2015: A káosz éve és a magyar elit háborúja

André #3

by Tamás Frei

André története a következő parlamenti választások napjaiban indul ismét útjára, feszült, konfliktusokkal teli időszakban. A képzeletbeli Magyarország arra ébred, hogy a kisebbség került többségbe. De hogyan? Miként és miért esik egymásnak a magyar politikai és gazdasági elit egy része, és mi köze mindehhez Andrénak, Adriennek és egy kaliforniában élő sikeres magyar feltalálónőnek? Mi történik a sarokba szorított miniszterelnökkel, a magyar poli-garchákkal, és persze Andréval, meg az ő fekete szemű hároméves kislányával, Fruzsikával. Bátor és izgalmas utazás a következő évek Magyarországának kulisszái mögé!

Genres: Thriller, Fiction

588 pages, Paperback

First published October 3, 2013

Reviews

[Zoltán · Rating 5 out of 5]

Olvasom, hogy a kötet megjelenését követő órákban mintegy fél kilométeres sor kígyózott a budapesti könyvesházak egyikének bejárata előtt. Mire fel ez a hisztéria? Honnan ez a kirívó népszerűség, miért ez a felfokozott várakozás? Kétségtelen, hogy az Ulpius alaposan előkészítette az André-trilógia harmadik kötetének színre lépését. Újságok, hírlapok oldalairól, utcai hirdetők hengerpalástjáról, de még a kisföldalatti ablaküvegére ragasztott plakátokról is Frei Tamás új könyvének (az egyébként borzasztóan randára sikerült) borítója köszönt vissza ránk. A lángoktól övezett Milleniumi emlékmű apokaliptikus víziója alatt szenzációhajhász cím díszeleg: 2015 – A káosz éve és a magyar elit bukása. Az is tény ugyanakkor, hogy Frei Tamás kellően szilárd alapokra építkezett: a Megmentő és a Bankár c. köteteivel már korábban is olyasmit nyújtott a olvasók számára, ami tulajdonképpen hiányzott a hazai könyvpiac palettájáról: egy történetet, mely egyszerre fikció is meg nem is, krimi is meg dokumentarista mű is, és legfőképpen a legközvetlenebb környezetünkben, az itt és most közegében, aktuálpolitikai viszonyaink közepette történik. Egy történetet, mely szándékosan elmaszatolja a valóság és a kitaláció, a regénybeli karakterek és a valós közéleti figurái közötti határvonalat, de éppen csak oly mértékben, hogy a szerző jogi értelemben foghatatlan maradjon, sorai azonban cinkos összekacsintások az olvasóval: „hát persze, mindketten tudjuk …”. Mert bizony, szükség van erre a 21. század Magyarországán. Szükség van erre egy országban, ahol az írott és elektronikus média hírből sem ismeri a kiegyensúlyozott, objektív tájékoztatás fogalmát, ahol a törvényi szabályozás olyan atmoszférát teremt, melyben a nem kormánypropaganda célokra használt lapok és híroldalak jobb híján (és kényszerűségből) sok esetben öncenzúrát alkalmaznak, mert – amint azt Frei maga is megfogalmazta egy interjúban – vannak dolgok, amiket az ember sem a HVG-ben, sem Népszabadságban, sem az ÉS-ben nem írhat le. Innen nézve Frei mesterien használja fel a fikció adta lehetőségeket arra, hogy a jelenkori Magyarország megközelítően pontos természetrajzát adja. Elsősorban, bár nem kizárólag politikai rajzát. Tulajdonképpen nincs értelme találgatni, ki lehetett a regénybeli Kocsis, Gianni vagy éppen az anonim miniszterelnök archetípusa. Lényegtelen. Ami számít, az az, hogy mit és hogyan tesznek ezek a figurák, hogy miképpen épül ki Magyarország legközelebbi jövőjének egy lehetséges változata, mely fikció ugyan – épeszű ember állítaná-e az ellenkezőjét? –, de zavarba ejtő pontossággal egybevág az átlagpolgár empirikus tapasztalataival. Ez a politikai természetrajz, az író ezen célja, hogy egy regény segítségével kínáljon rálátást (egészséges távolságból) hazánk viselt dolgaira, az ehhez nélkülözhetetlen esszészerű kitekintések és szájbarágó magyarázatok, ezek miatt érezheti némely olvasó a 2015 c. kötetet a korábbiakhoz képest kissé vontatottabbnak, cselekményszálát kevésbé fordulatosnak és kidolgozottnak. Ez a könyv nem a krimi kanonikus eszköztárának felvonultatásával nyűgözi le a közönséget, hanem a valóságábrázolásával. És ezen a ponton álljunk meg egy kicsit, és legyünk az óvatoskodó recenziókhoz képest szókimondóbbak.
Frei Tamás defenzív kijelentésével ellentétben (minden szereplő a fantázia terméke, bármiféle egyezés csak a véletlen műve, etc.), a felvázolt politikai helyzet világosan beazonosítható. Az a megoldás, mellyel az első oldalakon lemondatja Gyurcsányt (még 2006-ban, hírhedett őszödi beszéde után), majd Orbánt és a Fidesz-kormányt a beálló gazdasági válság nyomán felcsapó népharag áldozatává teszi, ügyes és csalafinta írói fogás, nevezzük önvédelemnek. Az ezt követő „kisebbség uralma”, élén egy heveny küldetéstudatban szenvedő „zsebsztálinnal”, aki szabadságharcos retorikájával az alsóbb társadalmi osztályok minden korábbit mértéket meghaladó kizsákmányolását fedezi, aki a pallérozatlan elméjű, izgága, ám gyűlölettől terhes, s ezért kiválóan manipulálható szélsőséges elemeket saját hatalmi céljai érdekében gátlástalanul fel- és kihasználja, aki „menet a békéért” néven tömegdemonstrációkat szervez maga és kormánya védelmében – nos, ebben a karakterben és ebben a rendszerben minden különösebb erőfeszítés nélkül ráismerhetünk a regnáló hatalom jeles képviselőire. Ettől és ez által válik a történet valamennyiünk sztorijává, ezért tapadunk a lapokhoz, és ezért vizslatjuk árgus szemekkel, hová fut ki végül ez a kaotikus helyzet.
Nyilvánvalóan lesznek szép számmal olyanok, akiknek nem tetszik Frei Tamás könyve, vagy egyenesen lesújtó véleményt fogalmaznak meg róla. Ez evidencia, nem is lehet másképpen, elvégre akkor nem végtelenségig megosztott országban élnénk. Nem baj, jó ez így. Ugyanakkor a politikailag hiteltelen és cselekedeteiben impotens demokratikus ellenzék egyvalamit megtanulhatna Frei Tamástól: hogyan kell megszólítani az elérni kívánt, teljesen még be nem hülyített polgártársainkat.

