Kincskereső kisködmön

by Ferenc Móra

Szép magyar nyelvével, könnyes humorával a Kincskereső kisködmön a magyar gyermekirodalom egyik gyöngyszeme. Egy Gergő nevű kisfiúról szól a mese, akinek apja, Márton szűcs gyönyörű kisködmönt varr, de a ködmön csak akkor kényelmes, ha viselője emberül viselkedik... Móra Ferenc ebben a könyvben is saját gyermekkorát idézi.

Genres: Hungarian Literature, Classics, Fiction, Childrens, School, Read For School, Literature

136 pages, Hardcover

First published January 1, 1918

About the author

Ferenc Móra was born in Kiskunfélegyháza, into a financially poor family. His father Márton Móra was a tailor, and his mother Anna Juhász was a baker. He acquired his formal education under the most extreme hardships because of the financial poverty of his family. At the Budapest University he earned the degree of Geography and History education but worked as a teacher only for one year at Felsőlövő, Vas county. He was a prominent figure of youth literature in Hungary. His parallel career of museology started in 1904 at the combined library and museum of Szeged serving the county capital of Szeged and its surrounding Csongrád county. He was appointed as the director of the combined library and museum of Szeged and Csongrád county in 1917 and served in that post as director until 1934, when he died, aged 54, at Szeged. Today the museum is named in his honor as the "Móra Ferenc Muzeum" which can be seen on the internet at many websites

Reviews

[Qedrák · Rating 4 out of 5]

A Kincskereső kisködmön az első olvasásaim egyike, amellyel kapcsolatban már konkrét érzések maradtak meg bennem még gyermekkoromból. És azon kevés kötelező olvasmányok egyike, amelyet nem biztos, hogy kivennék a listából. Kb. harminc évvel később a Molyklub alkalmából olvastam újra a kissé megszürkült lapjait annak a könyvnek, amelyet ki tudja már, milyen apropóból kaptam.

Ami feltűnt most, hogy mennyire megkapóan szép nyelvezettel ír Móra Ferenc. Némelyik szava már kihullott a mindennapi használatomból, jól esett újra felidézni. És azt is felfedeztem, hogy milyen jól tudott hatni az érzelmekre, legyen szó szégyenről, csalódásról vagy szeretetről.

És halálról.

Ez volt az első könyv, amelyik szembesített azzal, hogy egyszer mind meg fogunk halni. Ehhez a tényhez manapság nem nagyon van viszonyunk. A könyv ezen nem segít sokat, ám bemutat néhány gyakorlati esetet is, hogy miként küzdöttek meg a szereplők egy-egy szerettük hiányával. Az újraolvasásnál állapítottam meg, hogy ebben a könyvben tényleg sokan halnak meg. Felnőttek és gyerekek is, olyanok, akikkel kapcsolatban az író élményeket ad a főhősnek, Gergőnek, és egyszer csak szembesülnie kell a halálával. A ködmönbe szállt tündér kiváló metaforája Gergő apjához fűződő viszonyának, és nehéz volt ezt a momentumot nem érzelmesen kezelni.

És emlékszem arra, hogy mennyire megrázó volt gyerekként olvasni a körtemuzsikás részt, ahol a főhős testvérét elviszi a torokgyík. Még az is megmaradt bennem, hogy utána az órán beszéltünk a fertőző betegségekről, hogy a torokgyíkot vélhetően a körtemuzsikával sikerült Gergőnek begyűjtenie, és hogy milyen halálos betegség is volt ez akkoriban. No meg arról is, hogy nekünk már nem kell félni tőle, mert kapunk ellene oltást. (Milyen hasznos tudás ez manapság…)

Az is igaz, hogy a könyv atmoszféráját részben nagyon távolinak éreztem magamtól, mintha egy másik világban játszódna. Azért részben, mert azért fel tudtam fedezni a kapcsolódásokat. Egyrészt Móra Ferenc Kiskunfélegyházán született, ahol apám is. Másrészt apám is elveszítette az egyik húgát torokgyíkban, ahogy a főhős is. És egyszer-kétszer apám mesélt a gyerekkoráról, ami nem sokban különbözött attól a miliőtől, amit a könyvben láttunk, tehát szereztem egy olyan élményt vele, hogy „aha, hát ilyen volt az iskola meg a gyerekélet akkoriban!”.

