What do you think?
Rate this book
Rémálom könyvek, #3
3...2...1
A 9... 8... 7...-tel valami elkezdődött, valami felébredt, s aki mert, az szembenézett vele.
A 6... 5... 4...-el Lilith sorsa - amit az olvasók szavazatai határoztak meg - a teljes magány lett. Miután elveszítette a szüleit és a legjobb barátait, démonvadásszá vált, s az ő kezébe került a Város jövője.
Most pedig elérkezett a végső visszaszámlálás utolsó néhány pillanata. Ebben a kötetben Lilith története ismét csak úgy folytatódik, ahogy azt az olvasók akarták. A Város teljhatalmú ura a Fenevad, aki démonlégiói élén uralkodik, rabszolgasorba taszítva az embereket. Csupán néhány kisebb grufti osztag tart még ki, őrizve és csendben terjesztve a Tudást arról, hogy van még remény.
Legalábbis, míg áruló nem férkőzik közéjük! S mikor eljön az igazság pillanata, kiderül, hogy a gruftik, darkok és gótok, kiknek éjfekete szeme valóban látja a köztünk élő démonokat, képesek lesznek-e kitartani, vagy maguk is a Sötétség hatalmába kerülnek. Óra kattan, mutatója rezzen: az éj legsötétebb órája jött el.
A 6... 5... 4...-el Lilith sorsa - amit az olvasók szavazatai határoztak meg - a teljes magány lett. Miután elveszítette a szüleit és a legjobb barátait, démonvadásszá vált, s az ő kezébe került a Város jövője.
Most pedig elérkezett a végső visszaszámlálás utolsó néhány pillanata. Ebben a kötetben Lilith története ismét csak úgy folytatódik, ahogy azt az olvasók akarták. A Város teljhatalmú ura a Fenevad, aki démonlégiói élén uralkodik, rabszolgasorba taszítva az embereket. Csupán néhány kisebb grufti osztag tart még ki, őrizve és csendben terjesztve a Tudást arról, hogy van még remény.
Legalábbis, míg áruló nem férkőzik közéjük! S mikor eljön az igazság pillanata, kiderül, hogy a gruftik, darkok és gótok, kiknek éjfekete szeme valóban látja a köztünk élő démonokat, képesek lesznek-e kitartani, vagy maguk is a Sötétség hatalmába kerülnek. Óra kattan, mutatója rezzen: az éj legsötétebb órája jött el.
268 pages, Hardcover
First published January 1, 2009
84 people want to read
About the author
Gyula Böszörményi
56 books120 followersHe was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 4 of 4 reviews
December 3, 2024
After yet another setting change, Lilith and the gang are now in a full on guerilla fight with the demons and their Beast(ly) leader. That said, our spunky heroine has finally had enough of all the pussy-footing and is determined to come up on top, even if she has to turn to (Christian?) religion to do so. Unfortunately, the demonic side seems to be thinking around similar lines and "buys off" a key member of the gang.
As a whole, it felt a bit too action-packed for my liking, in the detriment of character development and world building. Sort of like Harry Potter and the Deathly Hallows. The whole Enoch-search subplot is a bit rushed IMO, with new people popping up all of a sudden, within a one week span, just because the plot needs them to.
And speaking of the plot, I now realize why the world building felt so familiar: it's Supernatural all over again. With the difference that we don't have a handsome 20-something dude, but rather a confused 15-year-old raging at the world. My liking of the demon-hunting episodes vs my dislike of the plot as soon as angels were introduced was similar too. They even kept the resurrection subplot with the many setting changes after yet another one of Lilith's choices(TM). I even checked the publication dates, and there's significant overlap with the relevant seasons of the TV series. Sure, Lilith doesn't turn into Lucifer, but only because she had an auspicious name... and Lucifer's role was already assigned back in book 1.
To be fair, I can't deny having loved the upbeat ending, even though it basically turned Lilith into an outright Mary Sue. Kinda made me wonder if even the author got tired of things in the end.
Score: 3/5 stars
As a somewhat dystopic YA novel series, it wasn't bad at all. And except for the very messiah-like destiny for Lilith in the final book, I'd even recommend it as one of the more original ones. Now, if only the quality hadn't gone down after book 1...
