen ezzel a szerző?
Az hogy a proletárdiktatúra, majd az azt követő időszak, hogyan csapódott le a hétköznapok szintjén sokban eltér a jelen feltételezéseitől, nem is futnék bele "egy anakronisztikus pofonba" ennek boncolgatása során. Márai a polgárság szintjén erről kiválóan értekezett, a tisztikar és vezetőség, avagy a "tekintetesurak" szintjén Kádár Gyula memoárjai meghatározóak lehetnek. A parasztsággal azonban mi van?
Tulajdonképpen ezt feszegeti Fekete is, amit egy gondosan becsomagolt szemléletformáló regénybe csavart. Akárhogy is nézem ez a regény egy napjaink szakkifejezésével fogalmazva: társadalmi attitűd-formáló írás. Célja, hogy rámutasson az oktatás fontosságára, illetve arra, hogy erre a negatív konnotácókkal csucsogósra átitatott parasztoknak is igénye van, vagy lenne, csak éppen sehol sincs olyan erő és akarat, ami ezt következetesen a társadalom struktúrjába építené.
A városi züllés, szinte szükségeszerű belemagyarázása a városi létformába, nekem kicsit eröltetett volt, mint ahogyan nehezen emészthető volt a női karakterek sekélyes, megbélyegző jellemzése is. Anakronizmus ide vagy oda, de ez utóbbi annál is inkább zavaró, mert 1939-ben azért ennél már többet adott a korszellem.
Update:
Még eszembe jutott valami, ami zavaró ebben a könyvben (figyelem alább nyomokban spoilerezek!)
Adott Péter, aki éli bohém életét Pesten, amikor összeismerkedik az öreg - életúnt és szinte mizantróp - tiszttel. Cseverésznek és hipp-hopp Péter egyik legjobb barátja lesz, különösebb átmenetek nélkül. Ez a vonal érthetetlen számomra. Ez az alak semmit sem adott a sztoriba, hacsak nem egy alternatíva a "helytelen cselekedetek következményeire", de ahhoz irtózatosan sekélyes karakter és emiatt is irritáló Péter ragaszkodása hozzá.
A példája pedig átalmas is. Hiszen mi is történik a tiszttel? Öngyilkos lesz egy "mindig mögötted állok" üzenettel. Ez milyen támasz, mégis mit üzen ezzel a szerző?
December 9, 2025
"A háborúnak csak hősei, halottai és tanulságai vannak, de vége nincs."
Minél többet olvasok Fekete Istvántól, annál jobban szeretem. Bármiről ír, olyan gyönyörűen, érthetően és átérezhetően fogalmaz, hogy egyszerűen jól esik a léleknek őt olvasni.
A Zsellérek egy felnövéstörténet, a hazatérés, az önmagunkra találás regénye. Két fiú barátsága, de főleg Zsellér Péter személye áll a középpontban. Az ő és a tiszttartó fiának életre szóló bajtársiassága nagyon emlékeztetett Tutajosra és Bütyökre, talán ezért is nőttek a szívemhez.
A regény két részből áll, az elsőben Péter az elbeszélő, az ő elmondásában követjük végig gimnáziumi éveit, melyeket beárnyékol az első világháború. Nagyon érdekes volt egy kiskamasz szemén keresztül látni ezeket az eseményeket, hisz nem mindig értette, hogy mi történik (a felnőttek körülötte nemkülönben), de azt ő maga is tudta, hogy valami nagyon rossz... Szaporodtak a fekete ruhás, gyászoló asszonyok a templomban, szekéren hozták haza a faluba az elesett katonák holttestét... Aztán Péter apját is behívták katonának.
A második részben már külső elbeszélő meséli nekünk a fiúk életét Pesten, ahol mindketten jogásznak tanulnak. Péter a nagyvárosban kicsit bizonytalanná válik paraszt származását illetően, sokszor szégyelli, de én úgy éreztem, hogy többször hiányzik neki és büszke rá. A falusiak összefogására, egymást segítésére a városban nem látott példát.
"Elhagyta a falut és nem tudott megérkezni a városba. Benne volt, de túlment rajta. Megy még most is...
De hová?"
Minél többet olvasok Fekete Istvántól, annál jobban szeretem. Bármiről ír, olyan gyönyörűen, érthetően és átérezhetően fogalmaz, hogy egyszerűen jól esik a léleknek őt olvasni.
A Zsellérek egy felnövéstörténet, a hazatérés, az önmagunkra találás regénye. Két fiú barátsága, de főleg Zsellér Péter személye áll a középpontban. Az ő és a tiszttartó fiának életre szóló bajtársiassága nagyon emlékeztetett Tutajosra és Bütyökre, talán ezért is nőttek a szívemhez.
A regény két részből áll, az elsőben Péter az elbeszélő, az ő elmondásában követjük végig gimnáziumi éveit, melyeket beárnyékol az első világháború. Nagyon érdekes volt egy kiskamasz szemén keresztül látni ezeket az eseményeket, hisz nem mindig értette, hogy mi történik (a felnőttek körülötte nemkülönben), de azt ő maga is tudta, hogy valami nagyon rossz... Szaporodtak a fekete ruhás, gyászoló asszonyok a templomban, szekéren hozták haza a faluba az elesett katonák holttestét... Aztán Péter apját is behívták katonának.
A második részben már külső elbeszélő meséli nekünk a fiúk életét Pesten, ahol mindketten jogásznak tanulnak. Péter a nagyvárosban kicsit bizonytalanná válik paraszt származását illetően, sokszor szégyelli, de én úgy éreztem, hogy többször hiányzik neki és büszke rá. A falusiak összefogására, egymást segítésére a városban nem látott példát.
"Elhagyta a falut és nem tudott megérkezni a városba. Benne volt, de túlment rajta. Megy még most is...
De hová?"
Displaying 1 - 3 of 3 reviews