Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa. Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig bolond marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis előtt abbahagyta. Ám szélsőséges érzelmi hullámzásai alatt rossz döntéseket hoz, rossz kapcsolatokat köt, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy dönt, felveszi a kesztyűt, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az erőfeszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segítői tanácsait? Élhet-e majd ezután is teljes értékű életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz történet alapján íródott.
A borító magával ragadott, teljesen illik a történethez. A mániás depresszió úgy tudja elszakítani az embert saját magától mint ahogy a szél a kis ernyőket a pitypangról. Az őszinteség csak úgy süt az egész könyvből. Ide oda vágtatunk a jó közérzetből a rosszba ami végig vezet a történeten. Néhol humoros, néhol nagyon ijesztő a betegség. Nem lehetett egyszerű Ritának végigcsinálni, de büszke lehet magára mert a sztori végére a markában tartja a betegséget és ez dícséretre méltó. Olvasás közben meghallgattam a vonatkozó zeneszámot Diana Krall-tól, teljesen illett hozzá. Aki olvasta hallgassa meg, egy pillanat alatt vissza tudja hozni azokat az érzéseket amelyeket olvasás közben átél az ember. Rados Virág nagyszerűen vezette végig a történetet, szerintem nem ez volt az utolsó amit olvastam tőle.:)