What do you think?
Rate this book
Rémálom könyvek, #2
6...5...4
A 9... 8... 7...-ben valami elkezdődött, valami felébredt, s aki mert, az szembenézett vele. Ebben a kötetben Lilith története folytatódik, mert az olvasók, akiknek kikértük a véleményét, Lilith sorsára voltak kíváncsiak. S most újra Budapesten járunk, ahol természetesen nem élnek démonok!
342 pages, Hardcover
First published January 1, 2008
2 people are currently reading
72 people want to read
About the author
Gyula Böszörményi
56 books119 followersHe was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 5 of 5 reviews
December 3, 2024
Following the Beast's "cleanse" of Budapest, Lily (formerly Lilith) is living a fairly unassuming life with her mother, attending school, and working as a cemetery cleaner. Sure, she's not exactly happy about the occasional demon sighting, but after a lengthy bout in the psych ward our protagonist is less than keen to fully believe her own eyes.
A particularly grim welcome by her estranged father, has the heroine decide to once again join in the demon hunt. Especially as some of the beasts seem to have taken a very personal interest in her well-being... or rather, the lack of it.
I should really stop spacing out books from finished series this much, regardless how "wholesome" my thoughts on over-saturation may seem at the time. I could barely remember anyone other than Lilith (and Xilka mainly for its funny quips). So I was constantly scratching my head at the (re?)introduction of YET ANOTHER side character that may or may not have showed up for a page or two in book 1.
Other than that, most of the developments were enjoyable what with the now hidden demonic aspect being merged with the "regular" world. Unfortunately things got rather more religious than I had hoped for. It was Supernatural all over again, where I lost interest after the angels were introduced into the fight.
Oh... and the romance, my gawd was it terrible! I don't remember there being this much flirting and pining back in book 1... I mean, at this point I'm kinda picturing Lily/Lilith as this ragged skinny little teenager with lanky unkempt black hair, panda eye makeup, wearing ripped (granny-style as she puts it) long skirts... yet several guys seem to veritably salivate over her. Granted, I suspect I may have a long-lasting aversion to YA romance... and romance in general, when not read in English.
Score: 3/5 stars
I enjoyed the demon-fighting part of the plot, not so much the whole faux religious propaganda. Making it Jewish, but just as "do it or else" doesn't make tings more palatable.
-------------------
Review of book 1: 9...8...7
Review of book 3: 3...2...1
A particularly grim welcome by her estranged father, has the heroine decide to once again join in the demon hunt. Especially as some of the beasts seem to have taken a very personal interest in her well-being... or rather, the lack of it.
I should really stop spacing out books from finished series this much, regardless how "wholesome" my thoughts on over-saturation may seem at the time. I could barely remember anyone other than Lilith (and Xilka mainly for its funny quips). So I was constantly scratching my head at the (re?)introduction of YET ANOTHER side character that may or may not have showed up for a page or two in book 1.
Other than that, most of the developments were enjoyable what with the now hidden demonic aspect being merged with the "regular" world. Unfortunately things got rather more religious than I had hoped for. It was Supernatural all over again, where I lost interest after the angels were introduced into the fight.
Oh... and the romance, my gawd was it terrible! I don't remember there being this much flirting and pining back in book 1... I mean, at this point I'm kinda picturing Lily/Lilith as this ragged skinny little teenager with lanky unkempt black hair, panda eye makeup, wearing ripped (granny-style as she puts it) long skirts... yet several guys seem to veritably salivate over her. Granted, I suspect I may have a long-lasting aversion to YA romance... and romance in general, when not read in English.
Score: 3/5 stars
I enjoyed the demon-fighting part of the plot, not so much the whole faux religious propaganda. Making it Jewish, but just as "do it or else" doesn't make tings more palatable.
-------------------
Review of book 1: 9...8...7
Review of book 3: 3...2...1
April 23, 2022
Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/...
Az események fonalát röviddel az előző kötet második Zéró fejezete után vesszük fel. Lili meggyógyult, a démonok eltűntek, és úgy tűnik, új, nyugalmas szakasz kezdődik az életében. Ha lát is egy-egy árnyat, elhessegeti, olyan látomásként fogva fel, ami egy régi életből maradt hátra, és hamarosan elmúlik. Vagy mégsem?
