What do you think?
Rate this book
A hatalom megszállottja: Orbán Viktor Magyarországa
Ez a könyv Magyarország utolsó négy évtizedét mutatja be Orbán Viktor életrajzán keresztül, aki mindenki másnál mélyebb nyomot hagyott a jelenkori magyar történelemre. 1989 óta Magyarország egyedi pályát futott be Közép-Európában: egy tökéletlenül működő, de teljes értékű demokráciát cserélt le egy folyamatosan radikalizálódó, tekintélyelvű rendszerre. Ez a mű nemcsak összehasonlító történelmi elemzés, hanem számvetés és látlelet Orbán Viktor rendszeréről és mindannyiunk felelősségéről.
288 pages, Paperback
First published January 1, 2019
18 people are currently reading
145 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 13 of 13 reviews
February 18, 2024
Azért is szeretek a második világháborúról olvasni, mert olyan dinamikája van, mint egy hollywoodi filmnek: először jön a baj csőstül, a gonosz nyer, nyer, nyer és megint nyer, diadala már karnyújtásnyira, aztán jön Sztálingrád, ahol fordul a kocka, és püff, a gonosz onnantól egyik pofonba szalad bele a másik után. No most a NER-ről szóló átfogó politikatörténetek viszont bizonyos szempontból pont az ellenkező sémát követik. Itt Viktor megy előre, belefut a tasliba egyszer, belefut kétszer, a 2006-os vesztett választás után majdnem kiszáll a politikából, aztán jön Őszöd, meg 2010, és onnantól csak nyer, csak nyer, csak nyer. Elég deprimáló, ami azt illeti. Ó, ha 2006-ban Schmidt Máriának sikerült volna kisöpörnie a fideszből, arany világ lenne most! Mi lenne akkor a Viktorral? Tán valami lángosozót üzemeltetne a székesfehérvári Volán-állomás környékén, folyton avas olajszaga lenne, és ha nem figyelsz, lespórolja a reszelt sajtot a kajádról.
Hozzá kell tenni, Bottoni tárgyilagosan elemzi a 2010-ig vezető utat, a szocialista párt Gyurcsányban kicsúcsosodó evolúcióját olyan elánnal bírálja, hogy attól az ember szinte gusztust kap egy jó kis jobboldali kormányra. Mert hát alapvetően tényleg ez történt: az ország is gusztust kapott egy jó kis jobboldali kormányra, ami elhozza végre a rendet meg a stabilitást lángoktól ölelt kis hazánkba. Nagy kár, hogy mint kiderült, Viktor nem csak hogy a legrosszabbat tanulta el Gyurcsánytól (a xenofóbiára való hajlamot* és az oroszbarátságot), hanem az egészet leöntötte egy felettébb hónaljszagú szósszal: a nacionalizmus és az autoriter tendenciák kulimászával. Megértette, hogy a népléleknek nem technokratákra van szüksége, de nem is Márai Sándorra, hanem egy Kádárból és Horthyból összegyúrt dögvészre, aki hátrafelé nyilaz Brüsszel felé, miközben vágtat vissza a dicső középkorba. A sérelmi politizálás magasiskoláját valósította meg, ahol a tolerancia és az együttérzés „érzékenyítés” néven negatív fogalommá vált, a Nyugattól való gazdasági leszakadást pedig szuverenitásnak álcázva tolta le a szavazók torkán. Az ország hosszú távú versenyképességének zálogait – az oktatást, az egészségügyet – lelkiismeretfurdalás nélkül áldozta be a rövid távú politikai haszonért, a közvagyont pedig alapítványokba szivattyúzta át, gondoskodva róla, hogy utódainak minél nehezebb legyen helyrehozni az általa okozott károkat – vélhetőleg úgy van vele, hogy ha ő nem lesz, akkor Magyarország se legyen. (Múlt időben beszélek róla, pedig…) Vannak – még ellenzéki oldalon is -, akik ebben egyfajta stratégiai zsenialitást látnak, mintha Orbán valami félisten lenne – részben ennek tudható be, hogy milliók vannak itt, akik egyszerűen el se tudják képzelni, hogy másra is leadhatnák a szavazatukat. Holott ő csak a mi kis magánböllérünk, aki ezen a permanens disznótoron minket akar betölteni a hurkájába. Én ebben semmi dicsőt nem látok. Kis ország vagyunk, kis lelkű diktátorral, aki rajtunk veri le, hogy nem Sztálinnak született.
