What do you think?
Bábel
Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója
„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója
528 pages, Paperback
First published August 29, 2013
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 95 reviews
October 30, 2013
Az első dolog, amit meg kell említenem ezzel a regénnyel kapcsolatban az, ami szerintem a legtöbb Leiner Laura rajongó fejében megfordult: Mi van, ha ez a könyv meg sem közelíti a Szent Johanna Gimit? Hát, azt kell mondanom, olvasás közben eszembe sem jutott, hogy Laurának vannak más regényei is. Teljesen beszippantott a fesztiváli hangulat, és amikor ki kellett mennem az udvarra, hogy beengedjek valakit a házba, akkor csodálkoztam, hogy esik az eső, mert hé!!! épp azt olvastam, hogy meg lehet dögleni a melegtől :DDD A poénok most is fergetegesek voltak, már fájt a hasam a röhögéstől, ráadásul többször is azon kaptam magam, hogy nem haladok az olvasással, mert néhány jelenetet csak újra meg újra, és újra elolvastam, mert annyira tetszett, hogy egyszerűen nem tudtam továbblépni onnan. Abszolút kedvenc az egész regényben az Esküvős jelenet, az valami fenomenálisan jó lett!!! :DDDDD
Akkor nézzünk pár szót a szereplőkről:
Zsófi: hát, kétségtelen, hogy nekem szimpatikusabb volt, mint Reni. Bírtam a humorát, a szerencsétlenkedését, az állandó beégéseit, és, hogy milyen kis különleges kapcsolatot alakított ki a szekuritisekkel. Az Anthony Kiedisszel kapcsolatos rögeszméje meg tök normális egy ilyen korú fiatalnál (na, ezt most úgy írtam, mintha én valami matuzsálem lennék, pedig nem vagyok :D) A részeg sms-ei, e-mailjei meg… :DDDDDDDDDDDDDD
Szasza: nálam azért még mindig Cortez a nyerő, de tény, hogy Szasza romantikusabb, és közvetlenebb is nála, amiért sok-sok pluszpont neki. Eszméletlenül jól lett megformázva a karaktere, és szerintem nincs annyira idealizálva, mint annak idején Cortez volt. Tetszett, hogy már az elejétől érezni lehetett, többet érez Zsófi iránt, mint barátság (legalábbis a gyengéd és figyelmes, meg a féltékeny pillanatai miatt nekem egyértelmű volt :)) Szóval abszolút álompasi :D
Kolos: na, vele úgy voltam, mint Zsófi. Hol utáltam, hol szerettem, hol meg egyszerűen felrúgtam volna. Mindenesetre a végére megbarátkoztam vele, és az egyik kedvenc szereplőm lett :D
Napsi: nem tudom, nekem vannak fenntartásaim vele kapcsolatban. Lehet, hogy neki nem tűnik fel, de néha tényleg baromi önző. Kezdve azzal, hogy meg sem kérdezi Zsófit, ő hol fog aludni, mikor összedől a sátruk, hogy folyton egyedül hagyja, és fel sem tűnik neki, hogy a legjobb barátnője magányos, meg az indokolatlan kiakadásai, és besértődései… De az tetszett, amikor Zsófi végre kiállt magáért, és beszólt neki… ugyanakkor Napsinak vannak nagyon jó pillanatai is, szóval nem tudom, hová tegyem őt.
Abdul: én bírtam a nárcisztikus kis pofáját. Szerintem fergetegesen jó karakter, és sokat hozzáadott a könyv élvezeti értékéhez az ő szereplése. Főleg a végén, amikor közli, ő már tudta a Zsófi-Szasza kapcsolatot jóval azelőtt, hogy ők maguk észrevették volna :D Az biztos, hogy remek szereplő volt :)
Hipó: Hát, olvasva nekem szimpatikus volt az állandó aggodalmaskodása. Valahogy kellett a regénybe egy hisztérika, és ő teljesen megfelelt ennek a képnek. És a végére még fejlődött is valamennyire a karaktere :DDD
Boldi: ő a legnagyobb állat az egész könyvben :D
A punk és Atesz: na rájuk csak annyit mondok: NO COMMENT :DDD
Ami nagyon jó volt még, az a könyv szerkezete. Laura nagyon jól behozta a mostanában elterjedt blogos világot, és tetszettek az sms-ek is :D És ami a legfontosabb, hogy a regényeiben mindig vannak elrejtve olyan értékek, amiket szerintem minden kamasznak követnie kellene.
Laura tudja, hogy hatással van az olvasóira, és előnyére fordítva ezt a tudást, megpróbálja őket tanítani. És ez a tanítás azért lehet sikeres, mert nem álomvilágot épít, (igenis van a regényeiben alkoholizálás, mert hé!, ha nem lenne, akkor a története hiteles sem lenne), hanem a valóságról ír. Nem tilt, nem szajkóz régen elfeledett erkölcsi értékeket, hanem a kamaszok nyelvén szól a kamaszokhoz, és inkább a mértéktartást hirdeti, és bemutatja, hogy a túlzott mértékű dőzsölés igenis ciki. Az élvezetes stílusa, és a humor pedig eléri, hogy az olvasók szeressék, amit ír :)
Egy szó, mint száz, Laura most is fergeteges regényt alkotott, most is tanított valamit az olvasóinak, házhoz hozta nekünk a fesztivált, közvetlen stílusa pedig elérte, hogy az olvasói újra beleszeressenek az általa alkotott világba :D
Akkor nézzünk pár szót a szereplőkről:
Zsófi: hát, kétségtelen, hogy nekem szimpatikusabb volt, mint Reni. Bírtam a humorát, a szerencsétlenkedését, az állandó beégéseit, és, hogy milyen kis különleges kapcsolatot alakított ki a szekuritisekkel. Az Anthony Kiedisszel kapcsolatos rögeszméje meg tök normális egy ilyen korú fiatalnál (na, ezt most úgy írtam, mintha én valami matuzsálem lennék, pedig nem vagyok :D) A részeg sms-ei, e-mailjei meg… :DDDDDDDDDDDDDD
Szasza: nálam azért még mindig Cortez a nyerő, de tény, hogy Szasza romantikusabb, és közvetlenebb is nála, amiért sok-sok pluszpont neki. Eszméletlenül jól lett megformázva a karaktere, és szerintem nincs annyira idealizálva, mint annak idején Cortez volt. Tetszett, hogy már az elejétől érezni lehetett, többet érez Zsófi iránt, mint barátság (legalábbis a gyengéd és figyelmes, meg a féltékeny pillanatai miatt nekem egyértelmű volt :)) Szóval abszolút álompasi :D
Kolos: na, vele úgy voltam, mint Zsófi. Hol utáltam, hol szerettem, hol meg egyszerűen felrúgtam volna. Mindenesetre a végére megbarátkoztam vele, és az egyik kedvenc szereplőm lett :D
Napsi: nem tudom, nekem vannak fenntartásaim vele kapcsolatban. Lehet, hogy neki nem tűnik fel, de néha tényleg baromi önző. Kezdve azzal, hogy meg sem kérdezi Zsófit, ő hol fog aludni, mikor összedől a sátruk, hogy folyton egyedül hagyja, és fel sem tűnik neki, hogy a legjobb barátnője magányos, meg az indokolatlan kiakadásai, és besértődései… De az tetszett, amikor Zsófi végre kiállt magáért, és beszólt neki… ugyanakkor Napsinak vannak nagyon jó pillanatai is, szóval nem tudom, hová tegyem őt.
