What do you think?
Rate this book
Dreher-szimfónia: Komlótól a koronáig
Iglódi Csaba a Dreher család négy generációjának sorsáról mesél kétszáz évet átölelő családregényében. És még mennyi mindenről szól ez a road movie, ami egy olyan korból indul, amikortól még éppen száz évet kellett várni az első filmszínház megnyitására, de szinte a jelenünkig nyújtózik... "Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat." - Dreher Anton hitvallása állhatna akár a családi címeren is, annyira végigkíséri utódait. A fő szálat ugyan négy férfi sorsa szövi és köti a jelenig. A tehetség, a kitartás és a szerencse mágikus háromszögének a felejtés ellen íródott regénye ez, tradícióról és innovációról. Meg persze asszonyokról, egy férfiak uralta régi világban, akik nevét ugyan kisebb betűvel jegyzik fel az évkönyvek, de hatásuk maghatározóbb, mint a vérzivataros évszázadok összes kataklizmája. A családregény mesél arról is, hogy miként építette fel - egymás után uralkodva, de az elődök gazdag hagyatékára támaszkodva - különleges világát az Alapítót követő Sörkirály, az örökébe lépő Innovátor, és az önhibáján kívül vesztessé lett Egyesítő. Iglódi Csaba gondosan gyűjtötte és gyúrta regényébe az olyan, eddig talán kevésbé ismert tényeket, mint hogy a család nevéhez fűződik a bécsi láger sör kifejlesztése, az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése, ugyanitt az automobilizmus felvirágoztatása, az angol mintán alapuló versenylótenyésztés meghonosítása otthon, majd a martonvásári Brunszvik-kastély felújítása, és természetesen a kőbányai Dreher Sörgyár alapítása már itthon. Főszereplőink főzdéből gyárat fejlesztettek, és a termelés mellett az alapanyaggal szolgáló mezőgazdaságban és a fogyasztókat maguk mellé állító kereskedelemben is terjeszkedni tudtak. Négy mai országban is jelen voltak, hiszen Bécs mellett Triesztben, a csehországi Michelobban és a Pest melletti Steinbruchban, azaz Kőbányán is megvetették a lábukat. A tények azonban csak a kiindulópontként szolgálnak a Dreher-szimfóniában. Az üzletet átszövi az élet, az írói fantázia további színeket és ízeket csempész az amúgy is kalandos sorsokba. Iglódi Csaba értő tolmácsolásában megelevenedik a napóleoni háborúk utáni Bécs belvárosa, inasként követve egyik hősünket elutazunk Európa fontos központjaiba, és eljutunk Angliába is, ahol az ipari kémkedéstől sem riadunk vissza. Utunk során feltűnnek a kor hírességei: zeneszerzők, színésznők, különféle hercegek és grófok, valamint úri- és névtelen lányok a félvilágból. Eldönthetetlen, hogy melyik valós alak közülük, s ki csupán az alkotó képzelet szüleménye. Bár történelmi utazáson veszünk részt, a családi kötelékek örömei és keresztjei, a gyász, a szerelem és a hűség ma is, mindannyiunknak a zsigereiben ismert érzelmek, ezért is tudunk a szereplők igazi útitársai lenni olvasóként.
429 pages, Hardcover
Published January 1, 2023
3 people are currently reading
31 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 7 of 7 reviews
November 11, 2023
Kívül-belül gyönyörű. Csodás történet volt, gyönyörűen bánik a betűkkel Csaba, ez biztos. Bár kisebb megszakításokkal, de mindig érdeklődve olvastam az egyes fejezeteket. Viszont csalódtam egy kissé, mert a negyedik tételt úgy érzem, csak összecsapta. Így inkább örülök, hogy csak könyvtári könyv volt és nem kellett elköltenem rá azt a 7000 forintot, ami a borítóra van írva.
January 7, 2024
Kivételesen igényes megjelenésű regény, tényleg élmény kézbe venni, olvasás közben meg-megálltam, hogy gyönyörködjek benne, viszont ezt a könyvet is hiba lenne a borítója alapján megítélni.
Minden családregénynél óhatatlanul felmerül, hogy az olvasónak Thomas Mann Buddenbrook háza jut eszébe. Ennek fényében talán nem is meglepő, hogy az írónak is a fejében járt, annyira, hogy külön megemlékezett benne a regényben, ráadásul elegáns és pontos formában. Nem lenne igazságos Thomas Mann művéhez regényéhez mérni ezt a könyvet (igazából az egész világirodalom általam ismert részében nem sok alkotás van, amely egy ilyen összevetésből nyertesen jönne ki), de kétségtelen, hogy a nagyívű, sorsszerű összefüggésekkel és heroikus küzdelmekkel teli, évtizedeken, évszázadokon átívelő történet csak részben tud felnőni a vállalásához.