Felmerülhet a kérdés (bennem legalábbis felmerült), hogy miért olvasok el egy újabb politikatudományi munkát (az n+2-et), ha egyszer úgyis ebben élek, és nyilván van elég más könyv is a világon. Miben tud újat mondani Bottoni, mi az, amiben több, mint a többi? A válasz az, hogy a szerző történészként közelíti meg Orbán Viktor regnálását, ami olyan szöveget eredményez, ami kifejezetten elüt a politológusi vagy újságírói interpretációktól. Kezdjük ott, hogy Bottoni nem a rendszerváltással indít, hanem Orbán születésével, ezzel pedig beemeli a kötetbe a kádárizmust is, ami fontos értelmezési keretet ad az egész rendszernek. De úgy általában véve is a szerző ügyel arra, hogy mindent kontextusba helyezzen, halomban állnak a történelmi- és világpolitikai áttekintések, és a vonatkozó szakirodalmakra való utalások**. Jó történészként ügyel rá, hogy ne bonyolódjon jóslásokba, aminek következtében hiába várunk tőle megoldási javaslatokat – végkicsengése is inkább fatalista, mint reménykeltő. Az optimizmus halovány visszfénye tán csak záró analógiájában érhető tetten, ahol az Orbán-rendszert mint folyamatot a Ceausescu-érával veti össze, ahol ugyancsak megfigyelhető volt a vezetői pávatánc, a „különutas” politika, ám idővel felerősödtek a nacionalista hangok, a vezetőn eluralkodtak diktatórikus hajlamai, aminek köszönhetően elszigetelődött a nemzetközi közösségtől éppúgy, mint saját országának valóságától. Aztán a végén…
Hát mit tudom én, mi volt a végén. Elég, ha Viktor tudja.
* Emlékezhetünk, Gyurcsány innovációja volt, hogy a fidesz által kezdeményezett kettős állampolgárságról való népszavazás ellen a 23 millió román rémképével kampányoljon – innen már csak tényleg egy lépés a migránsozás meg a genderezés.
** Közbevetés: kevés szerzőt ismerek, aki nagyobb odafigyeléssel olvasná és értelmezné a témájába vágó szakirodalmat, mint Bottoni.
Hozzá kell tenni, Bottoni tárgyilagosan elemzi a 2010-ig vezető utat, a szocialista párt Gyurcsányban kicsúcsosodó evolúcióját olyan elánnal bírálja, hogy attól az ember szinte gusztust kap egy jó kis jobboldali kormányra. Mert hát alapvetően tényleg ez történt: az ország is gusztust kapott egy jó kis jobboldali kormányra, ami elhozza végre a rendet meg a stabilitást lángoktól ölelt kis hazánkba. Nagy kár, hogy mint kiderült, Viktor nem csak hogy a legrosszabbat tanulta el Gyurcsánytól (a xenofóbiára való hajlamot* és az oroszbarátságot), hanem az egészet leöntötte egy felettébb hónaljszagú szósszal: a nacionalizmus és az autoriter tendenciák kulimászával. Megértette, hogy a népléleknek nem technokratákra van szüksége, de nem is Márai Sándorra, hanem egy Kádárból és Horthyból összegyúrt dögvészre, aki hátrafelé nyilaz Brüsszel felé, miközben vágtat vissza a dicső középkorba. A sérelmi politizálás magasiskoláját valósította meg, ahol a tolerancia és az együttérzés „érzékenyítés” néven negatív fogalommá vált, a Nyugattól való gazdasági leszakadást pedig szuverenitásnak álcázva tolta le a szavazók torkán. Az ország hosszú távú versenyképességének zálogait – az oktatást, az egészségügyet – lelkiismeretfurdalás nélkül áldozta be a rövid távú politikai haszonért, a közvagyont pedig alapítványokba szivattyúzta át, gondoskodva róla, hogy utódainak minél nehezebb legyen helyrehozni az általa okozott károkat – vélhetőleg úgy van vele, hogy ha ő nem lesz, akkor Magyarország se legyen. (Múlt időben beszélek róla, pedig…) Vannak – még ellenzéki oldalon is -, akik ebben egyfajta stratégiai zsenialitást látnak, mintha Orbán valami félisten lenne – részben ennek tudható be, hogy milliók vannak itt, akik egyszerűen el se tudják képzelni, hogy másra is leadhatnák a szavazatukat. Holott ő csak a mi kis magánböllérünk, aki ezen a permanens disznótoron minket akar betölteni a hurkájába. Én ebben semmi dicsőt nem látok. Kis ország vagyunk, kis lelkű diktátorral, aki rajtunk veri le, hogy nem Sztálinnak született.