Abdul: én bírtam a nárcisztikus kis pofáját. Szerintem fergetegesen jó karakter, és sokat hozzáadott a könyv élvezeti értékéhez az ő szereplése. Főleg a végén, amikor közli, ő már tudta a Zsófi-Szasza kapcsolatot jóval azelőtt, hogy ők maguk észrevették volna :D Az biztos, hogy remek szereplő volt :)
Hipó: Hát, olvasva nekem szimpatikus volt az állandó aggodalmaskodása. Valahogy kellett a regénybe egy hisztérika, és ő teljesen megfelelt ennek a képnek. És a végére még fejlődött is valamennyire a karaktere :DDD
Boldi: ő a legnagyobb állat az egész könyvben :D
A punk és Atesz: na rájuk csak annyit mondok: NO COMMENT :DDD
Ami nagyon jó volt még, az a könyv szerkezete. Laura nagyon jól behozta a mostanában elterjedt blogos világot, és tetszettek az sms-ek is :D És ami a legfontosabb, hogy a regényeiben mindig vannak elrejtve olyan értékek, amiket szerintem minden kamasznak követnie kellene.
Laura tudja, hogy hatással van az olvasóira, és előnyére fordítva ezt a tudást, megpróbálja őket tanítani. És ez a tanítás azért lehet sikeres, mert nem álomvilágot épít, (igenis van a regényeiben alkoholizálás, mert hé!, ha nem lenne, akkor a története hiteles sem lenne), hanem a valóságról ír. Nem tilt, nem szajkóz régen elfeledett erkölcsi értékeket, hanem a kamaszok nyelvén szól a kamaszokhoz, és inkább a mértéktartást hirdeti, és bemutatja, hogy a túlzott mértékű dőzsölés igenis ciki. Az élvezetes stílusa, és a humor pedig eléri, hogy az olvasók szeressék, amit ír :)
Egy szó, mint száz, Laura most is fergeteges regényt alkotott, most is tanított valamit az olvasóinak, házhoz hozta nekünk a fesztivált, közvetlen stílusa pedig elérte, hogy az olvasói újra beleszeressenek az általa alkotott világba :D
September 6, 2020
Eddig a legkevésbé tetsző regénye Laurának. Valahogy abszolút nem sikerült megérteni a főszereplőt, ami eléggé lerontotta az olvasási élményt. Egy gyors nyári könyvnek elment egyébként, ezért is a 3 csillag.
UPDATE: Visszagondolva még nagyobb csalódás, hogy lényegében egy koncertet se nézett végig, még azt se amiről egész életében álmodozott.. egy fiú miatt.. jaj.
UPDATE: Visszagondolva még nagyobb csalódás, hogy lényegében egy koncertet se nézett végig, még azt se amiről egész életében álmodozott.. egy fiú miatt.. jaj.
August 22, 2022
2.olvasásra azért más érzelmeket váltott ki belőlem. Nagyon nagyon tetszik amúgy a koncepciója a könyvnek, (fesztivál, barátok, love….) DE AKKOR IS. Ennek a könyvnek is egy baja van: A FŐSZEREPLŐJE (khm vámpírnaplók…)
Annyira nem tudok azonosulni Zsófi karakterével, hogy az elmondhatatlan.
A többi karakter amúgy 10/10-es, bár nem igazán értettem azt amikor Szasza 4 napon keresztül 24/7 iszik, aztán Zsófi egyszer másnaposan ébred fel a gumicsónakban, és még Szasza mondja azt hogy ő “nem szereti az ilyen lányokat” like what🧐
Annyira nem tudok azonosulni Zsófi karakterével, hogy az elmondhatatlan.
A többi karakter amúgy 10/10-es, bár nem igazán értettem azt amikor Szasza 4 napon keresztül 24/7 iszik, aztán Zsófi egyszer másnaposan ébred fel a gumicsónakban, és még Szasza mondja azt hogy ő “nem szereti az ilyen lányokat” like what🧐
This entire review has been hidden because of spoilers.
September 19, 2014
soha többet
December 25, 2015
2.5
Kicsit ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Ami nagyon pozitív, az az, hogy tagadhatatlanul 100%-osan hozza a fesztivál-életérzést (voltam már fesztiválon, tudom, milyen - vagyis láttam, hogy milyen lehet egy lazulós fiatal társaság számára, mert nem vagyok az a tipikus fesztiválozós... és az is nagyon jól le van benne írva, hogy milyen az, amikor elvileg társasággal megy az ember, aztán tojnak a fejébe), és hogy hogy nagyon olvasmányos, izgalmas és pörgős. Nem volt rossz az sem, hogy nem volt teljesen kiszámítható a sztori (de egyes elemei igen, pl. az Atesz-szál elég durván egyértelmű az elejétől fogva, mert ez tipikus humorpanel, illetve a vége sztem nagyon össze lett csapva).
Sajnos a kivitelezés nekem nem jött be. Kezdjük azzal, ami számomra a legidegesítőbb volt: ha külön-külön vesszük Zsófi kis idegesítő dolgait, akkor talán rá lehetne fogni a többségre, hogy oké, egy éretlen 17 éves csaj. De így együtt szerintem nem hiteles 17 évesként. Főleg a "szerelmes vagyok Anthony Kiedisbe, és HISZEM, hogy össze fogunk házasodni" c. rész... az én életemben is voltak ilyen érzések hírességek iránt, de 12-13 éves koromban, nem 17 évesként. És akkor mellé rárakódik az, hogy minden hülyeségen megsértődik, flegmázik, beszólogat, piszlicsáré dolgokon nyafog, irreálisan cselekszik egy-egy felszínes dolog miatt, naponta másba "szerelmes", az első probléma után rohan anyuci-apucihoz (és nem is akármilyen módon, de ezt nem lövöm le)... lehet, én voltam érettebb a koromnál ennyi idősen, de nekem ez nem egy 17 éves, majdnem felnőtt lány viselkedése.
Az sem tetszett, hogy a karakterek többsége nagyon lapos volt. Nekem, ha nem szatirikus műről beszélünk, fontos, hogy realisztikus személyiségek legyenek. Erre ugye azt kapjuk, hogy Abdul egy piperkőc donjuan, Napsinak az a két fő tulajdonsága, hogy szép és dilis, Boldinak meg abból áll a személyisége, hogy konstans részeg, és ebből kifolyólag "nagyon állat"... Hipó meg hipochonder... ezekből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Főleg, ha az ember a barátairól ír, akiket elvileg ismernie kéne.
