Jump to ratings and reviews
Rate this book

Yurkovsky/Zhilin Universe #1

A bíborszínű felhők bolygója

Rate this book
A Hiusz űrhajó-prototípus forradalmasíthatja az űrrepülést, korábban nem is álmodott lehetőségeket nyitva meg az emberiség előtt. Veszélyes első útjára olyan legénység kerestetik, amely minden nehézséggel bátran szembenéz. És összeáll a csapat: Jurkovszkij, Dauge, Krutyikov és Bikov – egyszer majd legendává válnak mindahányan.
A feladat: a fotonhajtóművek bejáratása, valamint a Vénusz bolygó felderítése. Több korábbi expedíció már odaveszett, de az egyik csapat geológusa, Tahmaszib Mehdi még jelentette egy mesésen gazdag nehézfém-lelőhely, az Urán Golkonda felfedezését. A tét tehát nem kicsi: végtelen jólét és maguk a csillagok hullhatnak az emberiség ölébe, amennyiben a Hiusz sikerrel jár. Ha azonban nem… a társadalmi és technikai fejlődés megfeneklik, és a Föld sosem válik galaktikus birodalom központjává.

343 pages, Paperback

First published January 1, 1959

48 people are currently reading
503 people want to read

About the author

Arkady Strugatsky

514 books1,876 followers
The brothers Arkady Strugatsky [Russian: Аркадий Стругацкий] and Boris Strugatsky [Russian: Борис Стругацкий] were Soviet-Russian science fiction authors who collaborated through most of their careers.

Arkady Strugatsky was born 25 August 1925 in Batumi; the family later moved to Leningrad. In January 1942, Arkady and his father were evacuated from the Siege of Leningrad, but Arkady was the only survivor in his train car; his father died upon reaching Vologda. Arkady was drafted into the Soviet army in 1943. He trained first at the artillery school in Aktyubinsk and later at the Military Institute of Foreign Languages in Moscow, from which he graduated in 1949 as an interpreter of English and Japanese. He worked as a teacher and interpreter for the military until 1955. In 1955, he began working as an editor and writer.

In 1958, he began collaborating with his brother Boris, a collaboration that lasted until Arkady's death on 12 October 1991. Arkady Strugatsky became a member of the Union of Soviet Writers in 1964. In addition to his own writing, he translated Japanese language short stories and novels, as well as some English works with his brother.

Source: Wikipedia

Ratings & Reviews

What do you think?
Rate this book

Friends & Following

Create a free account to discover what your friends think of this book!

Community Reviews

5 stars
702 (33%)
4 stars
749 (35%)
3 stars
432 (20%)
2 stars
159 (7%)
1 star
39 (1%)
Displaying 1 - 30 of 92 reviews
Profile Image for Oleksandr Zholud.
1,528 reviews155 followers
June 15, 2020
This is a debut novel (originally published in 1959) by the most prominent duo of Soviet SF Arkady Strugatsky and Boris Strugatsky. The brothers themselves later called it too formal, ideologized over the top and full of propaganda clichés but it is still much better that other Soviet SF at the time.

This is a story of Venus exploration by the team on the newest ‘photon’ (nuclear fusion) starship. The protagonist, Alexey Bykov is a ‘desert environment’ specialist and driver/mechanic. This maybe one of the first interesting twists: usually old SF depicts Venus as a wet jungle planet; here we have quite hot (about water boiling point) low-oxygen arid environment, that nevertheless supports life. Venus is a dangerous planet, multiple expeditions died there. The constant cloud cover and ionizing radiation make all efforts to scan the surface from space impossible and most automated system even if landed, are unable to send or receive signals. The abovementioned ionizing radiation is linked to the extremely rich with radioactive elements ores. The main objective of the mission is to setup radio-lighthouses, which with extremely broad range and strong signal will allow setting a landing port for others, who’ll extract riches of “Uranium Golconda”. It is very interesting, how often there is a talk about conquering and taming Venus, “pulling her teeth out” to make it safe for people. It contrasts with more modern SF, which cares much more about protection planets from people.

Despite many flaws that are often present is debut novels and usual for the times heroization of Soviet cosmonauts, there are still diverse characters – a stable, down-to-earth Bykov; a poet and popinjay Yurkovsky (geologist) are opposites, who hate each other guts; a friend of both, who tries to keep them in a team Dauge (also geologist); a rotund older family man Kutikov (astrogator)…

Overall, an interesting read, a bit reminiscent of Robert A. Heinlein juveniles, but without teenagers and with a lot more deaths.
Profile Image for Сергей Бережной.
Author 12 books31 followers
November 2, 2013
Полезно, полезно перечитывать чужие ученические вещи. Особенно спустя много лет после предыдущего прочтения и держа в уме то, что тебе известно о тогдашних намерениях и взглядах авторов.

Два намерения, вполне разнонаправленных: написать повесть в русле советской фантастики, но совсем не так, как это у большинства было принято. Фишка в том, что понятие «советская» именно и означало, что писать надо так, как «принято у большинства». Не говоря уж о том, что повесть предполагалось издать, что также неизбежно влияло на.

Результат получился, мягко говоря, не парадоксальным: СБТ закономерно и неизбежно пафосна и в этой части на взгляд современного взрослого читателя фальшива и неискренна. С другой стороны, авторы, воспитанные большей частью на традиционно пафосной советской литературе, писали повесть совершенно от души, старательно застыковывая привычную патетику на то, что они тогда считали новым поворотом темы: человечность персонажей.

Которая, безусловно, тоже получилась весьма относительной — для каждого героя СБТ легко прослеживается роль, довольно узкая и функциональная, отведённая для него авторами, и считать эту лёгкость достоинством произведения не получается никак. Игра не сыграна, она выстроена, как будто партнёры по шахматам условились воспроизводить партию по готовой записи, хуже того: это заметно каждому, кто хочет это заметить.