Felmerülhet a kérdés (bennem legalábbis felmerült), hogy miért olvasok el egy újabb politikatudományi munkát (az n+2-et), ha egyszer úgyis ebben élek, és nyilván van elég más könyv is a világon. Miben tud újat mondani Bottoni, mi az, amiben több, mint a többi? A válasz az, hogy a szerző történészként közelíti meg Orbán Viktor regnálását, ami olyan szöveget eredményez, ami kifejezetten elüt a politológusi vagy újságírói interpretációktól. Kezdjük ott, hogy Bottoni nem a rendszerváltással indít, hanem Orbán születésével, ezzel pedig beemeli a kötetbe a kádárizmust is, ami fontos értelmezési keretet ad az egész rendszernek. De úgy általában véve is a szerző ügyel arra, hogy mindent kontextusba helyezzen, halomban állnak a történelmi- és világpolitikai áttekintések, és a vonatkozó szakirodalmakra való utalások**. Jó történészként ügyel rá, hogy ne bonyolódjon jóslásokba, aminek következtében hiába várunk tőle megoldási javaslatokat – végkicsengése is inkább fatalista, mint reménykeltő. Az optimizmus halovány visszfénye tán csak záró analógiájában érhető tetten, ahol az Orbán-rendszert mint folyamatot a Ceausescu-érával veti össze, ahol ugyancsak megfigyelhető volt a vezetői pávatánc, a „különutas” politika, ám idővel felerősödtek a nacionalista hangok, a vezetőn eluralkodtak diktatórikus hajlamai, aminek köszönhetően elszigetelődött a nemzetközi közösségtől éppúgy, mint saját országának valóságától. Aztán a végén…
Hát mit tudom én, mi volt a végén. Elég, ha Viktor tudja.
* Emlékezhetünk, Gyurcsány innovációja volt, hogy a fidesz által kezdeményezett kettős állampolgárságról való népszavazás ellen a 23 millió román rémképével kampányoljon – innen már csak tényleg egy lépés a migránsozás meg a genderezés.
** Közbevetés: kevés szerzőt ismerek, aki nagyobb odafigyeléssel olvasná és értelmezné a témájába vágó szakirodalmat, mint Bottoni.
December 24, 2024
Foarte bună. Ne ajută să ne înțelegem mai bine vecinii, dar și de ce unora dintre noi le place atât de mult de Orbán. Cartea explică foarte bine eșecul tranziției în Ungaria și relevă niște paralele interesante cu eșecul tranziției în România. Merită citită.
July 16, 2023
The Hungarian version/adaptation of the book that I read is oddly not to be found on goodreads.
A deep and ruthless autopsy of the NER system, that sets the rise of the "illiberal" mode of governance in the historical and social context of the post-1989 struggles of rapid, and often unfair system changes.
The author recognizes Orbán for the cunning, opportunistic and utterly power-hungry individual that he is, and analyzes the ideological turns within the party with this key point in mind.
Bottoni also pulls no punches when discussing how the former governing parties contributed in their own way to creating the monster named NER.
A deep and ruthless autopsy of the NER system, that sets the rise of the "illiberal" mode of governance in the historical and social context of the post-1989 struggles of rapid, and often unfair system changes.
The author recognizes Orbán for the cunning, opportunistic and utterly power-hungry individual that he is, and analyzes the ideological turns within the party with this key point in mind.
Bottoni also pulls no punches when discussing how the former governing parties contributed in their own way to creating the monster named NER.
June 29, 2024
The writer follows the life of Viktor Orbán and all surrounding geopolitical events throughout its lifetime. Through careful analysis it finds some parallel actions and characteristics taken by Soviet leaders, while showing how different a modern-aged powerhungry autoritive leader could be.
