Zenga Zének

by Miklós Vámos

„1955-56-ban egy túlérzékeny, koravén kisfiú olyan családban él, ahol a nagypapa magánvállalkozó; az apa néhány éve Rajk László beosztottjaként dolgozott, a per óta betanított munkás marós… A kisfiút az asszonyok hittanra járatják, amit természetesen titkolnia kéne, de nem világos, ki előtt, és miért, ráadásul az agyában hamarosan összeolvadnak a katolikus imádságok és parancsolatok szövegei az óvodában elsajátított versekkel. Sztálin és Krisztus alakja egyforma hitellel magasodik fölé…

Lassanként megszületnek a kérdések. Miért katolikus hittant tanítanak neki, amikor zsidó vallásban született? Miért oly tehetetlen az Isten, ha mindenható? A szorongó, végképp elbizonytalanodó kisfiú szeme előtt lejátszódik 1956 ősze, szemtanúja a Sztálin-szobor ledöntésének, látja a fegyvereseket és a család pánikját, a családtagok szembefordulását, apja meghasonlottságát.” – Ács Margit

Genres: Historical Fiction, Hungarian Literature

308 pages, Paperback

First published January 1, 1983

About the author

Miklós Vámos originally Tibor Vámos, (born 29 January 1950 in Budapest) is a Hungarian writer, novelist, screenwriter, translator and talkshow host, who has published 33 books.

Reviews

[Andi · Rating 5 out of 5]

Énbevallom sírtam, és gyorsan dobogott aszívem, és féltem, és zavart azaj, és zavarba hoztak a „felnőttek”, és nevettem is, és nem akartam elhinni, hogy basz, mer' az nem úgy van, mer' a Miatyánk, és mer' míg olvastam Öcsi voltam.
Aztán olvasás közben néha Andi lettem, és nagyon szerettem volna elmondani mindent Öcsinek, azaz Jeremiásnak, de semmiképp nem kicsimnek, mert az degraizé…degrard…áhh, nem tetszik neki!
Visszavonhatatlanul megszerettem Öcsit, ezt az okos, és megzavart kisfiút. Sajnáltam és büszke is voltam rá, amiért ilyen bátor.
Eszembe juttatta Nagyim történeteit, míg a pincébe kuksoltak és féltek. Apukám csak 2 évvel volt idősebb Öcsinél. És az elbeszélések szerint neki is a kenyér hiányzott a legjobban.
Rossz korban született. Bár azon gondolkodom van-e jó kor?! Kicsit összevetettem a mai helyzettel, vagy belegondoltam, hogy ha sokkal régebben egy gyereket szóhoz engednének, vajon milyen történetet mesélne. Szerintem ugyanilyet. A felnőttek hazudnak, mert nekik is hazudnak. Semmi nem biztos, és mindegyik esetben mégis bizonyítható minden, na meg az ellenkezője is. Mondjuk nem mindig lőttek….de talán nem a lövés a legrosszabb. Talán az őszintétlenség a lehető legrosszabb, és az, hogy a felnőttek makacsul hajtogatnak különböző ideológiákat, világszemléleteket, miközben ők sem biztosak a dolgaikban, ezért inkább egy idő után nem is hisznek semmibe, és nem is tudnak semmit.
Az biztos, hogy gyerekkel őszintének kell lenni, hogy nem szabad megbüntetni azért, mert locsog, hisz a gyerekek világa még tiszta és egyszerű, nem sunyiznak annyit, mint a felnőttek.Csak a felnőtt lát mindenbe rosszat, a gyerek elfogad. Egy darabig…aztán megakad a szó bennük is.
K-kö-köszönöm V-Vámos Mik-miklósnak, h-hogy me-megismerhettem a Zöcsit!

[Margit · Rating 4 out of 5]

Eredetileg úgy került fel a könyv a listámra, hogy a beszédfolyamatossági zavarok irodalmi megjelenítéseként példállóztak vele a gyógypedagógián. De ennél sokkal többet adott nekem.
Lassan tudtam csak bevonódni, az első száz oldal nehezen vitt. De Öcsi elképesztően szerethető volt az első pillanattól. És talán az első kórházi tartózkodástól már nem eresztett.
Mégis hogyan lehetne ezt jobban navigálni? Egy gyerekkort, ahol a legjobb skillek (kíváncsiság, kreatív gondolkodás, lojalitás) folyton büntetést vonnak maguk után? És hogy lehet egy kölyöknek elmagyarázni, hogy ami érdekli, veszélyes tudás lehet, nem csak a szellemi/lelki fejlődésére, de az egésg családra?
Nagyon jó ritmusa és fólusza volt a regénynek. Szuperül szerkesztve és kurálva.
És hát persze Szászibek nagy kedvencem lett.

[Edina Fehér · Rating 4 out of 5]

No, ezzel a regénnyel megküzdöttem.
Jóllehet a téma és a kor kifejezetten érdekelt, számomra nagyon vontatott és lassú volt a sztori. Legalábbis a könyv háromnegyedéig. Amikor már jöttek az események némileg enyhült a kínlódásom, és már-már izgultam, hogy mi lesz.
Pedig nagyjából tudtam, hogy mi lehet.
De ami a lassúsága kívül végig idegesített az a gyermekekkel való bánásmód volt.
Persze, tudom,a szocializmusban nem nagyon volt lehetőség liberális elveket vallani, de nekem akkor is nagyon fájt, hogy hol annyira hülyének nézik a gyereket, hogy az őt érintő híreket sem osztják meg vele, hol meg az első osztályban ateizmus/Darwin/vallástagadással bombázzák a szerencsétleneket.
A hab a tortán a katolikus vallás és annak minden ódiuma, aminek folytán csóri kiskrapek egyfolytában azt érzi, hogy nála rosszabb ember a világon nincs.
Mindezek után egy nagyon értékes korrajznak tartom, örülök, hogy elolvastam, de annak örülnék a legjobban, ha maximális szinten bízhatnék abban, hogy többet gyereket nem vesznek bele politikai játszmákba, hagyják őket megtanulni gondolkozni, és ami még fontos, a szülők is maradhassanak önazonosak, mert anélkül aligha lehet jól és hitelesen gyereket nevelni.

[Gabi · Rating 4 out of 5]

Az elején érdekes volt, a közepén egy kissé fárasztó, a végén letehetetlen és szívszorító.

Egy olyan nézőpontot nyújt az 56-os eseményekhez, ami teljesen egyedi.

[Tomika · Rating 3 out of 5]

Lassu tortenet, varom a katarzist, de nem akar eljonni, helyette inkabb vege lett a konyvnek.....

[Ildikó Jantász · Rating 3 out of 5]

Alapvetően jó könyv, bár engem nagyon idegesített a helyesírás rugalmas használata. Nem életreszóló élmény, de jó olvasmány.

[Marianna Still · Rating 4 out of 5]

Laugh-out-loud funny and on-the-verge-of-tears sad. Has Vámos written all over it :) The Book of Fathers is still my favourite of his, though ...