What do you think?
Rate this book
Életre szóló ajándék
Elhagyja az anyja, átvágja a barátja, megcsalja a szerelme – a nagykorúvá serdült Áron úgy érzi, egész addigi élete csakis hazugságokra épült.
Ideje tehát újat felépítenie – és tűzre a régivel!
Egy világhírű pszichiáter segítségét kéri, hogy talpra álljon, s hamarosan már maga is lelki tanácsokat osztogat a rászorulóknak. Most már ő az, aki hazug módon hasznot húz mások hiszékenységéből.
De minél feljebb emelkedik a ranglétrán, annál mélyebbre merül a drogok világába, amely a terápiájának alapvető része.
Mit tehet a család, a barátok, ha a tévúton járót menteni akarják – akár saját magától is?
Hanthy Kinga egyértelműen fogalmazó, mégsem ítélkező, nyelvi humorral is átszőtt regénye egy kiszolgáltatottá vált, szeretetéhes fiatalember tragikus története.
Ideje tehát újat felépítenie – és tűzre a régivel!
Egy világhírű pszichiáter segítségét kéri, hogy talpra álljon, s hamarosan már maga is lelki tanácsokat osztogat a rászorulóknak. Most már ő az, aki hazug módon hasznot húz mások hiszékenységéből.
De minél feljebb emelkedik a ranglétrán, annál mélyebbre merül a drogok világába, amely a terápiájának alapvető része.
Mit tehet a család, a barátok, ha a tévúton járót menteni akarják – akár saját magától is?
Hanthy Kinga egyértelműen fogalmazó, mégsem ítélkező, nyelvi humorral is átszőtt regénye egy kiszolgáltatottá vált, szeretetéhes fiatalember tragikus története.
296 pages, Paperback
Published May 30, 2023
2 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
October 3, 2023
Azért kezdtem el olvasni, mert a fülszövege mozgalmas cselekményvezetést ígért, ráadásul a szerzőnek elméletileg van 40 év újságírói rutinja, feltételeztem hát, képes összefüggő mondatokban kommunikálni olvasójával. Ami a történetet illeti, megkísérlem összefoglalni: Adél és Dávid sótlanodó házasságukat azzal dobják fel, hogy rendszeresen édes hármasokat szerveznek ismeretlen hölgyekkel meg urakkal. Ám az egyik ilyen affér nem várt fordulatot vesz: Adél beleszeret Andrásba, az egyik érintettbe, aki fiatal, jóképű, ráadásul angoltanár is, úgyhogy lelép vele. Hisz oly nehéz manapság jó angoltanárt találni!! Csakhogy Adéléknak van egy épp most érettségizett gyereke is, Áron, akinél a fenti eseménysor kiveri a biztosítékot. Hisz anyu nem pusztán elvitorlázott váratlanul a szerelem végtelen vizeire, de ezt képes volt az ő kedvenc angoltanárjával párban művelni. Plusz - ha ez nem lenne elég - Áron barátnőjéről is kiderül, csalni méltóztatik őt, ráadásul többek között a fenn említett angoltanárral is. A fiatalember ettől "ramaty lelkiállapotba kerül", ami a szerző világában a depresszió definíciója. Ebbe a katyvaszba aztán megérkezik Kristóf, a sarlatán lélekkurkász, aki bűvkörébe vonja Áront, és behúzza valami szektaszerű pszichológiai intézetbe, ráadásul füvet is ad neki, ami tudvalevőleg a kemény drogok előszobája. Ez pedig annyira megrémíti a szülőket, valamint Áron egyéb kapcsolt részeit (pl. az új barátnőt, Lindát), hogy nézeteltéréseiket félretéve összeállnak, mint az Avengers, és nekiállnak kimenteni szegény megvezetett kölyköt a posványból. Sűrű, igaz? Ha valaki ennél sűrűbb cselekményre vágyik, annak szerintem a Mátrix is Eltűnt idő nyomában.
A baj csak azzal van, hogy olyan, mintha ezt az egészet a Sajnospusztai Csavarhergelő Kft. amatőr üzemi színjátszókörével játszatták volna el. Súlyosbítva azzal, hogy a darabot magát is Marika írta meg a bérszámfejtésről. Marikáról azt kell tudni, hogy ő intézi a cég üzleti levelezését, tehát tisztában van a helyesírási szabályokkal, vesszőhibát nem szokott véteni, alany-állítmányt jól egyeztet - de ezzel nagyjából ki is fújt a tudománya. Egyszerűen nincs ebben a regényben egy karakter sem, akit komolyan tudnék venni, vagy párbeszéd, ami a való életben is elhangozhatott volna. A lángoló szenvedélynek úgy adnak hangot, hogy: "...mit szólnál egy ártatlan, de szexuálisan mégis magas szintű menethez?", egy másik, hasonlóan begerjedt szereplő pedig "születésnapi duginyuszira" invitálja a másikat. DUGINYUSZI!!! Na, egy életre elment a kedvem a szextől, attól tartok. Úgy vélem, ez az irodalmitisz nevű betegség - kényszer, hogy az egyszerű dolgokat is bonyolultan írja meg az író, mert attól eredeti.
