IAz elmúlt fél évszázadban a tanulás lehetőségének minden szintje világszerte gyorsuló ütemben bővült, különösen a lányok és a fiatal nők esetében. Ennek eredményeképpen a férfi-nő kapcsolat is megváltozott. A nők később házasodnak, kevesebb gyermeket vállalnak, tovább dolgoznak és többet keresnek. Ezt a tudás-, jövedelem- és hatalomgyarapodást sok férfi nehezen tudja megemészteni. A nőknek ma már kevéssé van szükségük a férfiakra védelmezőként vagy pénzügyi támogatóként. Abram de Swaan szerint a férfiuralom aláásása olyan társadalmi és pszichológiai feszültségekhez vezet, amelyek a sérült becsületérzetre vezethetők vissza: egyszerre kollektív és személyes sérelem. Úgy látja, hogy az új szélsőjobboldal, a keresztény fundamentalizmus és a folyamatos dzsihádista küzdelem térnyerése reakció a nők globális emancipációjára. Vajon fennmaradnak-e ezek a mozgalmak, vagy egy halálra ítélt patriarchális berendezkedés utolsó görcsös megnyilvánulásaiként visszaszorulnak?
Abram de Swaan (1942) is universiteitshoogleraar sociale wetenschap aan de Universiteit van Amsterdam sinds 2001 en vanaf 2007 emeritus. Hij was hoogleraar sociologie van 1973-2001. De Swaan was mede-oprichter en directeur van de Amsterdamse School voor Sociaalweten-schappelijk Onderzoek (1987-1997) en daarna voorzitter (tot 2007). Hij debuteerde in 1968 met Amerika in termijnen; een ademloos verslag uit de USA en promoveerde in 1973 cum laude op Coalition theories and cabinet formations.
Momentán kevés kínosabb dolgot tudok elképzelni, mint hogy írok egy könyvet, és a fordítóm már az első oldalon a következő mondatot ejti el lábjegyzetben:
"Kicsit alakítanom kellett a nyelvezetén, hogy a személyes indulatoktól fűtött, érdekes könyve nyomtatott szövegként is megjelenhessen magyarul."
Nos, De Swaan-nal pontosan ez a malőr esett meg. Hogy a fordítónak kellett jól írnia helyette - hozzátéve, hogy ha ez jó, akkor el se tudom képzelni, milyen lehetett az eredeti.
De akkor miért jelent meg ez a könyv magyarul? Ha hiszünk a fordítónak, azért, mert "érdekes". És tény, hogy érdekes, legalábbis ami a kiindulási pontot illeti. De Swaan ugyanis a patriarchátus évezredes történetét akarja felvillantani, különös tekintettel arra a természetellenes szövetségre, amit a nőellenesség frontján a tradicionalista jobboldal és a fundamentalista iszlamisták alkotnak, akik ezen a téren egymás tükörképei mind az ideológiát, mind a retorikát tekintve. Szó esik továbbá egyéb markáns problémákról is, például arról, hogy a nők jelentős része miféle rejtelmes okból rezisztens a feminista jelszavakra, és sorol be az elnyomók szekértáborába. Valamint arról a nehezen megemészthető dilemmáról, hogy mit kezdjen a kortárs baloldal azokkal a bevándorlókkal, akiket egyfelől támogatnia kell (hisz a társadalom perifériáján, mélyszegénységben élnek, kitéve a rasszizmusnak), másfelől viszont alkalmasint olyan kulturális hagyományokat hoznak magukkal, amelyek a nőt eleve másodrendű lénynek tekintik.
Szóval lenne itt miben elmélyedni. Azonban De Swaan megelégszik a könnyű ösvénnyel: elvezet minket a nőellenesség bugyraiba, elmesél pár rémtörténetet, plusz szakmányban idézi a közösségi oldalakról, mit böfögtek fel magukból mindenféle pattanásos, nímand fotelmacsók. Mindezt - feltételezem - azért, mert arra akar rávenni, hogy együtt háborogjak vele, és együtt szánakozzunk a bográcsnyi primitív majmon, akik mindenféle populista streptococcus ánuszából most kimásztak a fényre, mert azt hiszik, eljött az ő idejük*. Na de mire jó ez? Ha háborogni akarok, akkor megnyitom a kommentfolyamot egy Telex poszt alatt, ami a könyvfóliázásról szól - találok ott is elég fajmagyart, akiknek az elmebeli képességei egy vödör kiszáradt rozmárürülékkel vetekszenek, könyvet pedig akkor látott, amikor az oviban ki kellett festeni egyet, mégis muszáj belepofáznia a kultúrába. Azért kár 250 oldalt írni, hogy elmondjuk, mennyi hülye van - tudom ezt anélkül is. Ha pedig mégis belevág valaki, akkor vezessen le a mélységekig, érveljen, bontsa ki a saját maga által felvetett problémákat, esetleg - bónuszként - kínáljon fel megoldási javaslatot. De Swaan szövegében ebből meglepően és fájdalmasan keveset találtam. Elszomorító egy ilyen jó témát ennyire elpacsálva látni.
* Halmozati képzavar, itt hagyom, mert jelzi az indulat felhabzását. Legfeljebb a fordítóm majd kicsit átalakítja.
Tjonge, zoveel beschijving van vrouwenhaat bij elkaar, daar word je niet vrolijk van. Vooral het eerste deel, over de gewelddadige kanten van het patriarchaat maken somber. Maar Abram ziet door de opkomst van met name het onderwijs en de toenemende automatisering wel perspectief: dat vrouwen wereldwijd zien dat andere vrouwen eigenlijk alles wat mannen doen, ook kunnen, en soms beter. En dat de ontwikkeling daarin door zal gaan. Hij ziet parallellen tussen de extreme vormen van de islam en van ultrarechts, eigenlijk gewoon dezelfde bange mannetjes die hun gezag aangetast zien en koste wat kost proberen de zaken terug te draaien. Het zal nog een lange weg zijn... Goed leesbare studie.
A catalogue of the patriarchal suppression of women that has been major reality throughout the ages. These horrors have been countered during the last century only, and a lot of progress has been made. De Swaan sees three main factors for this improvement: the widespread use of machines that made male physical power less important than it had been for ages, the consistent participation of women in education, and the successes of birth control. Since several decades, women's achievements have been able to become as diverse as men's, and the diversity of women characters gained by it, as well as did the diversity of men characters. The world has become richer.
The second part of the book is about the backlash: De Swaan sees a widespread and upcoming resentment among men, old as well as young, about their perceived irrelevance. The resentment is vile: the author shows how the far right makes use of this resentment. We read the whole ugly catalogue and learn about how much widespread it is. Though this story is quite compelling, with examples that are quite alarming, De Swaan believes that the induced forces of the emancipation of women are unstoppable.
Overtuigende en leesbare studie die aantoont hoe belangrijk de bevrijding van de vrouw is als ontketenaar van de huidige reactionaire upsurges uit naam van volk, vaderland, cultuur en religie. Maar de zachte krachten zullen winnen. In het eind.
Voor mij was het wat soft omdat ik al veel ken van het thema. De eerste pagina's over misdaden tegen vrouwen waren dan ook wat herhaling. Vervolgens gaat het over extremisme. Daar worden wel wat interessante vergelijkingen gemaakt tussen terreurbewegingen en religieuze beleving.