Illetve nekem ez a blogos dolog sem teljesen kerek. Megmondom, hogy mi volt vele a fő bajom. Ugye az elején totál hihető a körítés meg a blogos keret. De aztán egyre furább volt nekem... ha úgy nézzük, hogy a könyv teljes egésze az, ami a blogba fel lett töltve, aminek az ellenkezőjére nincs utalás a könyvben, akkor Zsófi vagy még éretlenebb, mint gondoltam, vagy írói szemszögből nincs teljesen átgondolva a dolog. Mert olyat kb. a butább 12-13 évesek tesznek meg, hogy alapvetően nem is személyes, hanem zenekari rajongói blogra komplett SMS-folyamokat és twitter-folyamokat írnak ki, plusz egyáltalán olyan sztorikat fotókkal, amik nagyon durván személyiségijog-sértő tartalmak. Hogy ki mikor mennyire részeg, kinek a kije csalt vagy nem csalt kit és mikor, hogy neki konkrétan milyen SMS-t küldtek...
És egy apró megjegyzés: az nekem visszatetsző, hogy egy olyan férfi szereplő, aki a leírás szerint is nem keveset iszik egy fesztiválon, és valószínűleg volt már részeg is, undorítónak tartja, amikor egy nő ugyanezt teszi. Absztinenstől még megérteném... de hogy egy piás mondja... áááá... nem feltétlenül kellene ezt a gondolkodásmódot hangoztatni, támogatni, igazolni (mert ugye itt arról volt szó, hogy a csaj erre nagyon magába nézett, roskadt, semmi olyan nem volt, hogy aki vedel, az rám nemtől függetlenül ne mondjon ilyet, vagy bármi).
Kicsit ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Ami nagyon pozitív, az az, hogy tagadhatatlanul 100%-osan hozza a fesztivál-életérzést (voltam már fesztiválon, tudom, milyen - vagyis láttam, hogy milyen lehet egy lazulós fiatal társaság számára, mert nem vagyok az a tipikus fesztiválozós... és az is nagyon jól le van benne írva, hogy milyen az, amikor elvileg társasággal megy az ember, aztán tojnak a fejébe), és hogy hogy nagyon olvasmányos, izgalmas és pörgős. Nem volt rossz az sem, hogy nem volt teljesen kiszámítható a sztori (de egyes elemei igen, pl. az Atesz-szál elég durván egyértelmű az elejétől fogva, mert ez tipikus humorpanel, illetve a vége sztem nagyon össze lett csapva).
Sajnos a kivitelezés nekem nem jött be. Kezdjük azzal, ami számomra a legidegesítőbb volt: ha külön-külön vesszük Zsófi kis idegesítő dolgait, akkor talán rá lehetne fogni a többségre, hogy oké, egy éretlen 17 éves csaj. De így együtt szerintem nem hiteles 17 évesként. Főleg a "szerelmes vagyok Anthony Kiedisbe, és HISZEM, hogy össze fogunk házasodni" c. rész... az én életemben is voltak ilyen érzések hírességek iránt, de 12-13 éves koromban, nem 17 évesként. És akkor mellé rárakódik az, hogy minden hülyeségen megsértődik, flegmázik, beszólogat, piszlicsáré dolgokon nyafog, irreálisan cselekszik egy-egy felszínes dolog miatt, naponta másba "szerelmes", az első probléma után rohan anyuci-apucihoz (és nem is akármilyen módon, de ezt nem lövöm le)... lehet, én voltam érettebb a koromnál ennyi idősen, de nekem ez nem egy 17 éves, majdnem felnőtt lány viselkedése.
Az sem tetszett, hogy a karakterek többsége nagyon lapos volt. Nekem, ha nem szatirikus műről beszélünk, fontos, hogy realisztikus személyiségek legyenek. Erre ugye azt kapjuk, hogy Abdul egy piperkőc donjuan, Napsinak az a két fő tulajdonsága, hogy szép és dilis, Boldinak meg abból áll a személyisége, hogy konstans részeg, és ebből kifolyólag "nagyon állat"... Hipó meg hipochonder... ezekből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Főleg, ha az ember a barátairól ír, akiket elvileg ismernie kéne.
Illetve nekem ez a blogos dolog sem teljesen kerek. Megmondom, hogy mi volt vele a fő bajom. Ugye az elején totál hihető a körítés meg a blogos keret. De aztán egyre furább volt nekem... ha úgy nézzük, hogy a könyv teljes egésze az, ami a blogba fel lett töltve, aminek az ellenkezőjére nincs utalás a könyvben, akkor Zsófi vagy még éretlenebb, mint gondoltam, vagy írói szemszögből nincs teljesen átgondolva a dolog. Mert olyat kb. a butább 12-13 évesek tesznek meg, hogy alapvetően nem is személyes, hanem zenekari rajongói blogra komplett SMS-folyamokat és twitter-folyamokat írnak ki, plusz egyáltalán olyan sztorikat fotókkal, amik nagyon durván személyiségijog-sértő tartalmak. Hogy ki mikor mennyire részeg, kinek a kije csalt vagy nem csalt kit és mikor, hogy neki konkrétan milyen SMS-t küldtek...
És egy apró megjegyzés: az nekem visszatetsző, hogy egy olyan férfi szereplő, aki a leírás szerint is nem keveset iszik egy fesztiválon, és valószínűleg volt már részeg is, undorítónak tartja, amikor egy nő ugyanezt teszi. Absztinenstől még megérteném... de hogy egy piás mondja... áááá... nem feltétlenül kellene ezt a gondolkodásmódot hangoztatni, támogatni, igazolni (mert ugye itt arról volt szó, hogy a csaj erre nagyon magába nézett, roskadt, semmi olyan nem volt, hogy aki vedel, az rám nemtől függetlenül ne mondjon ilyet, vagy bármi).
August 16, 2024
Chili🌶
Kicsit néha uncsi de nem vész
Kicsit néha uncsi de nem vész
August 14, 2019
Nyár. Fesztivál. Barátok. RHCP. Felejthetetlen élmények. És szerelem. Nem is kérhetünk többet egy regénybe. :D
Pár éve olvastam először a Bábelt és szerintem mondanom sem kell, hatalmas kedvencem lett.
Bár fesztiválozás terén még azóta sem sikerült tapasztalatot gyűjtenem, de azt hiszem, így is bátran állíthatom: a Bábel nagyon jól átadja a fesztiválok hangulatát, hogy milyen kellemes és kevésbé kellemes élményekkel gazdagodhatunk egy hét alatt és hogy mennyire jó is a barátainkkal megélni egy ilyen eseményt.
Amit pedig különösen szeretek ebben a könyvben az az, hogy a sok-sok pozitív tulajdonsága mellett a fesztiválozás árnyékosabb oldalát is bemutatja.
Gondolok itt például a hét napos sátrazás kényelmetlenségére, az állandó sorban állásra, tömegnyomorra, kiszámíthatatlan időjárásra, az egy hét „összezártság” okozta konfliktusokra, kialvatlanságra, ésatöbbire.
Viszont természetesen (és szerencsére) nem ezek állnak a középpontban, de én például kifejezetten örülök neki, hogy ilyen dolgokról is olvashatunk, hiszen ettől lesz Igazi és Hihető a történet. Az ilyen és ehhez hasonló negatív löketeket pedig tömény jókedv, szórakozás és élménydús leírások keretezik, tehát esélyük nincs, hogy elvegyék a kedvünket a fesztiváloktól.
Zsófi baráti társasága pedig egyszerűen elképesztő.