A múlt egyre jobban kísérti, míg végül a köd eloszlik, s Liliből újra Lilith válik. A Város viszont megváltozott. A démonok még mindig itt élnek, viszont a többség számára láthatatlanok; csak azok láthatják őket, akik valamilyen mágikus tevékenységet folytattak, amikor a Fenevad átvette az uralmat, oldalán Synerellával, a halandóból lett démonnővel. A gruftiknak így már két ellenséggel kell számolniuk, ha meg akarják akadályozni, hogy a Fenevad eltörölje a Végítéletet.
Kissé érzem a középső kötet hatást; habár még mindig egy remekül felépített világgal van dolgunk, nem volt annyira pörgős a cselekmény, sokszor tűnt úgy, hogy egy helyben toporgunk, hogy Lilith bármerre indul, falakba ütközik. Néhol már idegesítő volt a tehetetlensége, hogy mindig Xilkának vagy Enoch gyermekének kellett rászólnia, hogy mozduljon már, és bosszantóak voltak az újabb és újabb akadályok is. Talán épp ezek miatt sem maradtak meg bennem olyan aprólékosan ennek a kötetnek az eseményei, csak a legfontosabbakra emlékeztem – mint például az árulóra. Arra viszont, hogy Lilith anyja ennyire kifordul magából, már nem. Ezt a momentumot egyébként még most sem igazán értem.
Rettenetesen zavaró volt az is, hogy Lilith még mindig nem volt képes eldönteni, hogy mit is akar az életétől, hova akar tartozni, vállalja-e a küldetést, ami azzal jár, ha a gruftikhoz csatlakozik. Bár tudtam, hova lyukadunk ki, valahol belül még mindig szurkoltam neki, hogy hamarabb térjen észhez, már csak azért is, mert a gruftik menők. A démonvadászat is az. Bevallom, a vallásos vonal, ami nagyjából a kötet közepén jelenik meg, nekem sem jön be, de pontosan ebből a sorozatból tudom, hogy ha az egyik pólusban hiszek, akkor a másikban is kell, illetve ha egyikben nem, akkor a másikban sem. S ha már a Fenevad bekerült a képbe, akkor a Legfelsőbb Hatalmat se lehet kihagyni a buliból. Egyébként is érdekes a csavar a Jelenések könyvével és a Fatimai Jóslattal.
Miközben Lilith még mindig a saját útját keresi, a Fenevad és Synerella is dolgoznak a maguk tervén; hadsereget verbuválnak, melynek segítségével remélik legyőzni nemcsak a gruftikat, hanem az egykori szövetségest is. Az olvasó tehát nem is két, hanem három oldalnak is szurkolhat, lelkivilágának megfelelően. A végső összecsapás kimeneteléről végül Lilith-nek – egészen pontosan a megjelenéskori olvasóknak – kell dönteni.
Ha nagyon a leírtak mögé szeretnék nézni, akkor azt mondom, hogy ez a kötet tulajdonképpen erről szól: a választásról, a döntésről, hogy melyik utat járjuk be. S megeshet, hogy nem jó és rossz, hanem rossz és rosszabb között kell választani. A sorsunkat mégis azzal alakítjuk, ha ezeket a döntéseket meghozzuk – hogy jól vagy rosszul döntöttünk, azt majd az idő megmondja.
https://thedeathgoddess.blogspot.com/...
Az események fonalát röviddel az előző kötet második Zéró fejezete után vesszük fel. Lili meggyógyult, a démonok eltűntek, és úgy tűnik, új, nyugalmas szakasz kezdődik az életében. Ha lát is egy-egy árnyat, elhessegeti, olyan látomásként fogva fel, ami egy régi életből maradt hátra, és hamarosan elmúlik. Vagy mégsem?
A múlt egyre jobban kísérti, míg végül a köd eloszlik, s Liliből újra Lilith válik. A Város viszont megváltozott. A démonok még mindig itt élnek, viszont a többség számára láthatatlanok; csak azok láthatják őket, akik valamilyen mágikus tevékenységet folytattak, amikor a Fenevad átvette az uralmat, oldalán Synerellával, a halandóból lett démonnővel. A gruftiknak így már két ellenséggel kell számolniuk, ha meg akarják akadályozni, hogy a Fenevad eltörölje a Végítéletet.
