What do you think?
Rate this book
Keringő
Kódolt üzenetek, hamis dokumentumok, embercsempészek, titkosügynökök, leplezett ajándékok, váratlan meglepetések, krimiszerű fordulatok várják az olvasót Weber Kristóf regényében. Walz Emil zenekari menedzser és komponista Ausztrián és Budapesten keresztül érkezik meg szülővárosába, Pécsre, a kalandos autóútját kísérő személyek kavalkádja pedig a múlt szövetébe ágyazódik. Feltárul előttünk, ahogy a tehetséges, de korhely művész a nyolcvanas évek késő szocialista miliőjében a karrierjét építi, Budapest kocsmáit és klubjait járja, és közben a szerelemben is próbál helytállni. Az idősödő Walz végül egy nyomozás kellős közepébe csöppenve, kották rejtett üzeneteiben és vendéglők, házibulik elejtett mondataiban leli meg az őt körülvevő világ igazságát, és talán egykori szerelmét is.
A Keringő az egy pont körüli folytonos keringés regénye, és ez az egy pont a zene. A szerző alteregójának világlátása és művészetfelfogása izgalmas, új fénytörésben mutatja meg a muzsikát, és rádöbbent, milyen érzéki módon hatja át életünk egészét.
A Keringő rajzait Láng Orsolya készítette.
A szerző portréját Veres Gábor rajzolta.
A regény kísérőfüzetében kortárs verseket zenésít meg a szerző, és Keringő dalok címmel lesz hamarosan ingyen letölthető a Prae Kiadó webshopjában.
A Keringő az egy pont körüli folytonos keringés regénye, és ez az egy pont a zene. A szerző alteregójának világlátása és művészetfelfogása izgalmas, új fénytörésben mutatja meg a muzsikát, és rádöbbent, milyen érzéki módon hatja át életünk egészét.
A Keringő rajzait Láng Orsolya készítette.
A szerző portréját Veres Gábor rajzolta.
A regény kísérőfüzetében kortárs verseket zenésít meg a szerző, és Keringő dalok címmel lesz hamarosan ingyen letölthető a Prae Kiadó webshopjában.
304 pages, Paperback
First published September 30, 2023
1 person is currently reading
1 person want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
November 20, 2023
Ha csak a scriptet nézzük, olybá tűnik, ez egy krimi. A WAM zenekari formáció körül viharfellegek látszanak gyűlni, emberhalál is esik, az osztrák rendőrség pedig kutakodik: vajh miféle rút cselszövevény állhat a háttérben? Talán emberkereskedőkkel áll kapcsolatban ez a szakmai berkekben elismert művészi társulat? Talán a kották nem is kották, hanem kódolt üzenetek? Emil Walz, az életunt prímszámbolond impresszárió is gyanúba keveredik, úgyhogy utánajár a dolgoknak, és mellesleg Bécs és Pécs tengelyen mozogva emlékezetes ételeket fogyaszt el. No most a krimiknek ugye van egy sajátos felívelő dinamikájuk - mondhatni, ez a védjegyük. Van egy rejtély, amiről először a központi karakter és az olvasó is igen keveset tud. Ez a sötétben tapogatózás periódusa. Aztán az író elkezdi fokozatosan csepegtetni az információkat, kibontja az eseményt a maga borzongató grandiózusságában, hogy aztán a végén megkísérelje a katarzis bunkósbotjával hókon baszarintani az olvasót.
Na, itt szó sincs ilyesmiről.
Webert ugyanis mintha egyenesen zavarnák a krimielemek. Csak ímmel-ámmal potyogtatja őket, szinte kedve ellenére ad nekünk belőlük egy-egy újabb harapást. Egészen más strukturálja a szöveget: azok a (főleg) zeneelméleti fejtegetések, amiket Walz folytat különböző szereplőkkel. Amelyek amúgy a maguk módján káprázatosak, éppúgy árulkodnak Walz eredeti gondolkodásmódjáról, mint Weber bámulatosan széles ismereteiről. Csak épp kötőféket vetnek a szövegre - amikor azt hinnénk, hogy most aztán tartunk valamerre, a szerző (látszólag teljesen igazolhatatlanul) megint belehajít minket egy filozofikus eszmecserébe a muzsika mibenlétéről, az alkotás folyamatáról, vagy épp arról, hogy mit is kell érteni plágium alatt. Mintha minden más csak ürügy lenne arra, hogy Walz (és Weber) megvillogtathassa tengermély tudását. És hát meglehet, valóban erre megy ki a játék.
