Csikágó

by Pál Békés

Genres: Hungarian Literature, Novels, Fiction

326 pages, Hardcover

First published January 1, 2008

About the author

Writer, playwright, translator. He earned a degree in comparative English and Hungarian literature from ELTE University in 1980. He worked as an interviewer doing sociological surveys then as a teacher of English and Hungarian. In the 1984-1994 period he was a freelance writer then he worked for the Hungarian Television as a studio manager and as an editor of its literary and theatrical programs. He had been working as a freelance writer from 2000. He had a predilection for an experimental voice, his works are characterized by the grotesque and the ironic.

» Tribal Conditions (1990)
» The Fearing-Being (1991/2001)
» And the Pink Plush Elephant Keeps BEATing the Drum (1999)
» Chicago (2006)
» No Worries (2007)
» Sentimental Journeys Through Central Europe (2010)

Reviews

[Qedrák · Rating 5 out of 5]

Mielőtt a nyolcadik kerületbe költöztem volna, a hetedikben éltem. Ma már azt regélik, hogy a hetedik kerületben élni egyfajta kozmikus rang a teremtésben, de gyerekként és kamaszként itt átélni a kilencvenes éveket, meg még egy kicsit utána is, nem tűnt pótolhatatlan élménynek. De persze nem a Csikágóban laktam, elvégre ki akarna a Csikágóban lakni, ahol akad olyan szűk utca és olyan magas ház, amelyet még június közepén délben sem ér napfény.
A Csikágóról már gyerekként is tudtam, misztikus és veszélyes helynek tűnt, ahol nem szabad leszállni a troliról, vagy ha mégis keresztül kell vágni rajta gyalog, akkor csakis a főbb utakon érdemes megtenni, véletlenül se vetődjek a Keleti felé, és a legjobbat akkor teszem magammal, ha kikerülöm.
Fasori diákként persze csak erre evett a fene, lakott egy-két osztálytársam is Erzsébetváros csudahírű szegletében, majd rendszeresen elkísértem az egyik haveromat, aki Rákospalotára tartott a hetes vagy a hetvenhármas buszokkal a Keletitől. Statisztikai tény, hogy a Csikágóban egyszer sem támadtak meg, nem akarták elvenni a tolltartómat vagy a pénztárcámat, és nem köptek le teátrálisan, miután meggyőztem a támadóimat arról, hogy tőlem még rabolni sem érdemes. Szórakoztató módon ez mind a Csikágón kívüli Erzsébetvárosban történt meg velem, jól mutatva, hogy a kulturálisan belénk táplált irracionális félelemnek ritkán akad jól megindokolható alapja.
Békés Pál könyve emberközelbe hozza a Csikágót még a magamfajtáknak is, akik ismerik a környéket, és gyakran koptatták a környező járdákat. Ismerős terep és egyszerűségükben is megkapó történetek jutnak az olvasóknak. A szerző irigylésre méltó módon úgy tudott drámai helyzeteket teremteni, hogy ehhez igazából semmi mást nem használt, mint az egyéni sorsokat és azokat a pillanatokat, amelyekben ezek keresztezték egymást. Az egyes történetekben akár egykori erzsébetvárosi szomszédaim is szerepelhettek volna. Azokban a történetekben, ahol mégis kissé módszeresebb párkaként szövi a szereplői sorsát, ott is sikerül olyan elegánsan lekerekítenie a történeteit, hogy nem maradnak bennünk kérdések.
Közben pedig az egész novellafüzér felett ott lebeg a huszadik század szelleme, amely keselyűként csap le az egyes szereplőkre, másokat meg végighurcol évtizedeken és világrészeken át. Mialatt pedig a hétköznapi szereplők a terheiket cipelik, a hely megőriz valamiféle időtlenséget, mintha a világot eleve úgy teremtették volna, hogy abban a Csikágónak örök osztályrésze legyen.
Egyetlen történet állt kissé távol tőlem: a pap és a fizikatanár beszélgetése. Ezt részben sajnálom is, bár jól látszik, hogy Békés Pál, ahogy vélhetően sokan mások a hozzá hasonló bölcsészértelmiségiek közül, nem értik a keresztény hitet és a hozzá tartozó spiritualitást és nem tudnak vele mit kezdeni. Egy kórházi ágyon betegen fekvő pap nem fog a nemiségről érdeklődni a szobatársánál, hiszen az élete pont a lemondás által vált teljessé. Az egyéb történetekben nem szerepelnek hívő emberek, részben talán pont a megértés és az érdeklődés hiánya miatt, részben pedig a teljesen máshol lévő fókusz miatt. Pont ezért kár ezért az utolsó párbeszédért.
De ez az egy dolog szerintem olyan apróság, amely nem állhatja útját az öt csillagnak. És a szerző műveit keresni fogom még a könyvtárban, hátha olvashatok tőle hasonlóan színvonalas történeteket.