-------------------------
Review of book 1: 9...8...7
Review of book 2: 6...5...4
As a whole, it felt a bit too action-packed for my liking, in the detriment of character development and world building. Sort of like Harry Potter and the Deathly Hallows. The whole Enoch-search subplot is a bit rushed IMO, with new people popping up all of a sudden, within a one week span, just because the plot needs them to.
And speaking of the plot, I now realize why the world building felt so familiar: it's Supernatural all over again. With the difference that we don't have a handsome 20-something dude, but rather a confused 15-year-old raging at the world. My liking of the demon-hunting episodes vs my dislike of the plot as soon as angels were introduced was similar too. They even kept the resurrection subplot with the many setting changes after yet another one of Lilith's choices(TM). I even checked the publication dates, and there's significant overlap with the relevant seasons of the TV series. Sure, Lilith doesn't turn into Lucifer, but only because she had an auspicious name... and Lucifer's role was already assigned back in book 1.
To be fair, I can't deny having loved the upbeat ending, even though it basically turned Lilith into an outright Mary Sue. Kinda made me wonder if even the author got tired of things in the end.
Score: 3/5 stars
As a somewhat dystopic YA novel series, it wasn't bad at all. And except for the very messiah-like destiny for Lilith in the final book, I'd even recommend it as one of the more original ones. Now, if only the quality hadn't gone down after book 1...
-------------------------
Review of book 1: 9...8...7
Review of book 2: 6...5...4
June 18, 2023
Oh boi.
Hát itt is annak tudok igazán örülni, hogy vége az egésznek! És még mindig annyira mérhetetlenül bosszant, hogy Lilith tényleg az igazi Lilith! Annyira ostoba és kínos az egész és olyan indokolatlan hűhó van csapva körülötte, hogy aztán a végén igazából mégse legyen belőle semmi!
El akarja adni magát a Feminizmus TM-nek, miközben ő maga tapintatlan, érzéketlen, ostoba, mindenki helyette dolgozik, ő meg csak rinyál meg duzzog, meg mindenkinél többet tud és aztán megsértődik, meg lenéz másokat, de persze ettől függetlenül ő a Choosen One.
Aztán a nők számára igazából csak három szerep van: csinos, buta és gonosz.
Plusz a férfiak állandóan állatiasatva, a nők pedig tárgyiasítva vannak, mert minden csinos lány "falatnyi" meg "szinte átlátszó" ruhákban mászkál...
A mentális betegségek kezelésébe bele se megyek, mert őszintén szólva ha nem lenne halott az író, isten bizony megállnék az ajtaja előtt, hogy Get in looser, we go to the therapy.
Fu gyerekek, jobb lett volna nem piszkálni, de hát nyilvánvalóan már le akartam tudni az egészet amilyen gyorsan lehet, hogy aztán gondolni kelljen rá maximum.
Az egyetlen dolog, ami miatt két csillagosra értékelem az a creepy gyerekmondóka, ami igazából végig a hajtóerőm volt, mert az tényleg tetszett. Ahogy a bernű betűtípus is.
De inkább messziről kerüljétek el.
Hát itt is annak tudok igazán örülni, hogy vége az egésznek! És még mindig annyira mérhetetlenül bosszant, hogy Lilith tényleg az igazi Lilith! Annyira ostoba és kínos az egész és olyan indokolatlan hűhó van csapva körülötte, hogy aztán a végén igazából mégse legyen belőle semmi!
El akarja adni magát a Feminizmus TM-nek, miközben ő maga tapintatlan, érzéketlen, ostoba, mindenki helyette dolgozik, ő meg csak rinyál meg duzzog, meg mindenkinél többet tud és aztán megsértődik, meg lenéz másokat, de persze ettől függetlenül ő a Choosen One.
Aztán a nők számára igazából csak három szerep van: csinos, buta és gonosz.
Plusz a férfiak állandóan állatiasatva, a nők pedig tárgyiasítva vannak, mert minden csinos lány "falatnyi" meg "szinte átlátszó" ruhákban mászkál...
A mentális betegségek kezelésébe bele se megyek, mert őszintén szólva ha nem lenne halott az író, isten bizony megállnék az ajtaja előtt, hogy Get in looser, we go to the therapy.
Fu gyerekek, jobb lett volna nem piszkálni, de hát nyilvánvalóan már le akartam tudni az egészet amilyen gyorsan lehet, hogy aztán gondolni kelljen rá maximum.
