What do you think?
Halkirálynő #10
Tündérlovaglás
Ella Belloq "példátlanul izgalmas kalandtúrán, élménykiránduláson" (by média) vesz részt iskolatársaival az Albatrosz-félszigeten. A túra kimondottan nem jó értelemben válik izgalmassá. Denisa Wry a Shrek csúfnévre keresztelt rendőrfőnököt faggatja Ella hollétéről, emiatt erősen tart féltett kincse - maradék türelme - elvesztésétől. Nem növeli komfortérzetét az urna sem, amelyet egy játék babákkal telezsúfolt, különös házból vitt haza.
Martin Wry a folyamatos nőrohamoktól csömörlötten használt óvszereket kukáz ki szerény hajlékából. Újrahasznosítással kapcsolatos, erősen környezetbarát álmodozásából felébreszti a hideg gyanú: Egy lövetű Izéke becenevű új ágymelegítője nem akar lelépni az "egyéjszaka" múltával. Sajnálatos módon a hölgyszemély nem csupán a férjhez menési láztól indült: már régen elhagyta a normálisnak nevezhető elmeövezetet, és még egy gyorsul.
Daniel Belloq eszmezombi szektát üldözve kiváltképp kínos titkukra bukkan egy monostorban. Denisával versenyt rohan ellenük Elláért, nehezítésképpen az amúgy is kusza nyomokat a szemben álló erők tovább gubancolják. A hajsza csitultával marad egy súlyos kérdés: van-e, lehet-e esélye Ellának ép felnőtté érni valaha?
Martin Wry a folyamatos nőrohamoktól csömörlötten használt óvszereket kukáz ki szerény hajlékából. Újrahasznosítással kapcsolatos, erősen környezetbarát álmodozásából felébreszti a hideg gyanú: Egy lövetű Izéke becenevű új ágymelegítője nem akar lelépni az "egyéjszaka" múltával. Sajnálatos módon a hölgyszemély nem csupán a férjhez menési láztól indült: már régen elhagyta a normálisnak nevezhető elmeövezetet, és még egy gyorsul.
Daniel Belloq eszmezombi szektát üldözve kiváltképp kínos titkukra bukkan egy monostorban. Denisával versenyt rohan ellenük Elláért, nehezítésképpen az amúgy is kusza nyomokat a szemben álló erők tovább gubancolják. A hajsza csitultával marad egy súlyos kérdés: van-e, lehet-e esélye Ellának ép felnőtté érni valaha?
430 pages, Paperback
First published April 15, 2013
About the author
Vavyan Fable
53 books98 followersVavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.
Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.
Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.
Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.
Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.
Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.
Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.
Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.
Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.
Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.
Önéletfestés a '90-es évekből:
"Molnár Évaként születtem abban az évben, amelynek messze nem ez volt a legfőbb eseménye, hanem a forradalom s annak eltiprása. Koromnál fogva nem vehettem részt a szovjet tankok elleni harcban, anyám karján gőgicséltem a pincében. Később - jártam iskolába; tizenegy évesen ragadtam először tollat azzal a szándékkal, hogy önmagam szórakoztatására regényeket írjak, mivel akkorra végeztem az otthoni és máshoni könyvespolcok első és hátsó sorával, a tévében pedig örökké A jégmezők lovagját és a Bátor embereket adták. Ez idő tájt indiánregények tucatjait követtem el.
Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem. Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és ápolónő lett belőlem. Dolgoztam néhány kórházban. Felvételiztem a Tanárképzőbe; nem nyertem. Olykor rátámadtam a Mozgó Világra avagy az ÉS-re egy-egy novellával; nem szerettek. A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam. Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.
A harmincegyedik születésnapomra jelent meg az első regényem, a harmincnegyedikre a tizedik. Az álom valóra vált: tanácsi alkalmazott írta be a személyimbe, a foglalkozás rovatba, noha rövid i-vel: iró. Ennek örömére nosztalgia-indiánregényt hoztam létre, immár a közismert, megátalkodott Vavyan Fable-stílusban, Fattyúdal címen. Fiammal, férjemmel, kutyámmal élek egy 82 éves házban. Világnézetem haragoszöld: az idült természetszeretet vírusát (remélem) a regényeimen keresztül (is) terjesztem."
Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.
Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.
Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.
Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.
Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.
Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.
Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.
Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.
Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.
Önéletfestés a '90-es évekből:
"Molnár Évaként születtem abban az évben, amelynek messze nem ez volt a legfőbb eseménye, hanem a forradalom s annak eltiprása. Koromnál fogva nem vehettem részt a szovjet tankok elleni harcban, anyám karján gőgicséltem a pincében. Később - jártam iskolába; tizenegy évesen ragadtam először tollat azzal a szándékkal, hogy önmagam szórakoztatására regényeket írjak, mivel akkorra végeztem az otthoni és máshoni könyvespolcok első és hátsó sorával, a tévében pedig örökké A jégmezők lovagját és a Bátor embereket adták. Ez idő tájt indiánregények tucatjait követtem el.
Ha kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, már látszott: sosem leszek nagyobb 150 centinél. Viszont írónak készültem. Így hát kézenfekvő, hogy egészségügyi szakközépiskolát végeztem, és ápolónő lett belőlem. Dolgoztam néhány kórházban. Felvételiztem a Tanárképzőbe; nem nyertem. Olykor rátámadtam a Mozgó Világra avagy az ÉS-re egy-egy novellával; nem szerettek. A 30. születésnapomon kudarcfalat állítottam. Kiraktam az elutasított felvételi kérelmemet, az elutasított telefon- és lakásigénylést, könyvkiadók és lapszerkesztőségek elutasító szép üzeneteit, a kihúzatlan lottószámaimat.
A harmincegyedik születésnapomra jelent meg az első regényem, a harmincnegyedikre a tizedik. Az álom valóra vált: tanácsi alkalmazott írta be a személyimbe, a foglalkozás rovatba, noha rövid i-vel: iró. Ennek örömére nosztalgia-indiánregényt hoztam létre, immár a közismert, megátalkodott Vavyan Fable-stílusban, Fattyúdal címen. Fiammal, férjemmel, kutyámmal élek egy 82 éves házban. Világnézetem haragoszöld: az idült természetszeretet vírusát (remélem) a regényeimen keresztül (is) terjesztem."
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 5 of 5 reviews
September 20, 2013
A borító zseniális – nagyon tetszik ez az egymásra fektetett szöveges alap feletti puzzle megoldás. A színei jók, Ella alakját szerintem nagyon eltalálták és értékeltem a hátoldalon a pikkelyes megoldást.
Szeretjük a Halkirálynőt!
Imádom Szerelem Melinda munkáit! Csodásan rajzol, illusztrál!
A könyv érdekessége, hogy nem csak Denisa és Belloq, de a fiatalok (Martin és Ella) szemszögéből is megismerhetjük a történetet. Még nem találkoztam könyvvel, ahol 4 külön oldalról mutatják be a történetet!
(Természetesen a végén a röpke Cyd nézőpont a kedvencem, az a fej! Az a rajz! Az a corgi!)
Jól tagoltan és szépen elkülöníthetően építi fel a Belloq-Wry család a sorozat gyilkosos, nácis, elmeroggyantakkal zsúfolt cselekményt. A vége felé egyre hátborsóztatóbbak voltak a mellékszál folyományok. Konkrétan rettegtem, izzadt a kezem és szaporán imádkoztam, hogy ne legyen baj! Ideglelős volt!
Üdítő volt az okos Ella és a lezser Martin szemszögéből is látni, megélni a történteket. Szeretem hinni, hogy egy átlagos-nem átlagos napon ennyire mélyen merengenek magukban az emberek.