[Ditti · Rating 5 out of 5]

Több Békés Pált kellene olvasnom. Ez valami brutál jó volt.
Ha lenne elegendő igény/muníció a filmiparban, szívesen megnézném némelyik novella filmváltozatát is, gyönyörűen filmre vihető.
A könyv története gyakorlatilag Magyarország (azon belül is a Keleti pu és környéke) a 20. században. Aki szereti a témát, nem fog csalódni. Még Kőrösi Zoltán ugrott be olvasás közben,

[Bélabá · Rating 5 out of 5]

https://moly.hu/ertekelesek/3499479

[Kovaxka · Rating 5 out of 5]

Már nyolc éve nincs velünk Békés Pál… A dolgok pedig mit sem változtak, még száz év alatt sem, ezen a környéken végképp megállt az idő. Budapestiként sincs sok kötődésem a Csikágóhoz (Angyalföld, Zugló és Újpest közelebb áll az életemhez), de elvarázsoltak a történetek, mintha egy másik világban járnék. Önálló novellaként is tökéletesek, de ahogy összefonódnak a sorsok, egész regénnyé áll össze. A szerző meseszövése, alakjai, a mű hangulata nagyon közel áll a szívemhez. Keserű és szép, életszagú mesék. Igazi szépirodalom.

[Laura · Rating 5 out of 5]

Szerintem ez egy tökéletes könyv. Egyszerű történetek egyszerű emberekről, akiket összeköt a Csikágó és a 20.század nagy eseményei. A szerző nagyon érzékenyen rajzolja meg a karakatereket és érzékletesen ír a csikágói hétköznapokról, olyan mintha ő is ott lett volna a büdös Százház utcai lakásban, vagy a gangról leste volna ezeket a tipikus alakokat. Nagyjából ismerem a környéket, közel lakom, úgyhogy nekem sokat adott az élvezeti értékéhez, hogy be tudtam lőni a helyszíneket (és körgangos, régi házban lakom, ami nekem egyébként egyáltalán nem az a depresszív hely, mint a szereplőknek). Nem tudom, hogy másoknak ez mennyire nehezíti meg a dolgát, de tény, hogy rengeteg "belsős" leírás van, ami egy idő után kicsit frusztrálóvá válhat.
Ez egy remek, nagyon jól megírt könyv, pár nap alatt, a sokat emlegetett területek között villamosozva olvastam el és nagyon inspirálóan hatott rám.

[krisztina777 · Rating 5 out of 5]

Itt élek Csikágóban 10 éve egy gangos házban. Nagy váltás volt az V.kerülethez képest, mintha egy másik világba csöppentem volna.
Mindig kellemes “mozi” reggelenként a troliról nézve, ahogy ébrednek a környező utcák, boltosok rakják ki a tábláikat, ugyanazok az emberek beszélgetnek egymással. Néha be-be látok más házakba is és szinte mind más arcot mutat mégis van bennük valami közös. Ezt a regényt elolvasva kicsit közelebb érzem magam Csikágó történelméhez, lelkéhez. Új szemmel nézek es sétálok végig ezentúl ezeken az utcákon nap mint nap.
Holott nemrég szereztem csak tudomást Békés Pál munkásságáról mindenképpen olvasok még tőle.

[Agnes Kelemen · Rating 4 out of 5]

A törtenetszövés nagyon tetszett, a nyelvezetben van valami, ami nem tetszik és amiatt nem tudok 5 csillagot adni. De nagyon ajánlom főleg azoknak, akik ismerik ezt a városrészt (én éltem ott 3 éven keresztül), annyira jó ismerős helyszínekről olvasni és a 20.század jó nagy részét lefedi ez a novellafüzér.

[Gyula Csepi · Rating 5 out of 5]

I'm living here, in Csikágó and like it! I can imagine every part of the book! :-) Lots of drama, tragedy, humor, and comedy as in real life.