What do you think?
Rate this book
Hrabal'ın Kitabı
Matematik öğrenimi görmüş, uzun yıllar futbol oynamış olan Peter Esterhazy çağdaş Macar yazının yenilikçi yazarlarının önde gelenlerinden biri sayılıyor. Yapıtları pek çok yabancı dile çevrilip yayımlandı. Eleştirmenler onu yazının en büyükleriyle karşılaştırıyorlar.
Daha önce Bir Kadın adlı çarpıcı romanını yayımladığımız Esterhazy Hrabal'ın Kitabı'nda birtakım acı toplumsal deneyimlerin ağusunu mizahla hafifletiyor. Sanki, "O kadar ciddiye alma, meleğim. Dünyanın hiçbir yerinde uluslar sevgiyle yönetilmezler," diyen kahramanının öğüdüne kulak verir gibi.
Her gerçek romanda olduğu gibi bu romanda da okur için gittikçe daha önemli hale gelen birkaç kişi var: Bohumil Hrabal, onu seven Anna, ayrıca Anna'nın kocası olan yazar, bunların dışında bir de Tanrı.
Böyle kısa bir sunuş iyi düşünülürse, son derece yanıltıcı olabilir (daha uzunu daha da yanıltıcı olurdu). Çünkü Hrabal zaten bir yazar ve önemli bir yazar ve kitap da onun üzerine. Peki, neden onun yanında başka bir yazara daha yer veriliyor? Ya Tanrı? Tanrı yukarda gökte oturuyor, aşağı bakıyor ve saksafon çalmak istiyor. Sevgili Tanrı bu mu? Ya da acaba söz konusu olan onun oğlu mu? Ne de olsa orada, yukarda hiç de dünyasal olmadığı söylenmeyecek bir anne var, yoksa asıl konu yazar mı? Sonra Anna... son derece çekici, çok yönlü, sadakati de sadakatsizliği de harika, tek bir kişiden çok öte, olası pek çok kadının bir toplamı.
Orta Avrupa'nın (burası artık Doğu Avrupa değil) bu renkli, hareketli tablosunun ortasında ender olarak da olsa bir kişi daha boy gösteriyor. Bu kişinin adı "ben". "Var olmayan her şey yerinden oynadı ve birbirine karıştı, Adlar önemsiz".
(Arka Kapak)
Daha önce Bir Kadın adlı çarpıcı romanını yayımladığımız Esterhazy Hrabal'ın Kitabı'nda birtakım acı toplumsal deneyimlerin ağusunu mizahla hafifletiyor. Sanki, "O kadar ciddiye alma, meleğim. Dünyanın hiçbir yerinde uluslar sevgiyle yönetilmezler," diyen kahramanının öğüdüne kulak verir gibi.
Her gerçek romanda olduğu gibi bu romanda da okur için gittikçe daha önemli hale gelen birkaç kişi var: Bohumil Hrabal, onu seven Anna, ayrıca Anna'nın kocası olan yazar, bunların dışında bir de Tanrı.
Böyle kısa bir sunuş iyi düşünülürse, son derece yanıltıcı olabilir (daha uzunu daha da yanıltıcı olurdu). Çünkü Hrabal zaten bir yazar ve önemli bir yazar ve kitap da onun üzerine. Peki, neden onun yanında başka bir yazara daha yer veriliyor? Ya Tanrı? Tanrı yukarda gökte oturuyor, aşağı bakıyor ve saksafon çalmak istiyor. Sevgili Tanrı bu mu? Ya da acaba söz konusu olan onun oğlu mu? Ne de olsa orada, yukarda hiç de dünyasal olmadığı söylenmeyecek bir anne var, yoksa asıl konu yazar mı? Sonra Anna... son derece çekici, çok yönlü, sadakati de sadakatsizliği de harika, tek bir kişiden çok öte, olası pek çok kadının bir toplamı.
Orta Avrupa'nın (burası artık Doğu Avrupa değil) bu renkli, hareketli tablosunun ortasında ender olarak da olsa bir kişi daha boy gösteriyor. Bu kişinin adı "ben". "Var olmayan her şey yerinden oynadı ve birbirine karıştı, Adlar önemsiz".
(Arka Kapak)
186 pages, Paperback
First published January 1, 1990
8 people are currently reading
305 people want to read
About the author
Péter Esterházy
89 books151 followersPéter Esterházy was a Hungarian writer. He has been called a "leading figure of 20th century Hungarian literature", and his books are considered to be significant contributions to postwar literature.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 13 of 13 reviews
June 4, 2022
“Gürültülü Yalnızlık” adlı kitabını okuduğum yazar B. Hrabal’ın, roman kahramanlarından birisi olduğu “Hrabal’ın Kitabı”, baskıcı ve insanlığa karşı suç işlemiş yönetimleri (Hitler Almanya’sı ile Stalin Sovyetler’ini öne çıkarmakta), ayrıca yine roman kahramanlarından bir diğeri “tanrı” ile ve genelde inanış kavramını mizahi bir dille eleştiriyor P. Esterhazy. Ancak mizah dozunun kantarını fazlaca kaçırıyor, yer yer rahatsız edici boyuta vardırıyor. Ne yazarın dilini ne de öyküyü sevmedim. 2 ile 3 arasında bir yerde.
