What do you think?
Rate this book
A függőségtől az intimitásig
Mitől válik egy találkozás meghitté, és egy kapcsolat bensőségessé? Miben különbözik egy meghitt kapcsolat a társfüggőségtől? Tényleg igaz, hogy az intimitásból valakinek több kell, másnak kevesebb is elég belőle? Hogyan lehetséges az, hogy egyszerre vágyhatunk utána, és félhetünk is tőle? A meghittség egy varázslat, amivel néha megajándékoz az élet, vagy tehetünk is azért, hogy az intimitás magával ragadó élményeiben gazdag, tartós, bensőséges kapcsolatunk legyen? Minderre, és még sok más fontos kérdésre kaphatunk válaszokat ebből az izgalmas könyvből.
- GenresPsychology
290 pages, Paperback
First published January 1, 2010
11 people are currently reading
59 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 7 of 7 reviews
January 8, 2023
Pár számomra fontos gondolatot itt összegyűjtöttem a könyvből, leginkább magamnak, megőrzésre. Pál Ferenc szavaiban szerintem nincs olyan, aki néhol ne ismerne magára. Lehet, hogy pont azoknál a részeknél, amik engem is megérintettek, lehet hogy olyan helyen, amivel én nem tudtam azonosulni, ezért azt gondolom, mindenképp érdemes elolvasni. Segít sokkal mélyebben megérteni, hogy hogyan kapcsolódunk egymáshoz és ezt mik határozták meg, hiszen "mire felnövünk, és vágyakozunk egy meghitt kapcsolatra, bennünk mindez már adottságként adva van."
"Ha valaki bezáródik a közös életút idealizált elmesélésébe, hogy mi vagyunk ez a szép kapcsolat, amiben nincsenek problémák és veszekedések, akkor az a továbbiakra nézve nem sok jót jelent. Máskülönben, tudni arról, hogy van valaki, akivel közös történetként mondhatom el az életem fontos eseményeit, egészen fölemelő élmény."
"Simone Weil nagyszerű gondolata, hogy meg kellene tanulni vágyakozni az után, ami már a miénk. Elég nyitottnak maradni arra az élményszerű, újra és újra akár bennünket is meglepő és csodálkozásra indító felismerésre, mi mindent jelent, hogy valakinek a férje vagyok, valakinek a felesége vagyok. Férj vagyok, feleség vagyok. Ilyen a társas önazonosság."
"Azt, hogy a házasság szentsége fölbonthatatlan, ahogyan erről a katolikus egyház beszél, és egyszeri, örök érvényű hűségre kötelez nem szadista papok találták ki, akik mit sem tudnak az életről, hanem olyan emberek, akiknek volt spirituális tapasztalatuk, és ráébredtek arra, hogy Isten kitartóan, örök érvényűen, felbonthatatlanul hűségesen szereti őket. Átélték ezt a spirituális élményt, és azt mondták, hogy nosza, legyen a világon legalább egy ember, akivel megpróbáljuk ezt kölcsönösen megélni! A szabadság azonban hihetetlen rettenettel is tud járni. Ahogy az önismeretemben fejlődtem, és egyre mélyebben megismertem a saját motívumaimat, hogy miért is lettem pap, háromszor vett erőt rajtam a remegés, hogy talán elrontottam az életemet, és nem kellett volna ezt a hivatást választanom. Amikor fölismertem a döntésemben egy-egy természetes, emberi motívumot, akkor elfogott a szorongás, hogy mi is lesz ezután, hogyan éljek a jövőben, mit is tegyek? Elrontottam mindent? Aztán, ahogy sikerült átjutnom ezeken a félelmeken, mindig azt ismertem fel, hogy valójában arról van szó, hogy most váltam szabadabbá arra, hogy újra döntsek: menjek vagy maradjak. A szabadságom növekedett. De ehhez a retteneten keresztül kell menni. Úgy látom, ez egy házasságban is így működik."
"De azért nem változtat. Ne már! Olyan szenvedést vállalni, amin lehetne változtatni, nem erény- és ezt vehetitek papi kijelentésnek."
"A másik pedig, amikor bár elhanyagolom érted és miattad a szükségleteimet, de kimondva, kimondatlanul azt várom (vagy várom el tőled), hogy te törődj azokkal. Amikor pedig ez nem történik meg a számomra megfelelő módon, az érzelmek és szemrehányások színes kavalkádját zúdítom rád."