Kissé érzem a középső kötet hatást; habár még mindig egy remekül felépített világgal van dolgunk, nem volt annyira pörgős a cselekmény, sokszor tűnt úgy, hogy egy helyben toporgunk, hogy Lilith bármerre indul, falakba ütközik. Néhol már idegesítő volt a tehetetlensége, hogy mindig Xilkának vagy Enoch gyermekének kellett rászólnia, hogy mozduljon már, és bosszantóak voltak az újabb és újabb akadályok is. Talán épp ezek miatt sem maradtak meg bennem olyan aprólékosan ennek a kötetnek az eseményei, csak a legfontosabbakra emlékeztem – mint például az árulóra. Arra viszont, hogy Lilith anyja ennyire kifordul magából, már nem. Ezt a momentumot egyébként még most sem igazán értem.
Rettenetesen zavaró volt az is, hogy Lilith még mindig nem volt képes eldönteni, hogy mit is akar az életétől, hova akar tartozni, vállalja-e a küldetést, ami azzal jár, ha a gruftikhoz csatlakozik. Bár tudtam, hova lyukadunk ki, valahol belül még mindig szurkoltam neki, hogy hamarabb térjen észhez, már csak azért is, mert a gruftik menők. A démonvadászat is az. Bevallom, a vallásos vonal, ami nagyjából a kötet közepén jelenik meg, nekem sem jön be, de pontosan ebből a sorozatból tudom, hogy ha az egyik pólusban hiszek, akkor a másikban is kell, illetve ha egyikben nem, akkor a másikban sem. S ha már a Fenevad bekerült a képbe, akkor a Legfelsőbb Hatalmat se lehet kihagyni a buliból. Egyébként is érdekes a csavar a Jelenések könyvével és a Fatimai Jóslattal.
Miközben Lilith még mindig a saját útját keresi, a Fenevad és Synerella is dolgoznak a maguk tervén; hadsereget verbuválnak, melynek segítségével remélik legyőzni nemcsak a gruftikat, hanem az egykori szövetségest is. Az olvasó tehát nem is két, hanem három oldalnak is szurkolhat, lelkivilágának megfelelően. A végső összecsapás kimeneteléről végül Lilith-nek – egészen pontosan a megjelenéskori olvasóknak – kell dönteni.
Ha nagyon a leírtak mögé szeretnék nézni, akkor azt mondom, hogy ez a kötet tulajdonképpen erről szól: a választásról, a döntésről, hogy melyik utat járjuk be. S megeshet, hogy nem jó és rossz, hanem rossz és rosszabb között kell választani. A sorsunkat mégis azzal alakítjuk, ha ezeket a döntéseket meghozzuk – hogy jól vagy rosszul döntöttünk, azt majd az idő megmondja.
June 2, 2023
Szerettem és szeretem ezt a könyvet, ugyanúgy akárcsak az első részét a trilógiának, de be kell vallanom, hogy izgalmasabbra emlékeztem és számítottam, habár a cselekményszálból kb. semmire nem emlékeztem. Mint az első kötetnél, itt is csak a pozitív érzések voltak meg a kötettel kapcsolatban. (Arra emlékeztem csak, hogy LIlith sorsát megnehezítették az olvasók; taszítottak egyet rajta, de pont ez tetszett annyira a könyvben. – A mentális betegséggel való küzdelem sem lett volna piskóta téma, no de ez…)
Ez a már említett lassúság eredményezte a -1 csillagot, de továbbra is magával tudott ragadni az, ahogy a kötetben megjelenik Budapest, ill. az egész démonok által irányított (gyenge) emberek elképzelés, a harcok, a karaktereket részletesebben történő megismerése, azok belső motivációja.
„ -Méghogy egyetlen sors… Ahányszor csak döntesz, mindig újabb és újabb sorsvonal jön létre.”
Érdekesen került elő a jóslat téma, az apokalipszis, s egyáltalán nem volt zavaró a vallással kapcsolatos tartalom. Tetszett ahogy meglettek a kapcsolódási pontok, ill. a kis összegzés a könyv utolsó oldalán a Jóslatról. – Kellemes mennyiségben keverte Böszörményi a valóságot a fantáziával.
A csatajelenet… komolyan érdekes és izgalmas volt. Az volt az a pont, amikortól már egyáltalán nem tudtam letenni a könyvet. Egyszerűen imádtam, s ahogy pár negatív értékelésbe is beleolvastam, azoknál is azt olvastam, hogy a csatajelenet pozitívnak értékelték, kiemelték.
” — Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer részt veszek a Budai Vár ostromában — rebegte idegesen Dorisia.”