Достоинства повести существенны и важны именно с литературоведческой и культурологической точки зрения: да, вот такими были в то время авторы, и вот такой была литературная среда, для которой СБТ была неоспоримой вехой, грандиозным и практически общепризнанным (и тогда, и сейчас) прорывом: повесть поругали за «невозвышенность» лексики персонажей, дали премию как образцовому произведению для детей и переиздали уже через год после выхода в популярнейшей книжной серии.

Забавно, но написанная чуть ли не «по горячим следам» СБТ повесть Казанцева «Планета бурь» эксплуатировала как раз тот ход, от которого Стругацкие сознательно отказались — противостояние на Венере советской и американской экспедиций. Из всего, что было задумано для повести, этот подсюжет показался авторам наименее важным и интересным, чтобы не сказать — затасканным. Затасканность и банальность уже тогда были для них пугалами — и это в то время, как большинство авторов чуть ли не осознанно полагали «типичность» персонажей и ситуаций обязательными для хорошей (вернее, «правильной») книги и старательно расставляли этих пугал по своим огородам.

СБТ интересна прежде всего как стартовая площадка для последующего творчества Стругацких. Повесть давала им возможность двигаться в любом направлении — и в сторону кондовой советской идеологической и художественной «правоверности», и по пути восхитительного пренебрежения стереотипами эпохи. Мы знаем, какой путь они выбрали, и для знающего это накладывает определённую интонацию на текст СБТ. Стоит, однако, помнить, что эта интонация в авторские намерения не входила. Это уже потом, готовя повесть к переизданиям, они досадовали, натыкаясь на слишком явные благоглупости и смешные для опытных авторов проколы, и в интервью называли СБТ самым нелюбимым своим произведением.

Мне трудно представить, с какими чувствами эту повесть мог бы прочитать, скажем, современный подросток. Литература за полвека рванула вперёд на несколько эпох, и Стругацкие были для каждой из них не самым слабым (мягко говоря) ускорителем, но современный начинающий читатель сможет увидеть эту перспективу в лучшем случае лишь спустя несколько лет. Точно так же мало кто читает произведения античных авторов для удовольствия и развлечения, а СБТ — это для восприятия нынешнего читателя экзотика, пожалуй, не меньшая.
Profile Image for Hendrik.
440 reviews111 followers
September 11, 2020
Es strahlt, spaltet und fusioniert auf fast jeder Seite. Eine wahre Pracht für alle Nuklearenthusiasten. Die Survivalstory des Expeditionstrupps auf der Venus ist ziemlich spannend, der Rest besteht größtenteils aus pathetischer Propaganda. Auf der soliden Grundlage der Sowjetwissenschaft und des dialektischen Materialismus, wird der Sieg der Menschheit über die träge Natur besungen. So sinngemäß die Worte von Boris Strugatzki, der nicht mehr allzu viel von seinem Frühwerk hielt. Das Buch hat einfach nicht die Qualität der späteren Arbeiten. Vieles ist noch unausgegoren und die Eingriffe des Lektorats taten ihr Übriges. Dazu kommt noch, dass diese Zukunftsvision schlecht gealtert ist. Die Handlung spielt zu einem Zeitpunkt, der ungefähr in den 1990er-Jahren liegt. Statt der Verwirklichung des Kommunismus ist die UdSSR zusammengebrochen und die Begeisterung für die Nukleartechnik hat ebenfalls so einige Dämpfer erlitten. Wenn im Roman von Haarausfall als Symptom der Strahlenkrankheit oder von Männern die Rede ist, die sich mit Schutzschilden einer strahlenden Masse nähern, evoziert das unbeabsichtigt Bilder des explodierten Reaktors von Tschernobyl. Das ist halt die Ironie der Geschichte. Zur Einordnung noch ein Zitat von Boris Strugatzki:
Soll dieser Roman in der Science Fiction als hässliches Denkmal für eine ganze Epoche bestehen bleiben, eine Epoche mit all ihren Attributen – mit ihrem fiebrigen Enthusiasmus und ihrer begeisterten Dummheit, mit ihrem aufrichtigen Verlangen nach dem Guten bei totalem Unverständnis, was denn das Gute ist, mit ihrer blindwütigen Bereitschaft zur Selbstaufopferung, mit ihrer Grausamkeit, ideologischen Blindheit und dem klassischen Orwell’schen Zwiedenken.
Damit ist im Grunde alles gesagt.
Profile Image for Nikola Pavlovic.
337 reviews49 followers
October 25, 2017
Knjiga o svemirskim pionirima koji su utabali put covecanstvu ka rudnim dobrima Venere.
Na planeti purpurnih oblaka dok ih opsedaju neovozemaljske sile, crveni krugovi, oni se bore sa Venerom, surovom i nepristupacnom planetom, kako bi ispitali rudna bogatstva iste i postavili svetlecu signalizaciju za prvi raketodrom. Taj poduhvat ce traziti da na kocu stave i svoje zivote. Nekada je covek osvajao polove i dzungle, u ovoj knjizi radi se o svemirskim prostranstvima i planetama.
April 20, 2019
Страшно нудная книга!

Антистругацкая (если так можно выразиться) книга. Именно то, за что я люблю Arkady Strugatsky и Boris Strugatsky, здесь напрочь отсутствует. Это обыкновенная напыщенно-назидательная скучная советская фантастика. Всё тут по законам жанра:

-сплошная научная болтовня и предсказания (которые так и не сбылись);

-сплошное бесстрашие и преданность науке (порой доходящие до полного абсурда и легкомыслия);

-но самое страшное это ЮМОР (здесь даже не пахнет сатирой, а шутки настолько банальны...);

-ну и, конечно же, Человек с большой буквы.