A regény egy része nagyon jól működik; sokszor kapunk megkapó leírásokat egy-egy kiemelt jelentőségű eseményről (pl. Ferenc József látogatása körül történtek), bonmotok is akadnak szép számmal, a szerző hátteréből fakadóan gyakran kapunk találó és közérthető összegzéseket a család pénzügyi döntéseiről, a vezetői szerepről és gondolkodásról, a vállalat életének alakulásáról.
Nekem viszont nagyon hiányzott a könyvből maga a sör. A Dreher család és a vállalat viszonyáról, az örökségről és az üzleti döntésekről rengeteg szó esik, magáról a sörkészítésről viszont kevesebb, nagyon ritkán éreztem a komló illatát olvasás közben. Az egy-egy kivétel (pl. Dreher Antal vizsgája) is inkább kultúrtörténeti érdekességekkel volt tele, szerintem kitérhetett volna jobban, közelebbről az egyes fejlesztésekre, technológiákra.
A könyvön látszik, hogy a szerző nagyon szerette írni és az is, hogy sok kutatómunka volt benne. Nem tudom pontosan megítélni, hogy a történelmi hitelesség követelményének megfelel-e, de tetszett, hogy a külső körülmények (pl. filoxéra, háborúk) szervesen illeszkedtek a történetbe.
Viszont az is érződött, hogy Iglódi Csaba nem író (habár az életrajza szerint korábban sokáig újságíró volt). Nagyon sokszor ugrált a történetben, kapkodott a szereplők között, írt le egy fontos eseményt előre, majd fejtette ki azt, de úgy, hogy az aránytalan spoiler érdektelenné tette a következőket és a párbeszédek is sokszor nehezen voltak követhetők. A fentiek lehetnek írói fogások, de ezek szerintem nem voltak jól kivitelezettek, engem inkább akadályoztak az olvasásban, talán a szerkesztés során ezeket lehetett volna áramvonalasítani.
Ami legjobban összefoglalja, hogy miért nem lett számomra ebből a regényből meghatározó élmény, a könyv vége felé található következő idézet: "elegáns szürke öltönyt, hozzáillő nyakkendőt és kicsit sötétebb szövetből készült mellényt viselt."
Mi az, hogy hozzáillő nyakkendő? A szürke még rendben, ez egy családregény, nem kamaradarab, hogy feltétlenül ismernünk kelljen mindig minden árnyalatot, de az, hogy "hozzáillő" így nem jelent semmit. Ez szerintem megúszós megoldás, akkor a mesélő inkább mondja meg, hogy ibolyaszínű vagy csíkos, mert ezt nem nem nekünk kellene kitalálni. Kicsit olyan mint amikor egy olyan kérdésre mondjuk azt, hogy tudjuk a választ, amelyre valójában nem.
Ez a probléma kísérte végig a regényt, meg-megjelentek történetek, ötletek, karakterek, de sokszor ezek csak felületesen lettek felskiccelve, aránytalanságokkal, sietséget éreztetve az alaposság helyett. Az első tételt nagyon untam, a második és harmadik fejezet a könyv legerősebb pontjai, de a zárás összecsapott lett. Van valami kifejező abban, hogy szikár sorokban értesülünk arról ahogy rossz öltönyös alakok államosították az üzemet és Dreher Jenő hírnév és vagyon nélkül halt meg, de főként annak fényében, hogy milyen epizódok kaptak korábban bő kifejtést, ez a családtörténet így nem lett lekerekítve.
A Sörkirály és Leopold karaktere élő volt, tetszettek a férfi-női kapcsolatok leírásai is, a generációkon átívelő mottók, elvek átörökítése is hatásos volt. Az író sakkszenvedélyének markáns megjelenítését vagány lépésnek tartom, a női egyenjogúságot ábrázoló jelenetekben jó volt látni, hogy a Dreherek ennyire előremutatóak voltak, viszont ezek nem lettek mindig finoman, arányosan ábrázolva, ilyenkor túlságosan 2023 levegőjét éreztem (ami egy főként a 18-19. században játszó történelmi regénynél zavaró).
Összességében örülök, hogy elolvastam, mert egy különleges családnak és vállalatnak állít emléket a regény. A szerző elmondása szerint régi álmát váltotta valóra a könyvvel, amire szerintem büszke is lehet, de nekem, mint olvasónak kicsit keserű maradt a szám az olvasás végére és nem csak a sör miatt.