Az egyetlen dolog, ami miatt két csillagosra értékelem az a creepy gyerekmondóka, ami igazából végig a hajtóerőm volt, mert az tényleg tetszett. Ahogy a bernű betűtípus is.
De inkább messziről kerüljétek el.
June 2, 2023
” Minden, ami meglepő, szokatlan, zavaros és váratlan, vagyis közelebb sodor a káoszhoz, az nekem bizony örömöt okoz. Gyűlölöm a rendet, brrr!”
Ez a rész is tetszett; eseménydúsabb volt, sok mindenre fény derül, ugyanakkor a lezárással nem vagyok teljesen kibékülve. Persze értem és elfogadom, de ez a megmarad a csapat és küldetésünk, hogy visszaűzzük a démonfattyakat a pokolba kicsit olyan 80-as 90-es évekbeli (fél)horroros lezárás nekem… amikor megoldották a szereplők a legfőbb problémát, mégis rengeteg további (probléma) marad, de ezeket, kedves (néző) olvasó csak egy utalással zárjuk le feléd, miszerint a szupercsapat továbbra is aktív. (… és a világ újra megmenekül, hála a Pindúr Pandúroknak!)
Ami miatt viszont azt mondom, hogy érthető és elfogadható – csak nekem nem a legtetszetősebb –, az nem más, mint a tény, hogy Budapest megmaradt olyannak, mint amilyennek megismertük; nem mellesleg nem mindenki látja a démonokat, de akik igen, abból akár grufti démonvadász válhat. Márpedig, ha maradtak démonfattyak, akkor magától értetődő az is, hogy a démonűző csapatra is szükség van.
A lezárás lényegében nem más, mint amiről az utolsó kötet (is) szól. Kell lennie rossznak, máskülönben elveszítenénk a jó fogalmának az értelmét; az egyik nem létezhet a másik nélkül. Tehát az, hogy a Fenevad küldözgeti fel a démonfattyait a szükséges rossz, ami viszont a grufti bandát is mozgatja majd még… talán az idők végezetéig?
Tetszett a sötétebb ábrázolás; nem gondoltam volna, hogy Böszörményi képes lesz még apokaliptikusabb képet festeni majd a Városról… de ez a vörös ég és nincs hó, romos kerületek, ahol a démonzabrálók élnek, igazán hatásos volt. Kőbánya bizonyos részei nem valami szépek, de sikerült még rosszabbnak látni.
Lilith története, ill. a benne létező nem aktív démonkirálynő téma érdekes volt, de az, ahogy kiderült… tetszett, de lehet másként jobb lett volna. Ez a hirtelen szárnyai lesznek és durr lezúz egy angyalt… hát nem tudom. Ha már ennyire nyomozós volt a dolog, akkor a nyomozásai során találhatott volna olyan nyomokat, amik miatt akár maga is ráeszmélhetett volna a tények állására.
Számomra elég irreális és furcsa jelenet volt az Oscarban lezajlott beszélgetés a Fenevad, és Metatron jelenlétében. Irreális és komolytalan. Persze a magyarázat maga is olyan, hogy sok hűhó a semmiért. Mert kell. Mert ez a játékot játszani kell tovább, az idők végezetéig…? Értem én, és még egyet is értek a logikával, de itt némi csalódottságot éreztem. Ennyi lenne hát a nagy terv minden mögött? Ez valahogy nem ütött akkorát.
Tetszett a lázadás elmélete, valamint az is, hogy pár angyal azt próbálná újra megvalósítani. Azt pedig valahol korán sejtettem, hogy Szürkével nem stimmel valami, mármint Ő nem csak egy sima ex-hernyós és a későbbiekben is fontos szerepet kap majd.
” Ő… – mutatott megint felfelé – …azt mondta: csak így érhető el az, amit tervbe vett, vagyis amiért az egész Mindenséget, s bele az emberiséget megteremtette. A fény mellé kell az árnyék, különben az általános ragyogás mindenkit megvakít. A jó mellett szükség van a rosszra, mert nélküle a „jóság” megszűnik létezni, hisz nincs semmi, amihez képest „jók” tudnánk lenni.”
