Religio Duplex: How the Enlightenment Reinvented Egyptian Religion

by Jan Assmann

In this important new book, the distinguished Egyptologist Jan Assmann provides a masterful overview of a crucial theme in the religious history of the West - that of 'religio duplex', or dual religion. He begins by returning to the theology of the Ancient Egyptians, who set out to present their culture as divided between the popular and the elite. By examining their beliefs, he argues, we can distinguish the two faces of ancient religions more generally: the outer face (that of the official religion) and the inner face (encompassing the mysterious nature of religious experience). Assmann explains that the Early Modern period witnessed the birth of the idea of dual religion with, on the one hand, the religion of reason and, on the other, that of revelation. This concept gained new significance in the Enlightenment when the dual structure of religion was transposed onto the individual. This meant that man now owed his allegiance not only to his native religion, but also to a universal 'religion of mankind'. In fact, argues Assmann, religion can now only hold a place in our globalized world in this way, as a religion that understands itself as one among many and has learned to see itself through the eyes of the other. This bold and wide-ranging book will be essential reading for historians, theologians and anyone interested in the nature of religion and its role in the shaping of the modern world.

Genres: Religion

224 pages, Paperback

First published January 1, 2010

About the author

Assmann studied Egyptology and classical archaeology in Munich, Heidelberg, Paris, and Göttingen. In 1966-67, he was a fellow of the German Archaeological Institute in Cairo, where he continued as an independent scholar from 1967 to 1971. After completing his habilitation in 1971, he was named a professor of Egyptology at the University of Heidelberg in 1976, where he taught until his retirement in 2003. He was then named an honorary professor of Cultural Studies at the University of Constance, where he is today.

In the 1990s Assmann and his wife Aleida Assmann developed a theory of cultural and communicative memory that has received much international attention. He is also known beyond Egyptology circles for his interpretation of the origins of monotheism, which he considers as a break from earlier cosmotheism, first with Atenism and later with the Exodus from Egypt of the Israelites.

Reviews

[Erin O'Riordan · Rating 4 out of 5]

This is a dense, scholarly work by a German academic who's not only a noted Egyptologist but also well-versed in European history.This isn't a book that's likely to appeal to the casual reader interested either in the Enlightenment in Western Europe or in Egyptology. It's a specialized interest, to be sure. Philosophy majors might enjoy it, and so might people with a heavy interest in studying the history of freemasonry.

[Vathek · Rating 3 out of 5]

This seems like a book that will be the more impressive the less you know. The scholarship is prodigious, the facts are innumerous, but the book wants unity of purpose. This is decisively not a book about "How the Enlightenment Reinvented Egyptian Religion", but a learned and lucid meditation on secrecy and multiplicity in religion and politics - though a bit of an aimless one. By the time we are discussing the secret Masonic ideology of Mahatma Gandhi, we are far indeed from ancient Egypt.

[Zoltán · Rating 5 out of 5]

Néhány éve szerencsém volt hallani Szilágyi János György, a magyar klasszika archaeológia vitathatatlanul legnagyobb tekintélyének egyik előadását a Magyar Ókortudományi Társaság jubileumi ülésén. Szilágyi rendkívül élvezetes módon, a tőle megszokott éleselméjűséggel vázolt fel egy többé-kevésbé lineáris fejlődési vonalat, mely az antik arénákban egységes mezbe öltözött, egymással versengő és acsarkodó ifjaktól húzódott egészen korunk modern magyar társadalmáig, mely partikuláris politikai érdekek mentén végzetesen kétfelé szakadt, s melyben a józan ész helyett javarészt emocionális alapon szerveződő táborok egységes szimbolikába burkolózva csaholnak egymásra, ki-ki a maga térfeléről. Az ilyen eszmefuttatásokban az ókortudomány legnemesebb céljai valósulnak meg, amennyiben - Nietzsche szavaival élve - "tárgyán keresztül a maga korát segít megérteni".
Ugyanez állítható Jan Assmann ezen könyvéről (is). A szerző jó nevű egyiptológus, jegyzett vallástörténész, a nagy hatású kulturális emlékezet teória kidolgozója - mégis munkái közül legtöbbre eszmetörténeti tanulmányait tartom, mint amilyen a Mózes, az egyiptomi vagy éppen jelen műve, a Religio duplex. Ha valaki figyelemmel kíséri Assmann életművét, könnyen felfedezheti azokat a pontokat, melyek körül az időközben leközölt tanulmányok és korábbi könyvek meghatározó gondolatai kikristályosodnak. A finoman egymásra épülő elemekből egy olyan struktúra körvonalazódik, melynek alapjainál az óegyiptomi naphimnuszok filológiai feldolgozását találjuk, két emelettel feljebb az ókori vallások monoteisztikus vonásainak eredetét firtató írások sorakoznak, az egyiptomi kultúra európai recepciója valahol az építmény magasában csatlakozik a diskurzushoz, hogy aztán ezt a sok szálat egy nagyjából-egészéből Religio duplex szintű összefoglalás szője tarka szövetté. S ki mondta, hogy itt a vége a történetnek? Vagy hogy éppenséggel ez lenne az egyetlen történet, amit Assmann el kíván mesélni? Bizonyára távolról sem.
A Religio duplex egy olyan eszmetörténet, mely számunkra rendkívül fontos üzenetet hordoz: a (történeti) vallások dualisztikus természetét boncolgatva az óegyiptomi kultúra istenfogalmaitól a felvilágosodás korának (kvázi hamis) Egyiptom-képén keresztül eljutunk a vallások békés egymás mellett élésének, szükségszerű önkorlátozásának eszméjéig, miközben megismerkedhetünk az óegyiptomi misztérium-recepcióra épülő, 18. századi titkos társaságok ember- és társadalomideáljával és munkálkodásuk célkitűzéseivel, s ráadásképpen korunk jórészt élhetetlen társadalmának egyfajta kórképe is kirajzolódik előttünk. Ezért, pontosan emiatt ajánlom minden nyitott szellemiségű olvasó számára ezt a könyvet, még akkor is, ha az antik alapok őbenne esetleg agyaglábakon állnak is. Azok híján is bőven talál majd meggondolásra méltó, megszívlelésre érdemes elgondolást.
Zárásképpen egy cseppnyi kritika a kiadó számára. Rendkívül zavaróak az értékes szöveg gondozásában mutatkozó hiányosságok: óegyiptomi szavak, kifejezések átírásakor mióta megengedhető egyes diakritikus jelek lespórolása? Hasonló szerkesztői gondatlanságról árulkodnak az elütésből származó hibák. Végül, Assmann-t ismerve kifizetődő lett volna egy egyiptológus lektor igénybevétele, mely révén egy sor terminus technicus félrefordítása, valamint ókori szövegek fordítása esetében néhány alapvető félreértés elkerülhető lett volna.