Minden családregénynél óhatatlanul felmerül, hogy az olvasónak Thomas Mann Buddenbrook háza jut eszébe. Ennek fényében talán nem is meglepő, hogy az írónak is a fejében járt, annyira, hogy külön megemlékezett benne a regényben, ráadásul elegáns és pontos formában. Nem lenne igazságos Thomas Mann művéhez regényéhez mérni ezt a könyvet (igazából az egész világirodalom általam ismert részében nem sok alkotás van, amely egy ilyen összevetésből nyertesen jönne ki), de kétségtelen, hogy a nagyívű, sorsszerű összefüggésekkel és heroikus küzdelmekkel teli, évtizedeken, évszázadokon átívelő történet csak részben tud felnőni a vállalásához.
A regény egy része nagyon jól működik; sokszor kapunk megkapó leírásokat egy-egy kiemelt jelentőségű eseményről (pl. Ferenc József látogatása körül történtek), bonmotok is akadnak szép számmal, a szerző hátteréből fakadóan gyakran kapunk találó és közérthető összegzéseket a család pénzügyi döntéseiről, a vezetői szerepről és gondolkodásról, a vállalat életének alakulásáról.
Nekem viszont nagyon hiányzott a könyvből maga a sör. A Dreher család és a vállalat viszonyáról, az örökségről és az üzleti döntésekről rengeteg szó esik, magáról a sörkészítésről viszont kevesebb, nagyon ritkán éreztem a komló illatát olvasás közben. Az egy-egy kivétel (pl. Dreher Antal vizsgája) is inkább kultúrtörténeti érdekességekkel volt tele, szerintem kitérhetett volna jobban, közelebbről az egyes fejlesztésekre, technológiákra.
A könyvön látszik, hogy a szerző nagyon szerette írni és az is, hogy sok kutatómunka volt benne. Nem tudom pontosan megítélni, hogy a történelmi hitelesség követelményének megfelel-e, de tetszett, hogy a külső körülmények (pl. filoxéra, háborúk) szervesen illeszkedtek a történetbe.
Viszont az is érződött, hogy Iglódi Csaba nem író (habár az életrajza szerint korábban sokáig újságíró volt). Nagyon sokszor ugrált a történetben, kapkodott a szereplők között, írt le egy fontos eseményt előre, majd fejtette ki azt, de úgy, hogy az aránytalan spoiler érdektelenné tette a következőket és a párbeszédek is sokszor nehezen voltak követhetők. A fentiek lehetnek írói fogások, de ezek szerintem nem voltak jól kivitelezettek, engem inkább akadályoztak az olvasásban, talán a szerkesztés során ezeket lehetett volna áramvonalasítani.
Ami legjobban összefoglalja, hogy miért nem lett számomra ebből a regényből meghatározó élmény, a könyv vége felé található következő idézet: "elegáns szürke öltönyt, hozzáillő nyakkendőt és kicsit sötétebb szövetből készült mellényt viselt."
Mi az, hogy hozzáillő nyakkendő? A szürke még rendben, ez egy családregény, nem kamaradarab, hogy feltétlenül ismernünk kelljen mindig minden árnyalatot, de az, hogy "hozzáillő" így nem jelent semmit. Ez szerintem megúszós megoldás, akkor a mesélő inkább mondja meg, hogy ibolyaszínű vagy csíkos, mert ezt nem nem nekünk kellene kitalálni. Kicsit olyan mint amikor egy olyan kérdésre mondjuk azt, hogy tudjuk a választ, amelyre valójában nem.
Ez a probléma kísérte végig a regényt, meg-megjelentek történetek, ötletek, karakterek, de sokszor ezek csak felületesen lettek felskiccelve, aránytalanságokkal, sietséget éreztetve az alaposság helyett. Az első tételt nagyon untam, a második és harmadik fejezet a könyv legerősebb pontjai, de a zárás összecsapott lett. Van valami kifejező abban, hogy szikár sorokban értesülünk arról ahogy rossz öltönyös alakok államosították az üzemet és Dreher Jenő hírnév és vagyon nélkül halt meg, de főként annak fényében, hogy milyen epizódok kaptak korábban bő kifejtést, ez a családtörténet így nem lett lekerekítve.
A Sörkirály és Leopold karaktere élő volt, tetszettek a férfi-női kapcsolatok leírásai is, a generációkon átívelő mottók, elvek átörökítése is hatásos volt. Az író sakkszenvedélyének markáns megjelenítését vagány lépésnek tartom, a női egyenjogúságot ábrázoló jelenetekben jó volt látni, hogy a Dreherek ennyire előremutatóak voltak, viszont ezek nem lettek mindig finoman, arányosan ábrázolva, ilyenkor túlságosan 2023 levegőjét éreztem (ami egy főként a 18-19. században játszó történelmi regénynél zavaró).
