What do you think?
Rate this book
A Funtineli boszorkány
Erdély, havasok alja, vadászatok, pásztorok és prepegyitok világa bontakozik ki Wass Albert leghíresebb regénytrilógiájában. Főhőse, Nuca a zord világ ellentéteként maga a lelki szépség: a természet hűséges leánya. Látóasszonyi képessége személyes akaratán túli, végzetszerűsége mintegy isteni...
Paperback
First published January 1, 2011
23 people are currently reading
381 people want to read
About the author
Albert Wass
63 books25 followersCount Albert Wass de Szentegyed et Czege (Hungarian gróf szentegyedi és czegei Wass Albert) was a Hungarian nobleman, forest engineer, novelist and poet.
In 1944 he fled from Romania to Hungary, and then joined the fleeing Wehrmacht forces and ended up in Germany, then emigrated to the U.S. After World War II, he was condemned as a war criminal by the Romanian People's Tribunals, however, United States authorities refused to extradite Wass to Romania claiming the lack of solid evidence.
The works of Albert Wass first gained recognition within Hungarian literature from Transylvania in the 1940s. In 1944 he moved to Germany and later in 1952 to the United States, and lived there till his death. During the communist regime his books were banned both in Hungary and in Romania. Part of his works were published in Hungary after the change of political system in 1989, however, before this time, his works were unknown to Hungarian public.
He is popular among the Hungarian minority in Romania and has a growing popularity in Hungary. In 2005 in a public assessment (Nagy Könyv), he was found to be one of the most popular Hungarian authors: his book "A funtineli boszorkány" (The Witch of Funtinel) was named the 12th most popular book; two more books were named in the top 50 ranking, including the family saga "Kard és kasza" (Sword and Scythe).
He is the father of retired U.S. Army Brigadier General Huba Wass de Czege.
In 1944 he fled from Romania to Hungary, and then joined the fleeing Wehrmacht forces and ended up in Germany, then emigrated to the U.S. After World War II, he was condemned as a war criminal by the Romanian People's Tribunals, however, United States authorities refused to extradite Wass to Romania claiming the lack of solid evidence.
The works of Albert Wass first gained recognition within Hungarian literature from Transylvania in the 1940s. In 1944 he moved to Germany and later in 1952 to the United States, and lived there till his death. During the communist regime his books were banned both in Hungary and in Romania. Part of his works were published in Hungary after the change of political system in 1989, however, before this time, his works were unknown to Hungarian public.
He is popular among the Hungarian minority in Romania and has a growing popularity in Hungary. In 2005 in a public assessment (Nagy Könyv), he was found to be one of the most popular Hungarian authors: his book "A funtineli boszorkány" (The Witch of Funtinel) was named the 12th most popular book; two more books were named in the top 50 ranking, including the family saga "Kard és kasza" (Sword and Scythe).
He is the father of retired U.S. Army Brigadier General Huba Wass de Czege.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 11 of 11 reviews
November 4, 2014
Ennyi emberséget és alázatot még soha életemben nem tanultam, mint ebből a könyvből! Alázatot a természet és az emberi természet iránt, a sors iránt, maga Az Élet iránt, ami halad a saját medrében, hiába tapossuk, tépjük, tereljük foggal-körömmel… Mindössze egyetlen dolgot tehetünk: beleállhatunk, és hagyhatjuk, hogy magával sodorjon, ragadjon. Arra azonban figyeljünk, hogy a szemünket mindig csak addig hunyjuk le, amíg feltétlenül muszáj.
April 25, 2024
It was probably one of the most beautiful homages of nature (and the old way of living) in literature. The flora and fauna of Transylvania sang through the pages the poignant story of the past. Of people who lived then and don't live anymore, of wildlife that had to change, and some parts even died, because humans saw (often still see) Mother Nature as an obstacle to progress.
The language the author used in the descriptions was brilliant. I regret I had a copy from a library, not my own copy or ebook - I would have marked hundreds of quotes. Look at examples (my own translation from Polish):
The characters were memorable and remarkable too. I don't think I ever forget Ivan, Birtalan, Wolf Dumitru, Toderic, Fur-eared (the Armenian bartender), Rotter Abraham, Nátu and Indrei Sándru, Juon, to name a few. Their stories were heart-wrenching to the core of the soul. The two main characters Nuca and Gáspár were in comparison less fascinating than the rest.
