oh well. Csak azért voltam képes két csillagot adni, mert volt szerencsém a 40 nyári nap után közvetlenül olvasni ezt a könyvet és azt azért nehéz lett volna alulmúlni. ezzel együtt...
annyira örültem, hogy végre van egy Leiner Laura könyv, ami tényleg az én korosztályomról szól, és nem tinikről olvasok újra és újra. de a karakterek sajnos inkább csak számilag voltak huszonévesek, viselkedésükben maradtak ugyanazon a szinten, tényleg semmi, de semmi fejlődést nem mutattak egy átlagos tinédzser LL szereplőhöz képest, és a realitás talaját hírből sem érintették.
és hogy miért mondom ezt? csak egy pár példa a könyvből (random sorrendben, ahogy csak eszembe jutnak):
- bár a könyv elvileg dolgozó felnőttekről szól, soha, senki nem dolgozik. Hajnit nem láttuk egy sort legépelni, én őszintén nem tudom, hogyan van még egyáltalán munkája, ha még azt sem képes megtenni, hogy megnyissa a könyvet, amit elvileg szerkesztenie kell, egészen egyszerűen azzal az indokkal, hogy nem jó az a könyv. Iza biztosan csinál dolgokat, amiért annyira jó szerkesztő, hogy a hatodik(?) kilencedik(?) könyvét szerkeszti huszonhárom évesen és olyan "nagynevű" sztárok önéletrajzát kaphatja meg, mint Király Csanád, csak éppen fogalmunk sincs, hogy mégis mit. igen, Csanád jön, odaadja az életéről szóló morzsákat (amik már tökéletesre szerkesztett állapotban jelennek meg a könyvben), Iza pedig javítgat, csak éppen az nem derül ki, hogy mégis mit.
- az, hogy Király Csanád jelenléte egy felnőttekkel teli irodában olyan kaotikus jelenetekbe borul, hogy ketten összeverekszenek a kávén, amit be lehet neki vinni, csak azt mutatja számomra, hogy Leiner Laura így... sosem volt még általános munkakörnyezetbe, de úgy egy nagyobb csapat felnőtt közelében sem. nem csak, hogy nem reális, hogy harminc felnőtt nő (feltételezhetően ráadásul nem csak a huszas éveik elején lévők, hiszen ez egy nagynevű szerkesztő iroda, gondolom, nem csak egyetemről épp kilépett embereket alkalmaz, ami még egy nagyon furcsa és őszintén, creepy réteget ad a dolognak) összeverekszik egy férfiért, de kifejezetten az egész női nem lealacsonyításának és kifigurázásának érződik.
- tényleg. senki. nem. dolgozik. ebben. a. könyvben. nem egy olyan jelenetünk van, ahol az egész iroda Király Csanád filmet néz, Király Csanád képeket válogat, Király Csanád felsőtestét bámulja, Király Csanád fenekét bámulja(??? ehhez már hozzá se tudtam szólni), és ezek csak azok az alkalmak, ahol EGYIKÜK SEM dolgozik. Ezen kívül Hajni és Iza előszeretettel lelépnek vásárolni munkaidőben (és ezt beközlik a főnöküknek... aki rájuk hagyja, mert ez olyan "női dolog", járnak el ebédelni a közeli (nagyon fancy és drága) étterembe, nem mennek be dolgozni, mert a főnök csak délutánra jön, elmennek egy meet & greet-re... mert nyilván így működik egy munkahely.
- Iza elvileg egyedül él és nagyon büszke arra, hogy ő önálló és senkitől nem fogad el segítséget. éppen ezért, mikor otthon van és éppen kirámolja a kamrát, a szülei már könyörögnek neki, hogy hadd adjanak neki pénzt, de ő ezt nem fogadja el, mert... igazából nem tudjuk meg, hogy mégis miért, de nem fogadja el és kész. folyamatosan le van égve, szerintem az egyetlen karakter, aki nem ajánlotta fel, hogy pénzt adjon neki, az az ételfutár volt (tényleg, még a főnöke is), de úgy tűnik, ez nála normális. és fel sem merül a lehetősége, hogy nem lenne leégve, ha nem napi szinten rendelne ebédet és járna el még pluszban vacsorázni a Hemingway-be, és reggelit se mondjuk a helyi brunchozóban venne, hanem a sparban... vagy egyszerűen csak ha a bútor bevásárlásnál nem az üveg kávézóasztalt prioritizálta volna, hanem esetleg azt, hogy maradjon hó végére is pénze.
