Jakub ist Juraprofessor an der Danziger Universität: gutaussehend, selbstbewußt, wohlsituiert. Über Recht und Gerechtigkeit weiß er Bescheid. Mit seinem goldenen Pelikanfühler sitzt er über seine Studenten zu Gericht. Als eine junge Frau sich beschwert, sie sei zu Unrecht durch die Prüfung gefallen, läßt er sie hochmütig stehen. Und vergisst sie. Eines Tages allerdings hört er zufällig, die Abgewiesene habe sich das Leben genommen. Da beginnt ihn sein Gewissen zu plagen, und sein Leben nimmt eine radikale Wendung. In seinem fesselnden zeitgenössischen Roman beleuchtet Stefan Chwin die Frage nach Gut und Böse, Verbrechen und Strafe, Verdammnis und Erlösung neu.
Polish novelist, literary critic, and historian of literature whose life and literary work is closely linked to his hometown Gdańsk. He holds a post of Literature Professor at the University of Gdańsk, his professional interests are focused on romanticism.
The most well-known novel by Stefan Chwin is entitled "Hanemann" (1995). It has been translated into German, Swedish, Spanish and English; the plot of the novel is set in Danzig in the wake of World War II.
In 1997 he received the "Erich Brost Danzig Award" for his merits on Polish-German reconciliation.
Ehhez nekem most nem volt türelmem. Nem tudom eldönteni, ez milyen arányban az én hibám, és milyen arányban a szövegé. Zavart a nyelv, amit alkalmilag körülményeskedőnek éreztem*, de még inkább zavart a központi probléma. Ami – voltaképpen, hovatovább és végeredményben – nem más, mint hogy etikus-e megbuktatni egy diákot a vizsgán. Jó, ne bagatellizáljuk el a helyzetet, el tudom képzelni, hogy egy Jakub nevezetű professzor szívére veszi diákja vélelmezett öngyilkosságát, és belefeszül a gondolatba, hogy egy halál okozója lett. De annyira, hogy ennek következtében tulajdonképpen lekapcsolódik a társadalomról, radikálisan ledob magáról minden világi felelősséget, kvázi nekiáll lerombolni magát, hogy – talán – újra felépülhessen. Mondom, el tudom ezt képzelni. De csupán a gazdag fantáziám miatt, és nem azért, mert a könyv el tudta velem hitetni.
Egyszerűen nem állt össze. Csapongó volt, odakent ok-okozati viszonyokkal operáló, rossz értelemben szimbolista, olyasmi, amit képtelen voltam komolyan venni. Nem tudott lekötni, folyvást pislogtam ki a könyvből, kerestem az indokot, hogy letehessem, és utána alig tudtam megint felvenni. Mondom, ez nem biztos, hogy száz százalékig a könyv hibája – talán egy kevésbé masszív, kevésbé zajos külső valóság nem fektette volna ennyire két vállra az olvasási élményt -, egyezzünk ki 50-50-ben.
Idióta Putyin, hagyjál olvasni. Odass, mi van ott! Egy krakagyil! Menjél, nézzél be a szájába, ott vagyok-e.
* „Dr. N. éppen akkor múlt negyvenkilenc éves. Az ambiciózus férfiak számára veszélyes ez a kor, mert innentől fogva égető szükségét érzik, hogy alábecsüljék az élet festői tarlóján a kévék számát.” Erről például egy ideig el se tudtam dönteni, hogy tetszik-e, vagy sem. Aztán úgy véltem, nem.
⅗ Professor straffas för sin byrokratiska och välbärgade arrogans, har pretentiös och babblig livskris. Lite som en Bellow utan humor. ⅕ Fallet, civilisationens och mänsklighetens bräcklighet, ondskan och bristen på empati i Mikaels domslut, Guds kyla. ⅕ Frälsning?
Väl kristen för min smak, plus väl många beskrivningar av katedral som glittrar i sol, lägger sin skugga över grejer och speglar sig i vatten. Samma sak inser jag nu.
Kannst du so tief fallen? Was Stefan Chwin mit dem „Goldenen Pelikan“ gelingt, ist das Ausloten der dunkelsten und tiefsten Schichten des Falls. Immer weiter treibt er seinen Protagonisten Jakub in den Abstieg. Moralisch, gesellschaftlich und finanziell. Bis ihm nichts mehr bleibt, als die nackte Haut auf dem Körper. Überseht mit Hämatomen und Blessuren. Jakub existiert, er mäandert durch Danzig wie ein Untoter, der nirgendwo hingehört. Immer wieder habe ich mich gefragt, wohin der Autor diese Geschichte noch erzählen will, immer auswegloser, immer dunkler wurden die verschlungenen Wege des bis auf die Knochen hoch depressiven Protagonisten. Doch dann, als nichts mehr möglich scheint, zaubert Chwin schließlich einen Strahl Sonne herbei. Ein Buch, das immer wieder fesselt, nicht nur menschlich, sondern auch durch Spannung. Faszinierende Lektüre für Leser, die den menschlichen Abgrund nicht scheuen.