What do you think?
Rate this book
A Garrenek műve #2
A féltékenyek
A Garren család „aranykorát”, egységes világképét, értékeit és példaképeit az Apa alakja fogta össze a gyermekek számára. A nemzedékregény második kötete egyszerre szimbolikus és valóságos: a Várost elfoglalták az „idegenek”, miközben az Apa haldoklik. Garren Péter és Tamás messze járnak, a Városban a cselekedni tudók egyedül a nők. Ha kell, ápolnak, ha kell, őriznek, ha kell, emlékeznek.
A családfő halála nemcsak egy személy távozását jelenti, vele egy kor, műveltség és légkör is hiányzik majd a világban. A család és a Város megválaszolhatatlanul nagy kérdés elé kerül: mi lesz a világgal, ha az Apa meghal?
Az író először 1937-ben kiadott, lírai elemekkel átszőtt regénye a Márai-életmű egyik csúcsa, melyről nem véletlenül írta a korabeli sajtó: „…mintha csak Thomas Mann szavait hallanók…” Azét a Thomas Mannét, aki egy-két évtizeddel ezelőtt ugyanilyen tévedhetetlen éleslátással látta meg Buddenbrookként a művelt és erkölcseiben emelkedett lübecki nagypolgár napjának leáldozását. Valami elmúlik, a múlása nagyon fáj, de visszafordíthatatlan.
A családfő halála nemcsak egy személy távozását jelenti, vele egy kor, műveltség és légkör is hiányzik majd a világban. A család és a Város megválaszolhatatlanul nagy kérdés elé kerül: mi lesz a világgal, ha az Apa meghal?
Az író először 1937-ben kiadott, lírai elemekkel átszőtt regénye a Márai-életmű egyik csúcsa, melyről nem véletlenül írta a korabeli sajtó: „…mintha csak Thomas Mann szavait hallanók…” Azét a Thomas Mannét, aki egy-két évtizeddel ezelőtt ugyanilyen tévedhetetlen éleslátással látta meg Buddenbrookként a művelt és erkölcseiben emelkedett lübecki nagypolgár napjának leáldozását. Valami elmúlik, a múlása nagyon fáj, de visszafordíthatatlan.
- GenresHungarian Literature
262 pages, Hardcover
First published January 1, 1937
3 people are currently reading
62 people want to read
About the author
Sándor Márai
182 books1,254 followersSándor Márai (originally Sándor Károly Henrik Grosschmied de Mára) was a Hungarian writer and journalist.
He was born in the city of Kassa in Austria-Hungary (now Košice in Slovakia) to an old family of Saxon origin who had mixed with magyars through the centuries. Through his father he was a relative of the Ország-family. In his early years, Márai travelled to and lived in Frankfurt, Berlin, and Paris and briefly considered writing in German, but eventually chose his mother language, Hungarian, for his writings. He settled in Krisztinaváros, Budapest, in 1928. In the 1930s, he gained prominence with a precise and clear realist style. He was the first person to write reviews of the work of Kafka.
He wrote very enthusiastically about the Vienna Awards, in which Germany forced Czechoslovakia and Romania to give back part of the territories which Hungary lost in the Treaty of Trianon. Nevertheless, Márai was highly critical of the Nazis as such and was considered "profoundly antifascist," a dangerous position to take in wartime Hungary.
Marai authored forty-six books, mostly novels, and was considered by literary critics to be one of Hungary's most influential representatives of middle class literature between the two world wars. His 1942 book Embers (Hungarian title: A gyertyák csonkig égnek, meaning "The Candles Burn Down to the Stump") expresses a nostalgia for the bygone multi-ethnic, multicultural society of the Austro-Hungarian Empire, reminiscent of the works of Joseph Roth. In 2006 an adaptation of this novel for the stage, written by Christopher Hampton, was performed in London.
He also disliked the Communist regime that seized power after World War II, and left – or was driven away – in 1948. After living for some time in Italy, Márai settled in the city of San Diego, California, in the United States.
He continued to write in his native language, but was not published in English until the mid-1990s. Márai's Memoir of Hungary (1944-1948) provides an interesting glimpse of post World War II Hungary under Soviet occupation. Like other memoirs by Hungarian writers and statesmen, it was first published in the West, because it could not be published in the Hungary of the post-1956 Kádár era. The English version of the memoir was published posthumously in 1996. After his wife died, Márai retreated more and more into isolation. He committed suicide by a gunshot to his head in San Diego in 1989.
Largely forgotten outside of Hungary, his work (consisting of poems, novels, and diaries) has only been recently "rediscovered" and republished in French (starting in 1992), Polish, Catalan, Italian, English, German, Spanish, Portuguese, Czech, Danish, Icelandic, Korean, Dutch, and other languages too, and is now considered to be part of the European Twentieth Century literary canon.
