What do you think?
Rate this book
Pertu
Elbeszéléseiben Szvoren Edina messzire cipeli a hőseit. Bicikliútra Szászföldön, menekülésszerű vakációra a fjordok közé, vagy a fjordoknál is fagyosabb, képzelt jövőbe. Még a gyerekkor díszletei is idegen tájként hatnak rájuk. De akárhová viszi őket, nem tud szabadulni tőlük: fájdalmas, forró, komikus élményeik a bőrére égnek.
A Pertu a folyóiratok hasábjain már rendkívüli figyelmet keltett szerző első kötete.
Szvoren Edina 1974-ben született Budapesten.
A Pertu a folyóiratok hasábjain már rendkívüli figyelmet keltett szerző első kötete.
Szvoren Edina 1974-ben született Budapesten.
246 pages, Paperback
First published January 1, 2010
3 people are currently reading
50 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 4 of 4 reviews
January 8, 2025
Lerakhatatlan. Rengeteg oldalról dicsérhetném a könyvet, de én most főleg két dolgot emelnék ki. Nem mondanám, hogy a könyv témája a feminizmus, mégis ez a legfeministább könyv amit valaha olvastam. Kiemeli azokat a dolgokat amiről azt hittem egyszer majd jobb híján nekem kell könyvet írnom:
“A Metoo a gazdag hollywoodi szinésznőkről szólt, nem a 21 éves diáklányról Lucáról; aki fel jött Pestre tanulni, szobát bérel, és az Arany János utcai Burger Kingben molesztálja a főnöke, a harmincas Tamás, aki úgy képzeli a hierarchiát mint a feudalizmusban; neki tisztelet jár, csak azért mert 34 éves korára csapatvezető lett a Burger King-ben. Meg kell tenni bizonyos gesztusokat, hogy mutassuk, Tamás kurva nagy ember, mi jóval kisebbek vagyunk nála. Lucának úgy kell kezelnie Tamást, mintha az a pasi lenne akire felnéz, akihez vonzódik, folyton vissza kell igazolnia mennyire jó pasi a Tamás. Lucának úgy kell kérnie tőle segítséget, olyan hangnemben, mintha azt kérdezné: “megbasznál?”. Nincs kinek panaszkodni. Ha Luca nem így tesz, akkor Tamás szerint flegmázik, akkor majd pont a rosszabb napokat kapja meg dolgozni, vagy kevesebb napot dolgozhat; “Bocs most épp nem kell annyi ember”. Tamásra nem lehet rábizonyítania semmit, a diszkrimináció a sorok között rejtőzik, Luca pedig nem kockáztathat, másik munkát se lenne rövid idő találni, ami összeegyeztethető az egyetemmel, tartaléka pedig nincs, ha munkát keres, nem lesz pénze kifizetni a szobát amit bérel. A szülei pénzel nem tudnak segíteni, ha pedig mesélne az őt ért zaklatásról, akkor azt mondanák, hogy ilyenek, hogy a főnök a szűkebb helyeken odadörgölőzik a fenekéhez, meg próbálkozik, ez minden munkahelyen előfordul, ezen nem “nyavalyoghat”. Ez a kitalált szituáció valóságnak tűnik, pedig fikció, csak ugye általános.”
A könyv televan hasonló problémafelvetésekkel. Amiket sehol nem látok, hiszen a neoliberális feminizmus hegemón jellege miatt ez ma nem fontos vagy inkább agyonhallgatott, hiszen megakaszthatná a termelést, a kapitalista berendezkedésekben pedig minden a gazdasági érdekeknek rendelődik alá. Viszont kritikám is van. Az első a heteroszexuális szemüveg; Szvoren Edina több helyen kritizálja a férfiak higiéniáját, vagy a szexuális vehemenciájukat, viszont nekem meg a legjobb barátaim leszbikus lányok, tőlük is hallhatóak ugyan ilyen panaszok, hogy a lány higiéniája elégtelen a számára, vagy hogy: “Akármikor átmegyek, az az első, hogy letámad, ha akarom, ha nem, szexnek kell lennie.”
De olyat is láttam ahol leszbikus lányok kávéval és melegétellel várják a ház urát, a másik leszbikus lányt. Bántalmazó kapcsolatokról is lehet hallani.
A második problémám a platonizmus, mintha a férfiak esszenciálisan lennének ilyenek. Arra nem reflektál, mik azok a körülmények amik ilyenné teszik a férfiakat, például, hogy nem kapnak szeretetet sem a családtól, sem a barátoktól, sem a munkahelyen, sem a nőktől, de panaszt nem tehetnek, hiszen az össznépi konszenzus az, hogy a pasi nem panaszkodik, hanem dolgozik, különben lúzer. A pasit önmagáért nem lehet szeretni, csak az egzisztenciájáért, a pénzéért, a házáért, a pozíciójáért, a végzettségéért, a kapcsolatrendszeréért, a körülményekért amiket biztosítani tud. Csak annyiban szerethető amennyiben betölti a “provider” nemi szerepét.