- Király Csanád. Király Csanád huszonöt? huszonhét? év körül van (tudjuk, hogy egyszerre járt gimibe Izával, aki huszonhárom, úgyhogy sokkal több nem lehet) és önéletrajzot ír. igazán ebből se tudjuk meg, hogy mégis miről, de azt megtudhatjuk, hogy az egyik filmje megbukott és... ennyi. arra már ki sem térek, hogy már megint kapunk egy hatalmas szupersztárt, akit mindenki meg akar kapni, akiért összeverekszenek nők, akit emberek megállnak és megbámulnak az utcán, és aki semennyire sem realisztikus egy magyar környezetben. Király Csanád igazából ugyanaz a karakter, mint Nagy Márk, de nem ismerjük meg annyira, hogy igazán előjöhessenek a szerethető attribútumai, úgyhogy az egyetlen, ami megmarad róla, az az, hogy el van szállva magától, mint az állat, és meglepődik, mikor valaki nem omlik a lábai elé. a karakterének mellesleg semmi más értelme nincs, néha megjelenik egy fejezettel a könyvbe és aztán eltűnik, igazán mást nem csinál.
- Mind minden Leiner Laura könyvben, itt is van szerelmi szál. Lehetett volna valami új, mert Iza tényleg majdnem összekavar egy napszemüveg-modellel, és én őszintén reméltem, hogy ez így is lesz, mert végre nem a szokásos szürke kisegér "én nem olyan lány vagyok" csaj szereplőt láttam benne, hanem valami új karaktert, de... felhívja a legjobb barátja / csávó, akire most jött rá, hogy szereti, és a távolból bámulhatja minden nap és ott hagy mindent, hogy legyen, akinek a vállán a srác kisírja magát.
- A Dávid szerelmi szál pedig... a két szereplő között nincsen kémia. semmi kémia. (mellesleg kicsit sok már nekem a bámulom a terem / iroda másik végéből, de nem teszek semmit szerelmi szál.) Dávid és Iza egymás mellett nőttek fel, együtt járnak haza a szüleikhez, akik - szokásos Leiner Laura humorral borzalmasan kínos szülők, mert milyen más is létezhetne ezen a világon - még mindig minden alkalommal össze akarják hozni őket, amiben valamilyen számomra teljességgel érthetetlen okból kifolyólag Hajni is folyamatosan partner. mindeközben pedig Dávidnak barátnője van, az egyetlen szereplő a könyvben, aki a korának megfelelően viselkedik és komoly párkapcsolatot szeretne, ahol ténylegesen tud tervezni a barátjával. Természetesen ez azonnal probléma a többi szereplő számára, amit megpróbálnak azzal megmagyarázni, hogy Nati egy másik, rivális könyvkiadónál dolgozik, így mindenki úgy tesz, mintha szerencsétlen nő bármelyik pillanatban hátbaszúrhatná őket és csak kémkedni akarna (még egyszer, Leiner Laura sosem volt felnőtt környezetben, vagy akár ismerte meg a szerzői jog legalapabb részeit - ami, tegyük hozzá, minthogy ő maga is író, elég érthetetlen számomra). Ez, és a tény, hogy letisztult stílusa és bézs ruhái vannak, úgy tűnik, elég arra, hogy egy teljes szereplőgárda megutáljon valakit, miközben tényleg, negatív karaktervonást nem látunk szegény lányon. Dávid vele szemben viszont szerencsére pont ugyanannyira gyerekes, mint Iza és a többiek, remekül beleillik a közegbe, annyi különbséggel, hogy ő nem a munkából lóg el, hanem otthonról, azt hazudva a rá váró és vele időt tölteni kívánó barátnőjének, hogy dolgoznia kell, miközben már rég leadta az általa szerkesztett könyvet... de Nati a probléma.