Утешило только то, что (как прочитал в Википедии) самим авторам это произведение тоже не нравилось!!! Радует, когда люди способны критически взглянуть на себя и свои поступки!!!!!!!!
Profile Image for Márta Péterffy.
252 reviews7 followers
September 7, 2021
Jobban tetszett, mint az Újonc a világűrben, pedig ez az előbbi történet. Igaz, így találkoztam ismerős szereplőkkel, ahogyan megalapozták későbbi hírnevüket. Az "elvtársozáshoz" is hozzászoktam, de ebben a műben nem zavart annyira, nem olyan didaktikus. Sőt, nem baj az sem, ha hőseink néha egy kis alkoholt isznak-persze csak ritkán és ünneplésként:)
Mindemellett ez sem volt könnyű olvasmány, néhol nehéz a szöveg, néhol szinte költői a Vénusz különleges felszínének leírása. Az utolsó harmadban voltak izgalmas részek is, ám győzedelmeskedik az ember, az emberiség javára sikerül a hódítás, még ha áldozatokkal jár is. De nem csak úgy lehet nézni a történéseket, mint a "homo sovieticus" győzelmét-voltak érdekes tudományos témák is, noha nem értettem mindegyiket.
Ám utána olvasgattam, és a fotonmeghajtású űrhajó-amely lehetővé teszi a bolygóközi utazásokat-nem fantazma, nemrég a NASA egy tudósa is nyilatkozott ennek elméleti lehetőségéről. Az űrhajósok életének ábrázolása tartalmaz naivitásokat, de gondoljuk csak el: a pár évvel később megszülető Star Trek sorozat nem hasonló felfogású?
Nem lehet a mai technika ismeretében szemlélni /bár az amerikai sorozatban voltak később megvalósuló érdekességek/.
De mi is a vonzerő az űrutazós sci-fi történetekben? Űrkalandok, bolygóközi utak, ahol bátor és elszánt pilóták és geológusok, későbbiekben barátságos idegen lényekkel együtt
indulnak küldetésekre-erről szól a science-fiction irodalom nagy része.
Elvágyódás a Végtelenbe, majdan pedig boldog visszatérés Föld bolygónkra!
Szeretem ezeket, bár erősen szkeptikus vagyok már ezek jövőbeni realitását illetően.
Profile Image for Uladzislau.
368 reviews8 followers
February 8, 2017
Станислав Лем называл свои первые опубликованные опыты "соцреалистическим паскудством" - грубо, но ёмко. В принципе, данный эпитет вполне можно адресовать к первой опубликованной повести Стругацких. Правда, только к ней единственной. Дело совсем не в каких-то специфических коммунистических реалиях. Просто книжка совершенно плоская - как по идеям, персонажам, характерам, так и по языку и обще стилистике. Удивительно, но по ней совершенно невозможно предсказать будущую судьбу авторов - самых лучших и популярных всех советских времен и народов.
Profile Image for Ints.
843 reviews86 followers
November 27, 2014
Ir 19xx. gads cilvēki lēnām sākuši apgūt Saules sistēmu. Darbs nav viegls, tehnika vēl nav droša, kosmonauti veic varoņdarbus un reizēm pildot uzdevumu iet bojā. Planētas un asteroīdi lēnām padodas tehnoloģiskā progresa priekšā. Ir palikusi tikai viena spītniece – planēta Venēra. Tā jau ir paņēmusi daudzu pētnieku dzīvības, taču ir pienācis laiks arī viņai. Padomju zinātnieki ir izstrādājuši jaunu fotonu raķeti Hiuss, kura ir tehnoloģiskā progresa iemiesojums. Hiusa apkalpei ir dot uzdevums nolaisties uz Venēras, izpētīt Urāna Golkondu (potenciāli ar transurāna elementiem bagāta raktuvju vieta), izveidot pagaidu kosmodromu un vispār parādīt, ka padomju cilvēks var.

Grāmata sarakstīta laikā, kad kosmosā vēl nebija uzlidojis neviens cilvēks, taču plāni bija, un autoru fantāzijas ierosināšanai ar to pilnīgi pietika. Var noprast, ka grāmatā aprakstītie notikumi notiek ap deviņdesmitajiem gadiem, un es būtu ļoti priecīgs, ja tas tiešām būtu realizējies. Daudz no tā, ko autori paredzējuši, nav piepildījies, viņu informācija par Saules sistēmu un tās planētām ir maigi sakot nepilnīga. Tāpat autori pamatīgi peld fizikā, kas saistīta ar ātrumiem tuvu gaismas ātrumam. Autoru Venēra pilnīgi neatbilst tai Venērai, kādu mēs to pazīstam šodien. Īstajā Venērā cilvēki nevarētu šaut uz vietējo faunu no kalašņikova. Autoriem gan ir labs attaisnojums - grāmatas sarakstīšanas laikā neviens par Venēru neko daudz nezināja.

Sižets ir tipisks padomjlaiku varoņstāsts no cikla par to, kā mājsaimniece var kļūt par valsts vadītāju. Šeit mājsaimnieces loma jāuzņemas inženierim Bikovam, kurš pēkšņi no Gobi tuksneša izpētes bāzes tiek norīkot ekspedīcijā uz Venēru. Īsts padomju cilvēks no izaicinājuma neatsakās, un tēvzemes vārdā ir gatavs uz visu. Lieli mērķi prasa lielus upurus un ir rīkojumi, kas jāizpilda neskatoties uz nekādu risku. Tomēr šeit ir grūti atrast tā laika zinātniskās fantastikas darbiem raksturīgo patosu, te autori ir ļoti pūlējušies parādīt savos personāžos cilvēcību. Var jau piesieties, ka Hiusa komandas locekļi ir vairāk kā mākslīgi sakombinēts raksturu kopums, kur jau pēc pāris lapaspusēm var uzminēt katra lomu, bet savulaik tas bija nopietna atkāpe no standarta.