A cselekményfonalat sikerült nyomon követni, nem jelentett komolyabb kihívást – talán King több szereplős kötetei megedzettek az ilyenekre –, de azt be kell ismernem, hogy a világ nyelvezete olykor kihívást jelentett. (Voltak kifejezések, amiket úgy kellett kibetűzni, mint ahogy az elsős kisiskolások olvasnak; ki kellett betűznöm, hogy tényleg az van-e odaírva, ami… XD)
Lilith stílusa olykor furcsa és kellemetlen érzéseket keltett bennem. Mármint, mindenki csinál hasonlókat, belső motivációs mondatokat motyog magának, de valahogy akkor is furcsán hatottak az Ő mondatai.
A stílusa olykor bunkónak, nagymellényűnek és feleslegesnek hatott. Nem mellesleg többször is olyan érzésem volt, hogy bizonyos megnyilvánulásokkal picit mellé lőtt az író, pont nem így fogalmaztunk, beszéltünk, még a szarkasztikus megjegyzések esetében sem. De ez csak pár esetben, nem folytonosan. Kicsit túl játszott menőző hatása volt Lilithnek, aki korábban sokkal… aranyosabb, naivnak hatott, amitől valahogy szerethetőbb volt és jobban átérezhető volt, a zavartsága. Persze a tapasztalt stílus betudható a lázadó fiatalságnak is, de valamiért akkor is furcsának hatott.
A történetet szeretem, LIlith olykor „meh” volt. Akkor már inkább szimpatikusabb karakter Szürke, Slomó és / vagy Rob.
A furcsa út a pszichiátrián akár hátborzongató is lehetett volna, csak épp nem teljesen értettem, hogy miért is eme kitérő. Oké, hogy ezek alapján hozta meg végül a döntését, de ez a pszichiátriás-szellemes utazás, ugyancsak nem annyira jött át. (Annak viszont örvendtem, hogy Xilka vissztért! <3 Mondjuk amikor az imp odaadta az angyaltollat másoknak is, ott kicsit meghűlt bennem a vér és megejtettem magamban egy „idióta” jelzőt Xilkára, de örültem mikor tisztázódott, hogy csak Xilkánál hatott.)
„Mikor mellém ért, öreguras nyögést hallatva ült le, maga alá hajtogatva görbe lábait. – Meht ha valóban ughani akahsz, jobb volna sietned – mondta. – Hamahosan felkel a nap, és világosban öngyilkosnak lenni annyiha magamutogató húzás.”
44-45-46. oldalkanál az a felcserélés kicsit kellemetlen volt. Ha egyszer újra kiadják, remélem, ezt a kis bakit javítják. Ill. az elpusztult angyal nevével kapcsolatban akadt még probléma… Zadkiel vagy Raziel? Raziel vagy Zadkiel?
Ki az áruló, ki nem… ezzel azért megkavarta az író a szálakat. És ez a nagy titkolózósdi pont oda vezetett, hogy Lilith sikeresen segített azoknak, akiknek nem kellett volna. Mondjuk ez tipikusan emberi hiba, ami pont pozitív… hiszen kellemetlen, ha egy könyvben a szereplők mindig és csak és kizárólag tökéletesen cselekednek. Igen, a apróságokon szoktunk eltaknyolni… titkolunk valamit, amit lehet nem kellene…
Összességében, amiért jónak tartom, az az elképzelt világ, ahogy az meg lett írva, a történet – a hibák és zavaró, ám apró hülyeségek ellenére –, a fordulatok, illetve hogy sikerült nem rájönni arra, hogy miként is „bújt el” Raziel és Metatron; az árulás, ami nem is úgy árulás, hanem egyfajta provokáció is…
” Minden ember jó – csupán a benne élő démon gonosz.”
https://moly.hu/konyvek/boszormenyi-g...
Ez a rész is tetszett; eseménydúsabb volt, sok mindenre fény derül, ugyanakkor a lezárással nem vagyok teljesen kibékülve. Persze értem és elfogadom, de ez a megmarad a csapat és küldetésünk, hogy visszaűzzük a démonfattyakat a pokolba kicsit olyan 80-as 90-es évekbeli (fél)horroros lezárás nekem… amikor megoldották a szereplők a legfőbb problémát, mégis rengeteg további (probléma) marad, de ezeket, kedves (néző) olvasó csak egy utalással zárjuk le feléd, miszerint a szupercsapat továbbra is aktív. (… és a világ újra megmenekül, hála a Pindúr Pandúroknak!)
