What do you think?
Rate this book
Szíved helyén épül már a halálcsillag
Emlék Bundás egy nyugodtnak induló vasárnap délután kedvenc férfimagazinjából arról értesül, hogy a szerelem kialakulásáért a feniletilamin nevű hormon a felelős, s hogy pontosan hétféle szerelem létezik. Mire a cikk végére ér, már tajtékzik a dühtől, és ordít: micsoda hazugság, hiszen csakis egyféle van, „az elvakult, buta, üres szerelem, ami csak szenvedély és csak rabság. A többi habkönnyű neurózis, polgári házasság, semmi egyéb." Az már az élet humorérzékét dicséri, hogy ebben a pillanatban megcsörren a telefonja, és éppen az a nő keresi, aki elhagyta, és akinek az emlékétől nem tud szabadulni.
A regény a vak szenvedélyek karneválja. A fekete szerelem végigsöpör a budapesti Király utcán, Kolozsváron, Pécsen, az adriai tengerparton. Nemet változtató macsó, japán karddal hadonászó írósztár, bánatevésbe menekülő mizantróp apa, transzvesztita szerelemdémon és persze a westernt író főhős kergeti a boldogság kék madarát, vagy ahogy a könyv fogalmazza újra a toposzt: a szerelem pöttyös lasztiját. Mindeközben a Vadnyugaton is zajlik az élet: ármány és szerelem, bűn és bűnhődés, árulás és bosszú. A legendás Mocskos Tizenegyek Bandája az enyészeté lesz, kőkemény gengszterszívek törnek ripityára, de azért Blacklord messze földön híres kuplerájának (Eldorádó Kéjház) szalonjában minden hajnalban felcsendül a Szamár-induló…
A regény a vak szenvedélyek karneválja. A fekete szerelem végigsöpör a budapesti Király utcán, Kolozsváron, Pécsen, az adriai tengerparton. Nemet változtató macsó, japán karddal hadonászó írósztár, bánatevésbe menekülő mizantróp apa, transzvesztita szerelemdémon és persze a westernt író főhős kergeti a boldogság kék madarát, vagy ahogy a könyv fogalmazza újra a toposzt: a szerelem pöttyös lasztiját. Mindeközben a Vadnyugaton is zajlik az élet: ármány és szerelem, bűn és bűnhődés, árulás és bosszú. A legendás Mocskos Tizenegyek Bandája az enyészeté lesz, kőkemény gengszterszívek törnek ripityára, de azért Blacklord messze földön híres kuplerájának (Eldorádó Kéjház) szalonjában minden hajnalban felcsendül a Szamár-induló…
362 pages, Hardcover
First published January 1, 2013
6 people are currently reading
122 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 20 of 20 reviews
September 18, 2019
Furán vagyok bekötve. Hirtelen invenciók alapján döntök, aztán ha valami megfog, akkor visszanézek a szerző általam még ismeretlen „előéletére”. Így jött a Halálcsillag az Abbé után.
Most meg vártam két hetet, hogy írjak róla valamit, de az idő kevésnek bizonyult…
Arra azonban legalább elegendő volt, hogy vissza-visszaolvasva részleteket, belekukkantva jellegzetes dialógusokba, végül rádöbbenjek, hogy egy hónap, egy év, sőt tíz is kevés lesz, annak letisztult magyarázatára, hogy miért nyelem be válogatás nélkül a „csernabandi” velőtrázó sziporkáit, miért cuppanok rá minden egyszerű kis ötletére, miért csodálkozom rá tátott szájjal a legbanálisabb helyzetkomikumára is. Talán azért, mert ez nem is komikum, hanem egy zokogni valóan, fájdalmasan szépséges nyomor-románc, egy igazi Király utcai, pesti black out, ami bármelyikünkkel megtörtént már, vagy ha még csak várat magára, úgy tudjuk jól, hogy amíg dobog a szív, a pakliban mindig is benne lesz egy alattomosan támadó, megmagyarázhatatlan, logikamentes, gyilkos érzés, az a bizonyos NAGYBETŰS szerelem.