Mindenkinek megvan a saját egyénisége, különböznek egymástól és mégis teljesen összeillenek. Minden egyes tagot imádok a társaságból, sajnos pont Zsófit kivéve. Kövezzetek meg, de vele valahogy nem tudok szimpatizálni. :D Nem az a problémám, -amit Kolos olyan szívesen hangoztat- , hogy Zsófi gyerekes (mivel én is elég gyerekes személyiséggel rendelkezem, ezt teljesen meg tudom érteni :D ) , egyszerűen a viselkedésében van valami, ami valahogy nem bejövős. Mindettől függetlenül nagyon is szurkoltam neki, hogy minden összejöjjön a nagy Ő-vel. :D
De sajnos Zsófira kenhető annak az egy csillagnak a levonása, mert egyébként számomra totál öt csillagos lenne.:)
Így, két év után végre újraolvasva, bátran kijelenthetem, hogy tényleg örök kedvencem ez a történet.
Teljesen oda meg vissza vagyok a szereplőkért, a cselekményért és azért, hogy annyiszor meg tud nevettetni. Ja igen, ezt még be kell vallanom: nem sűrűn fordul elő, hogy egy könyv ennyire meg tud nevettetni, de a Bábelt már ’’telecetliztem”, megjelölgetve a vicces részeket. Azt hiszem, ez magáért beszél:D
Szinte biztosan állíthatom, nem ez volt az utolsó, hogy elolvastam ezt a könyvet. Van egy olyan érzésem, hogy még sokszor előfordul majd, hogy Bábelt olvasgatva töltök el pár napot a nyaramból.:)
Jövőre pedig remélem, már a saját fesztivál-élményeim is vegyülnek az eddig olvasottak közé.
Pár éve olvastam először a Bábelt és szerintem mondanom sem kell, hatalmas kedvencem lett.
Bár fesztiválozás terén még azóta sem sikerült tapasztalatot gyűjtenem, de azt hiszem, így is bátran állíthatom: a Bábel nagyon jól átadja a fesztiválok hangulatát, hogy milyen kellemes és kevésbé kellemes élményekkel gazdagodhatunk egy hét alatt és hogy mennyire jó is a barátainkkal megélni egy ilyen eseményt.
Amit pedig különösen szeretek ebben a könyvben az az, hogy a sok-sok pozitív tulajdonsága mellett a fesztiválozás árnyékosabb oldalát is bemutatja.
Gondolok itt például a hét napos sátrazás kényelmetlenségére, az állandó sorban állásra, tömegnyomorra, kiszámíthatatlan időjárásra, az egy hét „összezártság” okozta konfliktusokra, kialvatlanságra, ésatöbbire.
Viszont természetesen (és szerencsére) nem ezek állnak a középpontban, de én például kifejezetten örülök neki, hogy ilyen dolgokról is olvashatunk, hiszen ettől lesz Igazi és Hihető a történet. Az ilyen és ehhez hasonló negatív löketeket pedig tömény jókedv, szórakozás és élménydús leírások keretezik, tehát esélyük nincs, hogy elvegyék a kedvünket a fesztiváloktól.
Zsófi baráti társasága pedig egyszerűen elképesztő.
Mindenkinek megvan a saját egyénisége, különböznek egymástól és mégis teljesen összeillenek. Minden egyes tagot imádok a társaságból, sajnos pont Zsófit kivéve. Kövezzetek meg, de vele valahogy nem tudok szimpatizálni. :D Nem az a problémám, -amit Kolos olyan szívesen hangoztat- , hogy Zsófi gyerekes (mivel én is elég gyerekes személyiséggel rendelkezem, ezt teljesen meg tudom érteni :D ) , egyszerűen a viselkedésében van valami, ami valahogy nem bejövős. Mindettől függetlenül nagyon is szurkoltam neki, hogy minden összejöjjön a nagy Ő-vel. :D
De sajnos Zsófira kenhető annak az egy csillagnak a levonása, mert egyébként számomra totál öt csillagos lenne.:)
Így, két év után végre újraolvasva, bátran kijelenthetem, hogy tényleg örök kedvencem ez a történet.
Teljesen oda meg vissza vagyok a szereplőkért, a cselekményért és azért, hogy annyiszor meg tud nevettetni. Ja igen, ezt még be kell vallanom: nem sűrűn fordul elő, hogy egy könyv ennyire meg tud nevettetni, de a Bábelt már ’’telecetliztem”, megjelölgetve a vicces részeket. Azt hiszem, ez magáért beszél:D
Szinte biztosan állíthatom, nem ez volt az utolsó, hogy elolvastam ezt a könyvet. Van egy olyan érzésem, hogy még sokszor előfordul majd, hogy Bábelt olvasgatva töltök el pár napot a nyaramból.:)
Jövőre pedig remélem, már a saját fesztivál-élményeim is vegyülnek az eddig olvasottak közé.
September 14, 2013
Eleve nem bíztam ebben a könyvben és lám nekem lett igazam...
Üres, sablonos, kamasznevelő, önmagának ellentmondó.
Üres, sablonos, kamasznevelő, önmagának ellentmondó.
September 6, 2022
i feel like i'm 13 again.. and i love it
September 6, 2013
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Laura megint nagyot alkotott. Azért nem kapja meg az 5 csillagot mert nem lett kedvencem,de ez semmit nem jelent,ugyanis nem nagyon adom meg az 5 csillagot egy könyvre.Ami nálam 4 az másnál kb 5 csillag.
Kicsit kételkedve vettem kezembe,mert ugyebár nehéz elvonatkoztatni a SzJG-töl. Sőt én mindenkinek azt ajánlanám,aki nem olvasta még a SzJG,hogy előbb a Bábelt olvassa el.Akkor nem lesznek akkora elvárások,és legyünk őszinték,nagy elvárásaink voltak Laurától,megkockáztatnám,sokan kárörvendve várták a Bábel utóhatást. Nem az lett amire számítottak.
A Bábel,nem SzJG!!!!!!!!
Semmi,de abszolút semmi közük egymáshoz. A stílus igen.Az eleje nekem is olyan volt egy kicsit mikor Zsófi bemutatkozik,és bemutatja a barátokat.De itt véget is ért a szjg feeling.
A szereplöket nem hasonlítottam egyik szjgshez sem. Mert nem hasonlítottak. Mindegyik külön személyiség,külön,eredeti egyéniség.
Zsófi.
Első perctől kezdve szerettem. Kicsit gúnyos,kicsit ironikus, vicces kedves lány. Nincs elszállva magától,nem beképzelt,nem hisztis és nem buta liba. Az egyetlen dolog ami zavart benne az az Anthony rajongása volt. Sokszor lehetetlen helyzetbe hozza saját magát,és nevetségessé válik,de pont ez a jó benne.
Napsi
Hát ő színes egyéniség. Sok helyen olvastam hogy elítélik,mert hogy nem jó barátnője Zsófinak,sokszor egyedül hagyta meg ilyenek. Én semmi kivetnivalót nem találtam a viselkedésében. Még ha BFF is,nem azt jelenti,hogy csakis egymás társaságában létezhetnek. És mikor szükség volt rá,mindig ott volt.
Abdul
Rám nem tett akkora benyomást,szinte teljesen idegen maradt a könyv végén is. Volt egy két vicces be szollása,de semmi olyasmi amitől ájuldoznék.