Ami miatt viszont azt mondom, hogy érthető és elfogadható – csak nekem nem a legtetszetősebb –, az nem más, mint a tény, hogy Budapest megmaradt olyannak, mint amilyennek megismertük; nem mellesleg nem mindenki látja a démonokat, de akik igen, abból akár grufti démonvadász válhat. Márpedig, ha maradtak démonfattyak, akkor magától értetődő az is, hogy a démonűző csapatra is szükség van.
A lezárás lényegében nem más, mint amiről az utolsó kötet (is) szól. Kell lennie rossznak, máskülönben elveszítenénk a jó fogalmának az értelmét; az egyik nem létezhet a másik nélkül. Tehát az, hogy a Fenevad küldözgeti fel a démonfattyait a szükséges rossz, ami viszont a grufti bandát is mozgatja majd még… talán az idők végezetéig?
Tetszett a sötétebb ábrázolás; nem gondoltam volna, hogy Böszörményi képes lesz még apokaliptikusabb képet festeni majd a Városról… de ez a vörös ég és nincs hó, romos kerületek, ahol a démonzabrálók élnek, igazán hatásos volt. Kőbánya bizonyos részei nem valami szépek, de sikerült még rosszabbnak látni.
Lilith története, ill. a benne létező nem aktív démonkirálynő téma érdekes volt, de az, ahogy kiderült… tetszett, de lehet másként jobb lett volna. Ez a hirtelen szárnyai lesznek és durr lezúz egy angyalt… hát nem tudom. Ha már ennyire nyomozós volt a dolog, akkor a nyomozásai során találhatott volna olyan nyomokat, amik miatt akár maga is ráeszmélhetett volna a tények állására.
Számomra elég irreális és furcsa jelenet volt az Oscarban lezajlott beszélgetés a Fenevad, és Metatron jelenlétében. Irreális és komolytalan. Persze a magyarázat maga is olyan, hogy sok hűhó a semmiért. Mert kell. Mert ez a játékot játszani kell tovább, az idők végezetéig…? Értem én, és még egyet is értek a logikával, de itt némi csalódottságot éreztem. Ennyi lenne hát a nagy terv minden mögött? Ez valahogy nem ütött akkorát.
Tetszett a lázadás elmélete, valamint az is, hogy pár angyal azt próbálná újra megvalósítani. Azt pedig valahol korán sejtettem, hogy Szürkével nem stimmel valami, mármint Ő nem csak egy sima ex-hernyós és a későbbiekben is fontos szerepet kap majd.
” Ő… – mutatott megint felfelé – …azt mondta: csak így érhető el az, amit tervbe vett, vagyis amiért az egész Mindenséget, s bele az emberiséget megteremtette. A fény mellé kell az árnyék, különben az általános ragyogás mindenkit megvakít. A jó mellett szükség van a rosszra, mert nélküle a „jóság” megszűnik létezni, hisz nincs semmi, amihez képest „jók” tudnánk lenni.”
A cselekményfonalat sikerült nyomon követni, nem jelentett komolyabb kihívást – talán King több szereplős kötetei megedzettek az ilyenekre –, de azt be kell ismernem, hogy a világ nyelvezete olykor kihívást jelentett. (Voltak kifejezések, amiket úgy kellett kibetűzni, mint ahogy az elsős kisiskolások olvasnak; ki kellett betűznöm, hogy tényleg az van-e odaírva, ami… XD)
Lilith stílusa olykor furcsa és kellemetlen érzéseket keltett bennem. Mármint, mindenki csinál hasonlókat, belső motivációs mondatokat motyog magának, de valahogy akkor is furcsán hatottak az Ő mondatai.
A stílusa olykor bunkónak, nagymellényűnek és feleslegesnek hatott. Nem mellesleg többször is olyan érzésem volt, hogy bizonyos megnyilvánulásokkal picit mellé lőtt az író, pont nem így fogalmaztunk, beszéltünk, még a szarkasztikus megjegyzések esetében sem. De ez csak pár esetben, nem folytonosan. Kicsit túl játszott menőző hatása volt Lilithnek, aki korábban sokkal… aranyosabb, naivnak hatott, amitől valahogy szerethetőbb volt és jobban átérezhető volt, a zavartsága. Persze a tapasztalt stílus betudható a lázadó fiatalságnak is, de valamiért akkor is furcsának hatott.
A történetet szeretem, LIlith olykor „meh” volt. Akkor már inkább szimpatikusabb karakter Szürke, Slomó és / vagy Rob.
