Az "És mindent betemet a hó" három erős vállalást helyez maga elé:
1. Hűen és szórakoztatóan bemutatni a száz évvel ezelőtti fővárost és a nemzetiségek lakta budai oldali agglomerációt.
2. Betekintést adni az első világháborút megjárt főhős hányattatott lelki világába és érzelmi hullámzással tarkított életébe.
3. Olyan gyilkossági nyomozást adni, ami hiteles a korszak kesze-kusza magyarságában és probléma nélkül összevethető az óhatatlanul is párhuzamba kerülő cinkotai bádogossal és martfűi rémmel.
Ez a regény pedig mindhármat mesterien teljesíti. Pinelli és Márzay dinamikája a magyar vígjátékok keserédes atmoszféráját idézi, a szerző profin navigálja az olvasót a számára ismerős településeken, a nyomozás pedig szerteágazó, realisztikus komplikációkkal találkozik, mind a gyanúsítottak, mind a rendőrség, mind a kapcsolódó bűncselekmények terén. A történet több fordulattal is operál, a végső fejezetek pedig letehetetlenné teszik az utolsó ötven oldalt.
A folytatás nem jöhet elég hamar, és őszintén remélem, hogy a magyar tévéipar felfigyel erre a remekbeszabott történetre, mert gyanús, hogy minden egyes olvasó szívesen látná sorozatként is a regényt.
(Hogy ne csak jókat mondjak: néhány szerkesztési hiba, idővonal-hiba és szóismétlés előfordul, illetve a Tündérben játszódó első jelenet indokolatlanul hamar szerepel a könyben, de ezeken kívül szerintem senki nem mondaná meg egykönnyen, hogy a szerző első regényéről van szó.)
Egyértelmű az öt csillagos értékelés, csak akkor fokoznám le négyessé, ha a folytatás valahogyan még ennél is jobban sikerül.