Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?
This story was great, funny and exciting. I love when the protagonists can mindfuck each other and they enyoj it. I'm very sorry the book is not available in English.
"To commit suicide is easy, but do you aware to how much does a funeral cost?"
"There is nothing better than beating psychologists. Calderon thought he did so much for his mental health right off."
Úristen, hogy ez milyen jó volt! Alapvetően a sci-fi és szerű történetek azok amiket messziről elkerülök, de ezt szerencsére nem kerültem el. Eddig az év egyik legjobb könyve, pörgős, vicces, okos, szerethető (új fiktív szerelmem van..sóhaj) Nagyon, nagyon mélységesen ajánlom, hogy On Sai már írja a következő könyvét, egy vevője biztos van!
Egy leheletnyi romantikus huszárvágással jobb a Calderon mint egy rész Star Trek. És ez aztán nagy szó! Gen már megint egy olyan kitalált karakter, akibe sikerült szolidan belezúgni, de azt kell mondanom Taina is imádni valóan különleges. Belemennék egy kis Játékba velük ;))))
Imádtam, hogy a nemesi erények, még ha kissé futurizálva is, de megjelennek, és uralkodnak a történetben, és ez ad valami nagyon különleges töltést az egésznek, attól függetlenül is, hogy a történelmi romantikusok egyik legkedvesebb motívuma köszön vissza. Működik a vegyítés, sőt, nem csak működik, hanem valahol teljesen logikus és hiteles is. Ha már a végtelent járjuk keresztbe-hosszába, kell, hogy legyen valami értékrend, ami egyensúlyban tart, hiszen, a Római Birodalomnál is hol kezdődtek a gondok - leegyszerűsítve persze? Amikor már túlnőtte magát, és nem volt egység. Viszont egy ilyesfajta értékrend igenis segíthet leküzdeni mindezt, és természetesen végtelenül szórakoztató is futurisztikus közegben olvasni a lovagi erényekről. ... Nos, egy részükről. ;)
És erre pakolt még On Sai egy rakás etnikai sajátosságot, ami látszólag önellentmondás, de akkor is nagyon tetszik, hogy ebben a világban a hagyományokat őrző, mégis egységes emberiséget vizionalizáló jövő létezik, s amin keresztül ráadásul egy olyan kultúrát hozott hozzám közelebb az írónő, amit egyébként eddig még senkinek sem sikerült, mert bevallom, engem a japán életvitel frusztrál valamiért. Ám itt nem csak, hogy leküzdöttem az ellenérzéseimet Tives iránt, de még drukkoltam is neki, hogy nevelje már meg ezt a jóembert a szamuráji erélyekkel.
Emellett a mellékszereplőket nagyon bírtam, minden kisebb és nagyobb szereplő, de még az említés szintjén feltűnő karakterek is "jelen voltak", de ami miatt abszolút kihagyhatatlan a könyv, túl azon, hogy Calderon *hangos sóhaj*, az a humor. A sokrétű, minden ízében nagyszerű humor!
Annyira felháborító módon szövi át a könyvet és ad neki lendületet, hogy káprázatos. A világfelépítés, a párbeszédek, de még az intrikák is poénokat ontanak magukból. Mint egy elegáns asszó, folyton találatot kapunk a legváratlanabb pillanatokban is, játszi könnyedséggel.
