Valakire mindig gondolni kell

by Anita Harag

Harag Anita történetei mindennapi mániák és álmodozások labirintusába vezetnek. Szakítások után képzeljük el, mi történhet épp most a másikkal, vagy még valódi találkozások előtt találgatjuk, hogy mi fog történni. A nyelv nem leírja a valóságot, hanem megteremti: mondatok segítségével teszünk úgy, mintha egy családi nyaralásra mennénk, vagy példamondatok kapcsolnak össze két embert, akik amúgy csak egy közös nyelvórán kerülnek egymás mellé. A novellák szereplői szelíd rögeszméken keresztül próbálnak eligazodni a társas magány keserédes mindennapjaiban.

192 pages, Paperback

First published October 2, 2023

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Igazából amióta ezt a kötetet olvasom, egy szó csüng az agyamban. Az, hogy "elmálló". Közben meg nem is vagyok benne biztos, hogy egyáltalán van-e ilyen szó. Kapcsolati novellák, talán így lehetne körülírni, ugyanakkor határozottan kísérleti jellegűek. Mintha Harag azzal próbálkozna, hogy valami forgácsos, széteső szöveget alkosson, ami kellőképpen tükröző elbeszélői permanens bizonytalanságát. A kötet írásainak jelentős része ebben a nehezen megfogható texturális lebegésben születik, aminek azonban megvan a hátránya: a novellák zöme ugyanis ennek köszönhetően olyan, mintha ugyanaz a személy beszélne. Közben meg valahol sejtem, ez egyfajta koncepció - azzal, hogy az elbeszélők személye személytelenné válik, maga a bizonytalanság, az "elmállás" emelkedik általános elbeszélővé. Mintha az egész kötet az általános dekoncentráltság állapotában leledzene, ami megnehezíti az olvasói befogadást. Ami amúgy nagyon eredeti próbálkozás, ám úgy éreztem magam benne, mintha valami nedves, tapadós agyaggal gyurmáznék, amit nehezen tudok formába kényszeríteni.

[Izabella · Rating 3 out of 5]

It's not as if it was poorly written.
The texts, each of them are great, sharp and real.
It's just that the 'speaker' (narrator) of each stories contains a singular characteristic.
That is evaluation. These narrators constantly evaluate the world they are in.
No passion, no crazy, sudden, unthinkable moments in these lives.
Pure predictability.
They do predict all kinds of outcomes.
So, finishing the book I've felt a deep sorrow for these people.
They do not enjoy life at all.