Szívem szerint atonális kriminek nevezném. Olyan szövegnek, ami szándékosan hány fittyet a megszokott dallamvezetésre, folyton kizökkent, megállít, szembeszegül a ritmussal, aminek hullámaira ráfeküdnénk. A várt felívelő dinamikát diszharmonikus zajok törik meg - ennek felelnek meg az oldalakon keresztül tekergőző zeneelméleti diskurzusok. Aztán végül el kell fogadnunk a tényt, hogy nem is igazán történet van itt építve - sokkal inkább egyfajta emlékmű Walznak, illetve Walz gondolatainak, meg úgy egyáltalán: a modern zenének.
A maga módján érdekes utazás ez a könyv. Olyan konzekvensen építi fel saját elvei szerint önmagát, hogy az egyenesen elbűvölő. Krimiként nem működik sehogy, az világos. De egyfajta határokat karcolgató, kísérletezgető prózaként tud örömet okozni.
(Megjegyz.: a kötet egyik erőssége az, ahogy Weber a tereket és az ételeket megragadja. Kifinomult város- és gasztroleírásaiban is van valami zeneiség - mintha hallás után kottázná őket.)
Na, itt szó sincs ilyesmiről.
Webert ugyanis mintha egyenesen zavarnák a krimielemek. Csak ímmel-ámmal potyogtatja őket, szinte kedve ellenére ad nekünk belőlük egy-egy újabb harapást. Egészen más strukturálja a szöveget: azok a (főleg) zeneelméleti fejtegetések, amiket Walz folytat különböző szereplőkkel. Amelyek amúgy a maguk módján káprázatosak, éppúgy árulkodnak Walz eredeti gondolkodásmódjáról, mint Weber bámulatosan széles ismereteiről. Csak épp kötőféket vetnek a szövegre - amikor azt hinnénk, hogy most aztán tartunk valamerre, a szerző (látszólag teljesen igazolhatatlanul) megint belehajít minket egy filozofikus eszmecserébe a muzsika mibenlétéről, az alkotás folyamatáról, vagy épp arról, hogy mit is kell érteni plágium alatt. Mintha minden más csak ürügy lenne arra, hogy Walz (és Weber) megvillogtathassa tengermély tudását. És hát meglehet, valóban erre megy ki a játék.
Szívem szerint atonális kriminek nevezném. Olyan szövegnek, ami szándékosan hány fittyet a megszokott dallamvezetésre, folyton kizökkent, megállít, szembeszegül a ritmussal, aminek hullámaira ráfeküdnénk. A várt felívelő dinamikát diszharmonikus zajok törik meg - ennek felelnek meg az oldalakon keresztül tekergőző zeneelméleti diskurzusok. Aztán végül el kell fogadnunk a tényt, hogy nem is igazán történet van itt építve - sokkal inkább egyfajta emlékmű Walznak, illetve Walz gondolatainak, meg úgy egyáltalán: a modern zenének.
A maga módján érdekes utazás ez a könyv. Olyan konzekvensen építi fel saját elvei szerint önmagát, hogy az egyenesen elbűvölő. Krimiként nem működik sehogy, az világos. De egyfajta határokat karcolgató, kísérletezgető prózaként tud örömet okozni.
(Megjegyz.: a kötet egyik erőssége az, ahogy Weber a tereket és az ételeket megragadja. Kifinomult város- és gasztroleírásaiban is van valami zeneiség - mintha hallás után kottázná őket.)
Displaying 1 of 1 review