Igazolt hiányzás

by Márton Gerlóczy

Idilli ​​boldogságban, részben vidéken eltöltött gyermekkora után a 21 éves szerző megvívta kilátástalannak tűnő harcát a hagyományos és „liberális” oktatási intézményekkel, édes- és nevelőapáival, a betonsivatagos, fővárosi környezettel, egyszóval: a nagy, büdös élettel. Erről számol be ellenállhatatlan sodrással és kíméletlen humorral az érettségiig el se jutott „rossz tanuló”, akitől megannyi „eminens” sokat tanulhatna.

„Az írás, az igazi írás – igazírás – radikális tett. Nem lehet tekintettel sem Istenre, sem emberre, sem senki másra. Gerlóczy Márton első regénye ilyen írás. Olvasható pedagógiai regényként, családregényként, ifjúsági regényként, pszichológiai regényként, kalandregényként, mindegy. Rólunk szól. Minden oldaláról, minden soráról az olvasónak saját maga jut eszébe.”
Bächer Iván

Gerlóczy Márton első regénye, az „Igazolt hiányzás” szikrázóan tehetséges munka. Árnyalt, pontos, színes; birtokában van az írói kifejezés teljes eszköztárának. Élményvilága magától értetődően behatárolt. Életkora miatt ennél tágabb nem is lehetne. Ha összegeznem kellene a véleményemet, írója óriási ígéret, s joggal remélhetjük, hogy ezt az ígéretet be is váltja. Ehhez minden adottsága megvan.
Göncz Árpád

"Hát ilyen nincs! Hihetetlen. Húsz éves. Na, jó huszonegy. És így ír! Honnan pattant elő? Honnan? Ilyen fegyverzetben? Mindegy, itt van, megérkezett. Üdvözölni kellene, nem?
Megteszem én, egyike első olvasóinak. Az egyszerű olvasó. Íme. Isten hozott a magyar irodalomban, Gerlóczy Marci. Márton.
Jancsó Miklós

First published January 1, 2003

Reviews

[Àkos Györkei · Rating 2 out of 5]

A könyv alatt végigkövethetjük, hogyan lesz Marci idegesítő vakarék gyerekből egy semmirekellő rohadék tinédzser és megkeseredett huszonéves. Szomorú ebben az, hogy ez önéletrajzi regény.

Természetesen mindenről a világ tehet, semmi nem tisztelt GM hibája, ő csak egy meg nem értett kiemelkedő intellektus, mindenki egy kispolgári szánalom rajta kívül. Akinek sikerül beilleszkedni és boldogul az életben az egy barom, az egyetlen hős pedig maga Marci. Aki hiába iszik és cigizik 11 évesen, tör össze mindent amit talál, lök el magától és néz le mindenkit aki csak egy kicsit is szereti, valamint ellógja iskolaévei 80%-át (aminek következtében mindenhonnan kicsapják és végigbukdácsol még ott is ahonnan nem) ennek ellenére úgy érzi, ő mindenkinél okosabb és különb. Vicc.

Ha nagyon ideges akarsz lenni 300 oldalon keresztül ajánlom, amúgy egy nagy siránkozás az egész, néhol arrogáns és lenéző monológokkal fűszerezve. Amennyire tetszett a Csemegepultos, akkora egy hulladék ez a kötet.

+1 csillagot megadtam, mert ugyan a tartalom teljesen kiverte a biztosítékot, ám nincs rosszul megírva.

[Nora · Rating 2 out of 5]

A regény, melyben a libidó abjekt tárgya a magyar közoktatás.

Az első 60-70 oldal zseniális; gyanítom, hogy a laudációk (Jancsótól, Nádasdytól) is erre vonatkoznak, azaz ők sem jutottak ennél sokkal tovább. Bon mot-k, szabálytalan nevel(őd)éstörténet, alternatív heteró maszkulinitás, az osztály meglepő viszonyrendszere az örök kívülálló, és emiatt kvázi objektív megfigyelő rossz tanuló szempontjából. Aztán ez hirtelen átcsap parttalan, strukturálatlan, önismétlő, öntetszelgő nyavalygásba. Gondolatfolyam, persze; csak épp a Wanted magazin lapjait idézi. Érdekes, hogy rengeteg az elfojtás ebben az ún. önfeltáró szövegben: megy pl. a ködösítés az iskolai Mikulás-ajándékozásról: a felsős Marci az irreleváns osztálytárstól kapott obligát Garfieldos bögrét hazafelé ordítva a falhoz vágja. Félmondatban jegyzi meg, hogy nem elég a bögre: még a kiszemelt lány, akinek egy nem kevésbé visszataszító selyemdínót (?) vitt, még ő is elutasította. Itt egy szerkesztő rögtön megállítja a szöveget, ez a fontos pont, nem Garfield, bazdmeg. Nincsenek drámai csúcspontok, nincs mélység; van viszont ez az elfojtó, túlkompenzáló, közoktatás-szexuális, szégyellt szégyenlősség.

Felénél járok, egyelőre befejeztem.

[fióka · Rating 4 out of 5]

Nem egy szokványos ember, az már biztos :).
Annak ellenére, hogy a regény időnként nem koherens és vannak benne olyan kifejezések, amik egyáltalán nem illeszkednek a szövegkörnyezetbe és a nyelvezetbe és ez némiképp rontja az élvezeti értékét – mint pl. a betolom az arcomba, jaj! :) –, na meg kicsit nagyképű és kicsit 21 éves és kicsit talán felnagyított az a sok-sok kaland meg ivászat (remélem…), a könyv jó. Biztos vagyok benne, hogy azóta Marci felnőtt, ez majd Márton további könyvei kapcsán kiderül. Vagy nem.
Elbűvölő képet fest a mindenkori, változatlan oktatási rendszerről és a benne nyüzsgő, sokszor inkompetens tanárokról. Sajnos nem mondhatom, hogy nem ismerős.
A mindenféle konvenciót felrúgó út tűnhet a könnyebbiknek, de nem az, legfeljebb kényelmesebb adott időben. Az íráshoz (és még egy csomó mindenhez) nem kell érettségi, ez tény :), a műveltség és tudás távolról sem ennek függvénye.
Egy szó mint száz, hogyne lenne benne potenciál :), kíváncsi vagyok a többire is.

[Noori · Rating 2 out of 5]

Jól indult, de elég hamar nagyon egyhangúvá vált a cselekmény és még inkább a stílus. Lehet hogy velem van baj, de egyszerűen eluntam...