Bezsenność

by Stanisław Lem, Daniel Mróz (Cover)

Bezsenność – zbiór opowiadań Stanisława Lema. Zawiera również jeden scenariusz filmowy.

Zawartość tomu:

Kongres futurologiczny (z cyklu Ze wspomnień Ijona Tichego)
Arthur Dobb: "Non serviam" (dołączone w późniejszych niż pierwsze wydaniach Doskonałej próżni)
Ananke (z cyklu Opowieści o pilocie Pirxie)
Przekładaniec. Scenariusz filmowy (pierwodruk „Ekran”, 1968)
Kobyszczę

#Ekranizacje:
Przekładaniec (1968) – film polski w reżyserii Andrzeja Wajdy, w roli głównej Bogumił Kobiela (Richard Fox), scenariusz Stanisława Lema w oparciu o jego wcześniejsze słuchowisko radiowe Czy pan istnieje, Mr Jones?.

Genres: Science Fiction, Polish Literature

Unknown Binding

First published January 1, 1971

About the author

Stanisław Lem (staˈɲiswaf lɛm) was a Polish science fiction, philosophical and satirical writer of Jewish descent. His books have been translated into 41 languages and have sold over 27 million copies. He is perhaps best known as the author of Solaris, which has twice been made into a feature film. In 1976, Theodore Sturgeon claimed that Lem was the most widely read science-fiction writer in the world.

His works explore philosophical themes; speculation on technology, the nature of intelligence, the impossibility of mutual communication and understanding, despair about human limitations and humankind's place in the universe. They are sometimes presented as fiction, but others are in the form of essays or philosophical books. Translations of his works are difficult and multiple translated versions of his works exist.

Lem became truly productive after 1956, when the de-Stalinization period led to the "Polish October", when Poland experienced an increase in freedom of speech. Between 1956 and 1968, Lem authored 17 books. His works were widely translated abroad (although mostly in the Eastern Bloc countries). In 1957 he published his first non-fiction, philosophical book, Dialogi (Dialogues), one of his two most famous philosophical texts along with Summa Technologiae (1964). The Summa is notable for being a unique analysis of prospective social, cybernetic, and biological advances. In this work, Lem discusses philosophical implications of technologies that were completely in the realm of science fiction then, but are gaining importance today—like, for instance, virtual reality and nanotechnology. Over the next few decades, he published many books, both science fiction and philosophical/futurological, although from the 1980s onwards he tended to concentrate on philosophical texts and essays.

He gained international fame for The Cyberiad, a series of humorous short stories from a mechanical universe ruled by robots, first published in English in 1974. His best-known novels include Solaris (1961), His Master's Voice (Głos pana, 1968), and the late Fiasco (Fiasko, 1987), expressing most strongly his major theme of the futility of mankind's attempts to comprehend the truly alien. Solaris was made into a film in 1972 by Russian director Andrei Tarkovsky and won a Special Jury Prize at the Cannes Film Festival in 1972; in 2002, Steven Soderbergh directed a Hollywood remake starring George Clooney.

He was the cousin of poet Marian Hemar.

Reviews

[RomRos]

... wbrew swoim zwyczajom jadłem śniadanie w barze hotelowym. Rano jem zawsze jajka na miękko, a hotel, w którym można by je dostać do łóżka, nie ścięte razem z żóltkiem w obrzydliwy sposób, jeszcze nie został wybudowany. Wiąże się to naturalnie, z bezustannym wzrostem rozmiarów stołecznych hoteli. Gdy kuchnię oddziela od pokoju odległość półtorej mili, nic nie uratuje żółtka przed ścięciem. O ile wiem, problem ten badali specjalni fachowcy Hiltona i doszli do wniosku, że jedynym środkiem zaradczym byłyby specjalne windy poruszające się z naddźwiękową szybkością, jednakże tak zwany ,,sonic boom'"- grzmot wywołany przebiciem bariery dźwięku - w zamkniętej przestrzeni gmachu powodowałby pękanie bębenków w uszach. Ewentualnie można żądać, aby automat kuchenny dostarczył surowych jaj, które na waszych oczach na miękko ugotuje w pokoju automat kelnerski, lecz stąd już niedaleko do wożenia się po Hiltonach z kojcem własnych kur. Dlatego właśnie udałem się z rana do baru.

[Anita Juhász]

Megörültem amikor megtudtam, hogy a könyvklubban a következő olvasmányunk egy Stanislaw Lem-kötet lesz. Olyan szerzőnek éreztem, akitől mindenképp kell olvasni, de aztán folyamatosan halogattam.

Az Álmatlanság című kötetben öt történet (A Futurológiai Kongresszus, Non serviam, Ananké, Létezik-e Mr Jones? A Léboló) szerepel. Az a helyzet, hogy nem szerettem ezeket a történeteket, mindegyiket kidolgozatlannak, írástechnikai szinten gyengének éreztem, és ami a legfelháborítóbb, gyávának tartottam. Mindegyik történetnél volt egy-egy érdekes ötlet, de Lem ezekbe nem mert komolyabban belemászni, és utáltam a "jah, nem is történt meg, csak álom, halucináció volt, haha" eszközt. Pedig akadtak köztük remek gondolatok, de mint tudjuk, a művészetben az ötletek olcsók, a kidolgozás számít.

Az egyértelmű volt, hogy Lem ismeri a filozófiát és a szépirodalmi kánont, nagy tudású ember, akit érdekelnek a világ kérdései, azonban ezek a történetek sajnos nem sikerültek.

Lem foglalkozott a megismerés és az isten kérdéskörével, leginkább Pascal és Anselm által. Ezekre a szekciókra kifejezetten érzékenyen reagáltam, mert pont ez előtt a könyv előtt fejeztem be a Szolenoidot, amikben ezek a dolgok szintén kulcsszerepet kapnak; csak ott kimagasló minőséggel történt a megvalósítás.

Mindezek mellett kicsit zavart, hogy Lem karakterei (nem számít, ember vagy robot) mind középosztálybeli értelmiségi férfiak voltak. Nem fér a fejembe, hogy valaki úgy dönt, az egyik legszabadabb és legkreatívabb zsánert választja, de megmarad ugyanannál az unalmas karaktertípusnál. Az összes történetben a nők csak szexuális tárgyak voltak, jobb esetben a kisegítő személyzet részei.