…vagyis az idő nem bizonyult elégségesnek arra, hogy értelmes mondatokba burkoljam az érzéseimet, ítéletemet ezzel a darabbal kapcsolatban, de úgy gondolom, ennek az igazi magyarázata a dolog személyességéből, közvetlenségéből fakad. Úgy hiszem, hogy bárminemű irodalmi minőségtől, skatulyától és erőltetett műfaji besorolástól függetlenül, nagy eséllyel válik kedvenceddé az az írás, amelyről el tudod hinni, hogy talán neked (is) íródott. Nahát, valahogy így…
Egyébiránt meg úgy gondolom, hogy sokkal elegánsabb, ha néhány kiragadott idézet beszél helyettem, mert azok legalább mondanak is valamit:
A könyvet olvasva, végig úgy éreztem magam, mint amikor ”a szívemet felszúrták, ahogy hentes a dagadót, aztán megtöltötték tömény fájdalommal, jól belerázták a tölteléket, majd bevarrták.” és mindeközben ”aranyarcú kölyökgibbonok lakmároztak ráérősen a szívemből.”
Mindemellett azonban roppant mód szórakoztatott a sajátos pesti kocsmafilozófia néhány gyöngyszeme, mint például ”olyan, hogy egy kisfröccs, olyan nincs. Kettő, négy, hat és így tovább, ez a kisfröccs-számrendszer.”
És végül, de nem utolsó sorban fogadd el, hogy ”az élet romló húsba csomagolt lelkek találkozója”, de ”a boldogságdémon egyszer mindenkit megtalál. Neked is lesz még egy esélyed az életben. Csak aztán jól sáfárkodj vele.”
És végül, de most már tényleg és igazán végül, utolsó sorban:
”Gyertek vissza, igyunk még, én fizetek!
Most meg vártam két hetet, hogy írjak róla valamit, de az idő kevésnek bizonyult…
Arra azonban legalább elegendő volt, hogy vissza-visszaolvasva részleteket, belekukkantva jellegzetes dialógusokba, végül rádöbbenjek, hogy egy hónap, egy év, sőt tíz is kevés lesz, annak letisztult magyarázatára, hogy miért nyelem be válogatás nélkül a „csernabandi” velőtrázó sziporkáit, miért cuppanok rá minden egyszerű kis ötletére, miért csodálkozom rá tátott szájjal a legbanálisabb helyzetkomikumára is. Talán azért, mert ez nem is komikum, hanem egy zokogni valóan, fájdalmasan szépséges nyomor-románc, egy igazi Király utcai, pesti black out, ami bármelyikünkkel megtörtént már, vagy ha még csak várat magára, úgy tudjuk jól, hogy amíg dobog a szív, a pakliban mindig is benne lesz egy alattomosan támadó, megmagyarázhatatlan, logikamentes, gyilkos érzés, az a bizonyos NAGYBETŰS szerelem.
…vagyis az idő nem bizonyult elégségesnek arra, hogy értelmes mondatokba burkoljam az érzéseimet, ítéletemet ezzel a darabbal kapcsolatban, de úgy gondolom, ennek az igazi magyarázata a dolog személyességéből, közvetlenségéből fakad. Úgy hiszem, hogy bárminemű irodalmi minőségtől, skatulyától és erőltetett műfaji besorolástól függetlenül, nagy eséllyel válik kedvenceddé az az írás, amelyről el tudod hinni, hogy talán neked (is) íródott. Nahát, valahogy így…
Egyébiránt meg úgy gondolom, hogy sokkal elegánsabb, ha néhány kiragadott idézet beszél helyettem, mert azok legalább mondanak is valamit:
A könyvet olvasva, végig úgy éreztem magam, mint amikor ”a szívemet felszúrták, ahogy hentes a dagadót, aztán megtöltötték tömény fájdalommal, jól belerázták a tölteléket, majd bevarrták.” és mindeközben ”aranyarcú kölyökgibbonok lakmároztak ráérősen a szívemből.”
Mindemellett azonban roppant mód szórakoztatott a sajátos pesti kocsmafilozófia néhány gyöngyszeme, mint például ”olyan, hogy egy kisfröccs, olyan nincs. Kettő, négy, hat és így tovább, ez a kisfröccs-számrendszer.”
És végül, de nem utolsó sorban fogadd el, hogy ”az élet romló húsba csomagolt lelkek találkozója”, de ”a boldogságdémon egyszer mindenkit megtalál. Neked is lesz még egy esélyed az életben. Csak aztán jól sáfárkodj vele.”
És végül, de most már tényleg és igazán végül, utolsó sorban:
”Gyertek vissza, igyunk még, én fizetek!
