War in Peace: Paramilitary Violence in Europe after the Great War

The Greater War

by Robert Gerwarth, John Horne (Editor)

The First World War did not end in November 1918. In Russia and Eastern Europe it finished up to a year earlier, and both there and elsewhere in Europe it triggered conflicts that lasted down to 1923. Paramilitary formations were prominent in this continuation of the war. They had some features of formal military organizations, but were used in opposition to the regular military as an instrument of revolution or as an adjunct or substitute for military forces when these were unable by themselves to put down a revolution (whether class or national). Paramilitary violence thus arose in different contexts. It was an important aspect of the violence unleashed by class revolution in Russia. It structured the counter-revolution in central and Eastern Europe, including Finland and Italy, which reacted against a mythic version of Bolshevik class violence in the name of order and authority. It also shaped the struggles over borders and ethnicity in the new states that replaced the
multi-national empires of Russia, Austria-Hungary and Ottoman Turkey. It was prominent on all sides in the wars for Irish independence. In many cases, paramilitary violence was charged with political significance and acquired a long-lasting symbolism and influence.

War in Peace explores the differences and similarities between these various kinds of paramilitary violence within one volume for the first time. It thereby contributes to our understanding of the difficult transitions from war to peace. It also helps to re-situate the Great War in a longer-term context and to explain its enduring impact.

Genres: History, Nonfiction, World War I, 20th Century, European History, War, Military History

240 pages, Paperback

First published September 1, 2012

About the author

Robert Gerwarth is a Professor of European history, with an emphasis on German history. Since finishing a British Academy Postdoctoral Fellowship at Oxford, he has held fellowships at Princeton, Harvard, the NIOD (Amsterdam) and the Institute for Advanced Studies at the University of Western Australia.

Reviews

[Liam Ostermann · Rating 4 out of 5]

A truly splendid collection of essays on post World War I Europe, in many ways a forerunner of Gerwarth's splendid 'The Vanquished: Why the First World War failed to End' though from a more specific point of view looking at the paramilitary violence that while analogous, was also greatly different to the the similar type of event following the collapse of Napoleon's power a century before. For me what was particularly interesting and vastly illuminating was that Ireland both in terms of the actions of the Irish 'rebels' during the war of Independence and Civil War (and who was the rebel in then?) and of the actions taken by establishment forces within Ireland such as the police (Royal Irish Constabulary) or external ones brought in to support the police (the 'Auxilliers' and 'Black & Tans') or British army forces easily fit into the same patterns as are found in Germany and areas of the former Austro-Hungarian and Russian empires.

For too long the UK and France (on which there is also a very fascinating chapter on post WWI paramilitary violence) have been thought of as 'different' from other European countries during this period, in particular the defeated ones. Britain's actions in Ireland and the ongoing results of those actions in the Middle East in particular (through the number of officers serving in police and peacekeeping forces who had been participated in violent extralegal actions to suppress or contain rebel actions who went on to serve extensively, but not exclusive in Palestine) reveal that there was not much difference between the UK's tactics, attitudes and behavior and those of its continental neighbors. But then Ireland, no matter that it was called an integral part of the United Kingdom, was always treated differently (and would continue to be in its reincarnation as Northern Ireland) and factual was England's first colony and always remained one. That paramilitary/police lessons, in terms of tactics and methods as well as personnel, transferred so easily to Palestine, Africa or the Far East should come as no surprise.

I cannot conceal that this is more of an academic resource then a narrative history and in general most people would get most from Gerwarth's other book 'The Vanquished' but the essays are to interesting, to well written and provide so much that is of interest that I would not want to put anyone with a real interest or curiosity for this period from reading this book.

[OskariF · Rating 4 out of 5]

Mainio kirja. Historiankirjaksi jopa poikkeuksellisen "teoreettinen" ote, kun ensimmäisen maailmansodan jälkeisen väkivallan aaltoa tarkastellaan vertailevasti ja "raaistumisteesiä" koetellen. Kiintoisasti kytketään yhteen myös hyvin erilaisten alueiden väkivaltaisuudet yhteen.

