Az ifjú írónő első regényének, a Macskakörömnek hőse, Mészáros Zsófi pattanásos bakfisból valódi nagylánnyá serdül. Osztálya, az I. A, a suli legtrehányabb bandája, akivel örökké csak baj van, barátságbomlasztó viszontagságok után harmadik-negyedikre mégiscsak jó közösséggé formálódik. S noha Zsófink a ballagáskor is csak a celofánon átszúró rózsatüskét érzi, az a tüske alighanem mélyebbre bök. Hősnőnknek csak a külseje változik – előnyére –, eredeti humora, frappáns helyzetlátása és kamaszos érzékenysége szerencsére változatlan. Talán ezt szereti meg benne annyira az „igazi”, a „nagy Ő” (vagyis akit a tizennyolc éves Zsófi a napló írásakor éppen annak gondol).