Vádindítvány

by János Bárczy

"Tisztelt Postahivatala, kérem az 1. sz. mellékletben megadott 27, azaz huszonhét névre, ill. lakcímre »Állami, azonnal!« jelzéssel haladéktalanul továbbítani az alábbi, egységes szövegű táviratot (a szövegben kipontozott személyi adatok értelemszerűen a jévjegyzék megfelelő adataival helyettesítendők be):
»Sajnálattal közöljük, hogy ................... (név, születési év, hely, anyja neve, rendfokozata) bajtársunkat ejtőernyős (repülő) szerencsétlenség érte. Állapota súlyos, életveszélyes. Szakszerű orvosi ellátása biztosítva. Aláírás: m. kir. 1. Hondvéd Ejtőernyős Zászlóaljparancsnokság.«
Kérem a fenti, első távirat feladása után két (kettő) órával, ugyancsak az 1. sz. mellékletben található 27 (huszonhét) névre, ill. lakcímre (a kipontozott szövegrészek értelemszerű behelyettesítésével) az alábbi, második táviratot ugyancsak »Állami, azonnal!« jelzéssel továbbítani:
»Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett bajtársunk ................... (név, születési év, hely, anyja neve, rendfokozata) f. évi április hó 12.-én, a Délvidék visszaszerzéséért folyó hadműveletek során hősi halált halt.«

309 pages, Paperback

First published January 1, 1979

About the author

János Bárczy was a military officer, writer, and member of the historic Hungarian noble family Bárczy.
He graduated from the Piarist High School in Budapest in 1935, then completed the Ludovika Academy, where he was commissioned as a lieutenant in 1939. He also graduated from a higher education institution specializing in finance and accounting and obtained an accounting certificate.
He participated in World War II as a professional military officer. He served as a paratrooper, was seriously wounded, and had shrapnel lodged in his skull.
He left the army in 1950 and became a bank clerk in Budapest. In 1954, he lost his sight as a result of his head injury. He was an investment advisor at the Hungarian Investment Bank until 1958, when he retired.
He wrote numerous memoirs and documentary novels, primarily based on his experiences during World War II. Until his death, he lived in Miskolc in the former Három Rózsa Hotel, which had been converted into a residential building.