Luettuani kirjan loppuun yllätyin, kun eihän tässä ollut yhtäkään artikkelia saksalaisista Freikorpseista, vaikka ne ovat legendaarisin esimerkki rintamamiesjärjestöjen väkivallasta. Aiheesta on toki varmaan jo itsenäisesti kirjoitettu niin paljon. Hyvä asia huomata ennen kuin kirjaan tarttuu: tämä tosiaan koskee ihan kaikkea muuta paitsi niitä Freikorpseja.

[Mieczyslaw Kasprzyk · Rating 3 out of 5]

This is, at times, a very dry read... but, despite elements of repetitiveness, it's an interesting read. Short chapters looking at the rise of paramilitaries, mainly in Eastern and Central Europe, at the end of WW1. We can see how some of it is linked to frustrations concerning defeat, but that's an oversimplification because it's also linked to the rise of the Bolshevik threat, to the fears of society being undermined, but also to the growth of antiSemitism... and nationalism.
There are good chapters on the situation in Russia, Finland and Ireland... and an especially good chapter on Italy and the rise of Fascism, but I was disappointed with the chapter on Poland which totally ignored the tradition of the Underground State and of partisan resistance which fed into the post-WW1 situation.
Still, quite interesting.

[Kuszma · Rating 5 out of 5]

Öröm, hogy egy ilyen fontos tanulmánykötet magyarul is megjelent, az ilyeneket szokták hiánypótlónak nevezni. Hiánypótló pedig azért, mert 1.) pont azok az események képezik tárgyát, amelyeket a két világháború árnyékában nem szoktunk ismerni, pedig intenzitásukban gyakran még felül is múlták egy adott kistérség viszonylatában a világháború borzalmait* 2.) csodálatosan rámutat a két világháború közötti kontinuitásra – arra, hogy az, amit a kettő közötti két évtizednyi békének vélünk, korántsem volt az. Hisz a compiègne-i vagonban aláfirkantott fegyverszünettel a harci cselekmények egyáltalán nem értek véget: folytatódtak a Balkánon, a Baltikumban, Lengyelországban, Törökországban és Oroszországban, sőt, Írországban és Finnországban éppen hogy elkezdődtek. Csak éppen más módon: különböző félkatonai, az állam erőszakszerveit kiegészítő vagy helyettesítő paramilitáris csoportok részvételével, akik hol ideológiai, hol etnikai okokra hivatkozva viseltek új háborút gyakran épp tegnapi szomszédaik ellen – mégpedig olyan brutalitással, amihez képest egy klasszikus szuronyroham az Alma együttes gyereknapi koncertjének tűnik. Bár céljaik vegyesek voltak – néhol a wilsoni elvekre hivatkozva egy független államot akartak kibrusztolni maguknak, mint az ír katolikusok, néhol épp ezt akarták megakadályozni, mint az ír protestánsok, néhol saját államuk vagy régiójuk etnikai homogenitását akarták elérni, mint a Balkán vagy Törökország esetében, néhol pedig a bolsevik veszélyre hivatkozva tüsténkedtek, mint Finnországban vagy Magyarországon –, de viselkedésüket ugyanaz a mintázat jellemezte: mindig találtak valami indokot, ami miatt bosszút állhattak, és ami legalizálta, hogy a civileket is felkoncolják. Az a viselkedési kultúra pedig, amit meghonosítottak – a férfiasság, a bajtársiasság és a kegyetlenségig menő keménység nacionalizmussal kevert ideája – pontosan az a mag volt, amiből a fasizmus szárba szökkent: először Mussolini Olaszországában, ahol a rezsim konkrét alapja volt a paramilitáris erőszak, majd Németországban is, ahol a Freikorps egységei ezekből a küzdelmekből kovácsolták ki azt, ami aztán a Harmadik Birodalom hivatalos mitológiája lett**.