Ugyanakkor persze azt is tudom, hogy manapság nem övezi túl nagy szeretet a Kincskereső kisködmönt. Egyrészt a távolság miatt, hiszen én városi gyerekként nőttem fel, azok a problémák és konfliktusok nem nagyon emlékeztettek arra, amivel nekem kellett szembesülnöm. És az a helyzet, hogy a mostani gyerekek tőlem legalább olyan messze vannak, ha nem messzebb, mint én apám generációjának iskolaéletétől. Sőt, egy kicsit le is néztem a főhőst, hogy tündéreket meg mesebeli lényeket lát minden sarokban és tárgyban, az állatok nyelvéből emberi közléseket olvas ki, és így tovább. Holott én már tudtam ezekről, hogy butaságok, elzárva magam a főhős gazdag képzeletvilágának az azonosulhatóságától.

Ráadásul többnyire az idősebbek szeretik ezt a történetet, mert él bennük egyfajta városi parasztromantika, hiszen ők vagy a szüleik még vidéken nőttek fel, és ezt az érzést akarják megadni a könyv segítségével a legifjabbaknak. (Ehhez pedig nagyban hozzájárultak a 19. századi vidéki életet romanticizáló ifjúsági filmek, amelyek a kor kötelező olvasmányaiból készültek). Ha valaki ezzel a motivációval szeretné olvastatni a Kincskereső kisködmönt, akkor azt javaslom, hogy ne tegye. Velem is így sikerült mindörökre megutáltatni a Tüskevárt apámnak. Bár nem vagyok pedagógus, inkább hangsúlyoznám a másik fajta világot és a másfajta életet.

Mert manapság a gyerekek többsége városban nő fel és a mai vidéki élet is messze van már a 19. század második felének világától (hál’istennek, tegyük hozzá). Egészen más ingerek érik a fiatalokat. Amikor gyerek voltam, a könyvnek és az olvasásnak a tévével kellett versenyeznie, manapság meg az okostelefonnal. Nem biztos, hogy ez a könyv sikerrel csábít el bárkit is az olvasásra, de megvan például az az előnye, hogy a történetei kifejezetten rövidek. És arra is alkalmasak talán, hogy beszélgessünk róluk. Szóval ezek miatt én hagynám a kötelezők között, ott sokkal rosszabb művek is megtalálhatóak.

[David Karacsony · Rating 1 out of 5]

Semmilyen körülmények között nem adnám ezt a könyvet tízéves gyerekek kezébe. A nyomor és mélyszegénység érzékletes bemutatásában a victor hugoi Nyomorultakkal vetekszik (ez nem dicséret), cserébe kiválóan alkalmas arra, hogy traumatizáljon bárkit. Értem én a szándékot, hogy bemutassuk, milyen kivételes helyzetben van a mai gyerekek többsége az akkori körülményekhez képest, és hogy ilyen zord körülmények között is tanultak és tanítottak emberek nem is olyan régen, de ez a könyv az életkedvet is elveszi, nemhogy tanulásra motiváljon. Évekig egy barlangba sem mertem betenni a lábam, nemhogy egy bányába, és ezt teljes mértékben ennek a könyvnek köszönhetem.

[Gabriella Cseh · Rating 5 out of 5]

Megszakadt a szívem. Végigzokogtam. Móra Ferenc csodája ez a kis könyv.

„A szeretet az élet.”

[Kinga Fentu · Rating 5 out of 5]

Gyönyörű és egyszerre szomorú könyv. Felnőttként olvasva meg-megállva az ízes fordulatokon, olyan érzést keltett bennem, mintha az édesanyám ölében ültem volna. Olyan régi-elmúlt biztonságot idézett fel bennem, teljesen átéltem Gergő gyerekkorát. Együtt örültem vele, amikor a körtemuzsikát tilinkóztatta, rettegtem, hogy eljön a Markoláb, nevettem, amikor meg akarta ittani a virágokat, urasan, ahogy Tündérkéje kívánta, együtt csodálkoztam Gergővel, amikor a kávéról azt hitte, hogy fekete tehénből származik, és együtt sírtam vele, amikor az édesapjából a ködmön utolsó öltése után elszállt az élet. Minden jóérzésű felnőttnek ajánlom a Kincskereső kisködmön című könyvet. A fiatalabb korosztályból azoknak ajánlom, akik érzékenyebbek, és értékelik a szép, míves szófordulatokat, nyelvezetet, a metaforákat és allegóriákat. Móra Ferenc mesterien kezeli a magyar nyelvet, jómagam vissza-visszatértem egyes szófordulathoz, szinte láttam magam előtt az öreg malmot, a rongyos ruhában a kis Bicebócát, Messzi Gyurkát és Malvinkát. Nem véletlenül választották a könyvet a kötelező olvasmányok közé. Ugyan én inkább a felső tagozaton olvastatnám, mert egy olyan lelki és nyelvi gazdagságot mutat be, amilyennel ma már nemigen találkoznak a gyerekek, hozzá kell érniük. De mindenképpen többek lesznek tőle.