Pozitīvi ir arī tas, ka autori nepropagandē komunisma uzvaru visā pasaulē, tas vēl nav iestājies. Tomēr kosmosā visi sadarbojas kopīgam mērķim, kosmonauti stāv pāri valstīm un pilsonībām. Briesmu brīdī viņi viens ar otru rēķinās un dodas palīgā. Strugacku kosmosā nav nekādas lielvaru cīņas būt pirmajiem, kapitālisma kritikas, ir cilvēks un uzdevums.

Grāmatai lieku 8 no 10 ballēm, jo tā parāda zinātniskās fantastikas žanra vienu no sākuma posmiem. Kas ir daudz svarīgāk, tas ir viens no pirmajiem Strugacku darbiem. Šo autoru ietekme uz žanra attīstību bija milzīga. Tādēļ izlasot šo darbu ārpus konteksta varētu šķist, ka tas ir visnotaļ viduvējs darbs, kas salīdzinot ar mūsdienu darbiem nav pat pieminēšanas vērts. Tomēr salīdzinot to ar citiem tā laika darbiem, nākas atzīt, ka stāsts ir patiešām labs.
Profile Image for Kseniia.
119 reviews20 followers
June 21, 2020
Багато що змінилося з того моменту, як Стругацькі написали цей роман (і, здається, моє сприйняття при перечитуванні трохи також). Цікаво, звичайно, знайомитися з їхнім баченням майбутнього, проте самі автори пізніше називали цю книгу "застарілою". Це бажання завоювати інші планети заради ресурсів, вліпити туди побільше заводів, мрійникам немає місця в космосі! Гм, хто ж, як не мрійники, вас доставив у той космос?

Здивувала відправка в таку важку експедицію зовсім непідготовленої людини, якій навіть не сказали спочатку, куди саме вони відправляються, та й поведінки в невагомості, при перенавантаженнях не навчили. Усе-таки мова про планету, на якій вже загинуло безліч людей у спробах сісти на поверхню, а тут "фахівця з пустель" викликають зі звичайнісінького відрядження і саджають за штурвал "венероходу". Однак не можу не погодитися з багатьма відгуками: третя частина рятує книгу. Описи Венери, Голконди, дивних, незрозумілих і тому лячних жителів цієї планети гарні, але космонавти, що гуляють по планеті без скафандрів? "Це якісь неправильні бджоли."

І моє найулюбленіше наостанок:
Жена Ермакова была первым человеком, высадившимся на естественном спутнике Венеры. И там произошло какое-то несчастье. Никто об этом не знает ничего толком — какое-то столкновение между членами экипажа. С тех пор женщин перестали брать в дальние межпланетные рейсы

Ну не можна ж так халтурити.
Profile Image for Forgoszel.
221 reviews17 followers
February 7, 2017
A tévedések elkerülése végett jelzem, hogy szó sincs sorozatról. Sőt! Ezt az elnevezést a Sztrugackij-rajongók adták néhány könyvnek. A könyvek, nem épülnek egymásra és nem is egy történetet mesélnek el több köteten át. Mindettől függetlenül, a “vérrajongók” e közös név alá gyűjtöttek jó tíz könyvet és még olvasási sorrendet is felállítottak. Így lett A bíborszínű felhők bolygója a Delelő Univerzum első kötete. És persze ez sem igaz, hiszen, több listában, mint 0A kötet szerepel, mert a történet a XX. században játszódik, míg több tíz kötet a XXI.-XXII. századba viszi el az olvasót. tovább»»» Strugatsky, Arkady and Boris
Profile Image for Insener Garin.
26 reviews11 followers
November 29, 2013
Strugatskeid armastan ma nende ühiskonnakriitiliste ja sotsiaaldüstoopiliste(utoopiliste) teoste pärast. See raamat jättis mind natuke jahedaks, aga eks põhjus on ka selles, et kõik ülejäänud eestikeelsed Strugatskid olen ma varem juba läbi lugenud. Oleks see raamat mulle kätte juhtunud poisipõlves, siis suurest nostalgiast tuleks 5 kindlasti ära, aga praegu jääb hinna sinna 3 ja 4 vahele.
Aga eks siit sai vendade kujunemine alguse ning üks väga Srugatskilik lõik ikka oli ka, kus hakati sööma rollmopsi ja võtma konjakit. Ning Metsavana just hiljuti jagas viidet mingitest seentest, mis toituvad radioaktiivsusest - nii et tuleb 4 ära.
Profile Image for Temucano.
558 reviews21 followers
July 13, 2022
Sobre astronautas intrépidos en un planeta hostil (en este caso Venus), buscando los recursos necesarios para poder ayudar a la Humanidad entera, no sólo por la gloria soviética. Sufridos personajes, terribles escenarios e intrépida acción en una muy buena novela de aventuras, ligera al principio pero que después sube en tensión a medida que se acercan al objetivo. La más espacial de las novelas de los hermanos Strugatski, al estilo de “Cataclismo en Iris”, con esa prosa dinámica que nos tienen acostumbrados, pero más racional y científica respecto a otras novelas suyas.
Profile Image for Matthew Tszen.
80 reviews2 followers
January 5, 2020
Допуская все возможные ошибки, группа слабоумных космонавтов "покоряет" Венеру. Поскольку задание очень простое,техника волшебная, а радиация их не берёт совсем, то при выполнении миссии им удается угробить только половину группы.
30 reviews1 follower
August 16, 2019
Зашибенный комсомольский пафос, тяжелый язык. Финал злоключений хорошо прописан - единственное.
Profile Image for Krišs Dzenītis.
18 reviews3 followers
February 4, 2021
strugacki, laikam, ir retie, kas man, lasot latviski, spējīgi uzburt prātā visskaistākās, zilākās un spilgtākās ainas. un asaras.
Profile Image for Kristīne Līcis.
600 reviews70 followers
March 30, 2018
Teju vai pirmais zinātniskās fantastikas romāns, ko izlasīju, un varbūt tieši tas ir iemesls tik paliekošam iespaidam. Tobrīd vēl īsti nepratu atpazīt ne obligātos ideoloģiskos reversansus gan sižetā, gan valodā, gan tēlos, ne arī dominējošo ideju par cilvēka pienākumu "savaldīt un pakļaut" dabu, jo cilvēks ir "gudrāks un spēcīgāks par dabu". Tā vietā pilnībā iegrimu visuma iekarošanas romantikā un baisi tēlainajos Venēras iedomāto purvu un radioaktīvo tuksnešu aprakstos.