The first half of the book follows from the soviet-hungarian state through the political-transition period after its fall, and ends around the second term of Orbán’s FIDESZ in 2010. Carefully shows the thought processes and ideologies of a society that had recently had little involvement in a sole-party system. The failure and constant errors taken by the predecessors, and the hungarian’s population slow degradation towards untrust and disappointment. Orbán stands as the only character who carefully making alliances and telling just enough leads an initiative that ended in what Hungary became today.
The second half of the book picks up from 2010, carefully shows the workings of NER and the oligarchy around Orbán, shows why decisions and political stances he had taken made sense and eventually lead to all four victories against the opposition. How he divided hungary’s people right in the center, and builds an empire on fear and nationalism. From the migrant crisis till the recent Ukraine-Russia wars, and how Orbán thinks ahead of other european leaders when it comes to shaping a stance against that year’s scapegoat. Time and time again from Soros to Migrants to CoronaVirus to LGBTQ+ to WarVsPeace he pushes the hungarian thought away from much needed economical/political changes in favour of keeping his power. How his propagandic internal speeches reflect an opposite behaviour in his continental politics. (Anti-migrant, yet a transit-country and such)
Orbán is a living genius, his hunger for power shows no limits. The writer shows no urges to try and “forecast” the future of Hungary or Orbán. Neither he or we know.
I recommend the book for those that are interested in the early periods of today’s modern Hungary from a political viewpoint. How we got where we are, and how Orbán shaped this nation to what it is. It catefuly explains from the very beginnings of his birth, till May of 2023.
The first half of the book follows from the soviet-hungarian state through the political-transition period after its fall, and ends around the second term of Orbán’s FIDESZ in 2010. Carefully shows the thought processes and ideologies of a society that had recently had little involvement in a sole-party system. The failure and constant errors taken by the predecessors, and the hungarian’s population slow degradation towards untrust and disappointment. Orbán stands as the only character who carefully making alliances and telling just enough leads an initiative that ended in what Hungary became today.
The second half of the book picks up from 2010, carefully shows the workings of NER and the oligarchy around Orbán, shows why decisions and political stances he had taken made sense and eventually lead to all four victories against the opposition. How he divided hungary’s people right in the center, and builds an empire on fear and nationalism. From the migrant crisis till the recent Ukraine-Russia wars, and how Orbán thinks ahead of other european leaders when it comes to shaping a stance against that year’s scapegoat. Time and time again from Soros to Migrants to CoronaVirus to LGBTQ+ to WarVsPeace he pushes the hungarian thought away from much needed economical/political changes in favour of keeping his power. How his propagandic internal speeches reflect an opposite behaviour in his continental politics. (Anti-migrant, yet a transit-country and such)
Orbán is a living genius, his hunger for power shows no limits. The writer shows no urges to try and “forecast” the future of Hungary or Orbán. Neither he or we know.
I recommend the book for those that are interested in the early periods of today’s modern Hungary from a political viewpoint. How we got where we are, and how Orbán shaped this nation to what it is. It catefuly explains from the very beginnings of his birth, till May of 2023.
July 16, 2025
Orvosi látlelet, amely nemcsak az elsajátított, "államosított" javakat sorakoztatja fel, hanem a csekély elemszámú teremtett értékhalmaz bemutatását sem rejti véka alá. Az egészséges kétoldaliság, objektivitás jellemzi, mely hiánypótló jelleggel bír a mai politikai írások között: az orbáni figura mérlegnyele habár az "ördögi" tartomány felé billen, az "angyali" oldal sem marad bemutatás nélkül. A legfontosabb konzekvencia, hogy a címbeli hatalom eléréséért cserébe az eszköz és módszer megválogatása sokszor megkérdőjelezhető kivitelezés formájában valósul meg. A felelősségvállalás hiánya, valamint a folytonos ellenségkép-állítás a néplélek megtört, egymással összeférhetetlen állapotán is megmutatkozik. "Kormányról lázadni" egy nagyobb erő, befolyás ellen és a negatív mutatók alól folytonosan kibújni annyi, mint a hatalomhoz való görcsös kapaszkodás.
January 17, 2025
Stefano Bottoni, “The Genius of Pannonia: The Orbán Project and the Illiberal Threat”
One of the most valuable books on this topic, written specifically for the Romanian audience, offering insights into the current context: anti-globalization movements, opposition to European Union policies in areas such as immigration, pro-Kremlin sympathies, and more.