Hipó
Na őt kifejezetten kedveltem. A mániáji igazán megadták a vicces hangulatot,és annak ellenére hogy a valóságban nehéz lehetne egy ilyennel együtt élni,nekem egyik kedvenc karakterem lett.
Szasza
Na most itt bajban vagyok. Komolyan nem tudom hogy mit írjak róla. Nem mondom h nem szerettem vagy nem volt aranyos. De messze messze messze áll az álompasitól. ( és annak ellenére hogy azt mondtam nem hasonlítóm a 2 könyvet egymáshoz meg kell mondanom,Cortez mellet labdába sem rúghatna) Semmi olyat nem tett,mondott amivel megszeretette volna magát velem. Sőt ha nem tudtam volna előre,biztos nem rá fogadtam volna mint a nagy Ő.Egyáltalán nem éreztem a szerelmet,semmiféle utalást nem találtam rá,hogy szerelmes lenne Zsófiba (persze mikor együtt aludtak első éjjel ,egymással szembe fordulva és beszélgettek már tudtam,de ezt leszámítva…..)Java részt jelen sem volt a könyvben,én legalábbis úgy éreztem.
Kolos
Na ő az abszolút kedvencem. Nélküle azt hiszem nem is szerettem volna a könyvet.Ő tényleg álompasi. Arrogáns,néha seggfej,gúnyos ,ironikus. Tökéletes párja lett volna Zsófinak. A vitáikat élveztem a legjobban.
Ez az első olyan könyv,ahol a csaj nem azzal jött össze akit tényleg szerettem volna.
Összességében,nagyon jó könyv volt. Laura bebizonyította,hogy van még egy két dolog a tarsolyába.
Laura megint nagyot alkotott. Azért nem kapja meg az 5 csillagot mert nem lett kedvencem,de ez semmit nem jelent,ugyanis nem nagyon adom meg az 5 csillagot egy könyvre.Ami nálam 4 az másnál kb 5 csillag.
Kicsit kételkedve vettem kezembe,mert ugyebár nehéz elvonatkoztatni a SzJG-töl. Sőt én mindenkinek azt ajánlanám,aki nem olvasta még a SzJG,hogy előbb a Bábelt olvassa el.Akkor nem lesznek akkora elvárások,és legyünk őszinték,nagy elvárásaink voltak Laurától,megkockáztatnám,sokan kárörvendve várták a Bábel utóhatást. Nem az lett amire számítottak.
A Bábel,nem SzJG!!!!!!!!
Semmi,de abszolút semmi közük egymáshoz. A stílus igen.Az eleje nekem is olyan volt egy kicsit mikor Zsófi bemutatkozik,és bemutatja a barátokat.De itt véget is ért a szjg feeling.
A szereplöket nem hasonlítottam egyik szjgshez sem. Mert nem hasonlítottak. Mindegyik külön személyiség,külön,eredeti egyéniség.
Zsófi.
Első perctől kezdve szerettem. Kicsit gúnyos,kicsit ironikus, vicces kedves lány. Nincs elszállva magától,nem beképzelt,nem hisztis és nem buta liba. Az egyetlen dolog ami zavart benne az az Anthony rajongása volt. Sokszor lehetetlen helyzetbe hozza saját magát,és nevetségessé válik,de pont ez a jó benne.
Napsi
Hát ő színes egyéniség. Sok helyen olvastam hogy elítélik,mert hogy nem jó barátnője Zsófinak,sokszor egyedül hagyta meg ilyenek. Én semmi kivetnivalót nem találtam a viselkedésében. Még ha BFF is,nem azt jelenti,hogy csakis egymás társaságában létezhetnek. És mikor szükség volt rá,mindig ott volt.
Abdul
Rám nem tett akkora benyomást,szinte teljesen idegen maradt a könyv végén is. Volt egy két vicces be szollása,de semmi olyasmi amitől ájuldoznék.
Hipó
Na őt kifejezetten kedveltem. A mániáji igazán megadták a vicces hangulatot,és annak ellenére hogy a valóságban nehéz lehetne egy ilyennel együtt élni,nekem egyik kedvenc karakterem lett.
Szasza
Na most itt bajban vagyok. Komolyan nem tudom hogy mit írjak róla. Nem mondom h nem szerettem vagy nem volt aranyos. De messze messze messze áll az álompasitól. ( és annak ellenére hogy azt mondtam nem hasonlítóm a 2 könyvet egymáshoz meg kell mondanom,Cortez mellet labdába sem rúghatna) Semmi olyat nem tett,mondott amivel megszeretette volna magát velem. Sőt ha nem tudtam volna előre,biztos nem rá fogadtam volna mint a nagy Ő.Egyáltalán nem éreztem a szerelmet,semmiféle utalást nem találtam rá,hogy szerelmes lenne Zsófiba (persze mikor együtt aludtak első éjjel ,egymással szembe fordulva és beszélgettek már tudtam,de ezt leszámítva…..)Java részt jelen sem volt a könyvben,én legalábbis úgy éreztem.
Kolos
Na ő az abszolút kedvencem. Nélküle azt hiszem nem is szerettem volna a könyvet.Ő tényleg álompasi. Arrogáns,néha seggfej,gúnyos ,ironikus. Tökéletes párja lett volna Zsófinak. A vitáikat élveztem a legjobban.
Ez az első olyan könyv,ahol a csaj nem azzal jött össze akit tényleg szerettem volna.
Összességében,nagyon jó könyv volt. Laura bebizonyította,hogy van még egy két dolog a tarsolyába.
March 16, 2025
Jó volt, egyébként a többi ember elmondásai alapján rosszabra számítottam. de azért tényleg nem volt nagy durranás. Azért volt jó, mert szerintem ezen az LL könyvön röhögtem eddig a legtöbbet.
February 8, 2022
Évekkel később újraolvasva már koránt sem annyira szórakoztató, mint anno tini éveim elején. Őrületes túlzások, egysíkú karakterek jellemzik az egész könyvet, és már a civakodások Zsófi és Kolos közt se tűntek olyan viccesnek mint régen, pedig akkor imádtam. Zsófi karaktere most olvasva teljesen kiakasztott, az egyetlen értelmes szereplő persze Kolos maga, de azért elképzelhetetlen, amit a volt barátnőjével művelt, ilyet nem tudom ki csinál, az a minimum, hogy legalább próbálod megérteni a történteket, és meghallgatod a másikat, főleg, ha igazából azon kívül, hogy találkozgatott a csaj valakivel, semmi bizonyítékod nem volt rá, hogy megcsalna. Miért ne lehetne simán jóban egy sráccal a csaj? Azt is untam, hogy itt is bejött ez a megcsalós szál, mint ami az Akkor szakítsunkban van. Persze elég szemét dolog meg undok, de már ott is túl volt reagálva a helyzet, vagy éppen nem jól lett lereagálva.
