Életszagú párpercesek – talán ez a legmegfelelőbb műfaji besorolása ezeknek az írásoknak, amelyek a köztünk és bennünk élő, hol tragikus, hol komikus, hol pedig viccesen morbid (anti)hősökről szólnak, akik napi szinten vívják lankadatlan harcukat saját démonaikkal. Rólam szól, meg rólad. Apádról, a munkatársadról, a szomszédodról, ismerősöd nagynénjéről. Rólunk, akik ugyan merünk álmodni és tervezni, de a kivitelezés valahogy mindig gellert kap, és a végkimenetel annyira más lesz, mint ahogy azt elképzeltük.A tragédiát vidámság oldja, a nevetés pedig akkor erős, ha van az alján egy kis szomorúság. A különösség, a fenségesség, a bizarr – és az összes esztétikai kategória – mind benne vannak az élet apró dolgaiban. Ezek az érzések jelennek meg a szerző írásaiban és kínálnak azonosulási alapot az olvasónak. Az egyes történetek sem időben, sem térben, sem pedig témájukban nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Ami vörös fonalként mégis összeköti őket, az a 'kisember nagy gondja' tematika: szürke senkik mini sorstragédiái ezek, amelyek csak akkor láthatók, ha egész közel hajolunk hozzájuk.
Ha a szerzői bemutatkozásban ki van emelve, hogy "Választott szakterülete és disszertációjának témája a provokáció mint stíluseszköz", akkor az nyilván jelentéssel bír. Nem is az, hogy valaki 20 éve mit választott a disszertációs témának, hanem hogy ezt még 2023-ban is fontosnak érzi kiemelni. Gondoltam is, hogy akkor ez egy olyan könyv lesz, amelynek jellegzetes stíluseszköze a provokáció.
Hm, nem is tudom. Engem ez a könyv nem provokált sehogy. Rövid, csattanókra kihegyezett írások, amelyek optimális állapotukban okoznak némi meglepetést az olvasónak, de azért legjobb esetben sem érzem úgy, hogy most tarkón lettem csűrve azzal a bizonyos metaforikus samukalapáccsal. Sőt, gyakran az is előfordult, hogy konkrétan beszélgetést indítványoztam magammal, hátha e diskurzus során valamelyikünk rájön, mire is akart kifutni ez az egész. (Nem jöttünk rá.) Plusz van egy-két mélypont is, például az az írás, ami a meteorológiai fogalmak kétértelműségére akarja felépíteni önmagát, amitől olyan lesz, mint egy hosszabb fajta szóvicc. És hát ugye a szóvicc nem irodalmi műfaj.
Lényegében elpöszmögtem vele, és hát nem is túl hosszú. De nem égett bele a szerző neve az agyamba, az bizonyos.