Man vienmēr ir patikušas "slēgtās istabas mistērijas", kur uzsvars nevis uz tālu skriešanu, šaušanu un lekšanu, bet uz attiecību dinamiku, mājieniem, detaļām. "Ugunīgo mākoņu valstība" ir vesela virkne šādu slēgto istabu - "Hiuss", "Mazulītis", tas vēl vairāk uzsver, cik izolēti un dažbrīd objektīvi bezpalīdzīgi (kā "kosmiskā uzbrukuma" laikā) ir kosmonauti.

Bet interesantākais ir tas, ka pat 60.gados rakstītā padomju grāmatā parādās telplaika idejas un ka telpa "nav vienkārši telpa".

"Ne jau grūtības, mīļais Aleksej Petrovič, bet tikai nāves bailes. Grūtības vēl priekšā."
1,106 reviews9 followers
August 15, 2022
I was a huge fan of "Roadside Picnic". But I let this book collect dust for many years because the title picture of the German edition is quite silly and the title "Atomvulkan Golkonda" sounds soviet-style old fashioned.
And the book really is. Oh, the bright future full of progress and glory! The heroes that gladly sacrifice themselves for the unstoppable ascent of mankind! And so forth.
But it was not as bad as this may sound. There was some gritty realism. And I was curious how it would end.
One strange aspect from a modern viewpoint is the glorification of nuclear energy. The protagonists wade through radioactive dust and a little radiation sickness is nothing to write home about. Peculiar.

All in all it was OK (barely) but quite a different book than Roadside Picnic.
Profile Image for Dmitry.
193 reviews8 followers
August 29, 2020
Очень смешанные чувства. С одной стороны, даже в детстве она показалась мне очень плоской, наивной и с картонными бодрыми(слово встречается раз пятьдесят) комсомольцами. Архаичные метафоры, отсылки к Великой Отечественной - не добавляют удовольствия.
Да и вообще, идеология, вплетенная в ситуации и фразы, в которых живые люди обходятся без нее, недоверие к компьютерам, да само существование коммунистов - вот уж наличие таких вещей в будущем я не ожидал, но в 2020 получил и в реальной жизни.
Тем не менее, без проблем прочел за один день, не теряя интерес, и накинул звезду по сравнению с детской оценкой. Путь некоторые предсказания сбылись и не так, как ожидалось.
P. S. Повлияла ли на оценку фраза про "гонки школьников на микровертолетах"? Не знаю
Profile Image for Jüri.
Author 30 books19 followers
January 1, 2013
Tõtt-öelda kaalusin ma tükk aega hinnet: kas 3 või 4?
Ulmekirjanduse BAASis olen ma sellele romaanile kolme pannud, aga kui mõelda, et see on vendade esikromaan (ja üldse üks nende esimesi teoseid) ja et ma olen seda kahes keeles ja kahes redaktsioonis vähemalt viis korda lugenud – siis otsustasin ikkagi kõrgema hinde kasuks.
404 reviews4 followers
June 27, 2021
Kohe aru saada, et tegemist on varasema loominguga. Lugu on vähem ja teadust rohkem.
Mulle meeldis mõte, et kosmonaudid, maadeuurijad pole sportlased, kangelased, vaid kõik need vallutused peaks olema ühiskonna hüvanguks. Ka meie ümbermaailmasõitjad ja mägironijad võiks seda meeles pidada.
Aga tore, et see saime seltsimeestega Veenuse allutatud ja maale maavarasid... :)
Profile Image for Gene.
13 reviews3 followers
August 15, 2018
Да, Стругацкие сами считали это произведение неудачным, и да, оно не такое "глубокое" как более поздние произведения, но все же это хорошая книга. Я говорю, как человек, которые обычно не может читать приключенческие романы--они для меня скучноваты, я все время думаю, где смысл? На самом деле, мне кажется, что трудно писать по-настоящему хорошее приключение. Но у Стругацких был огромный талант, и здесь сюжет хороший, стиль отличный, и персонажи такие живые, разные и интересные, что хочется читать и читать о них, не отрываясь. Слава Богу, что есть продолжение))

