…néha félre kell tenni a bosszút ahhoz, hogy meglássuk, miért érdemes élni.
A háború elkerülhetetlen. A szövetségek felbomlanak, és egyre többen szomjaznak a volur és a meeshai vérére.
Kein az újonnan szerzett erejét felhasználva ki akarja venni a részét a világ átformálásából, de egyszerre támogatni Garthot és megvédeni tőle Enét nem is olyan egyszerű, mint azt hitte. Ene az érzéketlensége ellenére is megérti, hogy a palotában nincs biztonságban, és amikor már minden veszni látszik, az nyit számára menekülési utat, akitől a legkevésbé várná. És végül ki fogja viselni a koronát? Vajon mindannyian elég bátrak bejárni az utat, amire ráléptek? Képesek lennének feláldozni a számukra legfontosabbat, hogy megmenthessék a szeretteiket és a világukat? Szabad földiek, felkelők és a volt király leszármazottjai immáron ugyanazért küzdenek: a birodalom új uralkodójáért, csakhogy mindannyian mást ültetnének a trónra.
Szenvedély, titkok és kaland A mágia rabjai-trilógia befejező részében.
Fú, nagyon nehezen csúszott le ez a rész, a szereplők mint fejetlen csirkék rohangáltak az oldalakon, ki tudja mikor ki hol merre volt/van éppen. Semmi koncepció nem volt már ebben, igazán főgonosz, ellenség sem volt, csak névlegesen . Nehéz volt követni, ha nem fejezet elején hagytam abba az olvasást, hogy a 4 pow közül éppen melyikben vagyunk, sok hibája közül ez volt az egyik...kár érte.