"Ugyanis, amennyiben azért van szükségem a másikra, mert igazából nem hiszem, hogy jó vagyok, akkor számomra nagyon fenyegető lesz, ha ő elmondja a velem kapcsolatos kifogásait vagy kritikáit. Ilyenkor az az ember, aki által szeretném megerősíteni magam a létezésemben, fenyegetővé válik."
"Élhetünk hiánymotivált vagy növekedésmotivált életet. Egy hiánymotivált élet tünetei a követelőzés, zsarolás, elvárá- sok, fenyegetések és a többi. A hiánymotiváltságból fakadó tetteink tönkreteszik a meghitt kapcsolatot, mert a hiányaink, szükségleteink, sebeink kínzó volta előbb-utóbb elszemélyteleníti a társunkat, már nem is őt látjuk, csak azt, amit szerintünk általa meg kellene kapnunk.
Tehát muszáj valamiképpen önmagunk felé is nézni, és nemcsak jelenségszinten látni magunkat, hanem reflektálni arra, hogy valójában mit tartunk magunkról, milyen hiedelmeink, előítéleteink vannak a férfi-nő kapcsolatról, és mi miért válhatott meggyőződéssé bennünk."
"Ha én állandóan arra vágyom, hogy te erősíts meg engem, nyugtass meg engem, biztosíts arról, hogy tényleg értékes ember vagyok, tényleg én vagyok az egyetlen számodra - ez a bizalmatlanság jele. Mert nem hiszem el, hogy ha nem mondod, akkor is így van. Ha állandóan erre vágyom, az egy nagyon korai bizalomvesztésre utal, sajnos.
A kutatók mondanak egy nagyon érdekes dolgot. Bár naivan azt hisszük, hogy mindig abban vagyunk érdekeltek, hogy ne legyenek konfliktusaink, valójában számtalan esetben igenis abban vagyunk érdekeltek, hogy legyenek. Ha valaki úgy sérült pici korában, hogy emiatt függőséget okozó helyzetekre van ráhangolódva, akkor ösztönösen - vagy akár tudatosan is - félhet attól, hogy a másiktól függőségbe fog kerülni. Ebben az esetben például érdekében fog állni konfliktusokat kirobbantani, veszekedéseket előidézni, mert éppen a folyamatos konfrontáció óvja meg őt attól, hogy azt élje meg: túlzottan függ a másiktól, és teljesen alárendelte magát neki."
"Meghitt kapcsolatra az képes, aki az életének az irányát hosszú távú életcélok nyomán jelöli ki, nem pedig rövid távú érzelmi, fizikai szükségletek és kielégítésük alapján."
"Amit fiatalkoromban gyöngeségnek tartottam, manapság inkább értéknek, az emberi természet szépségének látom."
"Később pedig arra is rájöttem, hogy a győzelem felé vezető út fontosabbá válhat, mint maga a győzelem, mert ahogyan oda eljutok, az éppenséggel az életem."
"Ha valaki bezáródik a közös életút idealizált elmesélésébe, hogy mi vagyunk ez a szép kapcsolat, amiben nincsenek problémák és veszekedések, akkor az a továbbiakra nézve nem sok jót jelent. Máskülönben, tudni arról, hogy van valaki, akivel közös történetként mondhatom el az életem fontos eseményeit, egészen fölemelő élmény."
"Simone Weil nagyszerű gondolata, hogy meg kellene tanulni vágyakozni az után, ami már a miénk. Elég nyitottnak maradni arra az élményszerű, újra és újra akár bennünket is meglepő és csodálkozásra indító felismerésre, mi mindent jelent, hogy valakinek a férje vagyok, valakinek a felesége vagyok. Férj vagyok, feleség vagyok. Ilyen a társas önazonosság."
"Azt, hogy a házasság szentsége fölbonthatatlan, ahogyan erről a katolikus egyház beszél, és egyszeri, örök érvényű hűségre kötelez nem szadista papok találták ki, akik mit sem tudnak az életről, hanem olyan emberek, akiknek volt spirituális tapasztalatuk, és ráébredtek arra, hogy Isten kitartóan, örök érvényűen, felbonthatatlanul hűségesen szereti őket. Átélték ezt a spirituális élményt, és azt mondták, hogy nosza, legyen a világon legalább egy ember, akivel megpróbáljuk ezt kölcsönösen megélni! A szabadság azonban hihetetlen rettenettel is tud járni. Ahogy az önismeretemben fejlődtem, és egyre mélyebben megismertem a saját motívumaimat, hogy miért is lettem pap, háromszor vett erőt rajtam a remegés, hogy talán elrontottam az életemet, és nem kellett volna ezt a hivatást választanom. Amikor fölismertem a döntésemben egy-egy természetes, emberi motívumot, akkor elfogott a szorongás, hogy mi is lesz ezután, hogyan éljek a jövőben, mit is tegyek? Elrontottam mindent? Aztán, ahogy sikerült átjutnom ezeken a félelmeken, mindig azt ismertem fel, hogy valójában arról van szó, hogy most váltam szabadabbá arra, hogy újra döntsek: menjek vagy maradjak. A szabadságom növekedett. De ehhez a retteneten keresztül kell menni. Úgy látom, ez egy házasságban is így működik."
