Náray Tamás új, nagyívű történelmi családregénye Egy száz évvel ezelőtt kezdődő történet, amely ma is égető aktualitással beszél a végzetről, a háború kegyetlenségéről és a túlélésről
Barbara idilli gyermekkorának az 1920-ban kirobbanó lengyel-szovjet háború vet véget. A kislánynak hamar meg kell tanulnia alkalmazkodni az élet váratlan nehézségeihez, és szembenézni az elkövetkező évek olykor fájdalmas eseményeivel és veszteségeivel. Családja életben maradt tagjai segítségével országhatárokon átívelő menekülés vár rá, s amikor végre úgy tűnhet, hogy mindnyájan szerető gondoskodásra lelnek, a végzet újabb kihívások és próbatételek elé állítja őket. Azonban mégsem adják fel. Összekapaszkodva merítenek egymásból erőt, mert elszántan hiszik, hogy a sorsukat nem a külső körülmények, hanem a saját tetteik alakítják..
Náray könyveit mindig élvezettel olvasom, gyönyörű leírásokkal, apró, kidolgozott részletekkel és hihetetlen intelligenciával és tanulsággal vannak megírva.
A Barbarához hasonló művével, az első történelmi családregényével, a Zarahval bizony nagyon magasra tette a lécet, így olyan remeket még egyszer nehezen lehetett írni.
Ez egy picit vontatottabbra, kevésbé izgalmasra sikerült, a történelmi részek, bár a történet megértéséhez szükségesek lettek volna, számomra nagyon kuszán alakultak. A folytatást ettől függetlenül izgatottan várom, mert kíváncsi vagyok a szereplők sorsának alakulására és bízom benne, hogy még több fordulatot és megoldandó drámát tartogat számunkra.
A Zara sorozat után sokkal könnyebben és sokkal nagyobb élvezettel olvastam. Olyan érzésem volt, hogy Náray úr ezt a könyvet sokkal nyugodtabban és átgondoltabban írta. Mind két könyv nagyon tetszik, de a Zara trilógiában talán túl sokat akart egyszerre elmesélni és túl sokat tömörített a három könyvbe. Nekem személy szerint a felosztás picit zavaró volt (a Zarában) és lehet, hogy négy könyvbe kellett volna foglalni, ami több teret is adott volna a történet nyugodt kifejtésére, és az időben való ugrálás tompítására. Barbara nekem emiatt kiegyensúlyozottabbnak tűnik, könnyen követhető, a leírások és a történet maga elragadtat és visszaröpít a nagymamámtól hallott idők és történelmi események irányába. Itt is sok bölcsesség tör a felszínre. Erről olvastam néhány kritikát, hogy talán a mindennapi életben az ember nem beszélget így, viszont az én emlékeimben sok ilyen beszélgetés él, amit a nagyszüleimmel folytattam vagy tőlük hallottam. Köszönöm a csodálatos regényt. Szaladok tovább olvasni a folytatást.
Kedvenc idézetem: Anyám mindig azt mondta, hogy ha valami baj történik, akkor érdemesebb a holnapra gondolni, mint a tegnapra. S azt, hogy türelmesebbnek kell lenni, mert minden fájdalom enyhül az idő múlásával.
This entire review has been hidden because of spoilers.