És legnagyobb örömömre hamarosan jön a folytatás! :)
A könyvet science-fantasynek mondanám. Eleinte iszonyat fura volt a világ, azt se tudtam mit kezdjek vele, mit hogyan képzeljek el. A világépítés főleg az elején, de összességében is elég hiányos volt. Taina Tives karaktere borzasztóan tetszett, egészen addig, amíg ki nem derült, az a végzete és sorsa hogy egy férfihez tartozzon. Karriernek és életcélnek is igen fantasztikus, mondhatom. Tutorial On Sai-től: hogyan rontsunk es egy teljesen jó női karaktert. Calderonnagyon furcsa volt, az egyik pillanatban élveztem a humorát és tetszett a leleményessége, a másikban borzasztóan utáltam. De összességében elég unszimpatikusnak találtam. Calderon nem azért cselekszik jól, mert ő egy jó ember, hanem mert úriembernek tartja magát, és az úriemberek úgy tesznek, ahogy. Igazából nem segíteni akar másokon, csak a saját lelkiismeretét kívánja nyugtatni, hogy ő bizony úriember módjára cselekedett, senki se mondhatja hogy nem. Az írónő valami megszállotja lehet a szexuális erőszaknak, mert amikor csak lehet megemlítette, cselekmény-eszköznek használta vagy viccelődött vele, amit elfogadhatatlannak tartok. Az általa használt kontextus és hangnem felelőtlen és nem helyén való egy ilyen téma említésére vagy megtárgyalására!!! Nem hiszem el, hogy amennyi emberen keresztülmehetett ez a könyv a kiadása előtt, senki sem szólalt meg, hogy ez így nincs rendben. Na és beszéljünk egy kicsit Calderon öngyilkos gondolatairól és arra hajló cselekvéseiről. Egyszerűen nem volt valósághűen ábrázolva, hogy hogyan néz ki a mentális része az ilyesminek. Ezek nem észszerű gondolatok, még akkor is ha bizonyos pillanatokban annak tűnnek. Az öngyilkossági vágy és gondolatok nem szűnnek meg varázslatosan egyik pillanatról a másikra, mert hirtelen meggondoljuk hogy “ja! mégis jó az élet! hogy ez eddig miért nem jutott eszembe?!” 2.5⭐️ jár, mert maga a történet érdekes volt, valamit java részt szórakoztató élmény volt olvasni. maga az ötlet és a koncepzió remek volt, de a kivitelezésben voltak problémák rendesen
Az első olyan kortárs magyar szerző műve, amit imádtam és amint végeztem vele elkezdtem megint újra olvasni. Megnevettetett és elérte hogy rajongjak érte. Ritka dolog ez, hisz eléggé kortárs magyar szerző ellenes vagyok, csak nagyon kevés embert szeretek és vagyok hajlandó tőlük olvasni. On Sai az egyik ilyen személy. Calderon attól függetlenül kedvelhető egy személy, hogy megakar halni, sznob és beképzelt. A könyv vége felé viszont megemberesedik és már nem csak a pénz számít neki a temetésére. :) Életem egyik legviccesebb indoka volt a munkára. Csak úgy zsong a humortól, és a jó szereplőktől. Persze voltak benne számomra unalmas részek, de az elenyésző volt, és inkább szórakoztam a könyvön, mint unatkoztam. Nálam jelenleg On Sai az első olyan magyar szerző aki esélyes a kedvenc címre.
A legnagyobb bajom az volt a könyvvel, hogy nem tudtam gördülékenyen olvasni. Lehet, hogy fáradt voltam vagy nem állt rá az agyam az írónő stílusára, vagy a fogalmazásmódja nem volt nekem való, nem tudom, de nagyon darabosan haladtam a vele. No meg a főszereplők szerelme sem volt hiteles számomra, és a végét is túlírtnak éreztem. Mindezektől függetlenül kíváncsian várom a folytatást. http://szilvamagolvas.blogspot.hu/201...
This one is a really great book! I love the sci-fi books, mainly if touched by a little romance. And yeah, I didn't got dissapointed in this book, I got everything. The characters are great, have nice personality and every of them are unique. I mean, the characters has their own way of thinking. On the other side, the story perfect too. It have a sense of humor, rich in the picture of the describes. Thumb up and Love the book! kkkkk
On Sai szárnyal, ha hagyják írni, és nem zavarja meg a történetet a főszereplője. Az az érzésem, hogy egy másik stílusban sokkal, de sokkal jobb lenne, csak sajnos, mivel ilyen az élet természete, fele ennyire sikeres is. http://napifalat.blogspot.hu/2015/10/...