April 22, 2016
Underneath all the eccentricity and at times difficult to follow narrative, there are some heavy themes tackled here; God, Communism and abortion (I was not prepared for the latter at all). There is no underlying plot, it seems to be a long contemplation on the above themes. I found it a difficult read, mainly due to the incredibly complex narrative and the frequent sudden changes in perspective and at one point I was close to giving up but I'm glad I stuck with it as it is certainly one of the most interesting styles I have read in a while!
Read
March 11, 2021Rutakas lugemine ei tee “Hrabali raamatule” au, kahtlustan, et vähemalt üle poole lugemisajast viibisin väljaspool kontekstivälja, õndsas teadmatuses, millest õieti jutt käib, ja laused vilasid mööda nagu Allegro rong kodupeatusest. Lugemagi meelitas rohkem Hrabal kui Esterházy. Süvenematus ei ole muidugi asi, millega kelkida, ent ehk on siiski omajagu tõtt ka selles, et eesti lugejal tulebki üsna kesise ettevalmistusega sellest postmodernistlikust tekstist jagu saada. Pealegi olen Hrabali teise tõlke, vähem kui kaheksakümneleheküljelise “Liiga valju üksinduse” lükanud järge ootama, las jääda mustemateks päevadeks, mil kõik maitseb nagu läbimälutud malts. Esmatutvus Hrabaliga (“Ma teenindasin Inglise kuningat”) oli hea, päriselt hea. Kompositsioon, keel, lugu. (Äkki õnnestuks Esterházy varjus veel Hrabalist heietada, ei oska “Hrabali raamatust” midagi kirjutada.) Muide, Hrabali esimene tõlge soome keelde tehti juba 1960-ndatel, aga nad on ka ainult ühe tõlke võrra eespool. Siiski, Esterházy. On kirjanik, tema naine Anna, Issand, tema inglid. Kirjanik kirjutab Hrabalist, kohustusest, Anna kirjutab Hrabalile, üksildusest. Sotsialismiaegse Ungari elu, märksõnadeks näiteks Trabant, “Perloni” sukad, tütarlaste seksuaalse kogenematuse glorifitseerimine, jälitustegevus ja muu jama. Nii, ajasingi end kotti. Puudub vaid kirjandusõpetajate lemmikküsimus “Mida kirjanik meile selle teosega öelda tahtis?”.
September 26, 2025
I was not ready for the idiosyncrasies of Peter Esterhazy's writing. But nor did I ever get used to them throughout the novel. In part, this translation seems rather wooden, but more significantly, I found myself getting lost too often in the changing characters, viewpoints, and purpose of the story.
If you enter into this novel prepared for a fluidity of writing and an almost absence of plot, then you will come out of it having been more immersed than I was. There are powerful sequences and musings on communism and motherhood, but not enough to sustain the whole.
If you enter into this novel prepared for a fluidity of writing and an almost absence of plot, then you will come out of it having been more immersed than I was. There are powerful sequences and musings on communism and motherhood, but not enough to sustain the whole.
August 16, 2025
Az Úristen valóban mindenható volt. Egy valamit nem tudott. Nem tudott szaxofonozni.
November 11, 2025
ez valahogy azok a könyvek közé tartozik, amelyeket feldarabolhatnánk, összerakhatnánk újra, véletlenszerűen; és nem lenne túl sok különbség. vagy legalábbis első ránézésre (és második olvasásra, a könyv harmada felé) így gondolhatjuk.
egyébként egy hihetetlenül gondosan gondatlanul összerakott regényről beszélünk, amely pont olyan űrt hagy bennünk, mint az "úrban" a saját létezése.
pontosan ugyanannyira szól mindenről és semmiről, amikor azt hisszük, kitaláltuk, elfordul egy újabb, nem létező szögben.
a határozatlan szerepű, gyakran másokat idéző, megszólaltató elbeszélő hasonló logikával követ végig dolgokat, mint az "úr" szemei (bár én azt meg nem nevezem, hogy milyennel...)
szól egy kicsit a választott magányról, az esetlen férfiakról (és angyalokról), a mégesetlenebb úristenről, egy feleségről, bohumil hrabalról, filozófiáról, az abortuszról, no meg persze rengeteg "fölösleges" eszmefuttatásról.