A Lilith körüli szerelmi szálak, s az emiatt bekövetkezett árulás picit „meh” volt, de nem mondhatom, hogy nem illik a történetbe; ennyi pont belefér, hiszen ne felejtsük el azt se’, hogy tininek szól, tinikről. Mellesleg a szerelem az egyik olyan dolog, ami miatt az emberek képesek rossz és őrült, áruló tettekre is.
” – Te oltottad belénk az árulás mérgét. – Tomaso a mellvéd falának támaszkodva kínlódta talpra magát. – A démoni lélek egyik legfőbb jellemvonása ez.”
Ami továbbra is nagyon tetszik, s ami itt is megjelenik, az a démonok (pl.: alkoholizmus), amik megjelennek a történetben.
Ugyanilyen téma a valahova tartozni vágyás, a beilleszkedni akarás és vágyás ebben a korszakban, a tinédzser évek alatt; önmagunk keresése és felfedezése, ami ugyancsak megjelenik a kötetben. Hogy egyedül érezzük magunkat; pedig megeshet, hogy lehetne rosszabb is.
” Naná, hogy mindenkinek a saját életét kell élnie, és nem azt, amit az ősei valaha maguknak álmodtak, de később jól elszúrták, ezért abban reménykednek, hogy majd a gyerek…Tudjátok mit? Bal kéz a jobb könyökhajlat belső oldalára csap, miközben a jobb kéz ökölbe szorulva az égre lendül: ezt nektek! Kell hogy legyen saját életem, amit magam kutatok fel!”
A kérdés, miszerint Lilith valójában csak a beteg Lili, a történet során többször is felmerült bennem. Vártam, hogy vajon mikor derül ki, hogy melyik vonal is a valóság, ugyanis ez a téma pont olyan, hogy ha már felvetették, nem is olyan egyszerű szabadulni a gondolattól. A kötet olvasása során sem mertem volna egyik vagy másik opció mellett dönteni. Kicsit szórakozik az olvasó agyával, miközben szórakoztat is és elmerülhetünk egy furcsa, sötét (démonvadászos-Harry Potteres) világban.
Az is szórakoztató volt, ahogy megjelent benne egy bizonyos hit köré gyülekező lelkek… valahol nagyon szimpatizáltam azzal a képpel. XD
A kabbala bevezetése pedig érdekes vonal, bár semennyit sem konyítok a témához, így azt semmilyen szinten nem tudom kikezdeni.
Amit viszont nehezményezek: A könyv elejéből és hátuljából eltűnt a térkép! Miért?
A korosztálynak, aminek íródott, s a lázadó lelkű, különcöknek – szerintem – kellemes olvasmány.
A dizájn (betűk színe, papír vastagsága, az oldalszámoknál a kecskefej, a fejezetek címe és azok betűtípusa) a borító egyaránt nagyon tetszett. Kimondottan különleges hatást ad a könyvnek, mely nem mellesleg abszolút illik a könyv témájához és hangulatához!
Továbbra is érdekes számomra, hogy a varázslatok nyelve nem latin. – Az előző kötetben emlékeim szerint ennek az oka is megjelenik, amit az első kötethez tartozó értékelésemből szerintem kihagytam, de okkal. Nem szerettem volna semmilyen előítéletnek sem hagyni, hogy felüsse a fejét.
Tetszett az, ahogy fel volt építve. Bár ez pont az a kötet, amiben más karakterek is többet kerülnek fókuszba, s olykor az Ő aspektusukból is szemrevételezhetjük a történéseket. Jó volt kicsit mások szemszögéből is olvasni; a folyton Lilith aspektus olykor talán még unalmas is lenne.
Kicsit talán jobban összetettebb, mint az előző kötet.
” …hisz ti, emberek, a szenvedésből sokkal többet tanultok, mint az okos szóból.”
https://moly.hu/konyvek/boszormenyi-g...
Ez a már említett lassúság eredményezte a -1 csillagot, de továbbra is magával tudott ragadni az, ahogy a kötetben megjelenik Budapest, ill. az egész démonok által irányított (gyenge) emberek elképzelés, a harcok, a karaktereket részletesebben történő megismerése, azok belső motivációja.
„ -Méghogy egyetlen sors… Ahányszor csak döntesz, mindig újabb és újabb sorsvonal jön létre.”
