Please scroll down for English.
Elég gyakran szoktam úgy átlagolni, hogy a megírás minősége öt csillag, az élmény három, a végeredmény négy. Na, itt fordított a helyzet. Minőség három, élmény öt. Unalomig ismert mesék nem túl érdekes verzióit tartalmazza a kötet, minden utalás nélkül arra, hogy hol, kiktől, mikor gyűjtötték őket. A cím olyan elvárásokat kelt, amelynek a tartalom nem tud megfelelni (ezek lengyel, esetleg orosz mesék, a többi szláv nép sehol), ráadásul elég sok az ismétlődő motívum. Gyerekeknek semmiképp nem ajánlom. DE! Amire nekem kell, arra egyszerűen tökéletes.
Amikor Sapkowski Vaják-sorozatának első részét olvastam, végig azon nyavalyogtam, hogy hol vannak a sajátosan lengyel népmesei alakok. Nem igaz, hogy nem lehet elég ijesztőeket találni közöttük. Igen, persze, tudom, az abban felhasznált történetek (Hófehérke, a Szépség és a Szörnyeteg stb.) nemzetköziek, meg általában a népmesék kiválóan tudnak közlekedni kultúrák között, de akkor is, hogy csak egy-két huszadrangú mellékszereplő erejéig bukkanjon fel ez a mesevilág, és pont egy lengyel szerző művében?!
Na, itt aztán kaptam őket orrba-szájba, horrorral vagy anélkül. Náluk is van Baba Jaga meg Halhatatlan Koscsej, vannak az elemek fölött uralkodó királyok és az időt (a tizenkét hónapot) irányító öregember, hosszú szakállú púpos törpe és társaik. De nem ez az igazán érdekes. Hanem például az, hogy Baba Jaga orosz mozsár és mozsártörő helyett tölgyfa teknővel és vasmankóval közlekedik, utóbbi igény szerint tömegmészárlásra vagy evezésre is használható. Vagy az, hogy ha egy állat életét (aki utóbb hálás lehet az életmentésért) kőhajítással próbáljuk megmenteni, és véletlenül egy öngyilkos koponyáját kapjuk fel kő helyett, azzal az öngyilkos lelke kimenthető a pokolból (persze tisztes temetés után), és ráadásul még azt is megmondja, mivel tudjuk szolgálatunkba állítani a lovát. Van baziliszkusz is, de csak a feje, a testéből hegy lett a testvére árulása után, és őt is meg kell menteni. A túlvilági démonokat rövid kabátjukról, szűk nadrágjukról és háromszögletű kalapjukról lehet fölismerni, a gyilkosok kezét forró szurokba mártogatják, a nyakukat fából készült fűrésszel fűrészelik a túlvilágon, egyébként meg a királykisasszonyok a legjobb rejtvénykészítők.
Sok-sok mindent fel fogok tudni belőle használni, ezért az élménnyel a legteljesebb mértékben elégedett vagyok. Ilyen mesegyűjtemény jöhet még sok. Ez a legelsők között van, tudom, még a XIX. század végén készült.
--------------
When I give a book four stars, it quite often means I calculated the arithmetic mean of five stars for the quality of writing and three for my experience of reading. This time, it's the opposite. I can give the quality three stars. This is a volume of not too interesting versions of well-known folk tales, without any reference to where, when and from whom they were collected. The title raises expectations not fulfilled by the contents (there are Polish tales in it, maybe some Russian ones, and that's it, no other Slavic nations are represented). It's definitely not for children (they would probably get bored by it). BUT! The experience is definitely worth five stars to me, because it's just what I needed at the moment.
Reading the first volume of The Witcher series, I was really dissatisfied with the lack of specifically Polish folk tale characters or motifs. There must be so many wonderful (or horrendous) ones, why are they not made use of? Of course I know the folk tales used by Sapkowski are international, and folk tales in general can cross borderlines extremely easily, but even so, how can a Polish writer give only minor roles to figures from Polish folk culture?
Here, I had heaps of them all the time. They have Baba Yaga, too, as well as Kostei the Immortal; they have kings ruling over elements and an old man directing time (the twelve months, that is); they have a dwarf with a hump and a long beard; they have all these figures and more, but that's not exactly what I found interesting. I found Baba Yaga's oaken trough and iron crutch interesting (in that, she's unlike her Russian counterpart, who has a mortar for the same purpose), and that she uses the latter for massacring an army or paddling in the sea. Or that when you save an animal's life by throwing a stone, it may turn out to have been the scull of a suicide whom you can save from the flames of hell for saving a life (after a decent burial of course), and who can even tell you how to make their horse help you. There's a basilisk here as well - his head, I mean, his body having turned into a mountain after his brother's betrayal -, and he should also be saved. Demons from the other world can be recognised by their short overcoats, their tight pantaloons and their three-cornered hats; murderer's hands are dipped into burning pitch and their necks are sawed with wooden saws in hell; and princesses are the best at riddle-making.
There are lots of motifs and figures I can use from the book; that's why I'm absolutely satisfied with the experience. It's one of the first folk tale collections in Polish culture. I'll be definitely seeking others in the future.