The book captures, with the precision of a contemporary historian working with extensive data and sources, the evolution of a political figure like Viktor Orbán and a project rooted in 1988—Fidesz, the Hungarian Civic Alliance (Fidesz – Magyar Polgári Szövetség in Hungarian). Founded in 1988 as a party of young liberal intellectuals, Fidesz underwent significant transformation over time, becoming a conservative, nationalist, right-wing party. Under Viktor Orbán’s leadership, Fidesz emerged as the main promoter of Hungarian nationalism, advocating policies that emphasize Hungary’s sovereignty, the protection of national traditions, and opposition to immigration.
What impressed me (without revealing too many details from the book—no spoilers):
• The book details Viktor Orbán’s entire formative journey. Surprisingly, Orbán “lived largely off funds provided by the Soros Foundation from April 1988 until the 1990 parliamentary elections. Initially, as a member of the Central European Research Group, he received a monthly stipend of ten thousand forints, which at the time was considered more than a decent salary, and later, starting in September 1989, as a Soros Fellow, he was granted a total of ten thousand dollars to study at Pembroke College, Oxford.”¹
• Viktor Orbán’s name was long listed on the “Famous Oxonians” section of Oxford’s website, only to disappear without explanation in August 2014. It briefly reappeared in 2017 before being removed permanently. Despite benefiting from Soros’ support, Orbán’s propaganda machine today portrays George Soros as the embodiment of evil.
• The book helped me understand what NER—the System of National Cooperation—represents. This is the model Orbán uses to govern Hungary and steer it toward authoritarianism. Remarkably, since 2010, NER has hollowed out or distorted Hungary’s democratic institutions. Through this system, Orbán presses the most sensitive buttons that resonate with the Hungarian people: dual citizenship, fear of the West, nationalism, and more.
• I gained a clearer understanding of why Viktor Orbán has aligned himself with Putin’s Russia. While political analysts still struggle to fully explain how a liberal leader like Orbán, who spearheaded an anti-communist movement in Hungary, began posing questions like: “Is emulating Western development the only option available to countries seeking to overcome a middle-income trap?”
• Lastly, but certainly not least, the book sheds light on the Tusnádfürdő (Băile Tușnad) meetings. These gatherings began as bilateral Hungarian-Romanian events but gradually became exclusively Hungarian-Hungarian. “Orbán moved so confidently in Transylvania that he breached diplomatic protocol on several occasions. For instance, in July 1999, he practically summoned Romanian Prime Minister Radu Vasile on the spot. Vasile had to fly from Bucharest to Târgu Mureș for a brief meeting with the Hungarian premier, who was on his way to Tusnádfürdő. Today, at Tusnádfürdő, Viktor Orbán regularly delivers his teachings on the fate of Hungarians and global issues, thus setting the political agenda for the upcoming season.”²
¹ Stefano Bottoni, The Genius of Pannonia, p. 35.
² Stefano Bottoni, The Genius of Pannonia, pp. 209–210.
One of the most valuable books on this topic, written specifically for the Romanian audience, offering insights into the current context: anti-globalization movements, opposition to European Union policies in areas such as immigration, pro-Kremlin sympathies, and more.
The book captures, with the precision of a contemporary historian working with extensive data and sources, the evolution of a political figure like Viktor Orbán and a project rooted in 1988—Fidesz, the Hungarian Civic Alliance (Fidesz – Magyar Polgári Szövetség in Hungarian). Founded in 1988 as a party of young liberal intellectuals, Fidesz underwent significant transformation over time, becoming a conservative, nationalist, right-wing party. Under Viktor Orbán’s leadership, Fidesz emerged as the main promoter of Hungarian nationalism, advocating policies that emphasize Hungary’s sovereignty, the protection of national traditions, and opposition to immigration.
What impressed me (without revealing too many details from the book—no spoilers):
• The book details Viktor Orbán’s entire formative journey. Surprisingly, Orbán “lived largely off funds provided by the Soros Foundation from April 1988 until the 1990 parliamentary elections. Initially, as a member of the Central European Research Group, he received a monthly stipend of ten thousand forints, which at the time was considered more than a decent salary, and later, starting in September 1989, as a Soros Fellow, he was granted a total of ten thousand dollars to study at Pembroke College, Oxford.”¹
• Viktor Orbán’s name was long listed on the “Famous Oxonians” section of Oxford’s website, only to disappear without explanation in August 2014. It briefly reappeared in 2017 before being removed permanently. Despite benefiting from Soros’ support, Orbán’s propaganda machine today portrays George Soros as the embodiment of evil.