June 26, 2021
Bár az önironikus(?) alkotói szenvedéstörténet eleinte nem volt túlságosan érdekes, a humor és főként a stlílusjáték elvitte szépen ívelt hátán a kötetet. A keresettség és modorosság viszont az éppeni olvasói hangulatom függvényében vagy kifejezetten szórakoztatott, vagy kifejezetten irritált.
Ott kezdett el igazán érdekelni a regény, ahol a kötődésképtelen, kiégett, elfuserált író saját karakterei átvették az uralmat a valóság felett, és a fikcióba ágyazott fikció összegubancolódott. Szerintem ezzel nyílik némi mélysége is a regénynek - legalábbis ez a motívum izgalmas kijáratot nyit a mit-eszünk-mit-iszunk-kivel-dugunk problémasor pár száz oldal után kissé monotonná váló mókuskerekéből.
Ott kezdett el igazán érdekelni a regény, ahol a kötődésképtelen, kiégett, elfuserált író saját karakterei átvették az uralmat a valóság felett, és a fikcióba ágyazott fikció összegubancolódott. Szerintem ezzel nyílik némi mélysége is a regénynek - legalábbis ez a motívum izgalmas kijáratot nyit a mit-eszünk-mit-iszunk-kivel-dugunk problémasor pár száz oldal után kissé monotonná váló mókuskerekéből.
May 15, 2017
Bár nem állíthatom magamról, hogy sokat olvasnék, vagy különösebben mélyen, de. Attól még, hogy a könyv bevallja, hogy a főhős felszínes, önsorsrontó életművész, akinek teljes tevékenysége a lebukás és a következmények elől való menekülésben merül ki, és ezzel burkoltan magyarázatul szolgál arra, épp mit is olvasunk (mert hát a valóságos kiadók is várják a bármit a pénzükért), szóval attól még szerintem jogosan érzem magam átverve. Szerintem több energiát fordítottam a könyv elolvasására, mint az író a megírására.
Kezd a kis micsodám tele lenni azzal, hogy attól kortárs és merész és valamilyen egy könyv, hogy a szex és az erőszak oldalanként váltogatják egymást benne, ez az össz konfliktusforrás és cselekmény. Oké, ebben főztek is, sikerült lefedni az ösztöntevékenységek teljes palettáját. Olyan, mint egy kései tarantino: ömlenek a mindenféle testi váladékok a legkülönbözőbb helyekről az olvasó arcára, néha a fizika, a logika és bármiféle emberi természeti törvényszerűség ellenére, a motivációk és mögöttesek feltárásával meg bajlódjon, aki akar, ain't nobody got time for that.
Mondjuk az első húsz oldal után mindez nyilvánvaló volt, szóval magamra vessek.
Kezd a kis micsodám tele lenni azzal, hogy attól kortárs és merész és valamilyen egy könyv, hogy a szex és az erőszak oldalanként váltogatják egymást benne, ez az össz konfliktusforrás és cselekmény. Oké, ebben főztek is, sikerült lefedni az ösztöntevékenységek teljes palettáját. Olyan, mint egy kései tarantino: ömlenek a mindenféle testi váladékok a legkülönbözőbb helyekről az olvasó arcára, néha a fizika, a logika és bármiféle emberi természeti törvényszerűség ellenére, a motivációk és mögöttesek feltárásával meg bajlódjon, aki akar, ain't nobody got time for that.
Mondjuk az első húsz oldal után mindez nyilvánvaló volt, szóval magamra vessek.
June 5, 2020
Április 28-án, vasárnap, Nimród napjának délutánján a laptopot gondosan egy csík oldalas mellé helyeztem a konyhapultra, és elhelyezkedtem a kényelmetlen fenyőfa hokedlin. Az oldalas várhat.
A VLC media playerbe ejtettem Andrew Lloyd Webber Macskák című musicaljének törvénytelenül letorrentezett médiafáljait, majd megnyitottam a szövegszerkesztőt.
“Emlék, ne hagyj magamra, várj még!
Ezt a félelmes holdfényt végre el kell, hogy űzd.
Régi órák, te boldog múlt, te rég volt remény.
Édes emlék, kell, hogy élj.”
Arra gondoltam, hogy na de most aztán elég volt a tinisunás rajongásból, meg abból, hogy csak a szépre emlékezem, ideje megacéloznom magam, végtére is szívem helyén épül már a Halálcsillag.
