A huszonhárom éves Laura írországi tanulmányait félbeszakítva érkezik haza a húga temetésére. Karina tizenhét évesen vesztette életét, egy esős novemberi délután a város legendás Ördög-hasadékába zuhant. Minden jel arra mutat, hogy a halála baleset volt.
Amikor azonban Laura szembesül vele, hogy közel sem ismerte olyan jól Karinát, mint hitte, nyomozni kezd. Mit keresett a húga esőben az Ördög-hasadéknál? Hogy zuhanhatott le, mikor mindannyian tudják, hova ne lépjenek? Miért mondta azt az apjuk, hogy Karina megölte magát?
Laura egyetlen támasza a legjobb barátja, Máté, aki iránt nem várt érzések ébrednek benne. Attól tart, hogy mindez megmérgezheti a barátságukat, így miközben Karina verseit felfejtve igyekeznek kideríteni, mi is történt, Laura mindent megtesz azért, hogy elnyomja magában az egyre erősebben tomboló vágyat.
De megbirkózhat-e egyszerre a gyásszal és a szerelemmel, a bűntudattal és a szenvedéllyel, valamint a világát felforgató titkokkal? Elárulhatják-e a versek, hogyan halt meg Karina? Mi az ára a hazugságoknak?
MERÉSZ ÉS FELKAVARÓ TÖRTÉNET AZ IGAZSÁG KERESÉSÉRŐL, A TESTVÉRI SZERETETRŐL ÉS A SZERELEM EREJÉRŐL.
Első könyvem az írónőtől és azt kell mondjam, negyon tetszett. Az írónő nagyon szépen ír, nagyon tetszik a stílusa. Minden fejezet egy-egy verssel kezdődik, ezek nekem nagyon tetszettek.
Az élet ijesztő és csodálatos. Bonyolult és egyszerű. És igen, néha fáj. Elképzelhetetlenül. De ez nem jelenti azt, hogy nem éri meg. Véleményem szerint nagyon izgalmas volt a történet, több szempontból is. Elsősorban a nyomozós szál ragadott magával. A főszereplő, Laura testvére meghalt, ám Laura úgy érzi nem baleset történt, ezért elkezd nyomozni. Annyi fordulat volt a könyvben, hogy már mikor azt hittem megvan a megoldás, akkor mindig felbukkant egy egy új nyom, ami miatt bukott az egész elmélet, és fogalmam se volt mi történhetett Karinával. Karina által írt versek vezetik Laurát, olykor összezavarják, összekuszálják a történetet.
Laura legnagyobb segítsége Máté, akit gyerekkora óta ismert, ő a legjobb barátja, a közöttük lévő 14 év korkülönbség ellenére. Karina halála után legnagyobb támasza, és ha lehet ezt mondani, még közelebb kerülnek egymáshoz. Laurában új érzelmek alakulnak ki, vonzódnak egymáshoz, szerelmesek lesznek (vagy már eddig is azok voltak, csak nem merték bevallani maguknak). Számomra nagyon érdekes volt Laura és Máté kapcsolata is, szurkoltam nekik, hogy egymásra találjanak.
Karina élete, életének utolsó szakasza, a titkok hihetetlenek és sokkolóak voltak, emiatt (is) alig tudtam letenni a könyvet.
A könyv Laura nézőpontjában íródott, bár néha szívesen olvastam volna Máté szemszögét is. Azt, hogy ő hogyan élte meg a történteket, mit érzett, amikor a titkok kiderültek, hogyan érzett Laura iránt.
A sztori teljesen magával ragadó, izgalmas, érdekes, amit csak ajánlani tudok!
Rendkívüli könyv volt. Nagyon-nagyon tetszett. Egyrészt a támafelvetések (gyászfeldolgozás, elvárások, szerelem, titkok és hazugságok) jók, másrészt a stílus, a kivitelezés is az. Nekem nagyon bejönnek a jelen időben íródott könyvek, amilyen ez is volt. A fejezetek elején lévő versek remekek voltak, illettek a fejezetekhez. De a könyv vége felé a szövegbe ékelt versek is nagyon tetszettek. Ami még bejött, az a sok hangulatfestő szó. Vannak könyvek, ahol szintén sok van ezekből, a metaforákból, de erőltetettek, élvezhetetlenek, és indokolatlanul hemzsegnek. Itt erről szó sincs. Mind a helyén van, mind nagyon jó, mind gyönyörűen ábrázolja azt, amire hivatott. Egy nagy gondom van a könyvvel: túlhúzza a drámai feszültséget a cselekményben. Ez egy ideig jó, sőt, nagyon jó, szépen építkezik, szépen húzza a húrt, de nálam az elpattant valahol a 300. oldal környékén, és jelentősen csökkent az érdeklődésem a végkifejlet iránt. Lehet, egy kicsit kevesebb kellett volna a feszültségből, mert így nálam úgy járt, mint egynémely vasárnapi hűsleves: gyönyörű, csillogó, illatos, de elsózott lett. így már nem igazán élvezhető. A csúcspont után mesteri a levezetés, a feszültség oldásához kellett, de ahogy írtam nálam már korábban kioldott a feszkógomb, szóval a katarzisom kissé sérült. Ettől függetlenül remek és rendkívüli könyv, ne hagyd ki a repertoárból!
Amikor olvasni kezdtem, egyáltalán nem tetszett az írónő stílusa, kicsit úgy éreztem, sok a töltelékszöveg, értelmetlen merengés. Aztán szerencsére beindult a cselekmény, és a véleményem változott. Nagyon tetszettek a versek, plusz pont, igazából leginkább emiatt adtam meg a 4☆-ot. A szerelmi szál nagyon szépen fel volt építve, és a krimi része se volt rossz, csak nekem valahogy hiányzott belőle az az érzés, amikor lélegzet-visszafojtva lapozok a következő oldalra, hogy mi lesz a következő csavar. A karaktereket könnyen megszerettem. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.
Gyász - hazugságok - szomorúság - igazi szeretet - lángoló szerelem - fájdalmas igazság - megbocsátás - feloldozás 🖤❤️ Történjék bármi, ami igazán fontos, hogy nem vagyunk egyedül 🙏🫂 Szerettem azt a fajta őszinte, félelmektől és elvárásoktól mentes kommunikációt, ami Pille és Máté között volt ❤️