Összességében örülök, hogy elolvastam, mert egy különleges családnak és vállalatnak állít emléket a regény. A szerző elmondása szerint régi álmát váltotta valóra a könyvvel, amire szerintem büszke is lehet, de nekem, mint olvasónak kicsit keserű maradt a szám az olvasás végére és nem csak a sör miatt.
October 27, 2023
Találkoztam olyan megfogalmazással, hogy a könyv „békésen hömpölygő” [= unalmas történetvezetés] és hogy „helyenként túlírt” [= elképesztően dagályos], tehát leszek én a rossz fiú: ez a könyv harmatgyenge. Nagyon csalódott vagyok emiatt, de persze lehet, hogy nekem voltak túlzó elvárásaim….
A karakterek: a legtöbb papírmasé, maximum két jellemvonásuk van. Talán a dinasztiaalapító Anton és a fia Antal a kivétel, illetve a lapkiadó/szerkesztő Leopold. Utóbbin kellemesen meglepődtem, bár nem tudom mennyire tesz jót, hogy (nem is annyira) kicsit elvitte a fókuszt.
A stílus: túlírt, dagályos, önismétlő és olykor még giccses is. Mindenki nagyon dolgozik a birodalom építésén, meg szorgalmas (az egy Tivadart kivéve ugye…), a nők meg igyekeznek férjük támaszai lenni meg a családra vigyázni. Amikor (III.) Antal megkönnyezi a Két Oroszlánban a nagy dunai árvíz áldozatait, csak azért nem csaptam le a könyvet az asztalra, mert a feleségem már aludt. Elvileg ez egy üzleti tanmese egyik pillérének mellékszála volt, tehát meglehetősen kizökkentett és nem jó értelemben…
És végül a sör. Lehet-e úgy írni egy (magyar viszonylatban inkább 'A') sörgyáros dinasztiáról úgy, hogy a sörfőzésről semmit nem tud meg az olvasó? A válasz, így nagybetűvel: NEM. Nem arra gondolok, hogy az erjedés szakaszai legyenek részletezve, meg a berendezés részletei legyenek szárazon leírva. Hanem arra, hogy legalább az derüljön már ki, hogy mi a különbség a felső- és alsó erjesztésű sörök között! De még ez sem… kár… nagy kár…
Csak a gyönyörű kivitelezés miatt adtam három csillagot. A tartalom nálam kettőt ér.
Meglehetősen dörgedelmes lett a vélemény, úgyhogy legalább akkor a nevem adom mellé. Ha vitáztok vele, netán reagálni akartok, akkor a választ Tóth Dominiknak címezzétek. :)
A karakterek: a legtöbb papírmasé, maximum két jellemvonásuk van. Talán a dinasztiaalapító Anton és a fia Antal a kivétel, illetve a lapkiadó/szerkesztő Leopold. Utóbbin kellemesen meglepődtem, bár nem tudom mennyire tesz jót, hogy (nem is annyira) kicsit elvitte a fókuszt.
A stílus: túlírt, dagályos, önismétlő és olykor még giccses is. Mindenki nagyon dolgozik a birodalom építésén, meg szorgalmas (az egy Tivadart kivéve ugye…), a nők meg igyekeznek férjük támaszai lenni meg a családra vigyázni. Amikor (III.) Antal megkönnyezi a Két Oroszlánban a nagy dunai árvíz áldozatait, csak azért nem csaptam le a könyvet az asztalra, mert a feleségem már aludt. Elvileg ez egy üzleti tanmese egyik pillérének mellékszála volt, tehát meglehetősen kizökkentett és nem jó értelemben…
És végül a sör. Lehet-e úgy írni egy (magyar viszonylatban inkább 'A') sörgyáros dinasztiáról úgy, hogy a sörfőzésről semmit nem tud meg az olvasó? A válasz, így nagybetűvel: NEM. Nem arra gondolok, hogy az erjedés szakaszai legyenek részletezve, meg a berendezés részletei legyenek szárazon leírva. Hanem arra, hogy legalább az derüljön már ki, hogy mi a különbség a felső- és alsó erjesztésű sörök között! De még ez sem… kár… nagy kár…
Csak a gyönyörű kivitelezés miatt adtam három csillagot. A tartalom nálam kettőt ér.