Már a hosszából sejthető, hogy nem fogunk órákat tölteni mondjuk az űrhajók műszaki leírásával. Ez persze nem baj, nem is ezt a szerepet szánták ennek a regénynek. Sokkal inkább a stíluson van a hangsúly, amire már a frappáns címadásból is következtethetünk. Kezdetben féltem, mikor Rejtőhöz hasonlították a szerzőt, nekem valahogy ő sosem volt igazán vicces. De ha nekem kellene bárkihez viszonyítani, talán egy halvány Fable beütést érzékeltem, de maradjunk abban, hogy On Sai megteremtette a saját humoros, kissé ironikus hangját a szövegben, és nem esett át a ló túloldalára. Nem bocsátkozott túl bonyolult világfelépítésbe, a történethez elegendő információt menet közben kapjuk meg, anélkül, hogy bárhol kizökkentene bennünket a leírásokkal. Maga a történet is kellően izgalmas, Calderon éppen véget akar vetni az életének, ami sehogy sem akar összejönni. Ezek után inkább jelentkezik egy hajóra kapitánynak, meg is lepődik, amikor egy monstrumot bíznak rá. Gyászolja a nemrég elhunyt feleségét, de megismerkedik az egyik kadétlánnyal, Tainával, aki tovább bonyolítja a dolgokat. Egyébként hiába rövid a kötet, annyi minden van benne, hogy felsorolni is nehéz lenne. A fentebb leírt, csak a kiinduló szituáció, van ott minden, romantika, politikai összeesküvés, családi csetepaté, sőt hiába inkább sci-fi, némi mágia is. Nem is akarok ennél többet lelőni a kötet tartalmából, így csak annyit tudok írni, aki egy tartalmas, ám mégis szórakoztató regényre vágyik, a szó humoros értelmében is, és egy kicsit is vonzódik a sci-fi műfajhoz, annak nagyon jó választás ez a kötet. Gyorsan meg is rendelem a második részt!
Amikor először láttam, ajándékot kerestem egy "könyvmoly" rokonomnak. Elolvastam a tartalmát és megvettem. Este beleolvastam, hogy tényleg jól választottam-e? A kis olvasásból egy olvasással töltött éjszaka lett. Kikapcsolt a világból és amibe átkerültem az nem engedett, magával ragadott. A világ megszűnt körülöttem, csak a könyv világa létezett és nem is engedett ki, amíg a végére nem értem. Igaz az éjszakát olvasással töltöttem, de megérte. ❤️
Űr, scifi, harcok, kultúra, nemesek, közrendűek, tradíciók csipetnyi ezotériával fűszerezve. Brutális massza, de valamiért mégis élvezhető. (Semmi magas irodalomra nem kell gondolni, maga az író is ponyvaként aposztrofálja.)
Féltem kicsit sci-fi mivolta miatt a könyvtől. De attól, hogy „tudományos fantasztikus” és más környezetben játszódott, mint a legtöbb szeretett könyvem, ugyanolyan jó volt. :) Egyértelműen a főszereplő, Calderon, viszi a prímet a történetben. Külsőleg em sokban tér el a szokásos romantikus könyveim férfiideáljaitól, de mégis mással fogott meg a személyisége. Nagyon szórakoztató volt az ő tolmácsolásában követni az eseményeket. Természetesen a legjobb részek, azok voltak ahol feléled benne a Játék iránti szenvedély. Izgalmasak voltak a csavaros eszmefuttatásai és a kombinálása. Minden oldala magával tudott ragadni, a gőgös nemes, a szerencsétlen öngyilkos jelölt, a bátor tettre kész harcos/kapitány és a néha néha felbukkanó érzelmesebb énje is. :) Tainát valahogy kevésbé sikerült megismerni, úgy hiszem, ő a következő részben kerül még jobban előtérbe. Amennyit eddig megtudtunk, az teljesen megnyerő. Bátor, talpraesett lány, aki harcol még a családi hagyományokkal is, mert nem szeretne elnyomottként élni. És igazán ígéretes partner lehet Calderon számára, ezért kedvelem legjobban. :D A történet végével volt csak némi problémám. Jól indult a cselszövés, tetszett, ahogy mozogtak a szálak, de valahogy mégse voltam 100%-ig elégedett, nem is tudom igazán megmagyarázni, hogy miért. Talán kicsit nagyobb ütközetre számítottam. Ja és persze nem meglepő módon, személy szerint egy kicsit több romantikára vágytam. :D De a felvezetés nagyon tetszett, megfogott, remélem a folytatásban, előrébb tud lépni Taina és Calderon románca is. Nagy öröm, hogy a következő rész sokkal hosszabb, ezért még jobban várom, hogyan birkózik meg új feladatával a mi hullajelöltünk. :)
Hajj, mit is mondjak... Isteni. Remek. Még, még, még!