"De azért nem változtat. Ne már! Olyan szenvedést vállalni, amin lehetne változtatni, nem erény- és ezt vehetitek papi kijelentésnek."
"A másik pedig, amikor bár elhanyagolom érted és miattad a szükségleteimet, de kimondva, kimondatlanul azt várom (vagy várom el tőled), hogy te törődj azokkal. Amikor pedig ez nem történik meg a számomra megfelelő módon, az érzelmek és szemrehányások színes kavalkádját zúdítom rád."
"Ugyanis, amennyiben azért van szükségem a másikra, mert igazából nem hiszem, hogy jó vagyok, akkor számomra nagyon fenyegető lesz, ha ő elmondja a velem kapcsolatos kifogásait vagy kritikáit. Ilyenkor az az ember, aki által szeretném megerősíteni magam a létezésemben, fenyegetővé válik."
"Élhetünk hiánymotivált vagy növekedésmotivált életet. Egy hiánymotivált élet tünetei a követelőzés, zsarolás, elvárá- sok, fenyegetések és a többi. A hiánymotiváltságból fakadó tetteink tönkreteszik a meghitt kapcsolatot, mert a hiányaink, szükségleteink, sebeink kínzó volta előbb-utóbb elszemélyteleníti a társunkat, már nem is őt látjuk, csak azt, amit szerintünk általa meg kellene kapnunk.
Tehát muszáj valamiképpen önmagunk felé is nézni, és nemcsak jelenségszinten látni magunkat, hanem reflektálni arra, hogy valójában mit tartunk magunkról, milyen hiedelmeink, előítéleteink vannak a férfi-nő kapcsolatról, és mi miért válhatott meggyőződéssé bennünk."
"Ha én állandóan arra vágyom, hogy te erősíts meg engem, nyugtass meg engem, biztosíts arról, hogy tényleg értékes ember vagyok, tényleg én vagyok az egyetlen számodra - ez a bizalmatlanság jele. Mert nem hiszem el, hogy ha nem mondod, akkor is így van. Ha állandóan erre vágyom, az egy nagyon korai bizalomvesztésre utal, sajnos.
A kutatók mondanak egy nagyon érdekes dolgot. Bár naivan azt hisszük, hogy mindig abban vagyunk érdekeltek, hogy ne legyenek konfliktusaink, valójában számtalan esetben igenis abban vagyunk érdekeltek, hogy legyenek. Ha valaki úgy sérült pici korában, hogy emiatt függőséget okozó helyzetekre van ráhangolódva, akkor ösztönösen - vagy akár tudatosan is - félhet attól, hogy a másiktól függőségbe fog kerülni. Ebben az esetben például érdekében fog állni konfliktusokat kirobbantani, veszekedéseket előidézni, mert éppen a folyamatos konfrontáció óvja meg őt attól, hogy azt élje meg: túlzottan függ a másiktól, és teljesen alárendelte magát neki."
"Meghitt kapcsolatra az képes, aki az életének az irányát hosszú távú életcélok nyomán jelöli ki, nem pedig rövid távú érzelmi, fizikai szükségletek és kielégítésük alapján."
"Amit fiatalkoromban gyöngeségnek tartottam, manapság inkább értéknek, az emberi természet szépségének látom."
"Később pedig arra is rájöttem, hogy a győzelem felé vezető út fontosabbá válhat, mint maga a győzelem, mert ahogyan oda eljutok, az éppenséggel az életem."
This entire review has been hidden because of spoilers.