What to add, I am speechless, the words I have in my mind are like fairy-tale realism, a hypnotic image of a 19th-century land, a delightful be-gone world.
I am so enchanted by this book that I will search for a copy of the novel to buy for myself.
PS The third part of the book was not as great as the first two. And not because it was the saddest one (which it was). But because in two parts the magical/fantasy bit was more subtle. In the third one, that thread was too plain, too unbelievable. And the fatalism of it was too heavy. Nonetheless, before I could feel too much disappointed in it, the book ended.
The language the author used in the descriptions was brilliant. I regret I had a copy from a library, not my own copy or ebook - I would have marked hundreds of quotes. Look at examples (my own translation from Polish):
...it was raining outside and the evening was leaving on its thin threads.
Time cuddled the silence.
The deep blue funnels of gentian tried in vain to make the forest believe in summer; the forest didn't believe them anymore. In the depths of the ravines, in the shadow of the valleys, the ground was already ready to receive the first frost. And the air was pure and cold as steel, as if the winds had drained the last drops of summer from it.
Something that had no beginning has begun.
The characters were memorable and remarkable too. I don't think I ever forget Ivan, Birtalan, Wolf Dumitru, Toderic, Fur-eared (the Armenian bartender), Rotter Abraham, Nátu and Indrei Sándru, Juon, to name a few. Their stories were heart-wrenching to the core of the soul. The two main characters Nuca and Gáspár were in comparison less fascinating than the rest.
What to add, I am speechless, the words I have in my mind are like fairy-tale realism, a hypnotic image of a 19th-century land, a delightful be-gone world.
I am so enchanted by this book that I will search for a copy of the novel to buy for myself.
PS The third part of the book was not as great as the first two. And not because it was the saddest one (which it was). But because in two parts the magical/fantasy bit was more subtle. In the third one, that thread was too plain, too unbelievable. And the fatalism of it was too heavy. Nonetheless, before I could feel too much disappointed in it, the book ended.
October 31, 2018
Mivel nincs egyszerű, sőt semmilyen válaszom a mű/művész szétválasztásának dilemmájára, most annak ellenére nem foglalkoznék a szerző átpolitizált jelenkori megítélésével, hogy tán sose hallottam volna róla, ha nincs így. Az olvasás élményem szempontjából ugyanis érdektelen.
A könyv kezdete előtt azt tudtam, hogy van egy réteg, aki szemléletmeghatározó műnek tartja az író munkásságát, és van egy másik, aki szerint irodalomtörténetileg jelentéktelen. Próbáltam egyik oldalra sem helyezkedni, de a szemfüles böngésző sejti hova fogok kilyukadni.
Az első könyv első ~15 fejezete (17-ből talán) egész magával ragadott. Nem mondom, hogy beszippantott, de gördülékenyen folyt előre lassacskán a történet, még a sok számomra idegen szó ellenére is. Hamar megállapítottam, hogy ez egy mese (vagy legalábbis szórakoztató irodalom) és nem rejteget olyan kincseket amiket csak többedik elolvasás során fogok észrevenni. Kellemes volt olvasni és érdekelt is mi hogy lesz. Aztán kezdődtek a bajok.
Mind a három kötet úgy kezdődik, mintha egy veretes élettörténeti szakaszt akarna felölelni olyan családregényesen, de minél közelebb érünk a kötet végéhez, annál jobban össze van az csapva. Vagy legalábbis lerövidítve. Mindenhol azok a részek vannak átugorva, ami a főszereplő szempontjából szerintem a legérdekesebb ábrázolandó lenne abból kiindulva, amiről addig szólt a könyv.
A lírája a dolognak is elég kiábrándító. A szerző eleinte újra és újra nehéz lelki helyzetbe keveri a főszereplőt, hogy utána mondjuk két oldalon belül fel is oldja a feszültséget. Végig vágyódtam arra, hogy olyasmi lelki közösséget érezzek a hősnővel, ahogy Anna Kareninával vagy Merle Rudolf Höß-ével például sikerült, annak ellenére, hogy gyökeresen más az élethelyzetünk és felfogásunk. Itt folyamatosan kívülállóként éreztem magam a történet lelki vetületéhez képest. Lehet, hogy azért mert mese és nem is volt ilyen szándék, nekem viszont hiányzott a beleéléshez.