Meglehetősen dörgedelmes lett a vélemény, úgyhogy legalább akkor a nevem adom mellé. Ha vitáztok vele, netán reagálni akartok, akkor a választ Tóth Dominiknak címezzétek. :)
October 22, 2024
Nagyon szeretem a jó történelmi regényeket, így a családregények is általában betalálnak nálam. A Dreher-szimfónia is ezért keltette fel a figyelmem, hiszen egy Magyarországon mindenki által ismert márka megalapítóinak történelméről olvashatok.
„Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat.”
/Dreher Anton/
Az olvasó a regény segítségével kétszáz évekbe és ezzel négy generáció életébe nyerhet bepillantást. A cselekmény fő vonalát négy férfi életén át követhetjük, közben ráláthatunk a családjuk életére és szó esik az éppen aktuális történelmi, politikai vagy társadalmi eseményekre.
Végig követhetjük a Dreher család vándorlását Közép-Európában (Bécs, Trieszt, csehországi Michelob, Pest), a fejlesztéseiket, mint pl. a bécsi láger sör kifejlesztése hozzájuk is köthető, vagy az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése.
Az történelmi és társadalmi információmorzsák voltak számomra a legérdekesebbek. Nehéz lehet lavírozni a család főbb eseményei és a tömérdek történelmi érdekesség között, de ezekből az anekdotákból még szívesen olvastam volna! Azt visszatükrözi a regény, hogy hatalmas kutatómunka és rengeteg szerkesztés áll mögötte.
Számomra hiányérzetet hagyott, hogy nagyrészt kívülállóként sikerült átfutni ezeket az évtizedeket, kevésbé tudtam kötődni a személyekhez, így érzelmileg nem vonódtam be kellőképpen a regény eseményfolyamatába. Ez lehet a nagy időtáv és nagy léptékek sajátossága.
Arról mindenképpen említést kell tenni, hogy milyen gyönyörű ez a kiadás! Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, ezek után már a Dreher sört is más érzéssel fogom fogyasztani.
Ajánlom a sörszeretőknek és azoknak, akik érdeklődnek a történelmi vagy családregények iránt!
„Ami rajtam múlik, az rajtam nem múlhat.”
/Dreher Anton/
Az olvasó a regény segítségével kétszáz évekbe és ezzel négy generáció életébe nyerhet bepillantást. A cselekmény fő vonalát négy férfi életén át követhetjük, közben ráláthatunk a családjuk életére és szó esik az éppen aktuális történelmi, politikai vagy társadalmi eseményekre.
Végig követhetjük a Dreher család vándorlását Közép-Európában (Bécs, Trieszt, csehországi Michelob, Pest), a fejlesztéseiket, mint pl. a bécsi láger sör kifejlesztése hozzájuk is köthető, vagy az első közép-európai gőzgép üzembe helyezése.
Az történelmi és társadalmi információmorzsák voltak számomra a legérdekesebbek. Nehéz lehet lavírozni a család főbb eseményei és a tömérdek történelmi érdekesség között, de ezekből az anekdotákból még szívesen olvastam volna! Azt visszatükrözi a regény, hogy hatalmas kutatómunka és rengeteg szerkesztés áll mögötte.
Számomra hiányérzetet hagyott, hogy nagyrészt kívülállóként sikerült átfutni ezeket az évtizedeket, kevésbé tudtam kötődni a személyekhez, így érzelmileg nem vonódtam be kellőképpen a regény eseményfolyamatába. Ez lehet a nagy időtáv és nagy léptékek sajátossága.
Arról mindenképpen említést kell tenni, hogy milyen gyönyörű ez a kiadás! Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, ezek után már a Dreher sört is más érzéssel fogom fogyasztani.
Ajánlom a sörszeretőknek és azoknak, akik érdeklődnek a történelmi vagy családregények iránt!
October 16, 2023
Latszik, h. a konyv "iroja" nem igazan iro es eleg nagy kihivast jelent(het)ett neki az iras. A konyv ossze-vissza csapong az idoben, a szereplok, es helyszinek kozott is. Rengeteg eletrajzi konyvet olvastam, de ez az osszes kozul az egyik ha nem a leggyengebb darab volt, ami azert sajnalatos, mert egy ilyen eletmuvet ennel sokkal, de sokkal erdekesebb formaban is meg lehetett volna orokiteni.....
January 26, 2024
Sajnos olvashatatlan. Túl szép, hogy igaz legyen: gyönyörű maga a könyv, a téma nagyon érdekes lenne, emiatt próbáltam magam átrágni rajta de végül inkább a Wikipédián olvastam el a család történetét, mert ez a könyv borzalmas.
December 11, 2025
Nem teljesen erre számítottam, de tetszett.
Displaying 1 - 7 of 7 reviews