Vártam az ihletet. Közben nézegettem-forgattam az Emlék-könyvet – evezz, evezz az Élet tengerén. Te, ez most komoly, hogy ezt a Magvető már eleve antikvárba’ adta ki? Édes faszom, dehát mondjuk nekem eleve bejön, hogy ez az Emlék leharcoltság tekintetében milyen megengedő. Mintha csak ismerné a piszkos kis olvasói magatartásmintáimat – dünnyögtem magam elé, és miközben beszamárfüleztem egy idézetgyanús oldalt, szórakozottan konstatáltam, hogy szokás szerint beleragadtam egy parafrázisba. – Eh, mindegy is. Emlék! – mondtam felindulva – Harapd ki a szívem! Úgyis a tiéd örökre! Zabáld meg a szívemet, te cudar, te úr, te dög!
– Cserna-Szabó 22. 325. – tettem még hozzá könnybe lábadt szemmel. – Tarantino bekaphatja.
Ott volt előttem Emlék “Belmondó” Bundásnak, ennek a “sápadt, tápos kanbagolynak” az egész elcseszett élete, kalandos literatúrája kiterítve. A tanösvények mind, irodalom berkei, sötét erdő. Az összes kíméletlenül profi műfajszédelgése, műfajtalankodása a knédliveszterntől a népmesei elemeken át a tvájlájtig. Kegyetlenül, mint a karakál harapása. Emlék elszabadult. És amikor azt mondom, elszabadult, úgy értem, szabadjára engedte a képzeletét. És amikor azt mondom, szabadjára engedte, úgy értem, nem csak ésszerű korlátok közt volt fékevesztett, ha érted, mire gondolok.
“Idefigyeljék! A cujkával maga ne bajlódjon, met azt csak a romány bírja, de az es lehet, hogy még az se. Magyar ember fejinek az jót nem tesz, csak csemerséget teszen belé. Inkább egyet aludjék. Zárja bé a fülke ajtaját, akkor senki nem tud béjönni. S ha méges, itt egy síp, fújjon belé, akkor jövök, s segítek, ha nagy a baj. Ha mégse, akkor itt a tárcsa, bassza fejbe őket, s jóéccakát…”
Egy nőt szeretni, mi, Bundáskám? Hát, téged a szerelem pöttyös lasztival mocskosul szíven ért. Ááá, puska kellett volna, baszd meg! Hát nem te mondtad annak idején a Pusziboltban, hogy olyan az asszony, mint a tej? Hogy selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik és úgy megfosat, hogy a lelked a porcelán csészére fröcsköl? Eh, preparababrakabaré, Bundi (Bandi), preparababrakabaré.
Elcseszett egy főhős vagy te, Emlék, de azért mégiscsak te vagy énnekem a kollektív emlékezetem. Vagy mit tudom én. A közösségi tudatom. Szubkultúrában, konyhanyelvben és emésztő szerelemben legalábbis. Azt bírom benned, hogy képes vagyok az életem hordalékát beleképzelni e műbe, ha szabad így mondanom. Pedig én a fasz másik végén állok.
«
A VLC media playerbe ejtettem Andrew Lloyd Webber Macskák című musicaljének törvénytelenül letorrentezett médiafáljait, majd megnyitottam a szövegszerkesztőt.
“Emlék, ne hagyj magamra, várj még!
Ezt a félelmes holdfényt végre el kell, hogy űzd.
Régi órák, te boldog múlt, te rég volt remény.
Édes emlék, kell, hogy élj.”
Arra gondoltam, hogy na de most aztán elég volt a tinisunás rajongásból, meg abból, hogy csak a szépre emlékezem, ideje megacéloznom magam, végtére is szívem helyén épül már a Halálcsillag.
Vártam az ihletet. Közben nézegettem-forgattam az Emlék-könyvet – evezz, evezz az Élet tengerén. Te, ez most komoly, hogy ezt a Magvető már eleve antikvárba’ adta ki? Édes faszom, dehát mondjuk nekem eleve bejön, hogy ez az Emlék leharcoltság tekintetében milyen megengedő. Mintha csak ismerné a piszkos kis olvasói magatartásmintáimat – dünnyögtem magam elé, és miközben beszamárfüleztem egy idézetgyanús oldalt, szórakozottan konstatáltam, hogy szokás szerint beleragadtam egy parafrázisba. – Eh, mindegy is. Emlék! – mondtam felindulva – Harapd ki a szívem! Úgyis a tiéd örökre! Zabáld meg a szívemet, te cudar, te úr, te dög!