[Enikő · Rating 4 out of 5]

Szép, szép, szép! De nagyon is! Rég meg van nekem ez a könyvecske, nem is tudom, miért nem olvastam kiskoromban, hacsak nem azért, mert a borító túl gyerekesnek tűnt. Ha tudtam volna, hogy milyen szép! Biztos tetszett volna, de szerintem ma még felnőtként jobban is tetszik, mert olyan aranyos! Azon kívül olyan szépen van megírva, hogy csak!

[Raczdori · Rating 4 out of 5]

Felnőttebb fejjel olvasni nagyon jó élmény volt számomra. Minden szomorúsága ellenére megmelengette a szívemet. Móra nagyon jól forgatta a szavakat SZERINTEM.

[Dukin · Rating 5 out of 5]

Életem eddig legjobb könyve, amit olvastam, gyermekként és felnőttként is pont ugyanazokat az érzéseket váltotta ki bennem. Nagyon megható történet, amivel nagyon tudok azonosulni. 10/10

[EyesOfTheReaper · Rating 1 out of 5]

Egy rövid szóval tudnám jellemezni ezt a könyvet: szar.
Gratulálni tudok az Okatási Minisztériumnak, hogy ilyen szarokat adnak 3.-os gyerekek kezébe. Így lehet ezzel őket elijeszteni az olvasástól. Bárcsak lehetne mínuszban is csillagot adni. Engem például ezzel kergettek el a magyar "írók" könyveitől. Most már ha kezembe veszek egy könyvet, és meglátom, hogy magyar írta, ugyanazzal a mozdulattal le is rakom és otthagyom.

[Andrea · Rating 3 out of 5]

An obligatory reading in Hungarian elementary schoolers, so of course I went through it, too. Enjoyed it quite a lot, actually!

[Dtn · Rating 1 out of 5]

Borzalmasan traumatikus! Ez az a könyv, amiért aztán hosszú évekig semmit nem voltam hajlandó olvasni! Utáltam és a mai napig a hideg ráz tőle! Remélem, hogy a gyerekeimnek nem kell elolvasniuk ezt a borzalmat! A nagyobbik talán megúszta, negyedikes

[Helina Sommer · Rating 5 out of 5]

Maagiline ja kaunis lugu!

[Gea · Rating 4 out of 5]

See on üks väga võluv lasteraamat. Paelus lapsena, paelus ka nüüd. Headusest, hoolimisest ja armastusest.

[Kornélia · Rating 5 out of 5]

☺️

[Lili✨ · Rating 4 out of 5]

Gyermekkorom kedvence, felejthetetlen mese!

[Elizabeth Pintér · Rating 1 out of 5]

Ez egy ritka sz@r könyv volt

[Melinda · Rating 5 out of 5]

Gergő, a son of a furrier, is the main character of the story. His father wanted to leave something behind after he is gone, that will help him to stay on the right path. So he made a coat with fine embroidery on the sleeves and one on the back that depicts their 🏠. The small boy was told that this was a magical coat. It will punish him if he misbehaves, but it can also show him a treasure once he wears it a lot and becomes good.

At school the teacher wanted to offer a telescope to the best student as a Christmas 🎁. Gergő won the competition by cheating, but once at home he became ill. So he decided to go and give in person the 🔭 to the best student in his class ( who was at the same time also the most unfortunate kid ever ) A poor penny less orphan, who lived with his grandfather in a cold mine.

He found the boy in the mine and wanted to give him not only the 🔭 but his beloved 🧥 as well. He was ready to give up the most important thing that he owned. Unfortunately at that very moment there was a mine 💥 caused by the grandfather. Luckily the 🐕 of Gergő found both of them under the pebbles.

The story ends with the boys recovering and finding out that the miners will pay their tuition till the end of their studies, as they found a new coal-rich part due to the accident. The 🧥 was destroyed. Just the part with the fine embroidered house was found under the ❄️.

The reason I like this story so much is that it shows how the mind has an effect on the body. Why it's so important to believe in something. Gergő becomes ill after his bad action, why? Because he believed that the story of the coat was real.

[Ritattoo · Rating 5 out of 5]

Azert olyan gyönyörűen irni, mint Móra Ferenc, nem sokan tudnak. Imadom ezt a konyvet gyerekkorom óta