A második kötetben elkezdődtek az olyan betétek, ahol egy fejezet jobbára egy-egy szereplő addigi élettörténetét írják le. Ezek a zsáneren belül jók, csak éppen SPOILER(semmilyen hatással nincsenek a történet egészére és mindegyik egy fekete-fehéren sorsnyomorító tragédia). Van még benne továbbá ifjú szerelmi hányattatás, amit több szempontból is a könyv mélypontjának tartok irodalmilag. De aztán végre elérünk a harmadik kötetig, amikor egy jó mesében eljön a leszámolás a főgonosszal, de legalábbis valami kör bezárul, tanulság levonódik, eljutunk a mondanivalóig, vagy ilyesmi. Itt nem. A befejezés számomra olyan, mintha egy elhúzódó esszédolgozat végét próbálná valaki összecsapni. Se katarzis, se tanulság, csak nem túl finoman álcázott, mondanivalójában azonban jelentéktelen tragédiák sorozata ez a mű.
(Itt jegyezném meg, hogy én még ennyire más hullámhosszon soha nem voltam szerzővel fejezet határokat illetően. A majd negyven fejezetből ha egyszer tettem volna oda a fejezet végét ahova a szerző, akkor sokat mondok. Jelentősége nincs, de igazán furcsa volt.)
Próbáltam megértő lenni, mert ahhoz képest, hogy nem nagyon szeretem a helyszínleírásokat, ebbe egész olvashatónak találtam. Nem voltak a karakterek túl emlékezetesre megírva, de legalább kellően másmilyenek voltak mint amikről általában olvasok. A természettel együtt élő emberek városiságot elutasítása sem volt ellenemre, mert egész hihető és koherens volt… egészen amíg ki nem derült számomra, hogy senki aki városi bármennyire is, nem lehet egy fikarcnyit se jó ember ebben a könyvben. A kedvező megítélésre való szándékomat újra és újra letörte az író újabb és újabb csalódásokkal.
A mai világban tragédiákról, nehéz emberi sorsokról és általános emberi gyarlóságokról tudomást szerezni borzasztó könnyű. Annyira könnyű, hogy manapság inkább elkerülni nehéz. Mögé látni, tudni együttérezni olyannal, aki talán szembe is köpne vagy saját kicsiségéből következve kiröhögne azért mert nem vagyunk egyformák, na az nehéz. És ilyen szempontból a mű számomra összességében nagyon keveset képes adni. A többiért meg nem biztos, hogy érdemes kézbe vennem.
Valami elütésekkel sűrűn telerakott pdf-et olvastam, konstruktív ajánlást pedig nem tudok tenni.
A könyv kezdete előtt azt tudtam, hogy van egy réteg, aki szemléletmeghatározó műnek tartja az író munkásságát, és van egy másik, aki szerint irodalomtörténetileg jelentéktelen. Próbáltam egyik oldalra sem helyezkedni, de a szemfüles böngésző sejti hova fogok kilyukadni.
Az első könyv első ~15 fejezete (17-ből talán) egész magával ragadott. Nem mondom, hogy beszippantott, de gördülékenyen folyt előre lassacskán a történet, még a sok számomra idegen szó ellenére is. Hamar megállapítottam, hogy ez egy mese (vagy legalábbis szórakoztató irodalom) és nem rejteget olyan kincseket amiket csak többedik elolvasás során fogok észrevenni. Kellemes volt olvasni és érdekelt is mi hogy lesz. Aztán kezdődtek a bajok.
Mind a három kötet úgy kezdődik, mintha egy veretes élettörténeti szakaszt akarna felölelni olyan családregényesen, de minél közelebb érünk a kötet végéhez, annál jobban össze van az csapva. Vagy legalábbis lerövidítve. Mindenhol azok a részek vannak átugorva, ami a főszereplő szempontjából szerintem a legérdekesebb ábrázolandó lenne abból kiindulva, amiről addig szólt a könyv.
A lírája a dolognak is elég kiábrándító. A szerző eleinte újra és újra nehéz lelki helyzetbe keveri a főszereplőt, hogy utána mondjuk két oldalon belül fel is oldja a feszültséget. Végig vágyódtam arra, hogy olyasmi lelki közösséget érezzek a hősnővel, ahogy Anna Kareninával vagy Merle Rudolf Höß-ével például sikerült, annak ellenére, hogy gyökeresen más az élethelyzetünk és felfogásunk. Itt folyamatosan kívülállóként éreztem magam a történet lelki vetületéhez képest. Lehet, hogy azért mert mese és nem is volt ilyen szándék, nekem viszont hiányzott a beleéléshez.
