Elbeszéléseiben Szvoren Edina messzire cipeli a hőseit. Bicikliútra Szászföldön, menekülésszerű vakációra a fjordok közé, vagy a fjordoknál is fagyosabb, képzelt jövőbe. Még a gyerekkor díszletei is idegen tájként hatnak rájuk. De akárhová viszi őket, nem tud szabadulni tőlük: fájdalmas, forró, komikus élményeik a bőrére égnek.
A Pertu a folyóiratok hasábjain már rendkívüli figyelmet keltett szerző első kötete.
Nem hiszem, hogy ez a kötet egy szuszra olvasható lenne... Én a Goodreads szerint majdnem 4 hónapig gyűrtem, minden novellája után napokig lábadoztam, mint valami influenzás megbetegedésből.
Nem mintha panaszkodnék. Egyrészt az írónőnek olyan egyedi stílusa van, hogy ha bármit is olvasott már tőle az ember, ezer közül is megismerné. Bármit is ír, azt soha senki úgy még meg nem fogalmazta, olyan szögből meg nem mutatta. Másrészt, igaza van. Tetszik vagy nem, de a család néha diszfunkcionális, az élet kilátástalan, az otthon szégyellni való, a testiség visszataszító, a szájszag büdös. Különösen a családi témakörrel foglalkozó novellái tetszettek (az utópisztikus -szürreális darabokkal nem igazán tudtam mihez kezdeni). A Temetés kifejezetten katartikus, mintha valaki bemászott volna a fejembe és csokorba gyűjtve leírta volna az összes negatív gondolatomat. (A Balholmi lányok elé meg minimum egy trigger warning járna bárkinek aki... nem is tudom.. volt már középiskolás lány.)
Fogok még olvasni Szvoren Edinától. Csak előtte elhúzom a függönyt, mély levegőt veszek és beengedek egy kis napfényt.
Számomra nagyon nehéz volt olvasni és követni ezt a novelláskötetet. A történetek sokszor nyomasztó, problémás családi viszonyokra épülnek, ami önmagában nem lenne baj, de nem tudtam igazán kapcsolódni a szereplőkhöz. Több novellában az sem volt számomra egyértelmű, ki a narrátor vagy hogyan kell értelmezni a karaktereket, ami nekem inkább megnehezítette a követést, mintsem hozzáadott volna az élményhez.. Összességében unalmasnak és túl távolságtartónak éreztem a kötetet.
Nem tetszett, nekem nem irodalom, csak stílusváltozatok-szerű, történet alig, inkább hangulatfestés (kb. kelet-EU-s mágikus realizmus), ami csak néha jó (15-ből max. 3 tetszett, Temetés, Bizalom). Sokszor túl hosszúak, de legalább a változatos szóhasználat érdekes néha. Naponta max. 1 olvasható, különben még fárasztóbb.
Тегава, разпокъсана, без композиция. Сякаш някой е стоварил един камионен товар думи върху главата ти= ама ги е изсипал ей-така, както се свлича пясък от самосвал, шупурящо, хаотично ,проливно, смазващо.