Az okés addig, hogy az írónő szeretné nem reklámozni az ivást stb, de ez is kiakaszt már, hogy minden könyvében a főszereplő csaj természetesen okos, sosem iszik, semmi rosszat nem művel, szigorúk a szülei és abszolút jól van nevelve. Persze mindig jön egy szőke legjobb barátnő aki tök szép, de sajnos sík hülye, de azért nagyon őrült, mert az "milyen menci wááá". És totál gáz, de a főszereplő elméletileg nagyon kedves jófej csaj meg le is nézi emiatt, miközben a legjobb barátnője. (és nem nem olyan jaj legjobb barátok vagyunk, persze hogy csak oltogatjuk egymást szinten)
De a legjobban talán azt sajnáltam, hogy semmi fesztiválérzetem nem támadt olvasás közben, pedig csak ezért vettem elő újra. Egyszerűen idegesítő és elképesztő volt, hogy miket csináltak, akarom mondani nem csináltak egész idő alatt. Az öt napról ha eszembe jut kb 3 program az már jónak számít. Semmilyen más zenekar nem érdekelte őket??? Meg ugyan már Hipó mit keresett ott? Semmit nem csinált, folyton baja volt, és ezt valószínleg tudta előre, hogy így lesz.
Mindegy nem akarom túl sokat szidni, kicsit gyerekes és naiv könyv, nagyon Leiner Laurás, ami fiatalabbaknak pont jó, de idősebb fejjel a hajamat téptem.
Az okés addig, hogy az írónő szeretné nem reklámozni az ivást stb, de ez is kiakaszt már, hogy minden könyvében a főszereplő csaj természetesen okos, sosem iszik, semmi rosszat nem művel, szigorúk a szülei és abszolút jól van nevelve. Persze mindig jön egy szőke legjobb barátnő aki tök szép, de sajnos sík hülye, de azért nagyon őrült, mert az "milyen menci wááá". És totál gáz, de a főszereplő elméletileg nagyon kedves jófej csaj meg le is nézi emiatt, miközben a legjobb barátnője. (és nem nem olyan jaj legjobb barátok vagyunk, persze hogy csak oltogatjuk egymást szinten)
De a legjobban talán azt sajnáltam, hogy semmi fesztiválérzetem nem támadt olvasás közben, pedig csak ezért vettem elő újra. Egyszerűen idegesítő és elképesztő volt, hogy miket csináltak, akarom mondani nem csináltak egész idő alatt. Az öt napról ha eszembe jut kb 3 program az már jónak számít. Semmilyen más zenekar nem érdekelte őket??? Meg ugyan már Hipó mit keresett ott? Semmit nem csinált, folyton baja volt, és ezt valószínleg tudta előre, hogy így lesz.
Mindegy nem akarom túl sokat szidni, kicsit gyerekes és naiv könyv, nagyon Leiner Laurás, ami fiatalabbaknak pont jó, de idősebb fejjel a hajamat téptem.
August 19, 2023
csak azert adok negy csillagot mert ez a barati tarsasag sztem tobb sebbol verzik
napsi(aki sztem a legszarabb barat volt): besertodik mert a zsofi eskuvojen nem veheti fel a fatylat amit a mennyasszonynak kell? ember azt csomoszor egyedul hagyta a zsofit "ja azt gondoltam h vele vagy... ja azt gondoltam h..." ember milyen legjobb baratno az ilyen
szasza: attol fuggetlenul h kolossal akartam osszehozni zsofit nem volt nagy meglepetes vagy csalodas h szaszaval jottek vegul ossze bar szasza nem er fel a tobbi LL fiúhoz (mint pl Nagy Mark vagy Noel...)
a vegere aztan mar osszetartobb lett a tarsasag de akkoris gazos volt h ennyire leszartak a zsofit
napsi(aki sztem a legszarabb barat volt): besertodik mert a zsofi eskuvojen nem veheti fel a fatylat amit a mennyasszonynak kell? ember azt csomoszor egyedul hagyta a zsofit "ja azt gondoltam h vele vagy... ja azt gondoltam h..." ember milyen legjobb baratno az ilyen
szasza: attol fuggetlenul h kolossal akartam osszehozni zsofit nem volt nagy meglepetes vagy csalodas h szaszaval jottek vegul ossze bar szasza nem er fel a tobbi LL fiúhoz (mint pl Nagy Mark vagy Noel...)
a vegere aztan mar osszetartobb lett a tarsasag de akkoris gazos volt h ennyire leszartak a zsofit
June 29, 2025
Leiner Laura teljesen túlszárnyalta a színvonalát ezzel a könyvel. Sokkal jobban van megírva mint pl a Szent Johanna Gimi. A szereplők érdekesek és hála a jó atyának nem egy adott sztereotípikus embertípust mutatnak be amiből soha nem lehet őket kirángatni.
A főszereplő elment, nem volt valami kiemelkedő de végtelenül katasztrofális se. A többiek arik voltak
A főszereplő elment, nem volt valami kiemelkedő de végtelenül katasztrofális se. A többiek arik voltak
January 26, 2025
Bármennyire is volt ikonikus az SZJG vagy a Bexi sorozat, ez LL magnum opusa. Színes karakterek, életszerű helyzetek, izgalmas cselekmény, és káosz a maximumon. Habár a szerelmi szál eléggé nyálas és gyengusz, a fesztivál hangulata magával ragadja az olvasót.
February 22, 2017
Ez az a könyv,amit rengetegszer olvastam,és egyszerűen nem tudom megúnni!! Poénos, a karakterek szerethetőek; úgy ahogy van tökèletes. Imádtam!!!
May 29, 2022
legjobb leiner laura könyv.
August 31, 2023
csak azért 5 csillag mert többet nem lehet adni rá. minden szavát imádom így 6 év múlva is <3
July 27, 2026
Összességében egy jó könyv. Már másodjára olvastam, de őszintén, első alkalommal valamiért jobban tetszett.
A hangulata nagyon átjön, megadja az embernek a kedvet egy fesztiválhoz, de több apró zavaró tényező is van benne.
INNENTŐL LEHETNEK SPOILEREK!
A barátságok/kapcsolatok alakulása nagyon furcsa, Napsin például többször is felfedeztem, hogy nem viselkedik úgy, mintha ők tényleg legjobb barátnők lennének Zsófival, hanem ez inkább egyoldalú. Zsófi mindent beletesz a barátságba, mindenben támogatja Napsit, de ezt sokszor nem kapja vissza. Tetszik maga a vonal, hogy Szasza az endgame, de a kivitelezés hagy némi kivetnivalót maga után. Először is, az tetszik, hogy az olvasó előtt végül is egész idő alatt látható, vannak erre utaló jelek, de nekem csak második olvasásra tűntek fel, amikor már kicsit tudatosabban figyeltem rá. A Kolossal való rövid szerelmi hullámvasút nem tetszik, bár értem a lényeget, szerintem máshogy is meg lehetett volna oldani az érzelmek felszínre kerülését.
Bár nem egy nagyon régi könyv, azért érződik, hogy nem a mai fiatalsághoz íródott, és itt nem csak a nosztalgia van jelen, hanem több helyen kínosan jelenik meg az akkori idők szlengje, stílusa, vagy nem is tudom, hogy igazából mi, de sokszor volt kínos pillanat olvasás közben.
A végénél kicsit azt éreztem, hogy össze lett a csapva a történet, az utolsó napon hirtelen mindenki megtalálta a nagy szerelmét, minden megoldódott, pedig előtte olyan állapotok voltak, amikből nem igazán láttunk kiutat.