– Cserna-Szabó 22. 325. – tettem még hozzá könnybe lábadt szemmel. – Tarantino bekaphatja.
Ott volt előttem Emlék “Belmondó” Bundásnak, ennek a “sápadt, tápos kanbagolynak” az egész elcseszett élete, kalandos literatúrája kiterítve. A tanösvények mind, irodalom berkei, sötét erdő. Az összes kíméletlenül profi műfajszédelgése, műfajtalankodása a knédliveszterntől a népmesei elemeken át a tvájlájtig. Kegyetlenül, mint a karakál harapása. Emlék elszabadult. És amikor azt mondom, elszabadult, úgy értem, szabadjára engedte a képzeletét. És amikor azt mondom, szabadjára engedte, úgy értem, nem csak ésszerű korlátok közt volt fékevesztett, ha érted, mire gondolok.
“Idefigyeljék! A cujkával maga ne bajlódjon, met azt csak a romány bírja, de az es lehet, hogy még az se. Magyar ember fejinek az jót nem tesz, csak csemerséget teszen belé. Inkább egyet aludjék. Zárja bé a fülke ajtaját, akkor senki nem tud béjönni. S ha méges, itt egy síp, fújjon belé, akkor jövök, s segítek, ha nagy a baj. Ha mégse, akkor itt a tárcsa, bassza fejbe őket, s jóéccakát…”
Egy nőt szeretni, mi, Bundáskám? Hát, téged a szerelem pöttyös lasztival mocskosul szíven ért. Ááá, puska kellett volna, baszd meg! Hát nem te mondtad annak idején a Pusziboltban, hogy olyan az asszony, mint a tej? Hogy selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik és úgy megfosat, hogy a lelked a porcelán csészére fröcsköl? Eh, preparababrakabaré, Bundi (Bandi), preparababrakabaré.
Elcseszett egy főhős vagy te, Emlék, de azért mégiscsak te vagy énnekem a kollektív emlékezetem. Vagy mit tudom én. A közösségi tudatom. Szubkultúrában, konyhanyelvben és emésztő szerelemben legalábbis. Azt bírom benned, hogy képes vagyok az életem hordalékát beleképzelni e műbe, ha szabad így mondanom. Pedig én a fasz másik végén állok.
«
May 7, 2016
far from the best in the good way
January 17, 2022
Fura érzés elolvasottnak jelölni, mert ugyan befejeztem, de kb. 100 oldal után végleg eldöntöttem, hogy ez nem az én regényem, és szépen abbahagytam, nem húztam vele tovább az időmet.
A főhős már-már antihős, semennyire sem szimpatikus, képtelenség vele azonosulni. A regény a regényben lehetne vicces, de max. közepesen érdekfeszítő, a sztori pedig totálisan érdektelen. A boldogtalanságban, szerelmi kilátástalanságban lebegő főhőssel talán még együtt is lehet némileg érezni, de számomra szemernyit sem lett szimpatikus, így meg tényleg nehéz. A szexuális jellegű túlzó poénok nekem nagyon nem ültek, konkrétan bánom, hogy azokkal a részekkel szennyeztem az agyamat.
A könyves podcastban hallott ajánló miatt kezdtem bele, és a Sömmi nagyon tetszett a szerzőtől, így az elvárásaim magasak voltak. A végeredmény totális csalódás, és biztos, hogy mindenkit csak eltanácsolni fogok ettől a könyvtől...
A főhős már-már antihős, semennyire sem szimpatikus, képtelenség vele azonosulni. A regény a regényben lehetne vicces, de max. közepesen érdekfeszítő, a sztori pedig totálisan érdektelen. A boldogtalanságban, szerelmi kilátástalanságban lebegő főhőssel talán még együtt is lehet némileg érezni, de számomra szemernyit sem lett szimpatikus, így meg tényleg nehéz. A szexuális jellegű túlzó poénok nekem nagyon nem ültek, konkrétan bánom, hogy azokkal a részekkel szennyeztem az agyamat.
A könyves podcastban hallott ajánló miatt kezdtem bele, és a Sömmi nagyon tetszett a szerzőtől, így az elvárásaim magasak voltak. A végeredmény totális csalódás, és biztos, hogy mindenkit csak eltanácsolni fogok ettől a könyvtől...
