Náray Tamás új, nagyívű történelmi családregénye Egy száz évvel ezelőtt kezdődő történet, amely ma is égető aktualitással beszél a végzetről, a háború kegyetlenségéről és a túlélésről
Barbara idilli gyermekkorának az 1920-ban kirobbanó lengyel-szovjet háború vet véget. A kislánynak hamar meg kell tanulnia alkalmazkodni az élet váratlan nehézségeihez, és szembenézni az elkövetkező évek olykor fájdalmas eseményeivel és veszteségeivel. Családja életben maradt tagjai segítségével országhatárokon átívelő menekülés vár rá, s amikor végre úgy tűnhet, hogy mindnyájan szerető gondoskodásra lelnek, a végzet újabb kihívások és próbatételek elé állítja őket. Azonban mégsem adják fel. Összekapaszkodva merítenek egymásból erőt, mert elszántan hiszik, hogy a sorsukat nem a külső körülmények, hanem a saját tetteik alakítják..
Náray könyveit mindig élvezettel olvasom, gyönyörű leírásokkal, apró, kidolgozott részletekkel és hihetetlen intelligenciával és tanulsággal vannak megírva.
A Barbarához hasonló művével, az első történelmi családregényével, a Zarahval bizony nagyon magasra tette a lécet, így olyan remeket még egyszer nehezen lehetett írni.
Ez egy picit vontatottabbra, kevésbé izgalmasra sikerült, a történelmi részek, bár a történet megértéséhez szükségesek lettek volna, számomra nagyon kuszán alakultak. A folytatást ettől függetlenül izgatottan várom, mert kíváncsi vagyok a szereplők sorsának alakulására és bízom benne, hogy még több fordulatot és megoldandó drámát tartogat számunkra.
A Zara sorozat után sokkal könnyebben és sokkal nagyobb élvezettel olvastam. Olyan érzésem volt, hogy Náray úr ezt a könyvet sokkal nyugodtabban és átgondoltabban írta. Mind két könyv nagyon tetszik, de a Zara trilógiában talán túl sokat akart egyszerre elmesélni és túl sokat tömörített a három könyvbe. Nekem személy szerint a felosztás picit zavaró volt (a Zarában) és lehet, hogy négy könyvbe kellett volna foglalni, ami több teret is adott volna a történet nyugodt kifejtésére, és az időben való ugrálás tompítására. Barbara nekem emiatt kiegyensúlyozottabbnak tűnik, könnyen követhető, a leírások és a történet maga elragadtat és visszaröpít a nagymamámtól hallott idők és történelmi események irányába. Itt is sok bölcsesség tör a felszínre. Erről olvastam néhány kritikát, hogy talán a mindennapi életben az ember nem beszélget így, viszont az én emlékeimben sok ilyen beszélgetés él, amit a nagyszüleimmel folytattam vagy tőlük hallottam. Köszönöm a csodálatos regényt. Szaladok tovább olvasni a folytatást.
Vegyes érzéseim vannak ezzel a regénnyel kapcsolatban. Abba is hagytam egy időre, aztán a kíváncsiságom nagyobb volt, érdekelt, hogy hogyan folytatódik a család sorsa, hát végigolvastam. Mivel hangoskönyvben olvastam, így lehet a narrátor is befolyásolta a megítélésem, nem kifejezetten tetszett. A szubjektív benyomásom, hogy a nagyívű leírások jókaissá teszik a regényt néhol, de ez már egy mai regénynek nem áll feltétlen jól. A párbeszédek mesterkéltnek tűnnek, mintha kifejezetten minél több információ, történelemlecke átadására lennének kiművelve, de emberek így nem beszélgetnek egymás közt és kétlem, hogy ez száz éve is jelentősen máshogy lett volna. Persze egy ilyen összetett és tragédiákkal túlontúl is tűzdelt család történetét az ember érdeklődéssel olvassa tovább, a folytatást is vélhetően elolvasom Voxán, majd szaggatottan, ahogy sikerül befogadni.
Kedvenc idézetem: Anyám mindig azt mondta, hogy ha valami baj történik, akkor érdemesebb a holnapra gondolni, mint a tegnapra. S azt, hogy türelmesebbnek kell lenni, mert minden fájdalom enyhül az idő múlásával.
This entire review has been hidden because of spoilers.