szóval, hát... nem mindenkinek ajánlom.
ajánlom azoknak, akik szeretik a kísérleti prózát, akik szeretik a szabadszájú elbeszélést, akik szeretik a "szétesős" narrációt, és az értelmetlenségig folyó filozofálást.
rengeteg dolgot kihív, vagy "megsért" a regény egy-egy szólama, nem egy olyan mű, amivel egyet kell - sőt: lehet - érteni.
emberi, értelmetlen, pedzegeti a teljesség kérdését, és minden eszközt be is vet, hogy teljes legyen - míg minden össze nem folyik.
nekem egyébként a kedvenc könyveim közé tartozik.
egyébként egy hihetetlenül gondosan gondatlanul összerakott regényről beszélünk, amely pont olyan űrt hagy bennünk, mint az "úrban" a saját létezése.
pontosan ugyanannyira szól mindenről és semmiről, amikor azt hisszük, kitaláltuk, elfordul egy újabb, nem létező szögben.
a határozatlan szerepű, gyakran másokat idéző, megszólaltató elbeszélő hasonló logikával követ végig dolgokat, mint az "úr" szemei (bár én azt meg nem nevezem, hogy milyennel...)
szól egy kicsit a választott magányról, az esetlen férfiakról (és angyalokról), a mégesetlenebb úristenről, egy feleségről, bohumil hrabalról, filozófiáról, az abortuszról, no meg persze rengeteg "fölösleges" eszmefuttatásról.
szóval, hát... nem mindenkinek ajánlom.
ajánlom azoknak, akik szeretik a kísérleti prózát, akik szeretik a szabadszájú elbeszélést, akik szeretik a "szétesős" narrációt, és az értelmetlenségig folyó filozofálást.
rengeteg dolgot kihív, vagy "megsért" a regény egy-egy szólama, nem egy olyan mű, amivel egyet kell - sőt: lehet - érteni.
emberi, értelmetlen, pedzegeti a teljesség kérdését, és minden eszközt be is vet, hogy teljes legyen - míg minden össze nem folyik.
nekem egyébként a kedvenc könyveim közé tartozik.
October 10, 2022
Anna-regény. EP-könyv. Angyalok missziója. Hrabal. Hommage a Hrabal. Pre-nekrológ. Elhrabalás, kihrabalás. Kaparás. Ó, lehet ez bármi, gyönyörű, sodró szófolyam, szerelem, nem élveztem még könyvét ennyire a Harmonia óta. Az meg rég volt.
S ha majd egyszer nagyon unatkozom, elolvasom, hogy mit is olvastam, bár jó nekem így is, csekélyértelműként (ah, Micimackó már foglalt), saját értelmezésben, akár szó szerint is véve a leírtakat. Merthogy ez a hrabal nem az a Hrabal. Ám egyelőre nem érdekel :-).
Pár oldallal odébb: Isten egészen szerethető, az Esterházy-féle legalábbis. Kár, hogy nem ex cathedra, pedig az. A kanonizált belefáradt önnön mivoltába. Kár érte.
És végül: „tehetetlenség, egyszeriség és teljesség”.
Szép volt.
S ha majd egyszer nagyon unatkozom, elolvasom, hogy mit is olvastam, bár jó nekem így is, csekélyértelműként (ah, Micimackó már foglalt), saját értelmezésben, akár szó szerint is véve a leírtakat. Merthogy ez a hrabal nem az a Hrabal. Ám egyelőre nem érdekel :-).
Pár oldallal odébb: Isten egészen szerethető, az Esterházy-féle legalábbis. Kár, hogy nem ex cathedra, pedig az. A kanonizált belefáradt önnön mivoltába. Kár érte.
És végül: „tehetetlenség, egyszeriség és teljesség”.
Szép volt.
February 15, 2024
Istoriile noastre sunt impregnate de spaime și de iubire de țară. Rectific: Istoriile noastre sunt hrănite mai degrabă cu spaime decât cu iubire de țară. Rectific: Spaimele noastre le numim iubire de țară. Asta ne este istoria.
July 1, 2012
Een schitterend boek, maar je moet wel van deze schrijver houden. Het is geschreven als een ode aan de tsjechische schrijver Hrabal, maar gaat uieindleijk over Hongarije in de 80-er jaren en over de familie van de schrijver. Zoals in al zijn boeken wordt er veel verwezen naar andere schrijvers en neemt het verhaal af en toe absurde wendingen.
Want to read
May 30, 2011Reviewed by The Complete Review
November 20, 2016
Sunt sub vraja lui Esterhazy ...
December 3, 2016
Difficult to follow narrative, but a great homage to Hrabal and some of the most painfully beautiful paragraphs describing life in communist Hungary.
Displaying 1 - 13 of 13 reviews