Ha egy pasi érzelmes, a nőkhöz mint baráthoz, lelki társhoz, vagy mint egyenlő félhet viszonyul, ha nincsenek elvárásai a nemi szerepeket illetően, ha nem akar kemény, magabiztos, törtető, karrierista és pénzhajhász lenni, akkor azzal fog szembesülni, hogy az ELTE BTK-n kívül a nők nagy része inkább undorodni fog tőle. A figyelmet ma is legnagyobb részt a törtető, a neoliberális, a szociálisan érzéketlen, az osztályvak férfiak kapják meg a nőktől, leginkább a szocioökonómiai státuszuk függvényében. Tehát miért ne legyen olyan barbár állat a férfi mint Szvoren karakterei, hiszen ha nem ilyen, akkor megvonják tőle a figyelmet a nők. Ez ma egy vakfolt mindenhol.
“A Metoo a gazdag hollywoodi szinésznőkről szólt, nem a 21 éves diáklányról Lucáról; aki fel jött Pestre tanulni, szobát bérel, és az Arany János utcai Burger Kingben molesztálja a főnöke, a harmincas Tamás, aki úgy képzeli a hierarchiát mint a feudalizmusban; neki tisztelet jár, csak azért mert 34 éves korára csapatvezető lett a Burger King-ben. Meg kell tenni bizonyos gesztusokat, hogy mutassuk, Tamás kurva nagy ember, mi jóval kisebbek vagyunk nála. Lucának úgy kell kezelnie Tamást, mintha az a pasi lenne akire felnéz, akihez vonzódik, folyton vissza kell igazolnia mennyire jó pasi a Tamás. Lucának úgy kell kérnie tőle segítséget, olyan hangnemben, mintha azt kérdezné: “megbasznál?”. Nincs kinek panaszkodni. Ha Luca nem így tesz, akkor Tamás szerint flegmázik, akkor majd pont a rosszabb napokat kapja meg dolgozni, vagy kevesebb napot dolgozhat; “Bocs most épp nem kell annyi ember”. Tamásra nem lehet rábizonyítania semmit, a diszkrimináció a sorok között rejtőzik, Luca pedig nem kockáztathat, másik munkát se lenne rövid idő találni, ami összeegyeztethető az egyetemmel, tartaléka pedig nincs, ha munkát keres, nem lesz pénze kifizetni a szobát amit bérel. A szülei pénzel nem tudnak segíteni, ha pedig mesélne az őt ért zaklatásról, akkor azt mondanák, hogy ilyenek, hogy a főnök a szűkebb helyeken odadörgölőzik a fenekéhez, meg próbálkozik, ez minden munkahelyen előfordul, ezen nem “nyavalyoghat”. Ez a kitalált szituáció valóságnak tűnik, pedig fikció, csak ugye általános.”
A könyv televan hasonló problémafelvetésekkel. Amiket sehol nem látok, hiszen a neoliberális feminizmus hegemón jellege miatt ez ma nem fontos vagy inkább agyonhallgatott, hiszen megakaszthatná a termelést, a kapitalista berendezkedésekben pedig minden a gazdasági érdekeknek rendelődik alá. Viszont kritikám is van. Az első a heteroszexuális szemüveg; Szvoren Edina több helyen kritizálja a férfiak higiéniáját, vagy a szexuális vehemenciájukat, viszont nekem meg a legjobb barátaim leszbikus lányok, tőlük is hallhatóak ugyan ilyen panaszok, hogy a lány higiéniája elégtelen a számára, vagy hogy: “Akármikor átmegyek, az az első, hogy letámad, ha akarom, ha nem, szexnek kell lennie.”
De olyat is láttam ahol leszbikus lányok kávéval és melegétellel várják a ház urát, a másik leszbikus lányt. Bántalmazó kapcsolatokról is lehet hallani.
A második problémám a platonizmus, mintha a férfiak esszenciálisan lennének ilyenek. Arra nem reflektál, mik azok a körülmények amik ilyenné teszik a férfiakat, például, hogy nem kapnak szeretetet sem a családtól, sem a barátoktól, sem a munkahelyen, sem a nőktől, de panaszt nem tehetnek, hiszen az össznépi konszenzus az, hogy a pasi nem panaszkodik, hanem dolgozik, különben lúzer. A pasit önmagáért nem lehet szeretni, csak az egzisztenciájáért, a pénzéért, a házáért, a pozíciójáért, a végzettségéért, a kapcsolatrendszeréért, a körülményekért amiket biztosítani tud. Csak annyiban szerethető amennyiben betölti a “provider” nemi szerepét.
