Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelemi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből Így szerettek ők címmel könyv lett, a kötetből pedig az elmúlt év egyik legnagyobb könyvsikere, amely elnyerte a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budai-díját és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fitz József-könyvdíját is. A második könyvben újabb 40 magyar író és költő izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati története szerepel. A szerző célja ezúttal is az, hogy az elmesélt szerelmei történetekkel kedvet csináljon a művek olvasásához.
Tudott arról, hogy:
Karinthy Frigyes fegyverrel a kezében szöktette meg férjétől első feleségét, Judik Etelt, miután párbajozott is miatta.
Jókai Mórt elmebetegnek akarták nyilvánítani rokonai, hogy ne vehesse el a nála 54 évvel fiatalabb Grósz Bellát.
Szabó Lőrinc azt tervezte, hogy hármasban fognak élni feleségével, és annak legjobb barátnőjével, Korzáti Erzsébettel, aki hosszú évekig a költő szeretője volt.
Füst Milán hatvan éven át tartott fenn szerelmi kapcsolatot Jaulusz Erzsébettel, de csak néhány napig éltek együtt.
Molnár Ferenc ollóval kivágta nadrágja térdeit, hogy bebizonyítsa: felesége, Vészi Margit nem gondoskodik róla.
Örkény István le akarta lőni első feleségét és annak szeretőjét, akik a brit hírszerzés ügynökei voltak, de pisztoly helyett mackósajtot vitt magával.
Rejtő Jenő két alkalommal is a gépírónőjét vette feleségül, akiknek estélyi ruhában kellett gépelniük.
Bródy Sándor szíven lőtte magát miután szeretője, Erdős Renée elhagyta.
Jászai Mari elhagyta a halálos beteg Reviczky Gyulát egy 18 éves fiatalember kedvéért, akit ő nevezett el Szomory Dezsőnek.
Móricz Zsigmond egy garniszállóra vitte az utcán megismert fiatal Litkei Erzsébetet, az Árvácska modelljét, aki ezután élete utolsó élettársa lett.
Néhány igaz mese magyar írókról és költőkről, amelyeket kevesen ismernek. Az Így szerettek ők második kötetében a szerző Csokonaitól Vas Istvánig, Dérynétől Déry Tiborig mesél el 40 történetet múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.
Elképesztően jó könyv, tele csupa színes érdekességgel. Magyartanárok számára megkerülhetetlen. Az érettségire való felkészítés közben rendre használtam a benne olvasható írók életéről szóló, a kamaszok számára érdekesnek tűnő apróságokat, így sikerült az irodalom iránt egyáltalán nem érdeklődő tanítványom kíváncsiságát fenntartani és közelebb hozni hozzá az alkotókat. Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb kárörömmel az töltötte el, mikor elmeséltem neki, hogy a kormányunk által nagy örömmel énekelt Himnuszt egy meleg férfi írta. Ha mindent el is felejt, ez biztos megmarad benne.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Nagy korkülönbségekről, gyilkossági és öngyilkossági kísérletekről (néha sikeresekről) olvashatunk. Továbbá rengeteg megcsalás jellemzi a könyvet, de azt is megtudjuk, hogy a sokadik szerelem is lehet IGAZI, NAGY SZERELEM, szóval e könyv Reményt is rejt a lapjain!
Továbbra is úgy gondolom, hogy igényes a gyűjtemény és jó a válogatás! Ez a borító még az előzőnél is jobban tetszik és élvezetesek voltak az idézett szösszenetek. (Nem mondom, hogy Csibe helyesírása miatt nem sírtam el magam, mert az döbbenetesen durva volt.)
A könyv határozottan élvezetes olvasmány még egy olyan ember számára is, akit nem érdekel mások élettörténete / múltja / szerelmi élete. (Ld.: én) Minőségi bulvárgyűjtemény, ami törődéssel készült azok számára, akiket érdekel. Igazán csak a sztori kifáradása miatt vontam le fél pontot az összértékből!