In case you're interested in this book but don't speak Russian, I've translated five chapters and am working on more. Very casual translation with funny footnotes pointing out inconsistencies and such, but I do try to be accurate when translating the text itself. https://kittylevin.livejournal.com/31...
Profile Image for Miss Sunshine girl.
219 reviews19 followers
October 26, 2019
Basszus, vegre vege van. Nagyon sokaig olvastam, mert vmi eszmeletlenul unalmas volt. En nem is ertem! Azert egy ilyen esemenysor, mint ami a konyvben van, boven okot adna arra, hogy letehetetlen legyen a konyv, mert onmagaban tenyleg izgalmas, csak ahhoz jol kellett volna megirni. Igy, az asszem negyedik konyv utan, en azt mondom, a fiverek konyvei vagy nagyon rosszul oregedtek, vagy mar korukban sem voltak tul jok es csak vmi rejtett tartalom miatt szerettek oket, amiket en mar igy, a szovjet idok elmultaval magyarkent nem fejtek meg. El fogom olvasni a tobbi konyvuket is, mert meg mindig hajt a kivancsisag, allitolag a trojkas konyv vicces, de nem feltetlenul allnak a sor elejen.
Profile Image for Adiya Nurmanova.
12 reviews
May 9, 2024
Захватывающая история покорения Венеры со всеми сопутствующими элементами: технической детализированностью, душевностью и мужеством членов экспедиции, трагическими приключениями и непредсказуемой развязкой.
48 reviews3 followers
February 27, 2023
“Это шутка? Или всё всерьёз? Нет, видимо, всё-таки серьёзно”, - такие мысли крутились у меня в голове, когда я читала эту книгу.
Повесть - нерукотворный памятник эпохе, который в 21 веке заставляет скорее поёжиться, чем испытать приступ вдохновения. И дело не в том, что вызовы, которые бросает планета Венера отважным исследователям ужасны и трудны, а в том, с какой безжалостностью Советский Союз из неслучившегося будущего отправляет своих граждан на верную смерть. С планеты никто не вернулся здоровым, большинство погибли, но на готове уже новый эшелон смельчаков, которые готовы положить свою жизнь ради всеобщего “блага”. Благо я взяла в кавычки, потому что оно крайне сомнительно: нет войны, над миром не нависла угроза, летят они не спасать застрявших на планете-убийце товарищей, - нет, конечная цель миссии - выкачивать из Венеры ресурсы, которые трудно добыть на Земле. И даже в ресурсах этих нет острой необходимости - это просто очередное “быстрее, выше, сильнее”, увеличение надоев и пятилетку за четыре года. При этом авторы не наделили героев ни малейшими сомнениями в необходимости выполнения приказа, напротив, они готовы соревноваться между собой за право поскорее получить производственные травмы или героически погибнуть в поисках образца новой породы. Если кто-то с недостаточным усердием старается умереть, товарищи посмеиваются над ним, и тот быстро исправляется. Герои вроде бы имеют свои характеры, но когда дело доходит до обсуждения работы, начинают пересказывать один и тот же агитационный буклет. Они вроде бы не глупы, но не задаются “опасными” вопросами - в чём необходимость такой спешки в освоении опаснейшей планеты? Почему государство совершенно не заботится об их здоровье? Что по-настоящему изменится в жизни людей, когда Венера будет освоена? Как так получилось, что в коммунистическом обществе человеческая жизнь не стоит ломаного гроша? Интересно, что в повести мелькают слова о “рентабельности” добычи ресурсов на Венере, но ни слова о рентабельности бездумной отправки одного за другим космического корабля “на авось”, когда причина крушения предыдущего не ясна. Не вызывает никаких мыслей и история штурмана Богдана Спицына, который видится со своей возлюбленной, космической исследовательницей, раз или два в год, потому что оба они находятся в бесконечных рейсах. Герои только восхищаются их чувствами и ни на секунду не позволяют себе усомниться в адекватности такого расписания. Зачем коммунисты боролись за сокращение рабочего дня, если в мире будущего советские граждане работают круглые сутки? Непонятно.
Кстати об исследовательницах. Стругацкие не включили в экипаж ни единой женщиной (их произведения в принципе не изобилуют персонажками), очень ловко это объяснив, - однажды женщину включили в межпланетную команду, и такое началось, такое! Правда, никто не знает, что именно это было за “такое”, но оно было ужасно, нанесло мужчинам из команды психологические травмы, и потому сердобольное начальство оградило их от такой зверской опасности, запретив дамам полёты на дальние планеты. Выходит, что конфликт с женщиной куда опаснее лучевой болезни, выходов в открытый космос, встречи с внеземной живностью да и самой смерти.
Повесть, безусловно, наивна. Наивна она и в своей неловкой агитации, и в вере в скорое покорение космоса (действие происходит ещё в 20 веке), и плохо продуманных технических деталях. Одному из исследователей сообщают о предстоящей миссии за полтора месяца, до этого он никогда не летал на космических кораблях и работал в пустыне. Никакой особой подготовки герои не проходят, учатся, например, выходить в открытый космос по ходу дела. Конечно, она была написана ещё до полёта Гагарина, но всё же уже тогда можно было предположить, что межпланетные путешествия через 30 лет не будут подобны вождению автомобиля. Авторы взяли крайне популярный (и воспетый в пропаганде) образ геолога, перенесли его в будущее и подарили ему новую профессию, сохранив всю ту же пропагандистскую канву. В этой книге отсутствует смелость мысли, новизна образов, глубина. Она очень характерна для своего времени, написана “для своих”.
Однако при всех недостатках повесть читается легко, у неё неплохой сюжет, она захватывает до определённой меры. В конце, когда герои подвергаются прямой опасности, им хочется сопереживать, возникает неподдельный интерес - смогут или не смогут? Язык простоват, но больших претензий к стилю нет. Интересен мир будущего, каким его видели из середины 20 века. Интересно представление людей о Венере до того, как она была хотя бы чуть-чуть исследована (любопытствующие могут сравнить предположения Стругацких с реальностью - получилось так, что они мало что угадали). Если делать скидку на то, что это продукт своего времени, и после авторы отошли от таких топорных агиток, то книгу можно рекомендовать, - только будьте осторожны, если пренебрежение правами человека вызывает у вас взрыв праведного гнева.
10 reviews
August 26, 2021
I enjoyed this, the Russian quirkiness, the characters, the crazy implausibility inherent in old science fiction - it was a lot of fun. Kudos to my friend Jon Bradley for the translation, taking something that was likely incomprehensible and turning it into a great story!
Profile Image for Bogdan Mărginean.
49 reviews
August 2, 2024
Al doilea roman al maeștrilor SF-ului rusesc, tipărit în anul 1959 (și dacă nu mă-nșel e și prima carte tradusă în românește a acestor autori) descrie o aventură interplanetară, împachetată într-o lume aproape utopică a SF-ului sovietic, dar cu elemente de thriller și dramă. Este foarte diferită de clasicul "Picnic pe marginea drumului", totuși e prezentă în ambele lucrări ideea radioactivității. Cartea așează extraordinar o lumină tipică a vremurilor comuniste din Războiul Rece, transpunându-se în secolul XX. Descrierea e una foarte bună care destăinuie imaginea cât mai reală a fostului imperiu comunist. 