A második kötetben elkezdődtek az olyan betétek, ahol egy fejezet jobbára egy-egy szereplő addigi élettörténetét írják le. Ezek a zsáneren belül jók, csak éppen SPOILER(semmilyen hatással nincsenek a történet egészére és mindegyik egy fekete-fehéren sorsnyomorító tragédia). Van még benne továbbá ifjú szerelmi hányattatás, amit több szempontból is a könyv mélypontjának tartok irodalmilag. De aztán végre elérünk a harmadik kötetig, amikor egy jó mesében eljön a leszámolás a főgonosszal, de legalábbis valami kör bezárul, tanulság levonódik, eljutunk a mondanivalóig, vagy ilyesmi. Itt nem. A befejezés számomra olyan, mintha egy elhúzódó esszédolgozat végét próbálná valaki összecsapni. Se katarzis, se tanulság, csak nem túl finoman álcázott, mondanivalójában azonban jelentéktelen tragédiák sorozata ez a mű.
(Itt jegyezném meg, hogy én még ennyire más hullámhosszon soha nem voltam szerzővel fejezet határokat illetően. A majd negyven fejezetből ha egyszer tettem volna oda a fejezet végét ahova a szerző, akkor sokat mondok. Jelentősége nincs, de igazán furcsa volt.)
Próbáltam megértő lenni, mert ahhoz képest, hogy nem nagyon szeretem a helyszínleírásokat, ebbe egész olvashatónak találtam. Nem voltak a karakterek túl emlékezetesre megírva, de legalább kellően másmilyenek voltak mint amikről általában olvasok. A természettel együtt élő emberek városiságot elutasítása sem volt ellenemre, mert egész hihető és koherens volt… egészen amíg ki nem derült számomra, hogy senki aki városi bármennyire is, nem lehet egy fikarcnyit se jó ember ebben a könyvben. A kedvező megítélésre való szándékomat újra és újra letörte az író újabb és újabb csalódásokkal.
A mai világban tragédiákról, nehéz emberi sorsokról és általános emberi gyarlóságokról tudomást szerezni borzasztó könnyű. Annyira könnyű, hogy manapság inkább elkerülni nehéz. Mögé látni, tudni együttérezni olyannal, aki talán szembe is köpne vagy saját kicsiségéből következve kiröhögne azért mert nem vagyunk egyformák, na az nehéz. És ilyen szempontból a mű számomra összességében nagyon keveset képes adni. A többiért meg nem biztos, hogy érdemes kézbe vennem.
Valami elütésekkel sűrűn telerakott pdf-et olvastam, konstruktív ajánlást pedig nem tudok tenni.
April 5, 2018
Egy felolvasóesten hallottam belőle részleteket még évekkel ezelőtt – akkor nem értettem annak az olvasónak a rajongását… Ma már tudom, hogy mi ragadhatta magával! Engem leginkább az asszonyi sors drámája, a táj szépsége és az a tisztelet és alázat, amivel az akkori emberek a természet felé fordulva, vele harmóniában próbáltak éni és alakítani végzetüket.
February 27, 2017
Kerlek, olvasd el ezt a könyvet, nem fogsz csalodni benne.
December 25, 2019
Hosszú és kimerítő „mese” ez. De megéri az alámerülés. Wass Albert egy természettel körülvett érzelmi hullámvasútra ültet fel. És sajnos realistábban ábrázolja az embereket és azok változatlanságát, mint azt jólesik elfogadni. És hiába díszíti, tálalja olyan megindítóan a valóságot, az sajnos sokszor keserű.
March 26, 2024
csak az első részt olvastam. nem tudom feldolgozni. visszatérek az életben a másik kettőhöz is mindenképpen a zseniális vég miatt (de azért előbb is rátérhetett volna a tárgyra ahelyett hogy leírja, hogyan nő a fű)
October 18, 2019
Leges leg!
July 20, 2019
Not available in English!
I knew it, there is something familiar about Albert Wass. I mean his style. It reminded me of some old fashioned books from the past. Indeed, I was right. Short google-fu revealed he was born in what is nowadays modern Romania at the beginning of XX century. That generation most often used the language that I like. No one writes like them anymore. It has certain old fashioned charm, that can't be found among the modern books. Some people tag it under fantasy, but dunno, maybe it should be listed under magical realism genre instead since the only fantastic element present is the heroine's seer abilities.
