Amikor egy tízéves fiú holttestére találnak a Dunában, csak a volt életvédelmi nyomozó, Steinhardt Mónika gyanakszik arra, hogy nem baleset történt. A gyerek markában egy madártollat fedez fel, ami kísértetiesen emlékezteti egy korábbi esetre. Ahogy egyre mélyebbre ás, a bizonyítékok sokasodnak, és biztosra veszi, hogy egy könyörtelen gyilkos nyomára bukkant, aki minden évben elragad, és a folyóba öl egy gyermeket.
Szigeti Zalán megpróbálja túltenni magát Keselyű Richárd, a sátáni órásmester rémtettein, de egy vészjósló felfedezés újból pokollá teszi a mindennapjait.
Hamarosan együtt indulnak a láthatatlan Madárember után, de arra ők sem számítanak, hogy a legsötétebb emberi gonoszsággal kell szembenézniük. Prostitúció, gyerekkereskedelem, és erőszak szegélyezi az útjukat, ráadásul úgy tűnik, mindenhol falakba ütköznek.
Megtalálják-e a gyilkost vagy valami egészen más kerül a napvilágra? Él-e még Keselyű vagy valaki más üldözi Zalánt? Sietniük kell, hogy a kínzó kérdésekre válaszokat találjanak, mert ahogy közelebb kerülnek a Madáremberhez, a saját életük is veszélybe kerül.
Óriási pozitívum, hogy még emlékeztem az egy éve olvasott előző részre. Nem is volt baj, mert bár megvannak a megfelelő utalások, rengeteg a szereplő is. Ez a sztori még komorabb és durvább, mint az előzmény, ráadásul bonyolultabb, mint egy sakkjátszma. Nagyon csavaros és izgalmas, igazán minőségi krimi. A végére kicsit elfáradtam és el is szomorodtam a sok keserűségtől. Azért várom a lezárást, mert Zalán és Mónika története is tartogat még bőven meglepetéseket.
„Sötét vízben csalnak majd lépre, Rajtad áll, kiérsz-e a fényre. Ha veszítesz, véged, A Madárember elvisz Téged.”
N. Nagy Zoltán már az első regényével, a Keselyűvel is nagy sikert aratott nálam. Már akkor szó volt egy esetleges folytatásról, hiszen a vége is erre következtetett. Amikor meghallottam, hogy idén végre érkezik a folytatás, azonnal előrendeltem. És a második kötetben sem kellett csalódnom, hozta az első rész színvonalát. Ugyanúgy letehetetlen volt, ugyanúgy lilabőrös voltam minden egyes elejtett nyomnál, minden olyan eseménynél, ahol újabb információkat tudtunk meg arról, hogy ki a gyilkos.
N. Nagy Zoltán nagyon jól használja most is az elterelést, rengetegszer zsákutcába viszi az olvasót (a nyomozókkal együtt), azonban most az egyszer sikerült kitalálnom, ki lesz a Madárember. :) Persze biztosan csak akkor tudtam, amikor főszereplőnk, Szigeti Zalán ott állt vele szemtől szemben. De az, hogy a közepe tájékától kezdve gyanítottam a gyilkos kilétét semmit sem von le abból, hogy megint milyen fantasztikusan felépített történetet kaphattunk.
A Madárember pár hónappal a Keselyű vége után játszódik, de a főszereplők még mindig hatása alatt vannak az akkori történéseknek, és most váratlanul egy fiú holtettestére bukkannak, akinek madártoll van a kezében. Steinhardt Mónika és Szigeti Zalán újra együtt próbálják kideríteni, hogy mi is történik valójában, miközben Zalánt névtelen telefonáló zaklatja. Annyira élveztem a nyomozást mindkettejük részéről. Szuper volt, hogy végigvezettek minket az egészen, és velük együtt ismerhettük meg a történet részleteit.
A vége pedig… :O Megint tátott szájjal olvastam, mert ott még nem ért véget a történet, hogy megkerült a gyilkos. N. Nagy Zoltán nem hogy lezárta volna ezt a két részt, hanem újabb kérdéseket nyitott ki, ami egy esetleges harmadik résszel kecsegteti az olvasót, de ha itt lenne vége, akkor is ugyanolyan fantasztikus lenne. :)
Összegezve azt kell mondanom, hogy az év krimije nálam, és nem csak a magyarok közt, hanem világszínvonalon. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a nyomozást, az izgalmakat, a feszültséget, de annak is, aki még csak most ismerkedik a krimivel. Természetesen a Keselyűvel kell kezdeni, de aztán jöhet a Madárember, mert a történet LETEHETETLEN!! Sajnálom, hogy nem kap akkora médiafigyelmet, mint sok más történet, ennek ellenére adjatok egy esélyt a történetnek, nem fogjátok megbánni. :)
A második részben olyan szálak is felfeslenek, amik nem tudom, hogy jót tesznek-e a történet egészének. Célzok erre Mónika családi érintettségére, azaz amit az apja kapcsán fellebbent, vagy amit Mónika jelleme kapcsán sugall. Itt már érezhető, hogy az alapvetően érdekes alap nyomozás a Madáremberrel és emberkerekesdelemmel hogyan kezd fék nélkül zakatolni, és addig mellékszereplő szintjén elkaristoló személyeket is úgy belerángatni, hogy felnyüszít benenm a kevesebb néha több. Az egyszerűbb talán nem annyira erőltetett. És izgalmas volt a nyomozás, harc az idővel, és az is beért hogy Zalánnak ráment az egészre a házassága, a családja, ez abszolút nem lepett meg, és már most sejtem, hogy a nő akivel futni akart de nem jött össze jelentős szerepet fog kapni a harmadik részben. Mert itt az utcán csak futólag elguruló cvekkeres néniről is kiderülhet hogy szőrmentén benne van valamilyen mocskos ügyben mint pszichopata sorozatgyilkos segéd. Félek tőle a végén csömöröm lesz ettől a logikai felvezetéstől és technikától. Ez a sorozatok átka.
Még jobb mint az első könyv, piszok jól ír N. Nagy, szerintem próbálni kéne angolszász piacra vinni, simán hozza a nagy nevek szintjét. És csökkentette a Magyarországra tett negatív kommenteket, amiktől a Keselyűben agyfszt kaptam. Jöhet a befejező rész!