Érdekesen került elő a jóslat téma, az apokalipszis, s egyáltalán nem volt zavaró a vallással kapcsolatos tartalom. Tetszett ahogy meglettek a kapcsolódási pontok, ill. a kis összegzés a könyv utolsó oldalán a Jóslatról. – Kellemes mennyiségben keverte Böszörményi a valóságot a fantáziával.
A csatajelenet… komolyan érdekes és izgalmas volt. Az volt az a pont, amikortól már egyáltalán nem tudtam letenni a könyvet. Egyszerűen imádtam, s ahogy pár negatív értékelésbe is beleolvastam, azoknál is azt olvastam, hogy a csatajelenet pozitívnak értékelték, kiemelték.
” — Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer részt veszek a Budai Vár ostromában — rebegte idegesen Dorisia.”
A Lilith körüli szerelmi szálak, s az emiatt bekövetkezett árulás picit „meh” volt, de nem mondhatom, hogy nem illik a történetbe; ennyi pont belefér, hiszen ne felejtsük el azt se’, hogy tininek szól, tinikről. Mellesleg a szerelem az egyik olyan dolog, ami miatt az emberek képesek rossz és őrült, áruló tettekre is.
” – Te oltottad belénk az árulás mérgét. – Tomaso a mellvéd falának támaszkodva kínlódta talpra magát. – A démoni lélek egyik legfőbb jellemvonása ez.”
Ami továbbra is nagyon tetszik, s ami itt is megjelenik, az a démonok (pl.: alkoholizmus), amik megjelennek a történetben.
Ugyanilyen téma a valahova tartozni vágyás, a beilleszkedni akarás és vágyás ebben a korszakban, a tinédzser évek alatt; önmagunk keresése és felfedezése, ami ugyancsak megjelenik a kötetben. Hogy egyedül érezzük magunkat; pedig megeshet, hogy lehetne rosszabb is.
” Naná, hogy mindenkinek a saját életét kell élnie, és nem azt, amit az ősei valaha maguknak álmodtak, de később jól elszúrták, ezért abban reménykednek, hogy majd a gyerek…Tudjátok mit? Bal kéz a jobb könyökhajlat belső oldalára csap, miközben a jobb kéz ökölbe szorulva az égre lendül: ezt nektek! Kell hogy legyen saját életem, amit magam kutatok fel!”
A kérdés, miszerint Lilith valójában csak a beteg Lili, a történet során többször is felmerült bennem. Vártam, hogy vajon mikor derül ki, hogy melyik vonal is a valóság, ugyanis ez a téma pont olyan, hogy ha már felvetették, nem is olyan egyszerű szabadulni a gondolattól. A kötet olvasása során sem mertem volna egyik vagy másik opció mellett dönteni. Kicsit szórakozik az olvasó agyával, miközben szórakoztat is és elmerülhetünk egy furcsa, sötét (démonvadászos-Harry Potteres) világban.
Az is szórakoztató volt, ahogy megjelent benne egy bizonyos hit köré gyülekező lelkek… valahol nagyon szimpatizáltam azzal a képpel. XD
A kabbala bevezetése pedig érdekes vonal, bár semennyit sem konyítok a témához, így azt semmilyen szinten nem tudom kikezdeni.
Amit viszont nehezményezek: A könyv elejéből és hátuljából eltűnt a térkép! Miért?
A korosztálynak, aminek íródott, s a lázadó lelkű, különcöknek – szerintem – kellemes olvasmány.
A dizájn (betűk színe, papír vastagsága, az oldalszámoknál a kecskefej, a fejezetek címe és azok betűtípusa) a borító egyaránt nagyon tetszett. Kimondottan különleges hatást ad a könyvnek, mely nem mellesleg abszolút illik a könyv témájához és hangulatához!
Továbbra is érdekes számomra, hogy a varázslatok nyelve nem latin. – Az előző kötetben emlékeim szerint ennek az oka is megjelenik, amit az első kötethez tartozó értékelésemből szerintem kihagytam, de okkal. Nem szerettem volna semmilyen előítéletnek sem hagyni, hogy felüsse a fejét.
Tetszett az, ahogy fel volt építve. Bár ez pont az a kötet, amiben más karakterek is többet kerülnek fókuszba, s olykor az Ő aspektusukból is szemrevételezhetjük a történéseket. Jó volt kicsit mások szemszögéből is olvasni; a folyton Lilith aspektus olykor talán még unalmas is lenne.
