Összegyűjtött versek

by György Petri

ebook

About the author

He was born in 1943 to a multi-ethnic Jewish family in Budapest. After his father's death he was raised by his mother, grandparents and aunts. According to his remembrance, he turned to poetry at 11 or 12, and from the early 1960s he published in such renowned periodicals as Kortárs and Élet és Irodalom. Disillusioned by their style himself, he never let any of those writings be re-issued, and soon he developed intention to change career. During the following years he nursed at a mental clinic as a preliminary exercise for planned psychiatry studies, resigning from which he showed interest in economics and law, but later he decided to be a philosopher. He informally attended philosophy classes at Eötvös Loránd University, Budapest. In 1966 he finally enrolled at Eötvös Loránd University with a Philosophy and Literature major, without ever graduating. His most inspiring professors were György Márkus, Endre Simon and György Lukács.

Reviews

[Dani Dányi]

Most a mi mindent írjam erről? (Mimindenemet nem.)
Megvolt két kötetben Petri összegyűjtött, vagy összes? De elveszett (bár nem zsebkönyv, nyilván becsúszhatott valahol a bútor közé vagy alá, úgymint: bútorom nincsen) a második, műfordításai-kötet pedig nem kívánkozott ki velem ide, a fenéken is túlra. Úgyhogy ezt kölcsönkaptam, köszi szépen @Gabriella_Györe, kicsit megszeretgettem, de még egyben van.
Vannak, amik nagyon nagyon. Van ami csak „ ”. Ahogy azt manapság: egy spektrumon.
Két végéről égettem, az elejétől is, és nem kevésbé a végétől. Nem egészen félúton, hanem pontosan a legjobb helyen, szinte matematikusan az A séta címűnél lett közepe (itt, ez: http://www.dia.pool.pim.hu/html/muvek...…) ahol abbahagytam, befejeztem. Jó volt így olvasni, mert nem kell időrendben (de kicsit mégis), mert sokszor van egy logikus sorrend amit pont emiatt jó megfordítani, és így a kezdeti és végzeti művek egymással keveredtek hamiskártyásan egypakliból egybe.
Külön kis öröm, hogy mivel már kiolvastam minimum egyszer a verseit, meg mikor-hol csaptam fel stb, jó volt néha megismerni egy-egy rég látott ismerőst, ez kicsit elnyomta a szörnyülködést, hogy mennyire keveset tudnék felidézni: ennyi tapasztalatom szerencsére akad, hogy ismerjem saját befogadói korlátosságom. Rákészültem, jó volt.
Persze hogy egy csomó szuper szép jó érzelmes fájós nemfájós röhögős személyes egyetemes ilyen-olyan bagatellt összehordhatnék Petriről és verseiről, nem fogok, lusta is vagyok hozzá, és meg is illetődve. Tud mindenfélét, formát, rímet, szabadot, nemszabadot, kísérletezőt, bátran csodásat és bátran nem annyira jót is, sokat ír a nőkről, a halálról meg a politikáról, nem unalmas, inkább sajnálós hogy végetérős. De majd pár évente újraolvasós.
Annyit fűznék még hozzá, teszek mellé, hogy József Attila (hasonlóképp elkunyizott, de nem visszaadandó!) költeményei-kötetével olvastam párhuzamban, és nem egy nyilvánvaló párhuzam, de nagyon adta.
Kicsit féltem – na mégis ide egy magánost – attól, hogy túl depresszív lesz, pláne egymással súlyosbítva ez a költő – másikköltő – olvasó umvirátus, de azt hiszem ez félreértés, igaz se Petri, se József Attila nem a legvidámabb csávók, ahogy a „nagy költőink” általában eléggé búval vannak, hát a cenzúra kedvéért most mondjuk bélelve, de nem ettől lehet őket lenagyozni, felköltőzni, meg egyáltalán, kicsit tenyérbemászóan rajongani, amiről lehet hogy nem tehet senki sem, csak fejeződik ki magától az öröm, a keser-kedves sírós meg röhögős meg néha még ugyanmározós is, szóval olyan bennsőségesen izé.
Fentiek tükrében öt (5*) csillag.

[N]

"És mélyebbet lélegezni már nem lehet"

Mélyről jövő szavai voltak. Ez akár közhelyesnek is tűnhet, de nincs rá jobb gondolatom. Sok minden jutott neki a rosszból, nem félt megélni őket. Szélsőséges, rapszodikus vágyai lehettek, s azokból több, amit nem kapott meg. Olyannak képzelem, aki inkább figyelt, mint beszélt. Nem volt mindenkihez szava, de költészete igen. A belőle – tőle jövő igazmondás, vagy inkább az igaznak és megéltnek tartott érzések kimondása, megmutatása, megindító. Önmarcangolóak, önpusztítóak, mint az élete is volt, de ettől hitelesek is. Sok verse tetszett még ezeken kívül, de némelyiknél a szóhasználattal, vagy a gondolatmenettel nem tudtam azonosulni. Ettől még jók. Ezek az ő dohányfüstbe megmártózott, fanyar illattól átitatott versei. Egy kiskocsmában mellé ülnék, szótlanul. Talán észre sem venné, vagy csak egy bólintással jelezné, hogy igen, van itt egy üres szék, de most már az enyém. És hozzak is valamit gyorsan a söntésből. Bólintanék.