November 11, 2019
👀Semmi problémám nem volt az életben, azt leszámítva, hogy a lelkem olyan üres és sötét volt, mint egy halott város általános iskolájának tornaterme éjjel👀
👀 Szeme ragyogott, akár a kuplerájkilincs👀
Hát ezzel a könyvvel meg szenvedtem. Nekem már az eleje is nehezen indult, aztán csak eljutottam a feléig, na, ott jött az igazi torpanás. De nem szeretek könyvet félbe hagyni, szóval legyűrtem.
Hogy mit gondolok róla?
👉🏻 Végig a Csemegepultos naplója járt a fejemben.
👉🏻 Szeretem az ilyen beteg sztorikat, ahol egy kacsával piál az ember.
👉🏻 Szeretem a pesti éjszaka történeteit olvasni. (Megélni mondjuk még jobban szerettem 😮 )
👉🏻 Nem szeretem, ha túlnyújtanak valamit, ha már több a káromkodás, mint amennyi még épp jó.
A főhős Emlék Bundás ír. Éttermekről, Motörheadről, épp annyit, hogy az Edenben legyen mindig piája. Próbálja keresni a szerelmet, ideig óráig mindig meg is van - de mielőtt még belehalna vagy belekényelmesedne, vagy elszöknek tőle vagy ő szökik.
A sok beteg és vicces sztori ellenére nem javaslom annak, aki épp valami motiválóra vágyna, mert nem hozza meg a kedvet a könyv az élethez 🙂
August 15, 2020
Nekem nagyon tetszett a párhuzam az író története és a western között, ahogy az ember apránként összerakja a történet darabjait, mint egy puzzlet. Tetszettek a hasonlatok és az őszintesége. Alapvetően senki sem szeret a kudarcairól beszélni, pedig ha felvállalnánk és nyíltan kezelnénk a dolgaink, akkor talán könnyebben dolgozná fel mindenki a veszteségeit. Egymást hitegetjük. Amikor pedig épp beüt a Krach, az ember már szinte el-elhiszi, hogy csak neki szar. De ekkor rádöbben Cserna-Szabó András könyvében, hogy "Többen vagyunk, mint a legnagyobb világvallás. Többen, mint a Föld összes nyugdíjasa. Többen, mint a Barca-drukkerek." Sohasem késő. :) Én kötelezővé tenném mindenkinek, akinek volt már szerelmi csalódása.
Négy csillagot adok viszont, mert a vége egy kicsit kusza, talán mint ha össze lenne csapva, az eleje jobban indult. De nagyon jó könyv!
Négy csillagot adok viszont, mert a vége egy kicsit kusza, talán mint ha össze lenne csapva, az eleje jobban indult. De nagyon jó könyv!
November 11, 2021
A céltalanul sodrodó, élvezethajhász, meg nem értett értelmiségi írózseni kalandjai az írás nehézségeivel minden bizonnyal a modern irodalom egyik legelcsépeltebb alapfelállásra, de CSSZA-nak sikerült olyan szépen integrálnia ezt a kortárs magyar hétköznapokba, hogy nem tudtam nem élvezni Emlék teljesen valószerűtlen, cserében kifejezetten szórakoztató kalandjait.
Rá lehet persze fogni azt a könyvre, hogy egy kicsit túl van tolva, de igazából egy ilyen, a realitásnak akár a morzsáját is nélkülöző mesében nem nagyon van rációja ilyen jellegű számonkérésnek, inkább csak élvezni kell a céltalan baromságokat és a néha meglepően jól működő gegeket (lásd: Zafíra).
Rá lehet persze fogni azt a könyvre, hogy egy kicsit túl van tolva, de igazából egy ilyen, a realitásnak akár a morzsáját is nélkülöző mesében nem nagyon van rációja ilyen jellegű számonkérésnek, inkább csak élvezni kell a céltalan baromságokat és a néha meglepően jól működő gegeket (lásd: Zafíra).
February 12, 2020
Valahogy ezt a konyvet nem tudom se megerteni, se aterezni.
Adva van egy szerencsetlen fohos, akit meg az ag is huz, megelevenednek a konyvenek a szereploi, a legjobb baratja mindig lehuzza penzzel, aztan atoperaltatja magat.. Es ezekkel meg nem is lenne baj. A problema ott kezdodik, hogy folyamatosan valtakozik a szex es az eroszak a konyvben, de olyan modon, hogy szerintem nincs olyan ember, akinek nem fordul fel tole a gyomra.