Kicsit talán jobban összetettebb, mint az előző kötet.
” …hisz ti, emberek, a szenvedésből sokkal többet tanultok, mint az okos szóból.”
https://moly.hu/konyvek/boszormenyi-g...
June 18, 2023
HOGY AZ ISTENBE LEHET ENNYIRE CRINGE ÉS "HOW DO YOU DO FELLOW KIDS" NYELVEZETET HASZNÁLNI? RÁADÁSUL MINDEGYIK SZEREPLŐ SZÁJÁBA ILYEN SZAVAKAT AD, MINDEGY, HOGY HÚSZ VAGY KÉTSZÁZ ÉVES!
ÉS LILITCH CSAK 14 MAX 15 ÉVES ENNEK ELLENÉRE OLYAN SZEXUÁLIS UTALÁSOK, HELYZETEK ÉS EGYEBEK VANNAK BENNE, HOGY ÉN SZÉGYELLEM MAGAM!
A következetlenségekről meg ne is beszéljünk:
- Miért kellett modern környezetbe helyezni a várost? Miért nem lehetett egyszerűen csak kivenni a démonokat és kész?
- Mi olyan különleges Lilithben? MErt az, hogy ő jaj nagyon magányos és neki mennyire szar, elárulom, hogy rohadtul nem különleges, és ha nem lenne a szerző halott, terápiára küldeném
- Mi az isten az a ley-mágia?
- Synerella vége csak nyomasztó, semmilyen, nyomasztó, üres és nyomasztó
- Indokolatlan karakterek, akiknek csak így annyi a szerepe, hogy karakterek.
- Lilith olyan buta, mint három halloweeni tök egy ballonkabátban
És még folytathatnám. A három csillagot csak kegyelemből, meg Xilka miatt kapja, aki a legnormálisabb karakter az egészben, meg mert én élvezem a barna betűszint. De ahogy az öngyilkosságot emlegeti, hát nem tudom, lehet feltámasztom a szerzőt, és felpofozom. Vissza is vonom két csillagra.
Akkor és anno mikor a kezembe vettem, jó volt, mert pont benne voltam egy életkorban, amikor ez tökéletes olvasmány, de hogy igy visszanézve, simán csak cringe
ÉS LILITCH CSAK 14 MAX 15 ÉVES ENNEK ELLENÉRE OLYAN SZEXUÁLIS UTALÁSOK, HELYZETEK ÉS EGYEBEK VANNAK BENNE, HOGY ÉN SZÉGYELLEM MAGAM!
A következetlenségekről meg ne is beszéljünk:
- Miért kellett modern környezetbe helyezni a várost? Miért nem lehetett egyszerűen csak kivenni a démonokat és kész?
- Mi olyan különleges Lilithben? MErt az, hogy ő jaj nagyon magányos és neki mennyire szar, elárulom, hogy rohadtul nem különleges, és ha nem lenne a szerző halott, terápiára küldeném
- Mi az isten az a ley-mágia?
- Synerella vége csak nyomasztó, semmilyen, nyomasztó, üres és nyomasztó
- Indokolatlan karakterek, akiknek csak így annyi a szerepe, hogy karakterek.
- Lilith olyan buta, mint három halloweeni tök egy ballonkabátban
És még folytathatnám. A három csillagot csak kegyelemből, meg Xilka miatt kapja, aki a legnormálisabb karakter az egészben, meg mert én élvezem a barna betűszint. De ahogy az öngyilkosságot emlegeti, hát nem tudom, lehet feltámasztom a szerzőt, és felpofozom. Vissza is vonom két csillagra.
Akkor és anno mikor a kezembe vettem, jó volt, mert pont benne voltam egy életkorban, amikor ez tökéletes olvasmány, de hogy igy visszanézve, simán csak cringe
Read
April 5, 2020Mivel ez a könyv egyértelműen nem az én korosztályom, nem szeretnék csillagokat adni rá. Élveztem, annak ellenére, hogy 25 vagyok (még gimnáziumban kezdtem el, és be akartam fejezni a sorozatot), de felnőtt fejjel érzékelhetően sok helyen kicsit kínos a nyelvhasználat. A történetvezetéssel nem találtam semmi problémát, de még egyszer én kritikusabb vagyok a könyvvel, mert nem én vagyok a célközönség.
Displaying 1 - 5 of 5 reviews