- A lakógyűlés. én tényleg azt hittem, hogy mindent láttam már és ennél valóságtól elrugaszkodottabb nem lehet egy könyv, de úgy tűnik, mégis. Iza kiejt egy papír kávéspoharat az ablakon és ez valamilyen teljességgel érthetetlen módon abba torkollik, hogy megpróbálják kilakoltatni. azon túl, hogy az írónő valamiért hirtelen egy amerikai HOA-t vizionált egy átlag magyar társasház helyére, még az indokok is elképesztően nevetségesek. A kávéspoharat, még úgy teszek, mint aki érti, mert Iza kihajolt az ablakon és egy lakó meg pont felnézett, szóval jó, mondjuk azt, hogy be lehet határolni, hogy honnan esett ki a szemét (a Corvin-negyedben vagyunk. Budapest kifejezetten egy olyan részén, ahol ha sétálok az utcán, nem hogy nem lepődök meg egy kávéspoháron, hanem örülök, hogy csak azt láttam. anyway.). a harmadik indok az, hogy túl sok férfi vendéget fogad (erőteljesen sugallva, hogy ezzel "elkurvítja" a házat), ami nem csak, hogy mindenkinek a magánélete és senkire nem tartozik, de kettő. kettő férfiről beszélünk. azt hiszem, ezen már inkább csak átsiklottam, annyira elszállt már a sztori. de a második indok. én egy hónapja olvastam ezt a könyvet, de még mindig képtelen vagyok megérteni. Iza leviszi a szemetét a szeméttárolóba. a kuka épp tele van, mellé lerakva szemeteszsákok, úgyhogy ő is oda leteszi mellé a saját szemetét. Iza elhagyja a helyiséget és kimegy a házból, közben nem találkozik senkivel. Valahogy, valamilyen úton mégis a lakók tudják, hogy az ő szemeteszsákja borult ki, és az ő hibája, hogy takarítani kellett. és nekem csak annyi kérdésem van, hogy mégis hogyan?? Izának valami csoda szemeteszsákja van, amire rá van írva, hogy az övé? valaki egy airtaget dobott külön Iza szemetébe? távcsővel figyelik??? nincs semmi értelme ennek a történetszálnak (és akkor abba még bele sem mentem, hogy Iza főbérlőjét egyáltalán nem zavarja, hogy a társasház meglincseli épp Izát és ki akarja költöztetni, ami számára nyilvánvaló bevételkieséssel járna...) azon kívül, hogy a fejemet fogjam rajta és félre kelljen raknom a könyvet, hogy ne kezdjek el veszekedni vele, hogy mégis miért???
ezek voltak úgy igazán a fő problémáim a könyvvel (így egy hónap távlatából - lehet, hogy volt más is, de szerencsére azt már jótékony homály fedi), ezen kívül csak ilyen apró problémáim voltak, hogy:
- elképesztő, hányféle arckifejezéssel rendelkeznek emberek. én tudom, hogy autista vagyok, így az emberek arckifejezéseinek az olvasata számomra kifejezetten nehézkes, de ne mondja nekem senki, hogy embereknek külön arcuk van olyan dolgokra, hogy "ne már", "bla bla", "hát nem is tudom" és így tovább.
- szerkesztési hibák vannak egy szerkesztőkről szóló könyvben?? egyszer Iza szülei beállítanának Izához, de ő épp Hajninál van, úgyhogy átteleportálnak egy másik lakásba???
- miért nem tudnak az emberek nevetni? miért röhög mindig mindenki? ugyanitt az összes biccentés és bólogatás az agyamra ment, főleg, amikor két szereplő csak így kommunikált, így mondatokon keresztül más ige nem hangzott el. ugyanez igaz a szemfogatásra, szemmeresztésre, karok széttárására és a szórakozottan nézésre (ami még csak nem is helyesen van használva az idő 90%-ában)
- igazából soha nem tudjuk meg, hogy ki hogy néz ki. azt hiszem, hogy Iza szőke, de senki másról nem tudnék egy szót se szólni, mert azon kívül, hogy "döglesztően helyes" Király Csanád, Dávid "mindig a szájába fogja a tollát" (néha eközben mondjuk beszél is, de már meg se lepődöm), Hajni pedig... Hajni, semmit nem tudunk. Illetve tudjuk még, hogy mindenki, de tényleg mindenki elképesztően attraktívnak találja Izát, de Leiner Laurának szerintem még nem volt olyan főszereplő lány karaktere, akibe ne lett volna mindenki belezúgva.
igazából úgy érzem, főleg terápiának használtam ezt a review-t, de hátha valakinek segít majd dönteni, hogy el akarja-e olvasni ezt a csodát xdd