[Erzsébet Nagy · Rating 2 out of 5]

Az előző két részhez képest csalódás. Túl sok minden van belezsúfolva a történetbe, a kevesebb több lenne.

[Nora Sznida]

A három közül valahogy ez tetszett a legkevésbé, kicsit úgy éreztem, már sok kezd lenni abból, hogy Andrét mindig megtalálja a baj és folyton keresztbe tesznek neki. Először az első családja, aztán most a másik családja. De legalább a kettőnek nem lett ugyanaz a vége, és végtére is, nem lenne könyv, történet, ha nem kerülne mindig bajba. A végére viszont nagyon izgalmassá váltak a dolgok és az utolsó fejezet, amikor Andrénak szalutáltak annyira megható volt számomra. Szóval végül összességében véve mégis csak tetszett, csak kissé nehézkesebb volt a közepe felé. Kíváncsi vagyok az Agrárbárókra, azt most fogom először olvasni, szóval újdonság lesz.

[Ritattoo · Rating 3 out of 5]

Eddig ez tetszett a legkevésbé és komoly tévedések is vannak benne; amikor “a bombillaval kavargatja a matét” - ilyet ugyanis nem lehet, a bombilla teljesen beleszorul a vizes fűbe és nem mozgatják, amíg ki nem öntik este az elázott füvet. Meg az a sok ömlengés a tökéletes Svájcról, lehet, hogy volt ilyen még húsz-harminc+ éve, de már nem ilyen. Ehhez képest a folyamatos Magyarország mocskolás kezd sok lenni. Elgondolkoztam, ha ezekben téved, akkor másban is, csak azokat nem tudom megítélni..? Szóval elvette a legnagyobb hitelét a könyvnek, az eddig komolynak gondolt kutatómunkáról már nem tudom, mit higgyek. Sztori, karakterek, André amúgy minden a régi, úgyhogy unalmas is volt.

[Ágoston Török · Rating 3 out of 5]

Ez eddig az André-sorozat leggyengébb darabja. Vannak benne erős gondolatok, de összességében olyan, mint egy akciófilm, amit háromszor is le lehetett volna zárni, mégis tovább erőltetik. A végkifejlet pedig már szinte teljesen valószerűtlen, James Bond-szintű túlzás, ami nem illik a korábbi részek realisztikusabb hangulatához. Izgalmas ötletek vannak benne, de a történet túlnőtt önmagán, és ezzel elvesztette a sorozat korábbi hitelességét.

[Beáta · Rating 3 out of 5]

"Vicces", hogy a 2022-es választások után kezdtem el olvasni a könyvet, ezért nagyon aktuálisnak éreztem. Nagyon elszomorított viszont, hogy 9 éve íródott a könyv és még mindig itt tartunk és semmi nem változott azóta. André személyes története kevésbé fogott meg ebben a könyvben. Sokkal érdekesebbnek találtam a politikusok, oligarchák és az egész rendszer leírását.

[Annamária dr. Mayer · Rating 5 out of 5]

I think this was the best Frei book I’ve ever read. It’s fast-paced. There is a part that has been surprisingly cruel. I will tell you honestly that in the end I was touched. It got a beautiful ending, although I think that would be more appropriate for the last book in André’s story.

[Annabella Méhes · Rating 3 out of 5]

Good, but not soo good

[Zsófi Bangó · Rating 5 out of 5]

This was the 3rd book I read from Frei Tamás. The book follows the story of André and his family. The twisted plot, different times and places somehow seem just a huge mess at the beggining, but as the book follows somehow all these unmatching scenes meet.

The book is based on some true Hungarian economic and political facts, some of the characters are actually real, and they are amazingliy mixed with fictional events and scenes.

[László Bálint · Rating 2 out of 5]

Mediocre.