Sok dolog van, amit ezzel a konyvvel kapcsolatban le kell irnom. 1. Oszinten be kell vallanom, hogy irodalomtorteneti lexikalis tudasom (szamos olvasasom ellenere is) a beka segge alatt van. Jo nehany (legalabb 6!) olyan szemely jelent meg ebben a konyvben, akirol sajnos soha az eletben nem hallottam, ezert ezt igyekszem potolni az elkovetkezo idoszak/evek soran. 2. A sajat hulyesegem, elgondolasom volt az, hogy Orkeny Istvan egy oreg, mogorva frater, sot, az Egyperceseken kivul igazabol semmit sem kedveltem tole. A vele kapcsolatos torteneten pedig a konyvben szivbol nevettem fel, igy mindenkepp eselyt kapnak az irasai. 3. Ady. Ady szamomra egy nehez pont, valamiert (talan eloitelet, unszimpatia, a fene se tudja) soha sem szerettem egyetlen verset sem. Elismerem nagysagat, fejet hajtok elotte, de nekem mindig is (akarmilyen is volt a maganelete) Radnoti a legelso szamu magyar kolto, akit Kosztolanyi kovet a sorban. Am ebben a konyvben, Ady most egyetlen versevel meggyozott arrol, hogy felretegyem a magam altal kepzett marhasagaimat es szepen elolvassam a verseit. 4. Jozsef Attila. Draga ember... Annyira szepek a versei, de szamomra nagyon depresszivek... Emellett sajnalom, ahogy az elete vegzodott. 5. Marai. Te jo eg! Eddig hogy nem kerult a kezembe egyetlen muve sem? Mindenkeppen potolnom kell. Osszegzeskent: Nyary Krisztian remek irodalmi bulvar konyvet irt, amit egyszeruen feludules olvasni. Visszarant a multba, a dolgozoszobakba, kavehazakba, szinhazakba, a frontra, megis, mesterien leirva, a magyar irodalmi alakok szavaival elve, oket idezve. Mar az elso konyv is magaval ragadott, ez szinten a kedvenceim koze kerul. Raadasul koszontettel tartozom neki, amiert felnyitotta a vaksi szemem, es ramutatott onnon hibaimra. Barcsak meg tobb ilyet olvashatnek...
„Bár nagy volt köztünk a korkülönbség, ezt soha nem éreztem, ha együtt voltunk.” - Grósz Bella Jókai Mórról.
És hogy mennyi is volt az a korkülönbség? Jókai 74 évesen vette el a 20 éves Bellát. Jókai a nagyapája is lehetett volna…
Sajnos mintha ez a gyűjtemény valahol elvesztette volna az első kötet varázsát. Picit úgy éreztem, mintha az első kötetben Nyáry Krisztián igyekezett volna az igazán érdekes szerelmi történeteket összeszedni és röviden, csak a kapcsolatokra fókuszálva azokat leírni, míg itt már mindegy volt, csak az egyik fél egy író, költő, színész, vagy éppen mecénás legyen – az utóbbi bosszantott is, hogy ide került.
A fejezetek is hosszabbak voltak, ami nem gond, hiszen tele voltak idézetekkel, valamint több 19. századi alkotóról is szó esett, mint az első kötetben.
Viszont a korkülönbségek és a folyamatos szeretők tartása miatt lassan minden maradék szimpátiámat is elveszítem a magyar irodalom nagy alakjaival szemben…
Szerettem, akárcsak az elsőt, továbbra is nagyon fontosnak találom az ilyen jellegű köteteket mint hídverőket a szépirodalomhoz - azoknak, akik ódzkodnak tőle. Ami viszont zavar, az a tipikus hazai betegség, az itt-ott találomra elhelyezett vesszők. A kötet kivitelezése igényes, ezen a téren is elvártam volna az igényességet.