Așadar, romanul spune povestea unui echipaj cosmic care pornește spre a descoperi rezerva de metale radioactive rare ale planetei Venus, localizate în așa zisa Golcondă uranică. Cei 6 la număr se identifică ca fiind 2 geologi (Dauge și Iurkovski), inginerul mecanic și personajul principal (Bîkov), cosmonautul tipic (Krutikov), pilotul (Spițîn) și comandantul navei (Ermakov). Aceștia au misiunea de a identifica rezerva mineralelor radioactive și de a marca locul unde va fi noul rachetodrom al planetei. Știind că planeta va fi plină de pericole, eroii vor încerca tot posibilul de a-și servi atât patria, cât și planeta de origine. Chiar dacă, părerea mea, o fac cu puțină stângăcie. Ansamblul imaginar seamănă incredibil de mult cu lucrarea lui Pelevin în "Omon Ra" și cu cea a lui Lem în "Solaris". Fiind prima lucrare, tind să cred că autorii au dorit să lase urma unui eroism neînfrânt al URSS-ului, așa încât 2 dintre cei din echipaj își găsesc sfârșitul pe cea de-a doua planetă de la Soare. Pilotul moare primul, moartea lui fiind o dispariție misterioasă, iar spre final, găsindu-și chiar și comandantul zbuciumatu-i sfârșit, fiind topit la propriu în vehiculul șenilat (roverul) venusian. Restul echipajului scapă ca prin urechile acului, istoviți și răniți, iar cartea se încheie cu un epilog asupra colonizării venusiene. Nu pot să zic că ar fi de genul hard SF-ului, chiar dacă se folosesc termeni mai greoi, mai tehnici, tot nu are aceeași anvergură ca și Lem sau Efremov, așadar mă limitez doar la un SF de aventuri. 

Cartea e destul de greu de găsit, de aceea am pus mult accent pe ea, și am zis că neapărat trebuie s-o parcurg, dar...de regulă cele mai fenomenale cărți te aleg ele pe tine, nu tu pe ele, astfel compoziția nu m-a dat atât de tare pe spate. E bună, dar nu extraordinară. Lumea fantasticului e mult prea largă și eu sunt prea la început pentru a afirma cea mai bună carte, totuși, fruntaș până acum în domeniul ăsta, tot un rus se găsește. Și ce e și mai straniu, că majoritatea ăstora "buni" sunt evrei de origine. Voiam să mai marchez o altă chestiune, faptul că în romanul de față, se face referire la o povestire de a lui Efremov, cu privire la viermii electrici din Deșertul Gobi, la granița dintre Mongolia și China. 

În încheiere, după mine sunt două tipuri de lucrări de literatură sovietică:

1. Literatura eroică care pune accent pe viața omului de rând, că ființă pe acest Pământ, că suflet care poate arăta lumii durerile și bucuriile sale;

2. Literatura care exagerează în chestiunile privitoare ale fostului URSS, ca și o propagandă literară, o utopie, care acum, după căderea Cortinei de Fier, știm că era imposibilă. 

Așadar, până acum în SF-ul care dezbate teme spațiale, cred că fruntași sunt Stanislaw Lem (pentru firea speculativă și filozofică a fantasticului oferind clar ceva unic) și Arthur C. Clarke pentru dezvăluirea unui altfel de SF, ceva mai static, mai întortocheat. 

Totuși, luat ca întreg, romanul "Țara norilor purpurii" surprinde cititorul prin asemănarea izbitoare a întâmplărilor cu unele dintre cele mai îndrăgite creații cinematografice ale Hollywoodului. Cât despre cursa spațială și colonizarea altor lumi, ea mereu se va răsfrânge asupra oamenilor obișnuiți, iar până la creația unui mare colos, baza va fi mereu clădită pe trupurile astronauților care și-au dat viața pentru ideile unor visători.
This entire review has been hidden because of spoilers.
202 reviews1 follower
January 27, 2022
Conclusion: Story's main character, a nobody, below average in terms of looks, typical geologist gets speed-drafted into cosmonauts to test the feasibility of new long distance space travel rocket and build first landing outpost on radioactive deserts of Venus. The feeling of serving a greater purposed, duty conveyed in this book is a proper human value, but marxism has failed time and again and at too large a cost. Better is the enemy of good.
.
!SPOILERS!
.
Story was written and published in times where man had ye to set foot in space. Written in an age of space exploration when space seemed to be the new frontier of conquest and unprecedented riches, The Land of Crimson Clouds serves as call to arms, to venture into the unknown new space. This idea of humanity beyond it's cradle, Earth, is romanticized in book. When crew of "Hius-3" inevitably suffer radiation sickness, reader gets an insight into each crew-members attempts to toughen it out in the name of greater purpose.
.
Book which I read was published in 1962, as experience has shown, books published in countries' during soviet rule , hold pro-soviet views, The Land of Crimson Clouds holds this premonition true. The madness and ineptness of soviet upper echelon management expressed in this book are just that, - madness. Typical geologist, who is describe in no means as physically fit, goes through space training and is sent into space in no more than 3 months. Idea of "any person can take up any job" is put at odds in the very first pages of book, for why would space agency search for a specialist in his field of expertise, geologist Bikov, rather than train cafeteria cook to be one. The "big-boss" archetype, on whose arrival everything gets done, Krajuhin, the "tough guy" archetype, who overcomes all adversities, even radiation sicknes, Hius-3 crew, provided comic relief throughout the book.
.
Recommendation: The Gods Themselves - story is told from perspective of two mutually alien species, in three parts, as time goes by. Some similarities to scientists calls for attention in this book and real world regarding climate change can be drawn. Non-human species' daily life is masterfully brought to life. Includes mentions of space travel and human non-terrestrial colonies.
.
p.s. #imaginarylatvians #imaginary_latvians for Geory Dauge latvian geologist
.
#strugatsky #aarkadystrugatsky #brothersstrugatsky #borisstrugatsky #thelandofcrimsonclouds #scifi #sciencefiction
Author 10 books8 followers
May 19, 2022