A Habospite után tartottam ettől a könyvtől. Végleg kifullad a Halkirálynő is? Mert mióta megjelent Daphe, a drogos-kóteres nej, azóta nem találom a boldogságomat a Vis major sorozatba. Vagy néha előfordul egy-egy habospitényi mélypont? Úgy néz ki, hogy igen! A Tündérlovaglás újat alkotott a nézőpontok sokszínűsége terén, de hozta a régi Halkirálynős nyelvezetet!
Szeretjük a Halkirálynőt!
Imádom Szerelem Melinda munkáit! Csodásan rajzol, illusztrál!
A könyv érdekessége, hogy nem csak Denisa és Belloq, de a fiatalok (Martin és Ella) szemszögéből is megismerhetjük a történetet. Még nem találkoztam könyvvel, ahol 4 külön oldalról mutatják be a történetet!
(Természetesen a végén a röpke Cyd nézőpont a kedvencem, az a fej! Az a rajz! Az a corgi!)
Jól tagoltan és szépen elkülöníthetően építi fel a Belloq-Wry család a sorozat gyilkosos, nácis, elmeroggyantakkal zsúfolt cselekményt. A vége felé egyre hátborsóztatóbbak voltak a mellékszál folyományok. Konkrétan rettegtem, izzadt a kezem és szaporán imádkoztam, hogy ne legyen baj! Ideglelős volt!
Üdítő volt az okos Ella és a lezser Martin szemszögéből is látni, megélni a történteket. Szeretem hinni, hogy egy átlagos-nem átlagos napon ennyire mélyen merengenek magukban az emberek.
A Habospite után tartottam ettől a könyvtől. Végleg kifullad a Halkirálynő is? Mert mióta megjelent Daphe, a drogos-kóteres nej, azóta nem találom a boldogságomat a Vis major sorozatba. Vagy néha előfordul egy-egy habospitényi mélypont? Úgy néz ki, hogy igen! A Tündérlovaglás újat alkotott a nézőpontok sokszínűsége terén, de hozta a régi Halkirálynős nyelvezetet!
September 8, 2013
No, ez viszont csuda jó volt. Talán szólt valaki VF-nek, hogy vissza a kezdetekhez….(?)
A szereplők váltogatásához hozzá kellett szoknom, áradásul VF nagyon ügyesen alkalmazta, mindig épp úgy hagyva abba az adott mesélő történetét, hogy én aztán kellőképpen lerághassam az körmeim. (Persze, tuggya aztat az embernek leánya, hogy úgyis jó vége lesz, no de amíg az bebizonyosodik…:)
Élveztem az elejétől a végéig, megy is a kedvencek közé
A szereplők váltogatásához hozzá kellett szoknom, áradásul VF nagyon ügyesen alkalmazta, mindig épp úgy hagyva abba az adott mesélő történetét, hogy én aztán kellőképpen lerághassam az körmeim. (Persze, tuggya aztat az embernek leánya, hogy úgyis jó vége lesz, no de amíg az bebizonyosodik…:)
Élveztem az elejétől a végéig, megy is a kedvencek közé
September 15, 2013
Azt hiszem Meseanyó és én átalakultunk olyanná, mint egy ellaposodott kapcsolat. Olvasom, mert régen jó volt, és régen szerettem, visszaemlékszem a boldog pillanatokra, miközben most már semmit nem ad. Elhagyni mégsem hagyom, hiszen végül is nem ver, régen pedig kedves volt a szívemnek hátha újra az lesz.
May 17, 2013
Az akció részek tetszenek és a reflektálás az utóbbi években történt híres lövöldözős mészárlásokra, azonban a Martin-féle sztoriszál nem igazán tetszett, sem az ömlengés valahányszor Denisa és Daniel egymásrA gondolk és túl sok helyet tölt ki a korábbi kötetekre való visszautalás is.
October 13, 2015
eléggé megijedtem az előző két rész után, hogy akkor én már nem is szeretem fable-t, de ez a könyv nagyon frankó lett. izgi a sztori, remek a társadalomkritika.
Displaying 1 - 5 of 5 reviews