• The book helped me understand what NER—the System of National Cooperation—represents. This is the model Orbán uses to govern Hungary and steer it toward authoritarianism. Remarkably, since 2010, NER has hollowed out or distorted Hungary’s democratic institutions. Through this system, Orbán presses the most sensitive buttons that resonate with the Hungarian people: dual citizenship, fear of the West, nationalism, and more.
• I gained a clearer understanding of why Viktor Orbán has aligned himself with Putin’s Russia. While political analysts still struggle to fully explain how a liberal leader like Orbán, who spearheaded an anti-communist movement in Hungary, began posing questions like: “Is emulating Western development the only option available to countries seeking to overcome a middle-income trap?”
• Lastly, but certainly not least, the book sheds light on the Tusnádfürdő (Băile Tușnad) meetings. These gatherings began as bilateral Hungarian-Romanian events but gradually became exclusively Hungarian-Hungarian. “Orbán moved so confidently in Transylvania that he breached diplomatic protocol on several occasions. For instance, in July 1999, he practically summoned Romanian Prime Minister Radu Vasile on the spot. Vasile had to fly from Bucharest to Târgu Mureș for a brief meeting with the Hungarian premier, who was on his way to Tusnádfürdő. Today, at Tusnádfürdő, Viktor Orbán regularly delivers his teachings on the fate of Hungarians and global issues, thus setting the political agenda for the upcoming season.”²
¹ Stefano Bottoni, The Genius of Pannonia, p. 35.
² Stefano Bottoni, The Genius of Pannonia, pp. 209–210.
May 25, 2021
Approfondita analisi di una figura che spesso è solo centro di dibattiti aprioristicamente critici o di esaltazione in quanto uno dei simboli dell'ondata internazionale sovranista. Bottoni traccia in maniera lineare le capacità e i difetti di un politico che è riuscito, rinnegando o, forse meglio, cancellando il proprio passato, a consolidare in maniera salda nelle proprie mani il potere in Ungheria negli ultimi dieci anni. L'esperienza politica di Orban è interessante non solo per chi studia l'Ungheria e l'Europa dell'Est ma anche come riflessione sulla natura e il destino dell'Unione Europea.
July 5, 2024
abban az időben születtem, amikor az első orbán–kormány már lement. a második, már–már véget nem érőnek tűnő szakasz akkor kezdődött, mikor az általános iskolát meg sem kezdtem, tehát gyakorlatilag a fáradhatatatlan gyurcsány–orbán tengelyen, annak visszhangján nőttem fel, egymás torkának elharapásáról szóló erőteljes propagandagépezeten, szúrós nézéseken a kettéosztott családi asztalnál. ezért a mű első felében meglepően sok ismeretlen infót ismertem meg, nem csak a gyermekkoráról (és oh, bárcsak focista maradt volna) de olyanokat is, amit állampolgárként tudnom kellene, de a masszív társadalmi közöny rég beseperte a szőnyeg alá, s mai szemmel nézve meghúznánk vállunk, mint egy átlagos szerdai nap a ner országában.
a második felében megérkeztem abba a köztársaságba, amit ellenben túltapasztaltam: migráns– és genderpolitika, urambátyám pozíciók, valamint a véget nem érő veszélyhelyzetek. éreztem a keserű szájvízt, jobban mint valaha – az egészet egy húsz éves szemszögéből írva, fáj, hogy honnan eredt, hová jutott az egykori fiatal, mára olyan korú demokraták szövetsége, hogy a következő elnöki vitában a nadrágjába tojó jelöltek mellé hamarosan beillenek. keserű a szájvíz, mert nem csak hogy én nem ismerhettem mást, de a szüleim, nagyszüleim sem élhettek egy boldog, teljes demokráciában.