Вводная информация: первая книга братьев Стругацких, которую они позже называли неудачной; повесть о том, как коммунисты-астронавты покоряли Венеру и ставили ее богатства на службу человечеству; книга, написанная в 1959 году. Эти данные, в принципе, объясняют достаточное количество сдержанных (да и негативных тоже) рецензий от того поколения, которое слово "коммунизм", не сомневаясь ни секунды, отнесет в категорию архаизмов. Однако хочу сказать, что Баба Яга против. Прежде всего надо понимать разницу между архаизмом бытовым и идейным. Так вот с моей точки зрения повесть "Страна багровых туч" можно упрекнуть только в архаизме идейном. Здесь нет того обилия простых жизненных мелочей, которые тяготили меня в "Понедельник начинается в субботу" и из-за которых я прикрепила к нему ярлык "исторический роман". Люди готовятся к экспедиции на Венеру, летят на нее, ползают по ней - где уж тут взяться "бытовому" коммунизму? А вот идеи есть, и немало. И тут встает следующий вопрос - а надо ли упрекать "Страну багровых туч" в этот самом идейном архаизме? Дисклеймер: у меня нет никакой ностальгии по советскому прошлому, и, вообще, я даже пионером не была, а только октябренком. Но прочитав этот роман Стругацких, я почувствовала... зависть. Да, патетика, да, идеология, но, боже ж ты мой, только Человек с большой буквы может проявлять такую храбрость и самоотверженность на благо других людей! Пусть авторы и оформили все художественно, но я от всей души восхищалась персонажами этой книги! Мне хочется в них верить, хочется смотреть на них горящими глазами и благодарить их за все. А еще я буду смотреть на них и понимать... что я так никогда не смогу, что цинизм и индивидуализм (хорошие, в принципе, вещи) нашего века убили всякую возможность того, о чем писали Стругацкие. Да, сейчас их повесть стала настоящей фантастикой. Вы можете себе представить хоть что-то из того, что описано в книге, в каком-нибудь современном "НАСА" любой страны мира? Я - нет. "Страна багровых туч" - достаточно простая книга, здесь нет философии, которая плетет из твоих мозговых извилин макраме (как это было, на мой взгляд, в "Пикнике..." или "Хромой судьбе"). Однако чем она может похвастаться - так это искренним мальчишеским задором и энтузиазмом. И если у вас нет аллергии на этот компонент и вас не высыпает от гордой фразы "Я - коммунист!", то настойчиво рекомендую к прочтению.

9 / 10
Profile Image for Esther Ben-Koheleth.
77 reviews
November 30, 2023
Всем привет, я тут с очередной негативной рецензией (:

Фух! Одна из тех редких книг, которые я буквально заставила себя дочитать, взяв в кулак всю силу воли. Серьезно, даже произведения, традиционно считающиеся тяжелыми для восприятия, дались мне намного легче, чем данный странный поток сознания. Зато какое облегчение, что наконец эта мутотень закончилась! ^_^

Что же не так с произведением под названием «Страна багровых туч»? По моему скромному мнению, тут все не так :/ Все «прелести» коммунистических идей, облаченные в форму SciFi (но не ставшие от этого более привлекательными), показались абсолютно дикими, варварскими и жестокими. Автор прикр��вает бесчеловечные меркантильные эксперименты маской мнимой порядочности, ответственности и смелости, и от этого становится ужасно мерзко и неприятно. Гнусные попытки завоевать другие планеты с тем, чтобы выжать из них максимальную пользу, а что будет дальше - я вас умоляю, кого это интересует, да хоть потоп… Наплевательское отношение к здоровью и жизням своих собственных граждан, пламенных, как говорится, коммунистов, которые настолько оболванены пропагандой, что сами не задумываются над абсурдностью всех действий, готовые с шокирующей глупостью и недальновидностью рисковать собственной жизнью, буквально ни во что ее не ставя, - это ли не фанатизм?..

Центральная идея всей истории - обесценивание человеческой жизни ради мифических побед, достижений (достижений ли?) и удовлетворенного почесывания ‘гражданского’ самолюбия, меня пугала и отвращала больше всего остального. Человек, который свою собственную жизнь ни во что не ставит, разумеется, не может обладать эмпатией и ценить жизнь других людей. А здесь личности с таким душевным повреждением выставляются героями и примерами для подражания. Жуть просто. Я уж не говорю про сексизм и подобные сомнительные веяния, преподносящиеся как нечто само собой разумеющееся.

Так что книга мне совсем не понравилась. Жалею о потраченном времени, но горжусь, что смогла таки дочитать этот бред :)
Displaying 1 - 30 of 92 reviews

Can't find what you're looking for?

Get help and learn more about the design.