He was born in the city of Kassa in Austria-Hungary (now Košice in Slovakia) to an old family of Saxon origin who had mixed with magyars through the centuries. Through his father he was a relative of the Ország-family. In his early years, Márai travelled to and lived in Frankfurt, Berlin, and Paris and briefly considered writing in German, but eventually chose his mother language, Hungarian, for his writings. He settled in Krisztinaváros, Budapest, in 1928. In the 1930s, he gained prominence with a precise and clear realist style. He was the first person to write reviews of the work of Kafka.
He wrote very enthusiastically about the Vienna Awards, in which Germany forced Czechoslovakia and Romania to give back part of the territories which Hungary lost in the Treaty of Trianon. Nevertheless, Márai was highly critical of the Nazis as such and was considered "profoundly antifascist," a dangerous position to take in wartime Hungary.
Marai authored forty-six books, mostly novels, and was considered by literary critics to be one of Hungary's most influential representatives of middle class literature between the two world wars. His 1942 book Embers (Hungarian title: A gyertyák csonkig égnek, meaning "The Candles Burn Down to the Stump") expresses a nostalgia for the bygone multi-ethnic, multicultural society of the Austro-Hungarian Empire, reminiscent of the works of Joseph Roth. In 2006 an adaptation of this novel for the stage, written by Christopher Hampton, was performed in London.
He also disliked the Communist regime that seized power after World War II, and left – or was driven away – in 1948. After living for some time in Italy, Márai settled in the city of San Diego, California, in the United States.
He continued to write in his native language, but was not published in English until the mid-1990s. Márai's Memoir of Hungary (1944-1948) provides an interesting glimpse of post World War II Hungary under Soviet occupation. Like other memoirs by Hungarian writers and statesmen, it was first published in the West, because it could not be published in the Hungary of the post-1956 Kádár era. The English version of the memoir was published posthumously in 1996. After his wife died, Márai retreated more and more into isolation. He committed suicide by a gunshot to his head in San Diego in 1989.
Largely forgotten outside of Hungary, his work (consisting of poems, novels, and diaries) has only been recently "rediscovered" and republished in French (starting in 1992), Polish, Catalan, Italian, English, German, Spanish, Portuguese, Czech, Danish, Icelandic, Korean, Dutch, and other languages too, and is now considered to be part of the European Twentieth Century literary canon.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 4 of 4 reviews
March 31, 2016
Sandor Marai, entweder du liebst ihn oder sein Schriftstil ist einfach zu viel. "Die Glut" z.B. war ein unmögliches Buch für mich, ein frustrierender Monolog. Dieses Buch ist besser verdaulich, vom Inhalt her, aber hat die gleiche reiche, intensive, adjektiven und bildreiche Sprache. Keine leichte Lektüre, in Teilen, zum Ende hin auch ziemlich fabelhaft, aber trotzdem ratsam weil sie dich mit unvergesslichen Protagonisten anreichern wird und einige mit unvergleichlichem Humor.
January 23, 2026
Fejezetről fejezetre változik, hogy éppen mennyire "terjengős" a könyv, néhol teljesen elveszítettem a fókuszt a hosszú körmondatokban. Ettől függetlenül Márai itt is zseniálisan utal valami természet/ ember felettire amit mindenki érez de senki nem tud megfogalmazni, úgy éreztem értem amire gondol(nak a szereplők) de én sem tudom kimondani mi az.
August 29, 2019
Very, very Sandor Marai - great, of course, but nothing for a marai-beginner
December 14, 2025
Rodzina, ród jako Dzieło, jej obraz w oczach innych, atmosfera jaką tworzy w mieście i wartości, które reprezentuje. I role, od których nie możemy się uwolnić, żeby Dzieło nie ucierpiało. Gęsto, niesamowicie napisane. 9/10
„
…nie chciał ani zarabiać pieniędzy, ani szukać pracy, nie chciał niczego więcej poza tym by móc żyć niezauważonym przez innych, przypatrywać się wszystkiemu i czekać na coś, co kiedyś odezwie się w nim i wokół niego, a wówczas zniknie nagle smutek, który go dręczył od dzieciństwa.”
„… wierzysz w to, że na to wszystko, na mnie, na pedanterię, na świat i na to co ludzie czują do siebie ….wierzysz, że na to wszystko jest jakaś rada? Że można pomóc? Nie sądzisz, że już tylko czary mogą temu zaradzić.”
„
…nie chciał ani zarabiać pieniędzy, ani szukać pracy, nie chciał niczego więcej poza tym by móc żyć niezauważonym przez innych, przypatrywać się wszystkiemu i czekać na coś, co kiedyś odezwie się w nim i wokół niego, a wówczas zniknie nagle smutek, który go dręczył od dzieciństwa.”
„… wierzysz w to, że na to wszystko, na mnie, na pedanterię, na świat i na to co ludzie czują do siebie ….wierzysz, że na to wszystko jest jakaś rada? Że można pomóc? Nie sądzisz, że już tylko czary mogą temu zaradzić.”
Displaying 1 - 4 of 4 reviews