ki is kell emelnem mennyi dolog a foscsatornából, amit lenyelünk, nem köszönhetett vissza a könyvben kiadási ideje révén. 2023 vége 2024 júliusáig egy őrült hullámvasút (nagyobb mint a felcsúti vasút!) vette kezdetét a politikában, így amit az író még vágyakozva vetett fel egy megjelenő, (szubjektívan) karizmatikus politikusról, már be is következett – csak maradjon azzal a vad hullámmal, amivel elkezdett áradni.
orbán a változást 2030–ban látja, de nem a ner leváltásával. mi, értelmes, érző, egyenlő, de nem egyenlőbb demokratikus köztársaságért sóvárgó állampolgárok igen is képesek vagyunk a szükséges változtatásra, az elnyúló, de szükséges újraépítkezésre – csupán toll húzásával egy papírra. :)
a második felében megérkeztem abba a köztársaságba, amit ellenben túltapasztaltam: migráns– és genderpolitika, urambátyám pozíciók, valamint a véget nem érő veszélyhelyzetek. éreztem a keserű szájvízt, jobban mint valaha – az egészet egy húsz éves szemszögéből írva, fáj, hogy honnan eredt, hová jutott az egykori fiatal, mára olyan korú demokraták szövetsége, hogy a következő elnöki vitában a nadrágjába tojó jelöltek mellé hamarosan beillenek. keserű a szájvíz, mert nem csak hogy én nem ismerhettem mást, de a szüleim, nagyszüleim sem élhettek egy boldog, teljes demokráciában.
ki is kell emelnem mennyi dolog a foscsatornából, amit lenyelünk, nem köszönhetett vissza a könyvben kiadási ideje révén. 2023 vége 2024 júliusáig egy őrült hullámvasút (nagyobb mint a felcsúti vasút!) vette kezdetét a politikában, így amit az író még vágyakozva vetett fel egy megjelenő, (szubjektívan) karizmatikus politikusról, már be is következett – csak maradjon azzal a vad hullámmal, amivel elkezdett áradni.
orbán a változást 2030–ban látja, de nem a ner leváltásával. mi, értelmes, érző, egyenlő, de nem egyenlőbb demokratikus köztársaságért sóvárgó állampolgárok igen is képesek vagyunk a szükséges változtatásra, az elnyúló, de szükséges újraépítkezésre – csupán toll húzásával egy papírra. :)
October 19, 2025
A good biography on Viktor Orban, written by an Italian who seems to be a good connaiseur of the politics and particularities of this part of the world.
The first part, up to 2010, wasn't so catchy for me, but after that the book was pretty engaging. My preconception was that Hungary was the rising star of the former communist states and Orban spoiled it, but the book presents some underlying problems so I'm not that optimistic for the future of Hungarian society.
The Romanian edition was altered specifically for readers on this side of the border, however it does not make that many refferences and parallels. But even so, readers can still make some comparisons themselves, especially with current political movements in Romania, which seem to follow Hungary's lead but always with a few years delay.
The first part, up to 2010, wasn't so catchy for me, but after that the book was pretty engaging. My preconception was that Hungary was the rising star of the former communist states and Orban spoiled it, but the book presents some underlying problems so I'm not that optimistic for the future of Hungarian society.
The Romanian edition was altered specifically for readers on this side of the border, however it does not make that many refferences and parallels. But even so, readers can still make some comparisons themselves, especially with current political movements in Romania, which seem to follow Hungary's lead but always with a few years delay.
January 27, 2025
Cartea lui Bottoni arată perfect parcursul unui campion al libertății către autoritarism iliberal. În spectrul politic maghiar din ultimii 35-36 de ani Orban Viktor este personajul care din primele sale apariții mi-a displăcut cel mai mult, prin trufia sa, prin tendința populistă, prin twist-urile politice demne de-un cascador sinucigaș. Se potrivește bine în peisajul politic actual, între Putin și Trump.
November 29, 2023
Bottoni`s book is about the history of Hungary in the post-Soviet era concentrating on the Fidesz party and on Viktor Orban. A detailed analysis about how and why Hungary left the road leading to a liberal western style democracy. A must for the ones interested in the modern history of Europe.
July 9, 2024
Sok újdonságot nem mutatott be a könyv. Aki figyeli a napi politikát annak semmilyen új vagy újszerű meglátással nem szolgál a köynv.
November 16, 2024
Usually I don't like this genre, and I hate anything connected to politics. However, I learnt a lot from it, so it was totally worth it.
Displaying 1 - 13 of 13 reviews