A furcsa út a pszichiátrián akár hátborzongató is lehetett volna, csak épp nem teljesen értettem, hogy miért is eme kitérő. Oké, hogy ezek alapján hozta meg végül a döntését, de ez a pszichiátriás-szellemes utazás, ugyancsak nem annyira jött át. (Annak viszont örvendtem, hogy Xilka vissztért! <3 Mondjuk amikor az imp odaadta az angyaltollat másoknak is, ott kicsit meghűlt bennem a vér és megejtettem magamban egy „idióta” jelzőt Xilkára, de örültem mikor tisztázódott, hogy csak Xilkánál hatott.)
„Mikor mellém ért, öreguras nyögést hallatva ült le, maga alá hajtogatva görbe lábait. – Meht ha valóban ughani akahsz, jobb volna sietned – mondta. – Hamahosan felkel a nap, és világosban öngyilkosnak lenni annyiha magamutogató húzás.”
44-45-46. oldalkanál az a felcserélés kicsit kellemetlen volt. Ha egyszer újra kiadják, remélem, ezt a kis bakit javítják. Ill. az elpusztult angyal nevével kapcsolatban akadt még probléma… Zadkiel vagy Raziel? Raziel vagy Zadkiel?
Ki az áruló, ki nem… ezzel azért megkavarta az író a szálakat. És ez a nagy titkolózósdi pont oda vezetett, hogy Lilith sikeresen segített azoknak, akiknek nem kellett volna. Mondjuk ez tipikusan emberi hiba, ami pont pozitív… hiszen kellemetlen, ha egy könyvben a szereplők mindig és csak és kizárólag tökéletesen cselekednek. Igen, a apróságokon szoktunk eltaknyolni… titkolunk valamit, amit lehet nem kellene…
Összességében, amiért jónak tartom, az az elképzelt világ, ahogy az meg lett írva, a történet – a hibák és zavaró, ám apró hülyeségek ellenére –, a fordulatok, illetve hogy sikerült nem rájönni arra, hogy miként is „bújt el” Raziel és Metatron; az árulás, ami nem is úgy árulás, hanem egyfajta provokáció is…
” Minden ember jó – csupán a benne élő démon gonosz.”
https://moly.hu/konyvek/boszormenyi-g...
May 1, 2022
Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/...
Az előző kötet vége ismét választás elé állította az olvasókat: el kellett dönteni, hogy a Fedevad uralta Budapesten vagy Synerella temetővárosában szeretnék folytatni a történetet. Határozottan emlékszem, hogy én anno a Fenevadra szavaztam; most is csak azért tennék másként, mert kíváncsi vagyok, hogy ugyanez a végkifejlet hogy jött volna elő az elmúlás tényét teljesen kifacsartan (olykor elég mókásan) értelmező temetővárosban. A Fenevad Városa viszont tökéletes alapot szolgáltatott a befejezéshez.
A harmadik kötetben minden van: ismét egy árulás, Lilith újra elszakad a társaságától, megelevenedik a Biblia, és természetesen a szerelmi szál sem marad el.
Ismét megbizonyosodhattam róla, hogy Gyula bácsi világépítésben zseni. Ez a Budapest megint egy kicsit más; vannak démonok, mindenki látja őket, de együtt élni eggyel kiváltság, valami, amire mindenki vágyik. Ezért megjelenik egy újfajta embertípus, a démonzabráló, aki erőszakkal űzi ki a démont a gazdatestből, hogy a sajátjába kényszerítse azt. Ugyanígy megjelennek olyan démonok is, amelyekről eddig nem volt szó, mint például a fób démonok, amelyek tulajdonképpen a leképezései egy mentális rendellenességnek. Gyakorlatilag minden démon, amire a mi világunkban azt mondjuk, hogy nem teljesen normális, legyen szó viselkedésről vagy jellemvonásról.
Ugyanígy a bibliai vonatkozások is beépítésre kerültek; hogy mennyre vannak kifacsarva, azt nem tudom megítélni, mivel magát a Bibliát nem ismerem, de alapvetően úgy érzem, hogy helytállók, még ha nekem sok is volt már.