September 25, 2019
Pál Feri nevéről már hallottam korábban is, illetve voltam egy előadásán. Az biztos, hogy sajátos stílusban csinálja amit csinál, de ez valamiért magával visz. Nem tudok nem figyelni arra, ahogyan beszél. Pozitív élményként maradt meg, de szívesen beülnék még pár előadására. Régebb óta gondolkodtam, hogy olvasnék tőle, míg nem ez a könyv egyszer csak szembe jött. Fontos dolgokról ír, főleg a mostani időszakban, amikor a szerelem és a szeretet kezd nem divatos lenni. Amikor normálissá és hétköznapivá vált a válás, a megcsalás, a randizgatás középkorban és a felett. Kár, hogy ezt látják a gyerekek, és a felnövő generáció, hogy a család, és a szerelem már rég nem olyan fontos, mint anno. Nem csoda, hogy a mostani fiatalok otthon élnek harmincévesen is, és félnek elköteleződni. Nem jó az irány, de remélem egyszer majd rájövünk, míg nem késő. Véleményem szerint nincs fontosabb dolog az ember párjánál, és a családjánál. Nyilvánvalóan ezekre oda kell figyelni a nagy önmegvalósítás közepette is, és gondozni, táplálni kell, minden egyes nap. Másképp az önmegvalósításunk végén senki nem lesz mellettünk, aki átölelne, és büszke lenne ránk. Az egyensúly pedig nagyon könnyen meg tud sérülni…
„Nem ittuk meg reggel a megszokott teánkat, így szokott kezdődni. Egy elmaradt puszi, ölelés vagy virág, egy mindhiába várt dicsérő szó vagy elismerés, egy elfelejtett ígéret, szívesség, nem kellő odafigyelés, a várt megértés vagy együttérzés hiánya milyen könnyen képes megrendíteni az egyensúlyunkat! Máris távolságot teremt közöttünk, és megakadályozza, hogy azt adjuk, amit valóban szeretnénk, amire a társunknak szüksége lenne. Egy bensőséges kapcsolatban ezért nagyfokú stabilitásra és rugalmasságra van szükségünk, különben a hétköznapok észrevétlenül elszakítanak minket egymástól.”
„Nem ittuk meg reggel a megszokott teánkat, így szokott kezdődni. Egy elmaradt puszi, ölelés vagy virág, egy mindhiába várt dicsérő szó vagy elismerés, egy elfelejtett ígéret, szívesség, nem kellő odafigyelés, a várt megértés vagy együttérzés hiánya milyen könnyen képes megrendíteni az egyensúlyunkat! Máris távolságot teremt közöttünk, és megakadályozza, hogy azt adjuk, amit valóban szeretnénk, amire a társunknak szüksége lenne. Egy bensőséges kapcsolatban ezért nagyfokú stabilitásra és rugalmasságra van szükségünk, különben a hétköznapok észrevétlenül elszakítanak minket egymástól.”
May 6, 2021
Fantasztikus konyv, dobbenetes igazsagokkal. Segitett megerteni sajat magam es a kapcsolataim is. Amit a legmegdobbentobbnek tartok, hogy Pal Ferenc, papkent mennyire jol atlatja a csaladok es szerelmi kapcsolatok mukodeset. Pont emiatt voltam szkeptikus, amikor elkezdtem a konyvet olvasni, mert attol feltem, hogy majd egy bibliai idezetekkel teletomott, "bunosok vagytok ti mind" tipusu konyvet fogok olvasni, de egyaltalan nem errol van szo.
Mar csak azt sajnalom, hogy nem akadt korabban a kezembe ez a konyv. Aki esetleg habozik, ne tegye, csak tobb lesz attol, hogy elolvassa!
Mar csak azt sajnalom, hogy nem akadt korabban a kezembe ez a konyv. Aki esetleg habozik, ne tegye, csak tobb lesz attol, hogy elolvassa!
July 14, 2020
Pál Feri már az előadásai alkalmával gondolkodóba ejtett, ez a könyv pedig határozottan fokozta ezt. Rengeteg oldalt megjelöltem, mert húsba vágó gondolatokat tartalmazott, amikkel úgy éreztem, hogy foglalkoznom kell, amiket be szeretnék építeni a mindennapokba. Többször volt olyan érzésem, hogy bár előbb találkoztam volna ezzel a könyvvel és mondanivalójával. Nem csak önismereti szempontból, hanem társas kapcsolati oldalról is rendkívül hasznos és tanulságos.
June 12, 2019
loved the insights on intimacy and the stories of Ken and Tryna.
July 16, 2021
A megszokott, magas minőség Pál Feritől. Egy-két helyen unatkoztam, de összességében sokat adott.
Read
March 28, 2013Igazán hasznos:)
Displaying 1 - 7 of 7 reviews