Ha egy pasi érzelmes, a nőkhöz mint baráthoz, lelki társhoz, vagy mint egyenlő félhet viszonyul, ha nincsenek elvárásai a nemi szerepeket illetően, ha nem akar kemény, magabiztos, törtető, karrierista és pénzhajhász lenni, akkor azzal fog szembesülni, hogy az ELTE BTK-n kívül a nők nagy része inkább undorodni fog tőle. A figyelmet ma is legnagyobb részt a törtető, a neoliberális, a szociálisan érzéketlen, az osztályvak férfiak kapják meg a nőktől, leginkább a szocioökonómiai státuszuk függvényében. Tehát miért ne legyen olyan barbár állat a férfi mint Szvoren karakterei, hiszen ha nem ilyen, akkor megvonják tőle a figyelmet a nők. Ez ma egy vakfolt mindenhol.
February 11, 2019
"Nem haragszik, csak nem szeret."
Nem hiszem, hogy ez a kötet egy szuszra olvasható lenne... Én a Goodreads szerint majdnem 4 hónapig gyűrtem, minden novellája után napokig lábadoztam, mint valami influenzás megbetegedésből.
Nem mintha panaszkodnék.
Egyrészt az írónőnek olyan egyedi stílusa van, hogy ha bármit is olvasott már tőle az ember, ezer közül is megismerné. Bármit is ír, azt soha senki úgy még meg nem fogalmazta, olyan szögből meg nem mutatta.
Másrészt, igaza van. Tetszik vagy nem, de a család néha diszfunkcionális, az élet kilátástalan, az otthon szégyellni való, a testiség visszataszító, a szájszag büdös.
Különösen a családi témakörrel foglalkozó novellái tetszettek (az utópisztikus -szürreális darabokkal nem igazán tudtam mihez kezdeni). A Temetés kifejezetten katartikus, mintha valaki bemászott volna a fejembe és csokorba gyűjtve leírta volna az összes negatív gondolatomat.
(A Balholmi lányok elé meg minimum egy trigger warning járna bárkinek aki... nem is tudom.. volt már középiskolás lány.)
Fogok még olvasni Szvoren Edinától. Csak előtte elhúzom a függönyt, mély levegőt veszek és beengedek egy kis napfényt.
Nem hiszem, hogy ez a kötet egy szuszra olvasható lenne... Én a Goodreads szerint majdnem 4 hónapig gyűrtem, minden novellája után napokig lábadoztam, mint valami influenzás megbetegedésből.
Nem mintha panaszkodnék.
Egyrészt az írónőnek olyan egyedi stílusa van, hogy ha bármit is olvasott már tőle az ember, ezer közül is megismerné. Bármit is ír, azt soha senki úgy még meg nem fogalmazta, olyan szögből meg nem mutatta.
Másrészt, igaza van. Tetszik vagy nem, de a család néha diszfunkcionális, az élet kilátástalan, az otthon szégyellni való, a testiség visszataszító, a szájszag büdös.
Különösen a családi témakörrel foglalkozó novellái tetszettek (az utópisztikus -szürreális darabokkal nem igazán tudtam mihez kezdeni). A Temetés kifejezetten katartikus, mintha valaki bemászott volna a fejembe és csokorba gyűjtve leírta volna az összes negatív gondolatomat.
(A Balholmi lányok elé meg minimum egy trigger warning járna bárkinek aki... nem is tudom.. volt már középiskolás lány.)
Fogok még olvasni Szvoren Edinától. Csak előtte elhúzom a függönyt, mély levegőt veszek és beengedek egy kis napfényt.
February 14, 2022
Nem tetszett, nekem nem irodalom, csak stílusváltozatok-szerű, történet alig, inkább hangulatfestés (kb. kelet-EU-s mágikus realizmus), ami csak néha jó (15-ből max. 3 tetszett, Temetés, Bizalom). Sokszor túl hosszúak, de legalább a változatos szóhasználat érdekes néha. Naponta max. 1 olvasható, különben még fárasztóbb.
February 22, 2021
Тегава, разпокъсана, без композиция.
Сякаш някой е стоварил един камионен товар думи върху главата ти= ама ги е изсипал ей-така, както се свлича пясък от самосвал, шупурящо, хаотично ,проливно, смазващо.
Сякаш някой е стоварил един камионен товар думи върху главата ти= ама ги е изсипал ей-така, както се свлича пясък от самосвал, шупурящо, хаотично ,проливно, смазващо.
Displaying 1 - 4 of 4 reviews