A „Mi lett volna, ha” kérdésre nincs válasz. Pedig sokszor szeretnénk tudni. Az irodalom lehetőséget ad arra, hogy eljátsszunk ezzel a kérdéssel. Az Időcsodák ennek a játéknak az eredménye. Mi lett volna, ha Yaan nem sokkal tizennyolc éves kora előtt leül, hogy meghallgassa a másik felet is? Döntése, hogy nem szakad ki, milyen változásokat okoz szerettei és tágabb környezete életében? Képes-e egy ember döntése a történelmet megváltoztatni – és ha igen, elképzelhető-e, hogy egy jobbnak tartott döntésnek sokkal fájdalmasabbak lesznek a következményei?
Görgey Etelkának (alias Raana Raas) van egy nagyon komoly hibája, amit, tartok tőle, komoly erőfeszítések árán sem lesz képes orvosolni. Nevezetesen, hogy ide, ebbe az országba, az itteni körülmények közé született. Nyilván nincs ezzel a sorssal egyedül megáldva, de könyvét (idestova az ötödik tőle olvasott kötetét) olvasva, szinte minden fejezet után azon morfondíroztam, mekkora irodalmi veszteség, hogy a Csodaidők/Időcsodák univerzuma csupán egy kis ország viszonylag behatárolható olvasói köre számára vált kultikus alkotássá. Pont.