Mindez azért is rossz, mert ugye a regény intenzív érzelmi állapotokat kíván érzékeltetni velünk - de mivel a karakterek ezeket kvázi fapofával adják elő, nagyon nehéz átélni a problémáikat, a tragédiáik se tragédiának tűnnek, csak fárasztó, lapos nyenyergéseknek. Itt van például Áron, akinek depressziója van - ezt nagyjából onnan tudjuk, hogy mindenki elmondja, depressziója van, és maga is megjegyzi, hogy "volt otthonomban az árulás szagát érzem. És amikor lefekszem a kollégiumi szobában, arra gondolok, magamra hagyott az egész világ." Aztán itt vannak az intézet pszichiáterei (élükön Valterrel, valamint alvezérével, Kristóffal), az antagonisták, akiknek démoni manipulátornak kéne lenniük, de valójában csak unalmas, egysíkúan irritatív figurák, akik fejből fújják az Oravecz Nóri-összest, és arról igyekeznek meggyőzni a pácienseiket, hogy minden bajukért a szülők a felelősek. Holott pont ez lenne a regény legígéretesebb szála: a pszichiáteri tekintély kártékony befolyása egy sérült identitásra. De így, ilyen Steven Segal-t idéző színészi teljesítmény mellett nem csak a kihagyott zicceren lehet bosszankodni, hanem azon is, hogy miért is kellett konkrétan meggyalázni egy valóban komoly témát.
De legalább kiderült, hogy Hanthy nem kedveli a transzgenerációs traumákkal foglalkozó pszichológiát és a marihuánát. Bár tudnám, hol hajt hasznot nekem ez az információ. Ha tudnám, nem lenne elfecsérelve az időm.
A baj csak azzal van, hogy olyan, mintha ezt az egészet a Sajnospusztai Csavarhergelő Kft. amatőr üzemi színjátszókörével játszatták volna el. Súlyosbítva azzal, hogy a darabot magát is Marika írta meg a bérszámfejtésről. Marikáról azt kell tudni, hogy ő intézi a cég üzleti levelezését, tehát tisztában van a helyesírási szabályokkal, vesszőhibát nem szokott véteni, alany-állítmányt jól egyeztet - de ezzel nagyjából ki is fújt a tudománya. Egyszerűen nincs ebben a regényben egy karakter sem, akit komolyan tudnék venni, vagy párbeszéd, ami a való életben is elhangozhatott volna. A lángoló szenvedélynek úgy adnak hangot, hogy: "...mit szólnál egy ártatlan, de szexuálisan mégis magas szintű menethez?", egy másik, hasonlóan begerjedt szereplő pedig "születésnapi duginyuszira" invitálja a másikat. DUGINYUSZI!!! Na, egy életre elment a kedvem a szextől, attól tartok. Úgy vélem, ez az irodalmitisz nevű betegség - kényszer, hogy az egyszerű dolgokat is bonyolultan írja meg az író, mert attól eredeti.
Mindez azért is rossz, mert ugye a regény intenzív érzelmi állapotokat kíván érzékeltetni velünk - de mivel a karakterek ezeket kvázi fapofával adják elő, nagyon nehéz átélni a problémáikat, a tragédiáik se tragédiának tűnnek, csak fárasztó, lapos nyenyergéseknek. Itt van például Áron, akinek depressziója van - ezt nagyjából onnan tudjuk, hogy mindenki elmondja, depressziója van, és maga is megjegyzi, hogy "volt otthonomban az árulás szagát érzem. És amikor lefekszem a kollégiumi szobában, arra gondolok, magamra hagyott az egész világ." Aztán itt vannak az intézet pszichiáterei (élükön Valterrel, valamint alvezérével, Kristóffal), az antagonisták, akiknek démoni manipulátornak kéne lenniük, de valójában csak unalmas, egysíkúan irritatív figurák, akik fejből fújják az Oravecz Nóri-összest, és arról igyekeznek meggyőzni a pácienseiket, hogy minden bajukért a szülők a felelősek. Holott pont ez lenne a regény legígéretesebb szála: a pszichiáteri tekintély kártékony befolyása egy sérült identitásra. De így, ilyen Steven Segal-t idéző színészi teljesítmény mellett nem csak a kihagyott zicceren lehet bosszankodni, hanem azon is, hogy miért is kellett konkrétan meggyalázni egy valóban komoly témát.
De legalább kiderült, hogy Hanthy nem kedveli a transzgenerációs traumákkal foglalkozó pszichológiát és a marihuánát. Bár tudnám, hol hajt hasznot nekem ez az információ. Ha tudnám, nem lenne elfecsérelve az időm.
Displaying 1 of 1 review