Ezt pedig muszáj megemlítenem, mert amikor olvastam, rendkívül zavart. Mindenki, de konkrétan MINDENKI a társaságból végig vedelte azt az 1 hetet, de amikor Zsófi kicsit többet ivott a kelleténél és berúgott, akkor mindenki felháborodott azon, hogy miért tette. Tudom, hogy az volt a legfőbb probléma, hogy nem tudták, hol van, kivel van, jól van e stb., de ez túlságosan fel lett fújva. És még egy kis kiegészítés, a főszereplővel, de úgy igazán nem sok szereplővel tudok azonosulni ebben a könyvben. Valahogy nagyon távol áll tőlem a személyiségük, viselkedésük, probléma megoldásuk.
SPOILER VÉGE!
Ha valaki megkérdezné, hogy ajánlom e ezt a könyvet, egyértelműen igent mondanék. De ha újra a második olvasás előtt lennék, lehet hogy inkább letenném és hagynám, hogy az első olvasás pozitív élményei maradjanak meg bennem. (Hozzátenném, hogy bár már legalább 3-4 éve olvastam először, de akkor 5 csillagot adtam neki.)
A hangulata nagyon átjön, megadja az embernek a kedvet egy fesztiválhoz, de több apró zavaró tényező is van benne.
INNENTŐL LEHETNEK SPOILEREK!
A barátságok/kapcsolatok alakulása nagyon furcsa, Napsin például többször is felfedeztem, hogy nem viselkedik úgy, mintha ők tényleg legjobb barátnők lennének Zsófival, hanem ez inkább egyoldalú. Zsófi mindent beletesz a barátságba, mindenben támogatja Napsit, de ezt sokszor nem kapja vissza. Tetszik maga a vonal, hogy Szasza az endgame, de a kivitelezés hagy némi kivetnivalót maga után. Először is, az tetszik, hogy az olvasó előtt végül is egész idő alatt látható, vannak erre utaló jelek, de nekem csak második olvasásra tűntek fel, amikor már kicsit tudatosabban figyeltem rá. A Kolossal való rövid szerelmi hullámvasút nem tetszik, bár értem a lényeget, szerintem máshogy is meg lehetett volna oldani az érzelmek felszínre kerülését.
Bár nem egy nagyon régi könyv, azért érződik, hogy nem a mai fiatalsághoz íródott, és itt nem csak a nosztalgia van jelen, hanem több helyen kínosan jelenik meg az akkori idők szlengje, stílusa, vagy nem is tudom, hogy igazából mi, de sokszor volt kínos pillanat olvasás közben.
A végénél kicsit azt éreztem, hogy össze lett a csapva a történet, az utolsó napon hirtelen mindenki megtalálta a nagy szerelmét, minden megoldódott, pedig előtte olyan állapotok voltak, amikből nem igazán láttunk kiutat.
Ezt pedig muszáj megemlítenem, mert amikor olvastam, rendkívül zavart. Mindenki, de konkrétan MINDENKI a társaságból végig vedelte azt az 1 hetet, de amikor Zsófi kicsit többet ivott a kelleténél és berúgott, akkor mindenki felháborodott azon, hogy miért tette. Tudom, hogy az volt a legfőbb probléma, hogy nem tudták, hol van, kivel van, jól van e stb., de ez túlságosan fel lett fújva. És még egy kis kiegészítés, a főszereplővel, de úgy igazán nem sok szereplővel tudok azonosulni ebben a könyvben. Valahogy nagyon távol áll tőlem a személyiségük, viselkedésük, probléma megoldásuk.
SPOILER VÉGE!
Ha valaki megkérdezné, hogy ajánlom e ezt a könyvet, egyértelműen igent mondanék. De ha újra a második olvasás előtt lennék, lehet hogy inkább letenném és hagynám, hogy az első olvasás pozitív élményei maradjanak meg bennem. (Hozzátenném, hogy bár már legalább 3-4 éve olvastam először, de akkor 5 csillagot adtam neki.)
This entire review has been hidden because of spoilers.
July 12, 2025
Na hát… hogy én ezt a könyvet, miért nem tudom megunni soha!!?? Ha nem csal az emlékezetem, akkor a megjelenés óta, minden évben elolvastam egyszer. Nem lehetett ez másképp most sem. Egyszerűen imádom ezt a könyvet. ❤
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit is kéne írnom ide. (Azért nem hajnali fél 3-kor akartam megírni az értékelést, amikor befejeztem a könyvet.) Hiszen már annyiszor olvastam, s minden alkalommal jó érzéssel zártam be a könyvet, azon gondolkodva, hogy hogyan lehet valami ennyire jó. És miért van vége? Most itt ülök majdnem 21 évesen és ugyanazzal a jó élménnyel gazdagodtam. Nevettem, nevettem és nevettem.
Soha nem voltam még fesztiválon, s valószínűleg nem is leszek (majd kiderül), mert sajnos a bulizás nem igazán az én világom. De ez a könyv tökéletesen átadta nekem a hangulatot, az életérzést, amit egy fesztivál adni tud.
Nagyon szeretem az összes szereplőt, hibáikkal, erőségeikkel együtt. Talán… de csak talán kicsit sok a „rózsaszín” a könyvben, de néha nem árt. Ennél nem árt. Persze, azért idősebben az ember észrevesz hibákat, de továbbra is a kedvenc könyveim egyike. S ezen semmi nem változtathat. ❤
Arról még akartam írni, hogy mit gondolok a borítóról. Nekem még a Circerós, eredeti példányom van, és őszintén mondom, hogy nekem az sokkal jobban tetszik, soha el nem cserélném. Bár az újabb is gyönyörű.
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit is kéne írnom ide. (Azért nem hajnali fél 3-kor akartam megírni az értékelést, amikor befejeztem a könyvet.) Hiszen már annyiszor olvastam, s minden alkalommal jó érzéssel zártam be a könyvet, azon gondolkodva, hogy hogyan lehet valami ennyire jó. És miért van vége? Most itt ülök majdnem 21 évesen és ugyanazzal a jó élménnyel gazdagodtam. Nevettem, nevettem és nevettem.
Soha nem voltam még fesztiválon, s valószínűleg nem is leszek (majd kiderül), mert sajnos a bulizás nem igazán az én világom. De ez a könyv tökéletesen átadta nekem a hangulatot, az életérzést, amit egy fesztivál adni tud.
Nagyon szeretem az összes szereplőt, hibáikkal, erőségeikkel együtt. Talán… de csak talán kicsit sok a „rózsaszín” a könyvben, de néha nem árt. Ennél nem árt. Persze, azért idősebben az ember észrevesz hibákat, de továbbra is a kedvenc könyveim egyike. S ezen semmi nem változtathat. ❤
Arról még akartam írni, hogy mit gondolok a borítóról. Nekem még a Circerós, eredeti példányom van, és őszintén mondom, hogy nekem az sokkal jobban tetszik, soha el nem cserélném. Bár az újabb is gyönyörű.
December 12, 2024
Hát,tökéletes!Decemberben olvastam mert így hozta az élet és olvasás közben teljesen úgy voltam hogy 40 fok van,amikor leraktam a könyvet csak ámuldoztam hogy kint hull a hó.