Egyebkent jo iras, olvastatja magat, de sokkal jobbra szamitottam a cim alapjan. Kicsit csalodottnak erzem magam.
Adva van egy szerencsetlen fohos, akit meg az ag is huz, megelevenednek a konyvenek a szereploi, a legjobb baratja mindig lehuzza penzzel, aztan atoperaltatja magat.. Es ezekkel meg nem is lenne baj. A problema ott kezdodik, hogy folyamatosan valtakozik a szex es az eroszak a konyvben, de olyan modon, hogy szerintem nincs olyan ember, akinek nem fordul fel tole a gyomra.
Egyebkent jo iras, olvastatja magat, de sokkal jobbra szamitottam a cim alapjan. Kicsit csalodottnak erzem magam.
This entire review has been hidden because of spoilers.
December 21, 2017
Liked it in the sense that I usually approve of all the crazy s**t, but I feel cheated, as the book was likeable because of who wrote it, not because he put a lot of effort into writing it... should I say it? you are crazy and funny mr. cserna-szabó, but this was lazy AF.
Incoherent, self-obsessed, boring and insane, would not recommend to anyone to pick it up.
On the other hand, the previous sentence could be applied to life in general, so one could argue this is a masterpiece.
Incoherent, self-obsessed, boring and insane, would not recommend to anyone to pick it up.
On the other hand, the previous sentence could be applied to life in general, so one could argue this is a masterpiece.
July 31, 2018
Ez legalább kompetens és vicces.
November 12, 2019
Started very well but it fall apart at the end.
I'm sure this wasn't my last CSSZA.
I'm sure this wasn't my last CSSZA.
July 24, 2020
3.75*
August 3, 2016
Jó, de lehetett volna jobb is. Pld. a Puszibolt amit korábban olvastam szerintem sokkal inkább ott volt.
Könnyedecske olvasmány (ne tévesszen meg, a szöveg néhol elég brutálisan nyers) kicsit olyan mint Tarantino-t nézni egy kora nyári délután: fröcsög, csöpög, de úgy igazán nem hat meg mint ahogy a Blairwitch project tette mikor előszőr láttad....
Könnyedecske olvasmány (ne tévesszen meg, a szöveg néhol elég brutálisan nyers) kicsit olyan mint Tarantino-t nézni egy kora nyári délután: fröcsög, csöpög, de úgy igazán nem hat meg mint ahogy a Blairwitch project tette mikor előszőr láttad....
February 2, 2014
Egyik kedvenc kötet - megnevettet, megbotránkoztat, jól a földbe döngöl, majd szépen újra összerakja a szíved összetört darabkáit. Újra és újra elővéve, akár csak néhány mondat erejéig is - kell.
June 24, 2017
Túlfűszerezett, egyszerre sokkol, megbotránkoztat és szórakoztat ez az unortodox love story. Mind a ponyva, mind a magas irodalom paródiája.
Read
October 23, 2013frivol. unortodox. lájkolom
April 30, 2017
"Lukas metrójegy a szívem"
Kis magyar kortárs Tarantino. Erösen alkoholista föszereplönk keresi a boldogság pöttyös lasztiját - vagy inkább menekül elöre? Egyetlen hü társa Kázmér, a gumikacsa, akinek a penészes fürdökádban skandináv krimit olvas fel.
Ami Tarantinonak a vér, az Csernának a ... nos, a trágár szexjelenetek. A végére a föszereplövel együtt a sztori is túlságosan szétesik & kissé öncélúvá válik a polgárpukkasztás.
Ezzel együtt zseniális!
Kis magyar kortárs Tarantino. Erösen alkoholista föszereplönk keresi a boldogság pöttyös lasztiját - vagy inkább menekül elöre? Egyetlen hü társa Kázmér, a gumikacsa, akinek a penészes fürdökádban skandináv krimit olvas fel.
Ami Tarantinonak a vér, az Csernának a ... nos, a trágár szexjelenetek. A végére a föszereplövel együtt a sztori is túlságosan szétesik & kissé öncélúvá válik a polgárpukkasztás.
Ezzel együtt zseniális!
Displaying 1 - 20 of 20 reviews