The author chose slow, unhurried pace to unfold the story of Nuca, young orphaned girl in XIX century Hungarian village. Later her fate is told usually through lenses of people that know her. And what fate is hers! Doomed to bring death to her loved ones, , the part of the world that keeps fighting for the old way.
And what about Nuca herself? Beautiful and savvy on many things, naive in other. Sometimes her naivety annoyed me, but who would teach her about the realities of life, when for most time there was no one? I sensed something was wrong . This subplot brings to my mind Maria Rodziewiczówna's Juan VIII.
I wondered during reading if it's possible for Nuca to get a happy resolution. Since her sad fate was so strongly bounded with the passing of the old world, was it even plausible? Considering the author's own Eastern European outlook on the world? Nevertheless, I was right about the tone of the ending. However, the book is not only about her. It's also about people from a very traditional, harsh, mountainous region that demands many sacrifices from those who dare to live there. So when technology and progress intrude into that unbending, unchangeable world, they fight back with all their might to preserve the order they know. The beauty of old time.
I knew it, there is something familiar about Albert Wass. I mean his style. It reminded me of some old fashioned books from the past. Indeed, I was right. Short google-fu revealed he was born in what is nowadays modern Romania at the beginning of XX century. That generation most often used the language that I like. No one writes like them anymore. It has certain old fashioned charm, that can't be found among the modern books. Some people tag it under fantasy, but dunno, maybe it should be listed under magical realism genre instead since the only fantastic element present is the heroine's seer abilities.
The author chose slow, unhurried pace to unfold the story of Nuca, young orphaned girl in XIX century Hungarian village. Later her fate is told usually through lenses of people that know her. And what fate is hers! Doomed to bring death to her loved ones, , the part of the world that keeps fighting for the old way.
And what about Nuca herself? Beautiful and savvy on many things, naive in other. Sometimes her naivety annoyed me, but who would teach her about the realities of life, when for most time there was no one? I sensed something was wrong . This subplot brings to my mind Maria Rodziewiczówna's Juan VIII.
I wondered during reading if it's possible for Nuca to get a happy resolution. Since her sad fate was so strongly bounded with the passing of the old world, was it even plausible? Considering the author's own Eastern European outlook on the world? Nevertheless, I was right about the tone of the ending. However, the book is not only about her. It's also about people from a very traditional, harsh, mountainous region that demands many sacrifices from those who dare to live there. So when technology and progress intrude into that unbending, unchangeable world, they fight back with all their might to preserve the order they know. The beauty of old time.
January 5, 2022
It took me a few days to get through this book mainly because I could not understand, or I knew nothing about the story. Only by reading the reviews of the Hungarian readers did I learn that the book I read was the second book of a series.
After the initial confusion the reading was easier, but I often wondered why would a writer of this calibre write such controversial story. The story of Nuca is not a fantasy, nor is it, in my opinion, a fairy tale. Nuca calls herself a witch, and she is dealt with accordingly. But she is not a witch, perhaps she was created to spice up the story?
The other characters around her were equally interesting , more understandable and believable. Their lives in the mountains were fascinating.
At the end of the story the writer answers part of my question by stating that he wrote about the life in that time and region out of respect and he hoped, we would learn about the simple life the people had before our time. I am 76 and I remember seeing a very similar setting and lifestyle in the Carpathian when I was a child.
I found the reading enormously interesting.
After the initial confusion the reading was easier, but I often wondered why would a writer of this calibre write such controversial story. The story of Nuca is not a fantasy, nor is it, in my opinion, a fairy tale. Nuca calls herself a witch, and she is dealt with accordingly. But she is not a witch, perhaps she was created to spice up the story?
The other characters around her were equally interesting , more understandable and believable. Their lives in the mountains were fascinating.
At the end of the story the writer answers part of my question by stating that he wrote about the life in that time and region out of respect and he hoped, we would learn about the simple life the people had before our time. I am 76 and I remember seeing a very similar setting and lifestyle in the Carpathian when I was a child.
I found the reading enormously interesting.
October 31, 2024
A 3 részből az elsőt olvastam csak el. Egy mese, sok szép tájábrázolással, és egyedi szereplőkkel. Valószínűsítem, hogy a többi rész miatt került a legolvasottabb magyar könyvek közé.
Displaying 1 - 11 of 11 reviews