Mesék, mondák, régi históriák kelnek életre ezeken a lapokon. Egyik vidám, a másik szomorkás, a harmadik meg oly titokzatos és izgalmas, akárcsak egy krimi. Egyben azonos valahány: hűen tükrözi a magyar nép mesélő kedvét, képzeletének gazdagságát. Az észak-magyarországi tájakat, nagyjából a Pesttől Zemplénig terjedő vidékeket járva, hosszú esztendők munkájával gyűjtötte össze Balogh Béni e kötet anyagát. Öreg nénikék, bácsikák meséit hallgatta nagy türelemmel, s bizony nemegyszer ő lett az, aki az utókornak megmentett egy-egy felejtésre ítélt történetet. A kötet külön érdekessége, hogy a szerzőnek nem is egyszer úttörők, iskolások is segítettek a gyűjtőmunkában…
Béni Balogh was a Hungarian writer, teacher and collector of folk tales. He began writing and publishing in 1941; his works appeared regularly in the children’s sections of various daily newspapers, in Pajtás, Dörmögő Dömötör and Kisdobos, for which he was a freelance contributor for many years. In his works, he brings to life historical events set in his native region, Northern Hungary. His first success came with the novel Gyöngyhúrú citera, published in 1958. His autobiographically inspired works, Vadócok a Bükkben (1984) and Szivárvány a Sajó felett (1987), commemorate his childhood experiences. For young people, he wrote mainly short stories, folktales, novels and fairy-tale novels.