"A huszadik századi magyar irodalomnak talán egyetlen jeles alkotója sincs, akit olyan méltatlanul sújtott volna a feledés, mint Tormay Cécile. Ez a feledés azonban nem az utókor spontán kialakult ítélete, hanem zavarba ejtően eredményes kultúrpolitika eredménye. …. 1945 után a teljes elhallgattatás jutott osztályrészéül annak az írónak, akinek pedig a legnagyobbak mellett volna a helye. …. Legértékesebb éveit a nemzeti ügy melletti politikai küzdelem kötötte le, a húszas években csupán egy-egy novellával, műfordítással jelentkezett. Végül mégis győzött benne az alkotószellem, és hozzáfogott monumentális regény-trilógiájához, az Ősi küldött-höz. E műben már teljesen szakított fiatalsága finomművű mediterrán életképeivel, olvasóit a magyar középkorba vezette el, megrendítő, már-már azt mondanánk férfias alkotóerővel. Egészsége azonban ekkor már egyre gyengült, életerejét felőrölte a kultúraszervezés, a nemzetközi konferenciákon való fellépés, a közélet számtalan kötelezettsége. Trilógiájának harmadik kötetét már nem fejezhette be, halála után ezt a munkát írótársa, Bánffy Miklós végezte el…."
Hungarian writer, intellectual, right-wing political activist, feminist, literary translator, and social theorist.
In 1919 she began expressing her political views, and opposed the Béla Kun regime. She published a book, An Outlaw's Diary, about the events of the 1918–1919 revolution, protesting against the subsequent communist government and regretting the division of Hungary.
She is known for two novels (People of the Rocks (Emberek a kövek között), 1911; The Old House (A Régi ház), 1914) and five short stories. She was nominated for Nobel Prize in Literature twice: in 1936 and in 1937.