Nagyon szeretem az írónő stílusát, ahogy átszövi a humor a mondanivalóját. A karaktereket, a mellékszereplőket, hogy zajlik az élet. Valahogy mindig csöpögtet valami ismeretet, ebben a könyvben például a japán kultúráról is többet tudhatunk meg, és ezt sosem szájbarágós módon teszi.
És a humor... A lányomat is sikerült megnevettetni egy-két felolvasott részlettel, mint pl. Calderon életrajza a felvételi elbeszélgetésen... :)
S mélyen átéreztem érzéseit felesége családjával kapcsolatban: "Mara apja filozófus, anyja író, Frank, a kibírhatatlan bátyja pedig pszihológus. Továbbá volt még pár szociológus és tanár nagybácsi. Calderon úgy vélte, ha van reinkarnáció, akkor ő örök időkre levezekelte vétkeit azzal, hogy benősült egy bölcsészcsaládba." Rettenetes lehet, valóban. Legalábbis így gépészszemmel nézve :)
On Sai minden egyes könyvét olvasva megerősödik bennem, hogy milyen jó is nekünk, hiszen olvashatjuk és érthetjük az írásait. A magyarul nem tudó embertömeg pedig nem tudja, mit veszít, pedig megérdemelné mindkét oldal, hogy egymásra találhassanak.
Egyszer volt,hol nem volt,egy messzi,messzi…vagyis, legalább 15-20 évvel ezelőtt olvastam utoljára sci-fi regényt, ami ha jól emlékszem a Star Wars sorozat volt. Arra meg egyátalán nem emlékszem,hogy sci-fi-t ,magyar írónő tollából olvastam e valaha. És most ennyi idő után kezembe került ez a remek könyv. Sajnálom,hogy csak öt csillag mehet rá,mert nagyon-nagyon tetszett. Ez,elsősorban a két főszereplő érdeme,akik igazán remekül megírt karakterek. Calderon nekem teljesen olyan volt mint Han Solo,annyi különbséggel,hogy ő ugyebár nem volt nemes.Az első pillanattól éreztem,hogy új kedvenc könyves pasim született. Tania is szeretni való volt,a maga kemény,de mégis nagyon nőies,hagyomány tisztelő és nagyon szilárd jellemével. A kettőjük „Játéka„ nagyon szórakoztató volt . :)) Tetszett ahogy fél szavakból is megértették egymást. Nem volt igazán romantikus könyv,de nagyon is olvasható azok számára is,akik nem igazán rajonganak a sci-fi műfajért. Örülök,hogy On Sai visszahozta és újra megszerettette velem ezt a részemről kicsit elfeledett világot! Én nagyon várom a következő részt! :)
Nagyon tetszett. Az zavart, hogy a "szakszavak" felét nem értem, és nincsenek megmagyarázva sem, mivel ez egy sci-fi, és abban nem magyarázzuk meg, mik ezek (tehát csak sejteni tudom, hogy ezeket a sci-fi specifikus tárgyakat hogyan kell elképzelni). Továbbá nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek a Frank (Viktor Emil Frankl, feltételezem), Sigmund (Sigmund Freud) és Adler (Alfred Adler) neveket olvasva. Ugyanis ezek mind neves elődöknek számítanak a jelenkori pszichológiában. Azon pedig nem tudom magam túltenni, hogy itt is van egy kötelező szerelem első látásra. Egyszerűen semmi, de semmi magyarázat nincs arra, Calderon és Taina miért bukik egymásra azon kívül, hogy fiatalok, szépek és szeretnek játszmázni, azaz egyiknek sem erőssége a nyílt, egyenes, őszinte kommunikáció.