Az események sora sokáig mintha minden logikát nélkülözne; mi ez az árulás már megint, miért csinálják ezt a gruftik, ki a jó és ki a rossz ebben a történetben, vagy megint csak egy hagymázas álomról van szó? Az utolsó fejezetben végül mindenre magyarázatot kapunk, és elvarródnak a szálak, nekem mégsem tökéletes a lezárás. Azon a ponton számomra megbicsaklik a logika, hogy Liyliyth jelenlétét szerintem korábban is kellett volna már nyomokban érezni. Nekem ez egy kicsit olyan volt, mintha valami utólag kitalált dolog lenne, ahogy az eseményekre adott magyarázatnál is ez volt az érzésem. Mintha nem lett volna megfelelően előkészítve. Ettől eltekintve szerintem a lezárás méltó a sorozathoz; nem lehet egy teljesen démonmentes világban élni, csak azt kell magunkban tudatosítani, hogy minden ember jó – csupán a benne élő démon gonosz.
Örülök annak, hogy megtaláltam ezt a kihívást, és a hatására újra visszatérhettem ebbe a világba. A megjelenésemre kimondottan jó hatással volt, kezdek visszatalálni ahhoz, aki igazából vagyok. Ezúton is még egyszer köszönöm Böszörményi Gyulának, hogy megmutatta nekem az önmagamhoz vezető utat kamasz éveimben, és most megint.
https://thedeathgoddess.blogspot.com/...
Az előző kötet vége ismét választás elé állította az olvasókat: el kellett dönteni, hogy a Fedevad uralta Budapesten vagy Synerella temetővárosában szeretnék folytatni a történetet. Határozottan emlékszem, hogy én anno a Fenevadra szavaztam; most is csak azért tennék másként, mert kíváncsi vagyok, hogy ugyanez a végkifejlet hogy jött volna elő az elmúlás tényét teljesen kifacsartan (olykor elég mókásan) értelmező temetővárosban. A Fenevad Városa viszont tökéletes alapot szolgáltatott a befejezéshez.
A harmadik kötetben minden van: ismét egy árulás, Lilith újra elszakad a társaságától, megelevenedik a Biblia, és természetesen a szerelmi szál sem marad el.
Ismét megbizonyosodhattam róla, hogy Gyula bácsi világépítésben zseni. Ez a Budapest megint egy kicsit más; vannak démonok, mindenki látja őket, de együtt élni eggyel kiváltság, valami, amire mindenki vágyik. Ezért megjelenik egy újfajta embertípus, a démonzabráló, aki erőszakkal űzi ki a démont a gazdatestből, hogy a sajátjába kényszerítse azt. Ugyanígy megjelennek olyan démonok is, amelyekről eddig nem volt szó, mint például a fób démonok, amelyek tulajdonképpen a leképezései egy mentális rendellenességnek. Gyakorlatilag minden démon, amire a mi világunkban azt mondjuk, hogy nem teljesen normális, legyen szó viselkedésről vagy jellemvonásról.
Ugyanígy a bibliai vonatkozások is beépítésre kerültek; hogy mennyre vannak kifacsarva, azt nem tudom megítélni, mivel magát a Bibliát nem ismerem, de alapvetően úgy érzem, hogy helytállók, még ha nekem sok is volt már.
Az események sora sokáig mintha minden logikát nélkülözne; mi ez az árulás már megint, miért csinálják ezt a gruftik, ki a jó és ki a rossz ebben a történetben, vagy megint csak egy hagymázas álomról van szó? Az utolsó fejezetben végül mindenre magyarázatot kapunk, és elvarródnak a szálak, nekem mégsem tökéletes a lezárás. Azon a ponton számomra megbicsaklik a logika, hogy Liyliyth jelenlétét szerintem korábban is kellett volna már nyomokban érezni. Nekem ez egy kicsit olyan volt, mintha valami utólag kitalált dolog lenne, ahogy az eseményekre adott magyarázatnál is ez volt az érzésem. Mintha nem lett volna megfelelően előkészítve. Ettől eltekintve szerintem a lezárás méltó a sorozathoz; nem lehet egy teljesen démonmentes világban élni, csak azt kell magunkban tudatosítani, hogy minden ember jó – csupán a benne élő démon gonosz.
Örülök annak, hogy megtaláltam ezt a kihívást, és a hatására újra visszatérhettem ebbe a világba. A megjelenésemre kimondottan jó hatással volt, kezdek visszatalálni ahhoz, aki igazából vagyok. Ezúton is még egyszer köszönöm Böszörményi Gyulának, hogy megmutatta nekem az önmagamhoz vezető utat kamasz éveimben, és most megint.
Displaying 1 - 4 of 4 reviews