Ajvé

by Viktória Lugosi

„Nagymamával napok óta mondogatjuk, hogy milyen bűnöket követtünk el, és hogy ezekért mind bocsánatot kérünk. Csapkodjuk a mellünket, ököllel. Bár én nem emlékszem, hogy örvendtem felebarátom baján, és hogy hamisan esküdtem volna. De az igaz, hogy mások vagyonát irigyeltem. A Kelemen rózsaszín babáit meg a lakókocsit, amiket Amerikából kapott, azokat tényleg. Nagyon. És az is igaz, hogy hajthatatlan vagyok néha a rosszban. De nagymama szerint ez nem olyan nagy baj, és biztos lehetek benne, hogy ezért beírnak az élet könyvébe. (…)”
***
„ A 60-as villamosnak hosszú kocsijai vannak és nagy ablakai. Mindig világos van benne, csendesen zakatol, és a vezetőt is lehet látni a szürke függöny mellett. Ilyen villamos lesz az oroszkönyvünkben is. Láttam a Havasi testvérénél. A szocialista város. Az volt rajta és ő el tudta mondani oroszul, hogy mi van a képen. A 60-as az Erzsébet hídon megy át, és megáll a Váci utca sarkán. Ott kirakatokat lehet nézni. Sok a cipőbolt, a népművészeti bolt előtt meg a külföldi. Fényképezőgép lóg a nyakukban, gyönyörű ruháik vannak és mindig mosolyognak. Arról lehet észrevenni, hogy nem magyarok. Aztán elsétálunk az Annához. A teraszon nagymama találkozik a barátnőivel, és én bármilyen süteményt választhatok a pultnál, ő megveszi. Mosolyog, amíg eszem.
– Umberúfen – mondja, amikor leteszem a villám az üres tányérra. „

188 pages

First published January 1, 2001

Reviews

[Andi · Rating 5 out of 5]

Ez egy regény…egy mese…egy emlék. Egy zsidó család mindennapjaiba kukucskálhatunk be a könyv által, és ez nagyon Életszagú.Még úgy is, hogy közel 20 év különbséggel születtem, valamint nem vagyok zsidó. Ahogy olvasom, érzem az áttetsző, gyümölcs illatú szappanok szagát, a főzelékét, a húslevesét, Nagymamám süteményeinek ízét, a Limo port a sós tenyeremen, hallom a villamost, a panel zajait, vidéki nagynénik, ismerősök fura, ijesztő, megnyugtató meséit,látom arcuk élét, érzem házuk sötét titkait, a temetéseken érzett zavarral vegyes szomorúságot, az iskolában átélt kalandokat. Ez az emberi regény Emberekről szól Embereknek. Köszönöm Lugosi Viktória! Bár a vége miatt haragszom kicsit Rád. Igaz az én életemben is megtörtént…

[Könyvlelő · Rating 4 out of 5]

Olyan volt ez a történet, mint egy napon érlelt, aranyló körte: ízes, zamatos, szaftos és ragyogó. Szerettem ezt a felnőtteknek szóló, de gyermeki szemmel történő elbeszélést, és emellett részt vehettem egy fantasztikus történelmi időutazáson is. Bravó Lugosi Viktória!

Részletesen: http://konyvlelo.blogspot.hu/2018/05/...

[Vera · Rating 4 out of 5]

Majdnem végig feel-good és kedves, jól áll neki a gyerekszáj, a tagolatlanság és a zsidó humor.

[Dóra · Rating 5 out of 5]

Annyira valódi ez a szöveg, hogy akkor is igaznak érezném, ha tudnám, hogy kitaláció minden részlete.

Nem olvasok mostanában semmit, de ez le tudott kötni, pedig/mivel nem történik benne semmi.

[Richard · Rating 4 out of 5]

Bepillantás a 60-as évekbe egy zsidó kislány élményein keresztül. Tetszett, mert sok helyen nagyon humoros, és sok mindent úgy ír le a mindennapi életből amit így képzeltem el (annak ellenére, hogy nem éltem akkor).

[PuPilla · Rating 5 out of 5]

http://pupillaolvas.blogspot.hu/2014/...

[Nikkincs · Rating 4 out of 5]

4,5*