Hogy kiknek ajánlom? Főleg (fiatal) nőknek, de az űr, és a harcok miatt szerintem a könyvet szerető férfiak se lőnek mellé, ha elolvassák. Azoknak, akik nem szeretik a sci-fit a kezébe nyomnám, mert biztos áttörés. Azoknak, akik szeretik szintén, csak nem várnám, hogy átszakadjon a műfajtól való tartózkodás gátja :) Azoknak, akiknek egy olyan könyvre van szüksége, ami bővelkedik humorban, egyediségben, űrben történő burkolt macska-egér játékban, és meglepetésekben. Ha bármelyik mondatban is magadra ismersz, szerezd meg a könyvet, nyisd ki, és irány a Wellston fedélzete! :)
Megigézett, elvarázsolt, beszippantott, lebegtetett, aztán elengedett, hadd lebegjek tovább... Röviden így lehet leírni mindazt, ami történt. Megigézett a borító, elvarázsolt Calderon, észre sem vettem, de máris beszippantott a történet, miközben helyenként a világűrben lebegtetett, végül pedig kilökött, hogy keressek más olvasnivalót.
Imádtam! A karakterek, a párbeszédek, a helyzetek, a tétek... Annyira lebilincselő és olyan könnyedén szórakoztat, hogy az hihetetlen. Teljesen magával ragadott, ilyen sebesen és ekkora élvezettel nem mostanában olvastam ki valamit. Mindezt úgy, hogy nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, de ez a vonal szerencsére nem is kapott olyan nagy fókuszt. Jöhet a folytatás - előre örülök, hogy soookkal hosszabb az első kötetnél! :D
Nagyon magával ragadott Calderon stílusa. Végéi szórakoztató volt Tainaval való csipkelődésük. Igazi felüdülés volt a könyv, bátran ajánlom annak aki egy kis könnyed nevetésre vágyik az űr sötétjében. Fél csillag levonás csak azért mert kissé hiányzott a világ felépítésének háttértörténete. Szerintem bőven lehetett volna még pár oldalt szentelni a nemesi családoknak.
Jópasis-egzotikuscsajos-kalandos vígscifi, tisztes középszer, aminek viszont nemsiettem volna kihozni a folytatását, ha nem egyszerre hoztam volna ki a két kötetet. De egyszerre hoztam ki, hála az Ősöknek. A folytatás, cirmosaim, az már döfi!
"Calderon kapitány nem mindennapi férfi." és tényleg. A japán főszereplő is nagyon hiteles. Nagyon imádtam, alig bírtam letenni a könyvet. Pörgős, vicces, okos, szerethető, nagyon szerethető. Jöhet a folytatás..
A könyv teljes mértékben megérdemli az öt csillagos értékelést. Egyszerűen jó olvasni, nem lehet letenni. Van benne egy frissesség, egy könnyedség, amivel már nagyon rég találkoztam. Gyakorlatilag egy nap alatt befaltam, és elhatároztam, hogy On Sai többi könyvét is elolvasom. Ajánlom mindenkinek.
Én vagyok az egyetlen azt hiszem akinek nem tetszett ez a könyv. Egyszerűen nem tudtam bele élni magam,nem láttam magam előtt a történetet és a szereplöket.