És nem csak fontos kötet, de még piszok jó is. A szerkesztők nem pusztán válogattak bele pár témába vágó tanulmányt, hanem egy nagyon koncepciózus team-munkában tették össze, amijük van: számos jel utal arra, hogy az írók egymás munkáit ismerve dolgozták ki a maguk kis kutatásait, reagálnak egymásra, és kitöltik azokat a hiátusokat, amiről a másiknak nem volt módja értekezni. Nem pusztán földrajzilag fedik le a paramilitáris erőszak kérdését az Ír-szigettől egészen a Kaukázusig, de az erőszak ezen formájának mélyebb mozgatórugóit is szépen felvázolják – a szerzőket amúgy is jellemzően nem annyira a konkrét események, hanem azok társadalmi okai és következményei érdeklik. A maga keretei között közel van a tökéleteshez.

* Az orosz polgárháború következtében például jóval többen haltak meg, mint magában a világháborúban, ráadásul mint polgárháború, lényegéből fakadóan elsősorban a civil lakosságot sújtotta.
** Ironikus, hogy bár Hitler a „hosszú kések éjszakáján” tömegesen likvidálta ezeket az egykori Freikorps-tagokat is az SA-val együtt, ugyanakkor továbbra is felhasználta eszmeiségüket és mártírjaikat, mint a náci mitológia elengedhetetlen elemét.

[Inquisitive Voyager · Rating 4 out of 5]

Keskityin ennen kaikkea Keski-Euroopan ja Venäjän poliittiseen väkivaltaan, koska olen viime aikoina ollut erityisesti kiinnostunut jäljittämään äärioikeistolaisen poliittisen väkivallan juuria. Tämän teoksen pääajatus on, että varsinkin Keski-Euroopan poliittisen väkivallan kulminoitumiseen vaikutti ennen ensisijaisesti niin sanotun tappion kulttuurin muodostuminen eikä niinkään itse sotakokemukset. Tämä näkökulma ei sinänsä ollut uusi, mutta omaksuin tästä monia tapoja argumentoida kyseisen teorian puolesta. Myös teesin vastaesimerkki Ranskasta, jossa parlamentaarinen tasavalta jyrkistäkin poliittisista erimielisyyksistä huolimatta vältti luisumisen poliittisen väkivallan tielle syvensi aihetta hyvin. 4/5, koska popularisointia voisi parantaa. Toisaalta en tiedä, onko popularisoitua otetta tässä haettukaan?

[Dropbear123 · Rating 4 out of 5]

Overall it's a bit niche and very academic in tone but I enjoyed it. The bulk of the book is about 1917-1923, the period with the bulk of paramilitary violence, but the final chapter on France and its lack of paramilitary violence goes a little further. All of the chapters were by different historians and therefore my enjoyment in them varied a bit. My favourites were -

The chapters on the mindsets of rightwing counter revolutionary groups, the chapter on Ukraine, there was a good chapter on paramilitary groups in the Caucasus during WWI and the fall of the Ottoman Empire, and a chapter on how British groups in Ireland (the normal soldiers and the Black and Tans) felt during its war of independence.

The weakest chapters I felt were on Italy (didn't like the writers style), Baltic groups, and on Finland (I just wasn't as interested in these topics, personal preference really)

[Shrike58 · Rating 3 out of 5]

This work is the result of a number of conferences on the topic of how the messy demise of the great dynastic empires in the Great War lead to endemic mass violence and proto-fascist behavior. While the editors tried to fit all the pieces into a greater whole, I'd still recommend Robert Gerwarth's own "The Vanquished" over this collection of essays.

[Ігор Антонюк · Rating 5 out of 5]

Щорічно, 8 і 9 травня країни демократичного світу вшановують пам'ять всіх жертв Другої світової війни. У День пам’яті і примирення знову лунають слова про найтемніші часи у людській історії, а на грудях керівників держав, політиків та громадських діячів красуються червоні маки. Ми знову чуємо знайомі слова про «ніколи знову», але як показують реалії сьогодення: червоний монстр на ймення «Війна» завжди йтиме попід руку з людством. І навіть після найкривавіших подій, найстрашніших руйнувань та десятків мільйонів безневинних жертв, маленькі фюрери, вигадуючи найбезглуздіші причини, продовжуватимуть тягнутися до багнета.

Продовження відгуку: https://chytay-ua.com/blog.php?id=131...