Most írok egy kis caracter revievet:
Zsófi:Chili nagyon jó különleges személyiségü csajszi volt.Testszett a sok botladozása,a kapcsolata a szekuritissel és Kolossal.De már a könyv elején megjósoltam a „Szasza meg én vagy én meg Szasza" résznél hogy összejönnek.Bár nagyon abszurdnak tartottam hogy egy srácért kési le a VIP jegyes RHCP koncertjét.
Szasza:Nagyon romantikus, új kedvenc LL fiú pipa.
Abdul:különleges szereplő nagyon.Tetsztettek a részeg énekelgetései meg a csajozós részek.Amúgy rettenetesen jó volt.
Hipó:Kellett egy ilyen hisztérika a Bábelnek.
Napsi:Nagyon bunkónak tartom.Nem tetszett a karaktere.Olyan izé volt mikor Zsófit mindig magárahagyta meg nem törődött vele mikor összedölt a sátruk.Az esküvős hiszti nagyon negatív volt.Nem érdemli meg Zsófit,de valahogy nem lett volna teljes nélküle a stori.
Punk,Boldi és az olasz:Csak annyit tudok mondani hogy ha nem lettek volna akkor olyan semmien lett volna a könyv
Nekem ez volt a Kedvenc LL könyvem és örökre ez is marad.
Most írok egy kis caracter revievet:
Zsófi:Chili nagyon jó különleges személyiségü csajszi volt.Testszett a sok botladozása,a kapcsolata a szekuritissel és Kolossal.De már a könyv elején megjósoltam a „Szasza meg én vagy én meg Szasza" résznél hogy összejönnek.Bár nagyon abszurdnak tartottam hogy egy srácért kési le a VIP jegyes RHCP koncertjét.
Szasza:Nagyon romantikus, új kedvenc LL fiú pipa.
Abdul:különleges szereplő nagyon.Tetsztettek a részeg énekelgetései meg a csajozós részek.Amúgy rettenetesen jó volt.
Hipó:Kellett egy ilyen hisztérika a Bábelnek.
Napsi:Nagyon bunkónak tartom.Nem tetszett a karaktere.Olyan izé volt mikor Zsófit mindig magárahagyta meg nem törődött vele mikor összedölt a sátruk.Az esküvős hiszti nagyon negatív volt.Nem érdemli meg Zsófit,de valahogy nem lett volna teljes nélküle a stori.
Punk,Boldi és az olasz:Csak annyit tudok mondani hogy ha nem lettek volna akkor olyan semmien lett volna a könyv
Nekem ez volt a Kedvenc LL könyvem és örökre ez is marad.
This entire review has been hidden because of spoilers.
January 13, 2024
Ez a könyv egy igazán hangulatos, érzelmes nyári történet. Minden oldalról teljesen érthető, nagy fordulatokkal és rengeteg románcal. Teljesen magával ragadott, kb. 2 nap alatt ki is olvastam.
~Spoiler~
Zsófi, egy átlagos tini lány, aki barátaival karöltve elutazik egy egy-hetes fesztiválra. A könyv szinte pontos leírást ad egy fesztiválozás élményéről, hogy miként tolonganak a tömeggel, hogyan fogy a pénzük hirtelen nullára és mennyire gátlástalanná válnak az amúgy iskolától és minden mástól feszült fiatalok. A karakterek viccesek, nekem személyes kedvencem Boldi, Napsi bátyja, aki egy igazi idióta. Zsófit én Kolossal shippeltem, de nagyon örültem annak is, hogy a végén Szaszával volt.
♡ Összességében mindenkinek nagyon ajánlom ♡
~Spoiler~
Zsófi, egy átlagos tini lány, aki barátaival karöltve elutazik egy egy-hetes fesztiválra. A könyv szinte pontos leírást ad egy fesztiválozás élményéről, hogy miként tolonganak a tömeggel, hogyan fogy a pénzük hirtelen nullára és mennyire gátlástalanná válnak az amúgy iskolától és minden mástól feszült fiatalok. A karakterek viccesek, nekem személyes kedvencem Boldi, Napsi bátyja, aki egy igazi idióta. Zsófit én Kolossal shippeltem, de nagyon örültem annak is, hogy a végén Szaszával volt.
♡ Összességében mindenkinek nagyon ajánlom ♡
This entire review has been hidden because of spoilers.
October 27, 2019
Hát nem is tudom, nekem ez olyan semleges volt. Humoros, ahogy mindig, de egyébként meg úgy a feléig unalmas, utána valamennyire beindult a történet, ám még akkor sem kapott el az az úristennemtudomlerakni érzés. A végkifejleten meg is lepődtem, meg nem is, mint abban a bizonyos mesében. Mert már az elején ébredt bennem valami gyanú, csak nem Zsófi részéről, akinek azért drukkoltam.
March 19, 2022
Tetszett, hogy volt benne egy kis csavar. Nagyon jó hangulata van. Egy egyszerű nyári fesztiválos történet, egy lány szemszögéből. Sokan mondják, hogy ez az egyik legviccesebb Leiner Laura könyv. Ezzel egyet értek, hiszen Laura zseniális humora ebben a könyvben tökéletesen megjelenik, mint a többi könyvében is. Ajánlom egy könnyed, vicces nyáro olvasmánynak.
July 25, 2024
„Mert 21. század ide vagy oda, ezekre szükség van.”
És erre a könyvre is szüksége volt a kis kezdő olvasó énemnek, mai napig néha belelapozgatok ha éppen úgy aggyja az élet hogy hiányozni kezd a történet varázsa és az, amikor semmi gond nélkül egy nyári szüneti napon, medencézéstől vízes, összetapadt hajjal ezt olvastam🩷
És erre a könyvre is szüksége volt a kis kezdő olvasó énemnek, mai napig néha belelapozgatok ha éppen úgy aggyja az élet hogy hiányozni kezd a történet varázsa és az, amikor semmi gond nélkül egy nyári szüneti napon, medencézéstől vízes, összetapadt hajjal ezt olvastam🩷
August 23, 2025
A Bexi sorozat után, az elején kicsit nehéz volt átszokni ebbe az új "világba", de nem tartott sokáig és már is beleszerettem ebbe könyvbe. Nagyon át tudja adni a fesztivál hangulatát. Miután kiolvastam úgy éreztem, mintha én magam is ott lettem volna, és emlékekkel teli fesztiválos napokról értem volna haza.
August 30, 2025
ez a konyv nagyon serto azok szamara akik eltek at olyan betegseget mint hipo. ez nem egy hiszti, hanem aki hipochorder az szenved es ahogy ezt ebbe a konyvbe csak egy gyerekes kis butasag... nem tudom hogy ezt hogy gondolta leiner laura. ha egy mentalis betegseget ir a konyveibe legalabb egy kicsit utanna nezhetne
Read
November 5, 2020Ha valaki Leiner Laura könyvet szeretne olvasni, és eddig még nem nagyon tette, talán ezt tudnám ajánlani a legelsőnek. Ezután már csak azt fogod észre venni hogy a könyvespolcod tele van LL kötetekkel. :)
Displaying 1 - 30 of 95 reviews