Az üstökös lángja

Hunyadi #2

by Mór Bán

Ezernégyszázharmincegy. Miközben a Magyar Királyságot északon a huszita seregek dúlják, sorra megfutamítva Zsigmond király hadait, délen pedig a török terjeszkedése a Bizánci Császárság végóráit vetíti előre, Hunyadi János uralkodója kíséretében előbb Nürnbergbe, majd Milánóba kénytelen utazni. Zsigmond karnyújtásnyira került áhított céljától, a Német-római Birodalom császári koronájának megszerzésétől, és a birodalmi politikai játszmák részeként a milánói Visconti herceg rendelkezésére bocsátja Hunyadit és csapatát a Velence ellen folytatott háborúban. Az ifjú hadvezér Lombardiában is dicsőséget szerez királyának, hamarosan csak Il Cavaliere Nero - a Fekete Lovag - néven emlegetik Itália-szerte. Hunyadi mégsem nyugodt: imádott felesége, Szilágyi Erzsébet a távollétében szüli meg fiukat, Lászlót, és miután Zsigmond Havaselve fejedelmévé teszi a Sárkányos Lovag-rend egyik új tagját, Vlad Tepest, egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek Hunyadvárról...

Genres: Historical Fiction

424 pages, Hardcover

First published April 24, 2009

Reviews

[Gabi · Rating 3 out of 5]

Továbbra sem vagyok meggyőzve. Alapvetően olyan tölteléknek tűnt ez a könyv, feleslegesen elnyújtva Hunyadi itáliai időzését, ami alatt keveset látunk (de azt igen, hogy mennyire hősiesen önmegtartóztató az úr, pedig lépten-nyomon merevedése van). Meg aztán itt van továbbra is a Drakulás szál, amitől már az első könyvben is idegenkedtem.
Nem tudom, érdemes-e folytatnom a sorozat olvasását.

[Roberto · Rating 3 out of 5]

Ismét csak az a bajom. Illetve ez: ...
Jajj! Ez van. Engem nagyon irritál és bosszant.
Egyebekben Jankó a világ legfaszább csávója. Mindenféle értelemben. Na!
Még kitart a türelmem, kíváncsi is vagyok, hogy meddig bírom a történetet. Nekem kicsit vontatott, hogy ennyire részletes a regényfolyam, most úgy látom, hogy fel lehetett volna ezt pörgetni, mert így nagyon szétfolyósnak tűnik.

[Anna · Rating 4 out of 5]

Még mindig kissé ambivalens érzéseim vannak ezzel a történettel kapcsolatban, bár tény, hogy egyre inkább vonz, szórakoztat. Rég volt már, amikor magyar történelmet tanultam, és felsejlenek emberek, dátumok, helyek történések (jejj, még sem felejtettem el mindent!), mindemellett biztos vagyok abban, hogy azért kellő mennyiségű "mesével" lett kitöltve az a sok-sok feketelyuk, ami az utókorra maradt. Nincs is ezzel gond, amíg az ember szórakozni vágyik főleg, így aztán jó pár kellemes estét szerzett nekem Jankó, Vitéz, és a többiek. Azért néha bennem is felsejlik, tényleg így volt? Ilyen volt? De erre nem valószínű, hogy választ kapok.