Régóta szemeztem már Dani könyveivel, de mivel alapvetően a krimik/pszichothrillerek/thrillerek nem tartoznak a komfort olvasmányaim közé, bármennyire is szeretem ezt a műfajt, valamiért elég keveset olvasok.
Ellenben tavaly Freida könyvei annyira beszippantottak, hogy tudtam, idén ha törik, ha szakad, többet fogom ezeket a hátborzongató történeteket előnyben részesíteni!
Izgatott voltam, mikor kiderült, hogy a nagykövet programban ez a regény lett a kiadó által választott olvasmányom. Lelkesen kezdtem neki az olvasásnak, bár már az első fejezetek után megrebbent a magabiztosságom, az E/3as írásmód miatt. (Preferencia nyilván, hogy ki szereti, ki nem)
Alapvetően nem olvastam a sorozat első kötetét, és úgy érzem ez abszolút rontott az élményen, nehezen vettem fel a fonalat, nem értettem sok utalást, visszautalást.
Emellett nagyon hamar rájöttem a gyilkos kilétére is, ami méginkább lelombozott.
Nem volt rossz olvasmány, lehet csak nem jókor került ez könyv a kezembe, de őszintén olykor untam, nem kapcsolt ki és minden izgalmasabbnak minősült, csak hogy ne keljen folytassam, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy majd 2 hét kellett, hogy a végére érjek.
Voltak benne jó részek, igazi görbe tükör az embereknek. Nagyok aktuális influenszerek világára nézve, kemény szélsőséges véleményt megfogalmazva több témában is.
A probléma mai, így van benne tanulság és mögöttes mondanivaló, a mai digitális világ sötét, kegyetlen világáról.
A történet egyébként valahol sokkoló, voltak benne izgalmas szálak, mégsem érzem, hogy ez a történet nekem szólt volna!